Idén is elkészült hazánk boldogságtérképe. Ebből a kutatásból kiderül, hogy tavaly Szombathely volt a legboldogabb megyeszékhely, idén azonban visszaesett a listán. Vajon minek köszönhető az egy évvel korábbi előkelő helyezés? Vajon miért került most lejjebb a rangsorban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az utca embereivel.
Szerzők: Kardos Laura és Szabó Laura
Az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja és a Jobb Veled a Világ Alapítvány 2016 óta minden évben megrajzolja Magyarország boldogságtérképét, amelyet hagyományosan március 20-án, a boldogság világnapján hoznak nyilvánosságra. Ehhez idén 6770 mintára kiterjedő sztenderdizált, pszichometriailag hiteles és validált kérdőíveket alkalmazó internetes vizsgálatot végeztek el. Tavaly a megyeszékhelyek rangsorában Szombathely került a lista élére, ám a felmérés szerint idén – 2017-hez hasonlóan – Tatabánya lett a legboldogabb magyar város. Elkezdett foglalkoztatni minket a téma, ezért úgy gondoltuk, hogy nyakunkba vesszük a várost és megkérdezzük az eredményről az utca emberét. A szombathelyi lakosok közül nyolcat – négy férfit és négy nőt – interjúvoltunk meg. Válaszaikból természetesen nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, de arra megfelelőek, hogy felvillanthassunk egy-egy véleményt, reflektálva a kutatási eredményekre.
Először is vegyük sorra az interjúalanyainkat, akiket igyekeztünk különböző korosztályokból kiválasztani. Adél (18, tanuló) és Áron (18, tanuló) a legfiatalabbak közülük, ők egy helyi középiskola diákjaiként a Z-generáció véleményét képviselték a felmérésünkben. Az Y-okat Martina (25, pincérnő) és Dávid (33, webshop menedzser), az X-eket István (46, tanár) és Edit (51, munkanélküli), míg az úgynevezett baby boom nemzedéket Zoltán (62, nyugdíjas) és Ilona (63, nyugdíjas) reprezentálta a mintánkban.
Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezettek hogyan definiálják a boldogságot. Erre kapott válaszainkat az életkor alapján sorolhatjuk két csoportba. A fiatalabbaknál a boldogság egy szabad és örömteli állapot, „ami egy szavakkal leírhatatlanul pozitív érzésekkel telített pillanat vagy periódus”, amikor az illető jól érzi magát a bőrében, valamint a körülötte lévő emberek is feltöltik és pozitívumot adnak az életéhez. Ellenben – a válaszadók szerint – az idősebb generáció számára ez az érzés úgy érhető el, ha az életük „kiegyensúlyozott, harmonikus, békés, nyugodt”, melyben a legnagyobb szerepet a család tölti be.
A következő kérdésre adott válaszuk során egytől négyig terjedő skálán kellett értékelniük azt, hogy mennyire tartják reálisnak (1: egyáltalán nem, 2: inkább nem, 3: inkább igen, 4: egyértelműen igen) a tavalyi eredményt, miszerint a vasi megyeszékhely volt a legboldogabb. Erre a válaszadók 62%-a hármassal felelt (inkább reálisnak tartja), a maradék viszont egyértelműen helytállónak tartotta azt, hogy Szombathely került a lista élére. Vajon miért gondolják úgy, hogy jó eredmény jött ki? – ennek is utánajártunk. Áron (18) szerint a város „nem túl nagy és nem is túl kicsi, kifejezetten békés, az ország viszonylatában pedig előnyös a nyugati fekvése”. Ilona (63) a megfelelő közrendvédelmet emelte ki, szerinte Szombathely „rendkívül biztonságos”. Hozzáfűzte: „a munkahelyek száma, a jó megélhetés”, valamint a más nagyvárosokhoz képest jobb szociális helyzet („kevesebb hajléktalan”) mind-mind elősegíti azt, hogy az itt élők elégedettek legyenek városukkal. Adél (18) és István (46) ugyanakkor a kulturális életet tartja a boldogság legfőbb forrásának: szerintük 2017-ben „nőtt a kulturális programok száma és diverzitása”, de alapvetően is „jó kulturális életünk van”; példaként a Weöres Sándor Színházat említették. Ilona (63) és Zoltán (62) véleménye pedig nem más, mint az, hogy egyszerűen olyanokat kérdeztek meg, akik elégedettek az itteni élettel.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az általunk felsoroltak mennyire járulnak hozzá a megkérdezettek boldogságához. Ezeket egytől háromig terjedő skálán kellett értékelniük (1: kevésbé járul hozzá, 2: inkább hozzájárul, 3: nagyon hozzájárul). Legnagyobb arányban a munkalehetőségek járulnak hozzá a válaszadók boldogságához – derül ki az összesített eredményből. Második helyen a kulturális élet, harmadik helyen pedig a határ közelsége szerepel. Negyedikként a vásárlási opciók jelentenek boldogságforrást a helyiek számára, hiszen – ahogy Edit (51) fogalmazott – mindenki be tud vásárolni a pénztárcájához szabottan. Ötödik helyen a sportolási alternatívák szerepelnek, így ezekkel már kevésbé elégedettek a megkérdezettek. „Még nyitottabbá kellene tenni ezeket a civilek számára. A Csónakázótó melletti fitnesz parkot például remek ötletnek tartom” – mondta Edit (51). A rangsorban a szórakozási lehetőségek és a helyi egészségügyi ellátórendszer került az utolsó helyekre; ezeken a válaszadók szerint mindenképpen szükséges lenne javítani.
Az idei évben mégis visszaesett Szombathely a rangsorban. „Valószínűleg nem állt be jelentős változás 2017/2018-hoz képest, és ez visszavetette az itt élők elégedettségét” – fejtegette Adél (18), míg Áron egyértelműen az elmúlt évek botrányait („Stadion-ügy”) és „az egyre problémásabb tizenévesek”-et tartja a boldogságcsökkenés fő okának. Edit (51) szerint 2018-ban nehezebb volt elhelyezkedni is: „Jelenleg én is munkanélküli vagyok, pedig igyekszem elhelyezkedni. Sajnos nem kell már a korombeli a munkáltatóknak, és ez nagyon elszomorít engem. Az utóbbi időben csak a lányom és az unokáim tesznek boldoggá” – tette hozzá. Ilona (63) és Zoltán (62) mind a tisztaságot, mind a szabadprogramokat hiányolják; szerintük, ha nem változtatunk ezen, jövőre megint nem fogunk a lista élére kerülni.
Vélemények tehát vannak Szombathellyel mint exlegboldogabb várossal kapcsolatban, de vajon mi lenne a megoldás? Hogyan lehetne még boldogabb itt az élet? „Jobban kellene ügyelni a tisztaságra!” – vágta rá Ilona (63), majd kiemelte azt is, hogy „Mindenképpen több szabadprogramra (koncertre, műsorra) lenne szükség, s fontos lenne ezeket ingyenessé tenni”. Zoltán (62) teljes mértékben egyetértett az utóbbi gondolattal, és elmondta, hogy az internetet böngészve gyakran belefut tatabányai programokba. „Én magam is többször jártam már Tatabányán. Meg kell mondjam, nagyon szép, tiszta és rendezett város! Úgy hallottam, smart city koncepciója van a városnak, ez alapján fejlesztik. Pontosan nem tudom, hogy ez mit jelent, de feltételezem, a hangzatos név mögött rengeteg beruházás húzódik meg, melyeknek egyetlen célja van: jobbá, élhetőbbé tenni a környezetet. Hol lehetne boldogabb az ember, mint egy dinamikusan fejlődő megyeszékhelyen?” – fejtegette. Ilona (63) szerint jobban kellene figyelnie a városvezetésnek az emberek szavára, ő például szorgalmazná azt, ha „Lehetne a Fő téren havonta vagy kéthavonta fórum, ahol mindenki elmondhatná a gondolatait”. Dávid (33) hasonlóan vélekedik, szerinte sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a fiatalok véleményére, sőt, „ha támogatnák a kezdeményezéseiket akár a sport, akár a kultúra terén”, akkor meggyőződése, hogy boldogabb városban élhetnénk. Adél (18), Martina (25) és István (46) szerint fontos lenne növelni a fiatalok számára elérhető szórakozási és szabadidős tevékenységek körét, hiszen az ő boldogságukhoz ez egészen biztosan nagymértékben hozzájárulna. „Több játszótér, több zöldterület, alternatív iskolák (mint a Waldorf) és jobb szakképzés”– Edit (51) úgy véli, az ezeken való javítás elengedhetetlen lenne Szombathelyen a boldogság növeléséhez.
Felmérésünk azt mutatja, hogy a megkérdezett nyolc helyi lakos boldogan él Szombathelyen, reálisnak is tartja a tavalyi előkelő helyezést a megyeszékhelyek versenyében, ám ha javítanánk bizonyos dolgokon, még élhetőbb város lehetne a miénk. Ehhez szükség volna a lakosok – főként a fiatalok – szavának meghallgatására, szerintük ugyanis csak így van esélyünk a dobogó újbóli megszerzésére.
