Az egyre tavaszodó időben úgy döntöttünk, ismét vállunkra vesszük a világot, s bebarangoljuk Körmend egy apró csodáját, a Dobogó-erdőt.
A Pinka-patak elárasztotta az erdő egy tetemes területét, de ez nem gátolt minket sem a továbbhaladásban, sem a gyönyörködésben, az erdő talajszintjét ugyanis millió tőzike borítja. Az erdőt mindenki saját felelősségre közelítse meg, amit a túrafelszerelés alaprészeként ajánlok: gumicsizma, vízálló bakancs, vízálló zokni, vízálló nadrág, vízálló ember.
Kivételesen úgy döntöttem, mutatok némi tudományt is a galéria mellé. Akit érdekel, mi is az a tőzike, az fussa át ezt a ki szösszenetet, de nyugodtan lehet egyből a galériára is ugorni. Jó nézelődést, kedves Olvasó!
A tavaszi tőzike az egyszikűek osztályának a spárgavirágúak rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék családjába tartozó faj. A tavaszi tőzike eredeti elterjedési területe a Pireneusoktól Belgiumig, keletre pedig egészen Ukrajnáig tart. Közép-Európában is őshonos, a Magas-Alpok kivételével. Délen Olaszország középső részéig lehet megtalálni, de más kontinensekre is betelepítették.
A tavaszi tőzike 15-35 centiméter magas, hagymás, évelő növény. Levelei tőállásúak, széles szálasak, 1 centiméter szélesek. A tőkocsány csúcsán mintegy 3,5 centiméter hosszú levélhüvelyben folytatódik, melynek hónaljában egy, ritkán két bókoló virág fejlődik. Mind a hat lepellevél egyforma, csúcsa alatt sárgászöld folttal. Apró toktermése van.
A tavaszi tőzike elegyes lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves rétek lakója. Virágzási ideje március – április között van. Galantamint tartalmaz, mérgező.
