Kevésbé ismert sport és rengeteg sztereotípia kapcsolódik hozzá. Rúdtáncnak, sztriptíznek hiszik, pedig valójában egyik sem. A modern rúdtorna/rúdfitnesz egészen másról szól. Interjúnkban a szegedi Rúdbarlang Fitnesz Stúdió tulajdonosát és edzőjét, Nehézné Szél Gabriellát, illetve a terem másik edzőjét, N. Lillát kérdeztük a rúdtorna lényegéről, élményéről és a hozzá kapcsolódó előítéletekről.
Pontosan mi a rúdtorna? Hogyan magyaráznád el egy laikusnak?
G: A rúdtorna egy saját testtömeges edzés. De ebben az esetben kezdőként nem az a fontos, hogy milyen az erőnléted, hanem fokozatosan építjük ki különböző rávezető feladatokkal.
L: Én azt szoktam mondani, hogy ugyanaz, mint a szertorna, csak rúdon. Tehát úgy kell elképzelni, mint egy tornát, csak itt nem gerenda vagy gyűrű van, hanem a rúd a szer.
Hány éve rúdtornázol, és hogyan találtad meg ezt a sportot?
G: Ezelőtt kilenc évvel próbáltam ki először egy próbanapon a Forma1 Fitnessben. Azonnal beleszerettem.
L: Azt hiszem, hat éve. Az egyik ismerősöm felrakott egy képet Facebookra egy pózról. Ő azóta már abbahagyta, de nekem megtetszett.
Volt egy kifejezett pont, amikor eldöntötted, hogy edző leszel? Hogyan alakult ki, hogy tanítani is szeretnél?
G: Az élet hozta úgy, hogy edzőként is folytassam ezt a tevékenységet. Akkoriban Szegeden kevés volt a lehetőség rá, hogy rúdtornázhassunk. Már korábban is nagyon sokat segítettem a társaimnak az edzéseken, ezért a barátnőmmel, Drubina Adriennel eldöntöttük, hogy saját stúdiót nyitunk Szegeden. Akkor már három vagy négy éve folyamatosan sportoltunk. A Rúdbarlang kinyitásának ötletét pedig az én edzőm, Presinszky Ákos is támogatta. A stúdió megnyitásában és az edző létben folyamatosan motivál a sportnak szeretete, illetve az öröm a tanítványaim arcán, amikor sikerül egy-egy elem kivitelezése.
L: Szépen lassan alakult ki, hogy edző szeretnék lenni. Illetve nagy szerepe volt benne annak is, hogy Szegeden nem nagyon van edző. Úgy éreztem, hogy itt van helyem. Drubina Adriennhez jártam karikázni, és így ismerkedtem meg a Rúdbarlanggal, még a régi helyén. De a Covid alatt ez megszűnt létezni, akkor csináltam meg az edző képzést. Amikor megnyílt az új helyen a Barlang, a megnyitó bulin mondtam Gabinak, hogy nagyon szívesen tartanék edzéseket.
Milyen sztereotípiákkal és előítéletekkel találkoztál a rúdtornával kapcsolatban?
G: Minden nap találkozom sztereotípiákkal. Ha rúdtornáról van szó, akkor mindenki a nőiességet és a szexis oldalát látja először. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az elmúlt, négy-öt évben egyre jobban visszaszorulnak ezek a sztereotípiák, de sajnos még mindig nagyon sok az előítélet.
L: Szinte csak előítéletekkel találkozom, főleg a férfiak részéről. A rúdtornát csak bárokban tudják elképzelni, mint a sztriptízt. Volt, aki mondta a férjemnek, hogy milyen jó lehet neki, mert nekem van otthon rudam. Mondta a férjem, hogy nem, borzasztóan unalmas, amikor gyakorlok. Mert az elején ez egy kínlódás, és nem is szép. Csak a végeredmény szép, mint a tornánál.
Hogyan fogalmaznád meg a rúdtorna és a rúdtánc különbségét?
G: A rúdtáncnak nincs annyi akrobatikus eleme, mint a rúdtornának. A rúdtornánál sokkal többet vagyunk fönt a rúdon, mint mellette. Táncolni általában magassarkú cipőben szoktak, míg a rúdtornán ilyet nem használunk, helyette a kis ruháknak van jelentősége. Ebből is adódik a rengeteg sztereotípia, hogy a kevés ruha miatt sokan csak a szexi részét látják. Pedig a topok és az alsók arra szolgálnak, hogy a bőrünkkel is kapaszkodni tudjunk a rúdon.
L: A rúdtánc inkább koreográfia. Persze vannak erő elemei, és azt is lehet magas szinten csinálni, ami nagyon nehéz. De nagyon kevesen vannak, akik tényleg profi szinten rúdtáncolnak. Versenyeken például a rúdtáncosok ritkán vannak fenn a rúdon, inkább csak táncolnak körülötte.
Milyen nehézségekkel szembesülsz/szembesültél az edzéseken?
G: Szerintem először mindegyik póz félelemmel tölti el az embert, egészen addig, míg egyszer vagy kétszer meg nem csinálja. Ilyenkor fontos, hogy az edző segítse és motiválja a tanulót. Időnként előfordulhatnak kisebb-nagyobb balesetek, vagy valaki leesik. Mondjuk, megcsúszik a bőre, vagy a rúd nem tapad eléggé. A legnagyobb probléma a fájdalom szokott lenni. Mindig vannak olyan területek, amik érzékenyebbek, de egy idő után megszokja a bőr.
L: Természetesen én is félek egy-egy póztól. Nagyobb sérülésem szerencsére még nem volt. Persze, estem már le rúdról. Elfelejtettem, hogy fenn vagyok és húsz centivel lejjebb volt a talaj, mint gondoltam. Ha olyan nehéz elemet csinálok, akkor nem próbálom meg egyedül, hanem megvárom, hogy az edző megfogjon.
Vannak kedvenc gyakorlataid vagy pózaid?
G: Nagyon sok kedvencem van, de inkább a kombinációkat szeretem. Kezdőként az első kedvenc pózom a superwoman volt. Amit nagyon szeretek, és szerintem minden tanuló álma, hogy egyszer megcsinálja, az a csavartkezes kézenállás rúdon és az iron X.
L: Nagyon szeretem a bonyolult pózokat, variációkat, de azoknak szerintem nincsen neve. A jade és a brass monkey variációi a kedvenceim.
Kiknek ajánlanád ezt a sportot?
G: Mindenkinek ajánlom, 6 éves kortól egészen 99 éves korig. Mostanában egyre több férfi kezdte el ezt a sportot, így nekik is bátran ajánlom. Hölgyeknek pedig mindenféleképpen, mert rengeteg önbizalmat és kitartást ad, amire a hétköznapokban is szükségünk van.
L: Bárkinek, aki bírja! Nem való mindenkinek, mert nagyon fájdalmas. Ismertem egy lányt, aki előtte szinkronúszott, tehát megvolt az ereje és a hajlékonysága, de egyszerűen nem bírta elviselni a fájdalmat. De hozzá lehet szokni. Az egyik legjobb sport a rúdtorna! Minden izmot megmozgat, és persze gyönyörű. Nyilván azért a nőiességnek is jó, mert bármelyikről beszélünk, akár a szertornáról, a ritmikus sportgimnasztikáról vagy korcsolyáról, mindegyik nőies mozgás. A rúdtorna is az, csak nem olyan kihívó, mint ahogy sokan hiszik. Márpedig a kettő között lényegi különbség van.
