Elérkezett a Művészetek Völgye hetedik és nyolcadik napja: csütörtökön sold outtal, pénteken közönségimádó zenekarokkal. Hőség, tömeg, Beck Zoli duplán.
Carson Coma = sold out
A hetedik nap délutánjának folyamán Kapolcson betévedtünk az 51-es körzetbe. “A tudás holarchikus hálózatában a holonikus együttműködés által jönnek létre a művészeti produktumok. Így a művészet talán magyarázatot találhat az emberi lét értelmére is” – áll az ajtón. Hanghelyszínekkel, fényekkel, képekkel és egy másik univerzummal vár mindenkit a K51.
Egy lakókocsi, amivel maga Cseh Tamás járta az országot. Két zenész, egy Cseh-Csengey est. Csütörtökre a petendi POKET zsebkönyvek udvarán meghirdetett zenés előadást szemeltük ki: Beck Zoli és Szűcs Krisztián elevenítették fel Cseh Tamás és Csengey Dénes közös munkáját, abban a lakókocsiban ülve, ahol maga Cseh is többször aludt – mesélte Beck Zoli a pénteki 30Y koncerten, melyet ennek tiszteletére az általuk is feldolgozott Cseh Tamás dallal nyitott meg.
Teltházas napok voltak. Csütörtökön előre tudtuk: ha este Carson Coma lesz, egy gombostűt sem lehet majd leejteni a Panoráma Színpad előtt. Sejtésünk hamar be is igazolódott, már a Csaknekedkislány alatt is sokan próbáltak az esti zárókoncerthez helyezkedni. Ugyanakkor az említett zenekar sokak számára lett szimpatikus, miután – tőlük teljesen megszokott módon – elítélték a diszkriminációt, a homofóbiát, a rasszizmust. Csepella Olivér még egy szivárványos zászlót is maga köré tekert.
Persze, erős kijelentés, és statisztikáink sincsenek rá, de a Carson Coma megmozgatta rajongóit: csordultig telt a tánctér és megőrültek a fiatalok.
“Türelem, nyugalom, ez a fesztivál erről szól”
Pénteken Silye Juli egyik művészetterápiás workshopjára néztünk be. Huszár Annamari, a Feldmár Intézet művészetterapeutájának halogatásról szóló önismereti tréningje annyi Völgylakót vonzott, hogy két turnusban jutottak csak be a maguk iránt érdeklődők.
A nagy melegben sokan hűsöltek a kapolcsi patak partján is, de a bátrabbak akár “átegyensúlyozhattak” felette.
Estére ugyan lehűlt a levegő – előrevetítve a másnapi vihart –, de az Esti Kornél alatt összegyűlt tömeg melegen tartotta saját tagjait. Bodor Áron sokszor huppant le a színpad elé, hogy rajongóikhoz közel énekelhessen nekik, velük; egy ponton teljesen elfelejtette, hogy már a “Vissza! Vissza! Vissza!” következne. Később is szívesen beszélgetett mindenkivel a színpad oldalánál.
Beck Zoliék azonban tudták még hova fokozni a hangulatot: a színpad hamar átalakult egy különös díszletté, mely akár a Szigeten is megállhatná a helyét. A napokban a Völgyben több előadással is jelentkező frontember asszimilálódva közönségével járta a falvakat. “Türelem, nyugalom, ez a fesztivál erről szól” – emlékeztette a Völgylakókat, nem csak a Csigabusz tömöttségére és tempójára, hanem az egymás iránti elfogadásra és odafigyelésre utalva.
A hétvégén zárul a tíznapos programdömping, aki teheti, látogassa még meg a Völgy forgatagát!
Lóránt András galériája:
