Már a programajánló összeállítása közben feltűnt, hogy külföldi előadókat nem igazán találunk a felhozatalban, ám ez senkit ne tévesszen meg: nem minőségromlásról van szó, inkább csak a kényszerűség hozta lehetőségről, hogy jobban megismerjük a hazai zenei életet. A 30. Művészetek Völgye szellősebb, frissebb, mint valaha, és végre eljött az a pont is, hogy szavunk sem lehet az útmenti pihenőhelyeket illetően.
Fedett pálya
Próbáltál már olyan ajtót kinyitni, amiről azt sem tudtad, hogy létezik? Szálláshelykeresés közben nagyjából ez a gondolat fogalmazódott meg bennem. Eddig olyan kempingeket választottunk, amik a nyilvánvaló kategóriába estek, jártunk már a világvégi Napfény Kempingben, a mára tovatűnt Királykő-kertben, a Pajta-színpad mögötti csodálatos kis kempingben, ősszel a Glamp-Inn hatcsillagos mosdóiban gyönyörködtünk, idén viszont eljött az a rég vágyott pont, hogy fedett szállás után nézzünk.
Ez eleddig úgy tűnt a számomra, mint a VIP legbelső poénja, az a kategória, ahová születni kell, amiről csak álmodik az ember, vagy beleházasodik, azonban egyetlen gyors telefonból kiderült, hogy még megközelítőleg sem, fedett szállást találni könnyű és nagyon praktikus dolog, főleg ahogy az ember korosodik (khm, boldog 26. születésnapot nekem). A műsorfüzet végén szerepel egy név és telefonszám, ő minden szállások tudója, csodás helyet kaptunk tőle, megkockáztatom, hogy soha többet nem térek vissza a sátrazáshoz ilyen kényelem és ennyire baráti árak mellett.
A környező falvak bármelyikében, ahol a szállás.hu és booking csillagászati összegekért kínál glamúros lakokat, találni kiadó helyeket ezen a belsős vonalon, és a szuperszonikus CsigaBusz olyan gyakran jár még éjjel is, hogy könnyűszerrel lehet közlekedni a programhelyszínek és a szállás között. Ez tehát meleg ajánlásom a helyi szállásokhoz.
Fagyok és arcok
A letelepedés után két nagyobb programot céloztunk meg a pénteki műsorfüzetből: egy színdarabot, mert ahogy írtam is, ez hiányzott a leginkább a Művészetek Völgyéből, és egy nagykoncertet, mert Fran Palermo. Belefért volna ennél egy kicsivel több is, természetesen, de az eddigi tapasztalatokból tanulva inkább a kevesebbet, de azt teljesen kiélvezni-alapon működünk már, illetve sokszor előfordul, hogy a kedvenceink pontosan szimultán mennek, mint a pénteki Idegen és Fran Palermo is, ráadásul különböző településen, úgyhogy ilyenkor dönteni kell, vagy belebújni egy frissen nyílt tér-idő-zsebbe.
Ezek a programok már az esti sávban voltak, és talán lesznek olyanok, akiknek ezt nem kell mondani, de ESTE HIDEG VAN. Hideg-hideg, nem csak HŰVÖS, hanem 16 fok, ami már táncolva sem rövidnadrágos idő, főleg akkor, ha az ember végig marad és szeretne tartalékolni az energiáiból minden napra. Javaslok tehát meleg ruhákat, mert egész hétre magas napi hőingadozást jósolnak: nappal 30 fok, éjjel 16 fok körüli hőmérséklettel.
Szívesen idéznék valami velős gondolatot Henri Gonzótól, a Fran Palermo frontemberétől, de ő nem az a közvetlen fajta, mint mondjuk Beck Zoli, akivel úgy érzi az ember, hogy rögvest a legjobb barátja színpad távolságból (se). A Fran Palermóban pontosan az a nagyszerű, hogy nem a zenészek személye miatt szeretjük, nem a celebritás vonz be a holdvilágos éjszakába, hanem az, hogy hihetetlenül jó a muzsikájuk, élvezet rá táncolni, otthon hallgatni, nem (feltétlenül) igényli azt a körítést, amit a magyarul előadó Kiscsillag vagy 30Y, akiknek kell kapcsolni a történetét hozzánk. A pénteki koncerten voltak olyan dalok, sőt a legtöbb olyan volt, aminek ha nem tudod betéve a szövegét, nem érted, miről szól, de érzed, ami bőven elég.
Szóljunk a színházról? Szóljunk. A Színház Színpad A tehetséges Mr. Ripley című, csupa fiatal tehetséggel előadott darabjára ültünk be, ám azt kell mondanom, hogy ez a helyszín továbbra sem lesz a kedvencem. Ez a fesztivál számomra több könnyedséget kíván, ami a Ripley-ből hiányzott. Alapvetően nem egy mélyértelmű, sokrétű mű, viszont akkor meg lehetett volna mulattató – nem volt.
Tervek
A szombati napon megint időhurokba kerülünk: nagyjából egyszerre lesz a Belau, a Ricsárdgír és a Panoráma Udvaros Erik Sumo Band, akik ősszel olyan emlékezetesek voltak, hogy nem hagyhatjuk ki most sem, de a Hiperkarmára is jó volna áthallgatni. Mit tehet szegény emberfia? Majd kiderül. Ezek esti tervek, de akad ma már bőven a nap szebbik felére is tenni- és néznivaló: a némileg lecsökkent mennyiségű árusok mára már teljesen kipakoltak, a RetroTibi csak ránk vár, és a bikinifelsőnk sem készíti el magát a Kőbánya Udvarában, tehát menni kell. Kíváncsiak vagyunk az új udvarra, amit Vigántpetend végén találunk, a Poket kihelyezettsége, és a pénteken ki nem próbált étkezési lehetőségek is csalogatnak. Szívből ajánlom a Kékabroszokat és a petendi Langallóst is.
Jó?
Jó! A Völgy még mindig nagyon jó, annak ellenére, hogy változások nyilván történtek, és ezt onnan tudom, hogy még mindig vannak itt emberek, akikben van fantázia. Az egyetlen kérdésem az, hogy hány palacsinta fér bele egy emberbe a Manóudvarban?
Stamler Emma képei a nyitóhétvégéről:
