#estivers 33.- Bartos Janka: Borravaló helyett

f21.hu 2018. jún. 3. 0 4

Bartos Janka csupán 17 éves, versei és slamjei máris egy kiforrott világnézetet mutatnak. A versírás saját elmondása szerint számára szükséglet, a világot is kissé különösen látja. Gyakran eljön számára az a pillanat, amikor lelke már nem képes több élményt befogadni, ilyenkor (jó esetben) megszállja az a bizonyos ihlet és alkotásra ösztönzi. “Mostanában sokszor érzem azt, egészen addig a pillanatig, míg el nem kezdem – vagy amíg be nem fejezem – a verset, hogy én aztán soha többé és semmit nem fogok tudni írni, nem is vagyok jó benne, nincs is miről. Szerencsére ez nem így van (legalábbis az utóbbi, az előbbit mindenki döntse el maga).” – vallotta őszintén. Az írással az elsődleges célja a világbéke, ha a slamekről beszélünk, akkor igazán elgondolkodtatni és hatni szeretne, a megélhetés csak másodlagos számára.

 

Borravaló helyett

a falon átszűrődik a múltad.
te még alszol. az első ébresztőt átaludtad,
az arcod nézem, várom, hogy ébredj.
éjféltájt jöttél, szinte betévedt
pillantásod a köztünk lévő furcsa ködbe.
az ujjperceid be voltak kötve,
a mosolyodban pár ital lapult. vagy páratlan, de sok.
a lerúgott cipőidet elkapta a sarok,
és megöleltél, mint akit még azelőtt soha,
olyan szorosan, mégis oly indulattal tova-
indulva a belső kisszoba felé.
megbotlottál a komódban, s kapaszkodtál belé,
arcodat pimasz mosolyra húzva,
s nevetve, kacagva, búgva.
nem akarom a nevetésedet hallani többet.
az idő elmúlt, és hajnali köd lett.
ledőltél az ágyra, utcai ruhában kapott el az álom.
a reggeli másnapos kávédat még állom,
de borravaló nevében ölelj meg ébren úgy, ahogy este.
mert nem hagy nyugodni a meleged teste,
és a vérző sebek az ujjaid végén.
bekapcsolom most némán a tévém,
és két műsort nézek egyidőben:
valami drámát a képernyőn, s valakit, akit elhagytam félidőben
a metróhoz vezető mozgólépcsőn, nemrég.
valakit, aki betévedt az életembe, emlék
szagú metaforákat kenve a sebembe.
felébredsz, s szemeddel nézel a szemembe,
lenézel egészen a lelkemig és aprót
sóhajtva csúztatod elém az aprót:
ölelés helyett egy puszit a számra.
és nézzük egymást, mint két idegen, egy váratlan találkozásra várva.

 

Kiemelt kép: EVENTREND

Tags: #estivers, Bartos Janka, irodalom, vers Categories: IRODALOM
Related Posts