Amikor először hallottam a fesztiválról – már magam sem tudom mikor –, eldöntöttem, hogy egyszer eljövök, megnézem a völgy festői tájait. Várakozásaimat felülmúlva kellemes hangulat, rengeteg ember nyüzsgött a Művészetek Völgye első napján, egy élettel teli közösség fogadott magába, a csendes, dunántúli falu tája az elkövetkező tíz napra egy élénk belvárossá változott.
Talán a legfontosabb tanács, ha valaki először látogat el ide, mint én, hogy térképezze fel a különböző kis udvarok kiállításait, portékáit. A Sándor-udvarban például kézzel készített ezüstgyűrű gyűjteményt, importált mexikói gyűrűket árusítottak, különleges amorf alakjuk igazán rendkívülivé tette őket.
Sátramat délután kettőkor állítottam fel, majd kimentem fotózni, kicsit körülnézni alaposabban. Egyből megütötték a szemem a különböző kézművesek és kiskereskedők termékeinek a szó legjobb értelmében vett színes választéka. Viszont, ami számomra eddig a legkedvesebb volt, a Gombor-kiállítás, bár a szerkesztőségünkben dolgozó kolléga szerint ez már a kezdetek óta itt áll töretlenül. A Gombor Galéria szürreális karakterei, álombéli tájai szinte tökéletesen visszaadják a fesztivál hangulatát, még ebben a rekkenő hőségben is. Persze ebben a felfokozott vizuális sokkban is szükség van arra, hogy néhol leüljünk és csak nézelődjünk, próbáljunk kikapcsolódni.
Alvóhelyem egy kedves, fiatal társaság mellé vertem le, akikkel kártyapartik és közös beszélgetések mellett tudtam igazán otthonosságra találni. Mély tudományos beszélgetéseket folytattunk a Dunántúl élővilágáról, és egy régi típusú családi fotógéppel kattintottuk le a legkellemesebb pillanatokat. Este koncertlátogatást tettem. A Panoráma színpadhoz mentem, ahol a Bohemian Betyars koncertezett. A hangulat szokás szerint magával ragadó volt. A nagy forróság után megváltó volt a hűvös sötétség, megtelt a színpad előtti tér az egy lényként lüktető tömeggel.
Másnap reggel már jóval magabiztosabban jártam be a völgyet. Meglátogattam az ARTPool galéria egész fesztiválon átívelő kiállítását. Először a jegyirodáknál hallottam trance zenei alapot a háttérben zúgni, ott már egyből tudtam, hogy el kell látogatnom az előadássorozatra. Az épületbe lépve videó- és fotókollázsok fogadták az érdeklődőket, de nem csak ezen az egy helyszínen folytak az előadások. Máshol Najmányi László-rajzokat és -verseket olvashattunk egy kriptaszerű helyen, ami egyben humoros módon rávilágított arra is, milyen volt a fesztivál nevét is adó első művészek megtelepedése a völgyben. Najmányi László grafikái költészeti modelléről adtak egy átfogó, összegző képet, amely inkább volt ars poetica, mintsem egy személyre jellemző, körökre osztott világértelmezés.
De nem csak az elmélyülni vágyók számára biztosít lehetőséget a fesztivál. A Momentán Udvarban rendezték meg délután a közös tudatjóga tornát, melynek lényege, hogy a fesztiválozók közös mozgással, halk zenére ki tudják pihenni a tegnap fáradalmait, átlendülve a következő napba.
Külön érdekesség a templom a fesztivál központjában, ami minden este más-más színes fényshow-t kap, bár főleg a képzőművészeti mélység, fél-absztrakt formák kapnak szerepet, így a délután folyamán egy Aknay János templomábrázolást megidéző képet vetítettek a falra.
A Nemzeti Filmintézet kettő sátorral is képviseltette magát. A nagyobbikban filmvetítéseket tartottak, ott mutatták be Kis Hajni Külön Falka című, a tavalyi Inkubátor Program keretében megvalósult filmjét. A légkör arra késztetett, hogy kimozduljak a hétköznapokból, egy szabadtéri vetítés pedig csak hozzáadott a fényekben gazdag, társadalmi problémákat hozó film hangulatához.
Az est legjobban várt előadása egyértelműen a Hobo Blues Band-koncert volt, amelynek kötelékében idén egy életmű-kiállítás is megtekinthető volt Hobóról Taliándörögdön. A völgy jellegzetes csigabusza szállított a helyszínre, amely egy Baliwood-i filmet idéző utazást teremtett; rengeteg ember, hatalmas tumultus, de mindezek ellenére mégis folyamatos átláthatóságot tudott biztosítani.
A koncertet a naplementében rendezték finom, lengedező szélben, ami a közönségből sokakat arra biztatott, hogy ülve hallgassák meg a zenekart. Az első szám előtt vendégmeglepetés érkezett a színpadra. Puzsér Róbert tartott egy beszédet, amely egyszerre volt koncertajánló és kiállításmegnyitó is egyben. Beszédében kiemelte az előző rendszerben a művészeti közegből kiszakadt alkotó szokatlan stílusát, intellektuális, szövegbéli, hangzásbéli nagyságát, valamint szót ejtett a meg nem alkuvás fontosságáról, ami szerinte azoknak szól, akik valóban megdönthették a rendszert. Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogy ezt az országot sosem saját maga szabadította fel, hanem külső események határozták meg a sorsát, és ebben a mai napig nem lát változást.
A koncert után leültünk, hátha elcsípjük az önismereti technót, de egy óra várakozás után jöttünk rá, hogy ahhoz még túl korán van. Ezt érzékelve visszamentünk a központba, ahol a Mufflon Jazz Udvarban telepedtünk le a társasággal, itt elkapott minket az eső. Kicsi aggodalommal töltött el, hiszen a sátorban hagytam minden cuccom, ami kis híján teljesen elázott. Reggel felkelve kitisztult az idő, felszáradt a táborhely, és napsütésben, immáron kicsit esőtől hűtve vártuk a fesztivál harmadik napját.
Stamler Emma galériája
