Szeged városának számos szépségét sorolhatnánk és emelhetnénk ki, de ami e cikk témájához legjobban simul, az az, hogy egy ízig-vérig egyetemi városról van szó. Az ELTE mellett a Szegedi Tudományegyetemet az ország egyik legnevesebb és rangosabb felsőfokú intézményeként tartják számon – minden évben rengeteg hallgató érkezik külföldről is, hogy itt tanulhasson. A város pedig – amely nyáron, az egyetemisták nélkül látványosan üresebb – érezhetően igazodik a diákok igényeihez. Így például szinte minden sarkon papírüzletbe vagy fénymásolóba ütközhetünk, de természetesen a szórakozóhelyek száma, típusa és minősége is minden igényt kielégíteni igyekszik: legyen szó egyetemi kocsmákról, bulizós, vagy csak “beülős” helyekről, e-sport bárokról vagy szabaduló szobákról.
Az egyetemi campus szíve a József Attila Tudományos és Információs központ (TIK). Ebben a modern, üveges épületben van az egyetemi könyvtár, a hallgatói irodák, egyetemi ajándékbolt, kávézó, tan- és konferenciatermek – tehát a legtöbb hallgató sokszor és sokat megfordul itt. A TIK közvetlen közelében egy három egyetemi kocsmából álló “komplexum” csalogatja tanulás után/helyett a hallgatókat: a Nyugi Kert, a Pivo vár és a Campus Beer and More.
Ha megkérdezünk egy hallgatót, hogy hova jár bulizni, vagy csak kikapcsolódni, barátkozni, sokszor úgy kezdődik a válasza, hogy “hát, mivel ezen a karon tanulok, erre és erre a helyre járok” – így a különleges hangulatáról ismert, a főváros híres romkocsmáihoz hasonló Nyugi Kertet “bölcsészes-művészes” helyként tartják számon, de az egyetemisták az idősebb gimnazistákkal is osztoznak a hatalmas, Tim Burton stílusú falfestményekkel díszített, népszerű helyen (valamint a szintén nagyon közkedvelt ParaPark szabadulószobával). Közvetlenül mellette találjuk a szolidabb berendezésű és hangulatú, de hasonló célközönséget bevonzó Pivo Várat, majd az “elegánsabb”, selyem téglákkal és edison-lámpákkal díszített Campust, mely a külföldi hallgatók körében egyértelműen a legnépszerűbb “beülős” hely.
Ha alternatív koncertélmények, akkor Grand Café: a név senkit ne tévesszen meg, a kávézó (ahol kiállításokat is szerveznek) és mozi mellett a hely profilját az egyedi koncertélmények is megalapozzák. Szintén hangulatos “beülős” a Jazz Kocsma, valamint a Zápor Kávézó, mely berendezését, valamint látogatóinak széles, össze nem illő repertoárját tekintve is a legeklektikusabb hely egész Szegeden.
Szintén beülős hely a nyugodtabb szórakozáshoz a Lvl Up és a Barcraft e-sport bárok: itt remek társasjáték-esteket lehet tartani. Ha viszont hajt minket a bugi, és egy pörgős, táncolós estéhez van kedvünk, akkor az impozáns és hangulatos Hungi és a SPIRIT Bar felé vegyük az irányt. Vagy a JATE Klub felé, mely nagyon szorosan kapcsolódik az egyetemhez, hiszen itt tartják a kari bulikat, a vizsgaidőszakokat nyitó/záró “iszonyatos tivornyák”-at (V.I.NY.I.T. és V.I.Z.I.T.), az alumni találkozókat az egyetem volt diákjainak, valamint olyan ismeretterjesztő előadás-sorozatokat, mint a JATE Sikersztorik.
De vajon mennyire biztonságosak ezek a szórakozóhelyek és maga a város éjszaka? Ifjúsági véleménykutatásunk keretén belül öt szegedi fiatalt kérdeztünk a témáról, gimnazistákat és egyetemistákat, fiúkat és lányokat is egyaránt.
Hova jártok a városban szórakozni? A zenés helyeket, kocsmákat, esetleg házibulikat részesítitek előnyben? Van ezekben választék, lehetőség?
Rebeka (18): Szegeden a Nyugi Kertbe, a Jazz Kocsmába, a JATE Klubba, a Bohémba és a Záporba járok a barátaimmal. Az a jó, hogy a Jazzben meg a Nyugiban is szoktak zenés estek lenni (vagy kötetbemutatók). A JATE-ba alapozás után szoktunk lekerülni egy-egy minket érdeklő koncertre. Ez egy házibuliban könnyen megoldható, ott a Spotify és már mindenki a közös kedvencet üvölti. A zene egész meghatározó tud lenni. (A Záporban mondjuk nem olyan jó a zene.) Viszont az a baj, hogy a jó házibulihoz jó házigazda kell, és akinek van nagy helye, ahol nyugodtan hangoskodhatunk. Erre azt hiszem az Anna-kútnál bérelni lehet egy kis helyet, többről nem tudok. A barátomnak van egy tetőtere, ahol rendszeresen összerittyenést tart, szóval 65-35%-os arányban kocsmázok és házibulizok. Mindnek van pro-kontrája, mindet élvezem.
Tamás (19): Én a házibulikat és a zenés helyeket részesítem előnyben, bár a másodikból nem túl nagy a választék – mármint, ahol olyan fajta zenét játszanak, amit szeretek. A “beülős” helyeket is szeretem, mindig jó a hangulat.
Petra (20): Szerintem a szegedi szórakozóhelyek között sajnos nincs nagy választék. A barátaimmal leginkább egyetemi kocsmákban, vagy házibulikban szoktunk összefutni.
Csenge (23): Tanítási időben JATE, Sing-Sing, nyáron Dokk, ha diszkóról beszélünk; ha összeülésről, akkor Dokk Café, Campus, Bohém, időnként házibuli (szeretjük a változatosságot).
Levente (25): Néha csak arra, amerre visz az utam, de ami sokat nyom a latban, az a társaság és a “Nyugi”.
Mik a szórakozási trendek, népszerű helyek, hóbortok a lakóhelyeteken? Milyen és mennyi alkoholt isztok, ha éjszaka szórakozni mentek? Mennyit vagytok hajlandóak költeni egy ilyen alkalommal?
Rebeka: Szerintem ez személy(iség)függő. Alternatívabb stílusú a Jazz Kocsma, a Nyugi Kert és a Zápor. Az első kettőben jók a koncertek és a háttérzenék is. Ha szórakozási trend és Szeged, akkor Rakpart. A Raki. Bocsánat, de ezt nem bírom. Egyszer rúgtam be a rakparton, akkor is megspékeltük egy ellopott ágyszivaccsal és messze a végén voltunk. Azt hiszem, akkor én söröztem, három lány meg borozott. Általában mind borozunk, egyedül én szeretem a sört. Ha szórakozóhelyen vagyunk, akkor fröccsözünk, a Nyugiban egy ezresből már be lehet csiccsenteni, olyan olcsó az 5:5-ös rosé. Nagyjából kétezer forintot költök egy este, ha mindent magamnak állok, de sokszor meg is hívnak barátok.
Tamás: Trendeknek inkább a mai népszerű popzenét játszó helyeket mondanám, amik zsúfoltak és mindenki megpróbál felszedni, de ezeket nem annyira preferálom. Úgy 1.500 forintot költök esténként: sört, tequilát és bort/fröccsöt fogyasztok ebben az összegben.
Petra: Nagyon népszerűek a spanyol “nyálas zenés” estek, bár én ezeket nem kifejezetten szeretem. Az italozási szokásaink elég változatosak, leginkább a hangulattól függ, hogy milyen alkoholt és mennyit fogyasztunk: például ha táncos buliba készülünk, akkor kicsit jobban elengedjük magunkat, de egy este alatt 3.000 forintnál nem költünk többet.
Csenge: Mindig pár pohárral iszunk, nem cél a berúgás soha, csak hogy jól érezzük magunkat. Általában otthon alapozunk a spórolás miatt, ezért nem költünk sokat, pár ezer forintot maximum. Népszerű helynek számít a Nyugi, a Campus, viszont azokat kerüljük is a zsúfoltság miatt.
Levente: Ha trendeket szeretnék követni, bróker lennék, és tőzsde lenne a kiskertem. A kérdés második felébe magam sem merek belegondolni.
Mennyire érzitek biztonságban magatokat a városban éjjel? Hallottatok-e balhékról, bűnesetről? Találkoztok-e az éjszakai kalandok során kábítószerekkel?
Rebeka: Általában három-négy barátnőmmel kell átszelnem Szeged vaksötét utcarészeit, vagy a párommal, de egyik esetben sem viszolygok igazán. Ha beszólnak nekünk, vagy tesznek valami szexista megjegyzést, akkor bizony mi lányok is kiállunk magunkért. Hirtelen nem jut eszembe komolyabb bűneset, mert Szeged tulajdonképpen barátságos és biztonságos: mindenkit szeret, és olyan mint egy kapuzárási pánikos anyuka… Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell vigyázni, de nem is provokáljuk ki a bajt. Drogokkal még nem találkoztam, de tudom, hogy kitől nem (vagy igen) fogadhatok el alkoholt.
Tamás: Hallottam már balhés esetekről, de nekem nagy a biztonságérzetem, mert úgy érzem, az olyan helyzeteket szándékosan provokálják ki, én pedig nem tervezek ilyesmit. Találkoztam már kábítószerekkel, bár én szintetikus szereket soha sem fogyasztottam.
Petra: Határozottan mondom, hogy Szeged biztonságosabb, mint a fővárosunk. Persze ez nem azt jelenti hogy nincsenek balesetek, lopások vagy bármi más bűncselekmény, de lényegesebben kevesebb ilyen eset történik a budapesti arányokhoz képest. A kedvenc óva-intésem, amit szüleimtől tanultam, és igyekszem megfogadni, hogy csak palackozott italt vegyek, vagy ha nem, akkor nagyon odafigyelek, hogy ne kerüljön más a poharamba.
Csenge: Nekem és a barátaimnak szerencsére soha nem volt rossz tapasztaltunk az esti hazajutással. Ha közel van a hely a lakásunkhoz, akkor gyalogolunk, ha messzebb, akkor taxival megyünk, vagy sokszor egyymásnál alszunk barátnőimnél, hogy ne kelljen egyedül hazamenni.
Levente: A biztonság nem kérdés (Szeged elég biztonságos), a balhékat pedig bízzuk a “kék-fényre”. A kábítószernél pedig azt kívánom, hogy bárcsak mindenkinek kimerülne a koffeinadagjában…
Hogyan és kikkel mentek szórakozni, majd miként juttok haza? Gyalog, taxival, esetleg tömegközlekedéssel? Melyik a legpraktikusabb?
Rebeka: Mivel a barátainkkal mind másik részén lakunk Szegednek, az esetek többségében két-három egymáshoz közel lakó ember találkozik, és onnan együtt megyünk tovább. Változó a csapat létszáma, én három-négy lányra mindig számíthatok, aztán még ott van a fiúm, neki pedig az ő barátai. Mivel én a külvárosban lakom (7 km-re a belvárostól), vagy a hajnali kettes busszal járok haza, vagy bent alszom egy barátomnál (számomra a legpraktikusabb és kényelmesebb). Még soha nem sétáltam haza, mert az felérne egy gyalogtúrával, a taxi is ki van zárva, mert rámenne a gatyám a “baráti árára”. Akkor már inkább vennem kellene egy biciklit…
Tamás: Barátokkal, néha random arcokkal megyünk/megyek szórakozni, ha nem esik a hó, akkor biciklivel. Egyértelműen a legpraktikusabb, nem lassú, ingyen van és nem köt időponthoz.
Petra: Leginkább a barátnőimmel ülünk be egy üveg borra a helyi egyetemi kocsmába. Mindenki máshol lakik, tehát van aki a bizonyos „utolsó busszal” megy haza, van aki gyalog, van aki biciklivel megy. Szerintem attól függ, hogy melyik a legpraktikusabb, hogy mennyi alkoholt ivott az illető.
Csenge: Barátokkal megyünk mindig, kisebb társasággal, ha ott találkozunk valaki ismerőssel, hozzá csapódunk. Időtől függ, hogy mivel megyünk haza, de nagyrészt taxival, vagy aki közelebb lakik, gyalog. Ha sokáig tart a hepaj, akkor busszal, de az ritkább.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek!
Rebeka: Az egyik legkedvesebb élményem talán az, amikor koncert után személyesen is megismerked(het)tem egy magyar zenekar összes tagjával, és még a menedzserrel is! Nem csak, hogy azóta is tartjuk és ápoljuk ezt a kapcsolatot, de kölcsönösen több projektre is beajánlottuk egymást, illetve közös projekteket is készítettünk.
Tamás: Az egyik egyetemi kocsmában néhány külföldi hallgató odajött hozzánk, és megkérdezték, hogy leülhetnek-e az asztalunkhoz. Mondtuk nekik, hogy persze, viszont kicsit vonakodtunk, amikor kiderült, hogy a beszélgetésünkbe is be akarnak kapcsolódni, mert éppen csajos “lelkizést tartottunk”. Végül úgy feloldódott a hangulat, hogy egy felejthetetlen, hajnalig tartó házibuliban kötöttünk ki. A cserediákok azóta már hazautaztak a saját országukba, de Facebookon még néha tartjuk a kapcsolatot, és sokat emlegetjük őket és azt a házibulit.
Petra: Az én kedvenc történetem egy moziban kezdődött egy vígjátékkal, itt hangolódtunk az estére a barátnőimmel. A rakparton már sokkal felszabadultabban folytattuk, és végül úgy döntöttünk, hogy nem gyalogolunk haza, hanem az egyik barátnőmnél alszunk hárman. Viszont amikor odaértünk hozzá, nem tudtunk bemenni, mert a lány hiába kereste, nem találta a lakáskulcsát. A lány ettől olyan mérges lett, hogy átdobta a táskáját a kerítésen. Nekünk pedig ott a küszöbön kellett megvárnunk, amíg a lakótársa haza nem ért az éjszakai műszakból.
Csenge: A kedvenc sztorim evör valószínűleg az, amikor valahogy mind a három exem és a kiszemeltem is összeverődött ugyanabban a buliban, én pedig a mosdóban bújkáltam, olyan kínos volt.
Levente: Néha “hullanak a fogak”, de sohasem “hagytuk ott” a fogunk… Kell ennél szebb? *(Magyarázat: Levente egyik barátja egy bulizós este elesett és kitörte a fogát, de szerencsére sikerült visszahelyezni a sürgősségin. A szerk.)
Mi az a fajta szórakozóhely, amit hiányolsz Szegedről? Van olyan, amit láttál/hallottál a fővárosban, vagy akár egy idegen országban, és szerinted nagyon jó lenne nálunk is?
Rebeka: Nekem Szeged kezd kicsit szűk lenni, mondjuk lehet azért, mert itt születtem és nőttem fel. Mondjuk Szegeden is van mindenre lehetőség, de egy idő után már rá lehet unni, a sok ismerős hely és arc után jól jönne egy kis frissesség, ezért engem már nagyon vonz a sok nagyvárosi lehetőség.
Tamás: Húha, hát a fővárosban nyilván sokkal több a lehetőség, nekem mindig vérzik a szívem a rengeteg sok színes program kínálattól, de szerintem Szegeden is minden megvan, ami kell.
Petra: Lehetnének kültéri mozik, ahol klasszikusokat vetítenek – erre mondjuk a fővárosban nagy a kereslet, és sok a lehetőség is.
Csenge: Szerintem nincs igazából semmi olyan hely, amit nagyon hiányolnék Szegedről, bármit szeretnénk csinálni, mindenre találunk megfelelő helyet.
Levente: Sosem azt keresem, ami nincs, pusztán a pillanatnyi hangulatom vezérel a program választásban. Bár néha nyáron kedvem támad korcsolyát húzni, és siklani a jégen…
Mi a te személyes kedvenc szórakozóhelyed Szegeden?
Rebeka. Attól függ, hogy milyen szórakozásra vágyunk éppen. Ha valami beülősre, akkor a Nyugi. Ha alternatív zenei koncertre, akkor Grand, ha goára vagy valami pszichedelikus stílusra, akkor Pulzus.
Tamás: Nyugi és házibulik.
Petra: Az én kedvenceim az egyetemi kocsmák, és persze a Borfesztivál és a Bortér.
Csenge: Mi barátaimmal legtöbbször JATE-ba megyünk a kari buli miatt.
Levente: Ahol a “Nyugi” van.
