Budapestiként az ember gyakran érezheti magát a kezdetekben zavarban, amikor idegen nagyvárosban jár. Vajon mi az, amit még nem látott, esetleg nem tapasztalt olyan jellegzetességek közül, amiket csak egy nagyváros adhat? Ilyenkor az egyszeri turista könnyen elbizonytalanodik: vajon megérte-e ennyit jönni olyan élményekért, amelyektől „saját” fővárosa különbeket, de ugyanolyat legalábbis biztosan tud nyújtani? Zágráb esetében is hasonló érzéseim voltak, de a Museum of Broken Relationships épületét elhagyva már tudtam, nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Függetlenül attól, ki milyen jellegű turistának tartja magát, a múzeum megnevezéstől egyáltalán nem szabad megijedni. A Museum of Broken Relationships, megtartva a múzeumok legfőbb jellemvonásait, egy művészeti projekt, mely kreatív úton igyekszik segíteni a benne résztvevő embereket egy-egy meghatározóbb kapcsolatuk elengedésére.
A projekt maga is egy szakításon átesett pár, Dražen Grubišić képzőművész és Olinka Vištica filmproducer utólagos szerelemgyereke. A történet nagyon bájos, 2003-as szakításukat követően, megtartva a baráti jó viszonyt azon viccelődtek, a kapcsolatból rájuk maradt tárgyakat ki kéne állítaniuk egy múzeumban, így hagyva valamit az utókorra is együttlétükből.
Három év rágódást követően Grubišić újból megkereste Višticát, hogy valósítsák meg korábbi, félig-meddig viccnek szánt tervüket. Még ebben az évben felkeresték barátaikat, hogy szálljanak be különféle ex-párkapcsolati relikviákkal a projektbe, majd az első 46 összegyűjtött tárgyat, és viszonylag sikeres első megjelenésüket követően a projekt világkörüli turnéra indult. 2006 és 2010 között 18 helyszínt bejárva Európából kiindulva Ázsián át egészen Amerikáig mintegy 200.000 látogatót, és rengeteg adományozott tárgyat vonzottak be kezdeményezésükkel, mely készlettel végül 2010-ben sikeresen letelepedtek a zágrábi felső-városban, ahol azóta is hétfőtől-vasárnapig várják az érdeklődőket.
Maga a projekt azonban nem lenne sem egyedi, sem meghökkentő, ha csupán a kiállított tárgyakra építenének. A Museum of Broken Relationships sava-borsát a tárgyak mögött húzódó szövevényes, olykor bájos, olykor ijesztő, helyenként szomorú, de mindenképp külön-külön is rabul ejtő történetek adják, amiket maguk az adományozók írtak hozzájuk, a valóságot egy csöppet sem, vagy csak egy egészen hangyányit elgörbítve. A kiállítást bejárva a lehető legváltozatosabb palettával találkozhatunk. Itt egy pár edzőcipő, ott pár széttépett vintage-fotó egy százforintos-boltból, amott egy megtépázott esküvői ruha, de fejszével (amit természetesen a kapcsolatukból visszamaradt bútorok dühödt feldarabolására használt az adományozó), lelaminált hegszövettel, vagy embernagyságú, öreg tükörrel is találkozhatunk.
Magát a múzeumot a legkörültekintőbb figyelemmel is 2 óra alatt bejárhatjuk, ám az idő múlásáról ez alatt az idő alatt könnyedén megfeledkezünk. A Museum of Broken Relationships egy élő novelláskötetet kínál nekünk, ami bármelyik olvasó számára letehetetlen. Rapszodikus jelleggel váltogatják benne egymást a legkülönbözőbb tárgyakhoz kapcsolt legkülönbözőbb történetek a világ legkülönbözőbb pontjairól. Együttérezve dühöngünk a három hét különlét után könnyűszerrel lecserélt, majd magára hagyott középkorú nővel, mosolyogva emlékezünk meg együtt egy taiwani öregasszony legszebb emlékeiről eltemetett férjével, kicsit mi is visszarepülünk a kamaszkorunkba, amikor minket se akart észrevenni akár éveken át az, aki tetszett nekünk, esetleg együtt könnyebbülünk meg azzal a fiatal férfivel, aki öt év után sikerrel el tudta engedni kedvesét.
Minél többet fogyasztunk ezekből a történetekből, annál többet akarunk, és sajnáljuk, amikor elérkezünk a legutolsó tárgyhoz és történethez. Az időnket kihasználva még visszamegyünk a minket leginkább megfogó történetekhez, majd nehéz gondolatokkal telve távozunk.
Ez pedig a Museum of Broken Relationships legvitathatatlanabb erénye. Itt nem rohanunk át a műtermeken, 1-1 másodperceket eltöltve egy újabb csendélet, esetleg egy pattintott kőszerszám, vagy egy félig megrongálódott mellszobor előtt, amikről egyszeri látogatóként rendre nem marad egyéb benyomásunk, csupán az, hogy „ezt is megnéztük”. A Museum of Broken Relationships-ből kilépve a már a kiállításon támadt gondolatainkat összegezzük, rendszerezzük, feldolgozzuk, miközben egymást váltogatják a néhol szorongást keltő, néhol megmosolyogtató, vagy éppen egészen elborzasztó, de minden esetben elképesztően valódi és emberi érzések. Nem vitathatjuk egy pillanatra sem, hogy ezek a történetek megtörténtek, hisz bizonyos elemeit mindenki a magáénak tudhatja a múltjából, csak más háttérrel, más csavarokkal és személyekkel, és más, korábban már levont tanulságokkal, amiket ez a kiállítás kíméletlenül meg tud erősíteni, de akár megcáfolni is.
A valóság itt helyenként pároslábbal találja gyomron a látogatót, teszi ezt a legtermészetesebb módon. Bár kelti a már korábban említett novelláskötet-benyomást a Museum of Broken Relationships, mégsincs benne semmi hatásvadászat, semmi mesterkéltség, csupán valódi emberek, valódi érzelmekkel, valódi történetekkel, olyanokkal, amikért igenis érdemes a horvát fővárost meglátogatni.
A Museum of Broken Relationships Zágrábban 2010, Los Angelesben 2016 óta működik. A mai napig szívesen fogadják a tárgyakat és történeteket, melyek a hét minden napján megtekinthetőek.
Források:
Anon (n.d.) Brokenships, Brokenships, [online] Available at: https://brokenships.com/explore?open=about-museum (Accessed 16 December 2021).
Anon (2021) Museum of Broken Relationships, Wikipedia, [online] Available at: https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Museum_of_Broken_Relationships&oldid=1039205769 (Accessed 16 December 2021).
Bunbury, S. (2019) The ex factor: Museum of Broken Relationships comes to town, Brisbane Times, [online] Available at: https://www.brisbanetimes.com.au/lifestyle/life-and-relationships/the-ex-factor-museum-of-broken-relationships-comes-to-town-20190716-p527mb.html (Accessed 16 December 2021).
