Továbbra sem csillapodnak a kedélyek a kézilabda háza táján, miután az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) bejelentette, hogy a női Bajnokok Ligájának döntőjét szeptemberben, míg a férfi sorozat fináléját decemberben szeretné megrendezni. A döntés természetesen óriási felháborodást váltott ki, edzők, játékosok, szaktekintélyek fogalmazták meg ellenvéleményüket. Következő cikkünkben az európai szövetség tervezetének különböző aspektusait és lehetséges következményeit vizsgáljuk.
A döntés folyamata
Mérkőzéseket legutóbb ebben a sportágban is márciusban rendeztek, ezt követően minden sorozatot felfüggesztettek, illetve a nemzeti bajnokságok egy részét (például a magyar NB1-et is) befejezettnek nyilvánították. Az európai szövetség pedig először bejelentette, hogy a következő kontinensviadal selejtezőit egészen biztosan nem rendezik meg (a magyar női- és férfi válogatott is kijutott a soron következő világversenyre a korábbi évek helyezései alapján), emellett pedig a márciusra tervezett olimpiai selejtezőtornát is elhalasztották, ezt a viadalt jövő tavasszal pótolják majd. Az EHF végül április végén egy közleményt tett közzé, mely kifejtette, hogy az idei szezon végéig (június 30.) nem tudják lezárni sorozatokat, illetőleg kijelölésre került két alternatív dátum a budapesti, illetve a kölni négyes döntő lebonyolítására. A férfiaknál az alapcsoportkör legjobb négy alakulata (PSG, Barcelona, Veszprém, Kiel) vehet részt a Final Fouron, a nőknél egyelőre reménykednek a negyeddöntők lebonyolításában. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor a férfiakéhoz hasonló forgatókönyv fog életbe lépni. A döntés értékelése kapcsán több szempontot is érdemes vizsgálni, ezeket igyekszünk sorra venni a továbbiakban.
A játékosok
Természetesen fontos megismernünk a játékosok álláspontját a témával kapcsolatban. Lois Abbingh, a Rostov Don jelenlegi, az Odense jövőbeni játékosa még márciusban nyilatkozott az akkor még csak elméletben létező tervezettel kapcsolatban.
„Ez (a szemptemberi négyes döntő – a szerk.) talán a lehető legrosszabb megoldás. Számomra például ez azt jelentené, hogy a Final Fourban már nem játszhatok, hiszen nyáron az Odensébe igazolok. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a sorsdöntő meccseket már csak a televízióban követhetem majd.”
A holland játékos gondolatai nemcsak azért fontosak, mert a jelenlegi női mezőny egyik legjobbját tisztelhetjük a személyében, hanem mert a döntéssel kapcsolatos egyik fontos problémára, anomáliára hívják fel a figyelmet. A játékosok ugyanis csak új csapatuk színeiben léphetnek majd pályára a döntőben, így sokan, akik letéteményesei voltak alakulataik sikerének, nem arathatják le a babérokat. Az emberi tényező mellett egy másik fontos probléma is felsejlik, hiszen felmerülhet bennünk, hogy ebben az esetben a döntő valóban jelen szezon erőviszonyát fogja-e tükrözni. Többen emellett aggodalmukat fejezték ki az esetleges sérülésekkel kapcsolatban, hiszen a korábbiaknál jóval megterhelőbb lehet a következő szezon.
A klubok
A döntésnek nyilvánvalóan vannak egyértelmű kárvallottjai. Eszünkbe juthat a MOL-Pick Szeged, amely az idei évben talán minden korábbinál kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, így a szegediek joggal gondolhatták, hogy az idei év lehet az áttörés éve (még akkor is, ha a négyes döntőért minden bizonnyal az ősi rivális veszprémieket kellett volna felülmúlnia Juan Carlos Pastor csapatának, ez pedig természetesen nem lett volna egyszerű feladat). Nyilván ilyen esetben az EHF által kifizetett „kártérítés” sem enyhít a klubok fájdalmán. A szegedieken kívül természetesen több hasonló kárvallottja van a szezon ily módú lezárásnak. A presztízsveszteség, illetőleg az elszalasztott lehetőség mellett az anyagi kár is jelentős a kluboknál.
Harc a nagyúrral
Felmerülhet persze a kérdés, hogy ha ennyi ellenérv hozható fel a döntéssel szemben, akkor miért választotta ezt a megoldást az európai szövetség. Ahhoz, hogy a szezont a megszokotthoz hasonló módon tudják lezárni, június végéig az összes találkozót le kellett volna játszani. Könnyen belátható, hogy a jelenlegi helyzet – még ez enyhülések mellett sem – biztosít erre lehetőséget. Emellett a német kormány azon döntése, hogy augusztus 31-ig minden nagyobb tömegrendezvényt betiltottak, egyfajta patthelyzetet is teremtett, hiszen a kézilabda csúcseseménye évről évre a kölni Final Four. A legfontosabb szempont emellett – amelyre a megidézett Ady-verscím is utal –, hogy a csapatok, illetve az EHF-számára a BL-szezon teljes lezárása hatalmas anyagi kieséssel járt volna. Így is lehet számítani egyfajta átrendeződésre a sportágban, hiszen sok olyan klub van még a nemzetközi színtéren is, amelynek költségvetése ingatag lábakon áll. A szponzorok eltűnése, illetve a fizetőképesség csökkenése bizony éreztetheti a hatását, főleg olyan klubok esetében, ahol nem egy, kifejezetten tőkeerős vállalat, hanem több kisebb, adott esetben helyi illetődésű cég áll a csapat mögött. Ahogy korábban említettem, az EHF a döntés által károsított csapatoknak biztosít egyfajta „kártérítést”, a versenyben maradó csapatok pedig tovább küzdhetnek a pénzdíjakért, illetve a reklám- és tévés bevételek is kiemelten fontosak ebben a helyzetben. A legtöbb klubnál a jelenlegi helyzet máris bevételkiesést, illetőleg bércsökkentéseket eredményezett.
Az idézet forrása: Handballexpert
Kiemelt kép: EHF (LANXESS Arena)
