15 év telt el a 2006. szeptember 17-én indult erőszakba fulladt, kormányellenes tüntetéssorozat óta, melyben rengeteg civil és rendőr sérült meg. A 2021-ben megjelent Áldozatok 2006 ugyan nem volt kampányfilm, de időzítése miatt a 2022-es országgyűlési választások előtti kampányidőszakban joggal merült fel a kérdés, hogy a kormánypárt retorikájában visszatérő hivatkozási alapként szolgáló eseménysorozatról lehet-e bármi újat mondani egy dokumentumfilm keretein belül?
Nyolcévesen, vidéki kissrácként izgalommal vegyes félelemmel néztem a tankot elkötő tünetetőket, a fenyegetően vonuló rendőröket és a harcokat a híradóban. Próbáltam felmérni a helyzetet – olyan, akkor rendkívül komolynak tűnő kérdéseken agyaltam, mint például: Vajon mennyire vagyunk veszélyben? Kimegyünk-e majd harcolni? A szüleimet arról kérdeztem, hogy mikor érnek kisvárosunkba, Ajkára a tüntetők, hogy a főtéren látványosan összecsapjanak a helyi rendőrökkel.
Egy évtizeddel később nagyon frusztráló azzal szembesülni, hogy a gyerekként átláthatatlannak tűnő káoszról teljes biztossággal ma sem jelenthető ki egyéb, mint hogy jogellenes agresszió történt a rendőrök és a tüntetők oldaláról egyaránt. Közben évről évre több ezer olyan magyar állampolgár kap szavazójogot, akiknek – a szavazókorú lakosság egy bizonyos részével ellentétben – nem jelentenek személyes és meghatározó élményt a 2006 őszén lezajlott események. Nem befolyásolják őket a mai napig olyan mítoszok és hisztériák, melyeket az őszödi beszéd, az azt követő kaotikus időszak és a felelősök elszámoltatásának elmaradása szült. Skrabski Fruzsina Áldozatok 2006 című dokumentumfilmje ebben a helyzetben kíván valamit mondani az erőszakos összecsapásokról.
A film egy nagyon rövid bevezető rész után egyből a dolgok közepébe vág, így nem kapunk részletes magyarázatot a (politika)történeti előzményekről. A mozi a későbbiekben is rendre evidenciaként kezel egy sor olyan alapinformációt, mely lényeges lehet az események kontextusba helyezéséhez és mélyebb megértéséhez; például nem derül ki időben, hogy a tárgyalt időszakban pontosan kik voltak kormányon, mi hangzott el az őszödi beszédben, vagy melyik volt a legnagyobb ellenzéki párt stb. Mindez arra enged következtetni, hogy ez a film elsősorban nem azoknak az új szavazóknak szól, akiknek még nincsenek tudatosított élményei, emlékei a 2006-ban történtekről.
Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás egyaránt megszólaltatnak a mai jobboldalhoz köthető figurákat, és pártokhoz nem kötődő jogvédő szervezetek képviselőit is. Ez egyértelműen jelzi számunkra, hogy a hasonló témájú és időzítésű Elkxrtukkal szemben az Áldozatok 2006 szeretné meghaladni egyik vagy másik oldal leegyszerűsítő mítoszait, igyekszik politikai szekértáborokat meghaladó felfogást képviselni.
Ezenkívül azonban nem találunk a filmben semmit, amitől az hitelesebbé válna – sőt, a megkérdezett tucatnyi sérült tüntetővel szemben egyetlen egy rendőrt látunk, aki arcát vállalva számol be arról, hogy a rendőrség tagjait hogyan támadta meg a tüntetők erőszakos része. Nem állítható, hogy a film a rendőrök-tüntetők összevetésben mindkét oldalnak kellő figyelmet szentelne.
A tények feltárására tett kísérletek értékelendők, hatásosságuk azonban a nullával egyenlő: amit 15 év alatt a magyar igazságszolgáltatás képtelen volt felderíteni, azt Skrabski Fruzsináéknak sem sikerült. Az Áldozatok 2006 megnézése után semmivel nem vagyunk beljebb a felelősök megtalálásának kérdésében, mert a film nem támaszkodik másra, mint a tüntetők és az akkor szolgálatban álló rendőrök beszámolóira. A rendőrök jelentős része ráadásul az arca eltakarását és hangja torzítását is kérte, vagy csak írásban közölt nyomasztó részleteket, így nem állítható, hogy bármilyen új és hiteles információt megtudunk a dokumentumfilmből.
Válaszok tehát továbbra sincsenek, viszont a film bő egy órás játékideje alatt sorra zúdulnak a nézőkre a korabeli felvételek és beszámolók elsősorban a rendőri brutalitásról, eltört ujjakról, lábakról, egyéb komoly sérülésekről. A film folyamatosan csúszik a nyomorpornó irányába, de összességében mégsem válik azzá; az (egyébként silány minőségű) animációk és az erőszakon túlmutató jelenetek, például az ügyvédekkel és a sajtó munkatársaival készült interjúk igyekeznek kontextualizálni a kegyetlenségről szóló beszámolók végtelen sorát, mégha ez kevéssé sikerül is.
Felvetődik tehát a kérdés, hogy mi a feladata a 2006-os eseményeket 2021-ben bemutató dokumentumfilmnek. Az Áldozatok 2006 nem kampányfilm, de nem is a fiatal generációknak szól. Hatásosan mutatja be a tomboló erőszakot, és hívja fel a figyelmet a felelősségre vonás hiányára – megoldásokat azonban nem kínál, nem képes sem új, sem jól strukturált tudást átadni az eseményekről, így a huszonévesek és a fiatalabbak számára sem nyújt kapaszkodót.
