Művészetek Völgye 2020: Második felvonás

Káldy Márton 2020. szept. 16. 0 2

Elérkeztünk a 2020-as Művészetek Völgye feléhez. Az előző hétvége összefoglalója alapján roppant kíváncsi lettem, milyen érzés lesz egy lassabb és kisebb Völgy részese lenni. Aztán az is foglalkoztatott, vajon mit ad majd nekem ez a rendhagyó módon megszervezett fesztivál.

Az első benyomás máris mosolyt csalt az arcomra, hiszen autóval érkeztünk, és meglepett, hogy a Művészetek Völgye ideje alatt Kapolcs utcáin 40 km/h-ás sebességgel tudunk haladni, anélkül, hogy bárki életét veszélybe sodornánk. Ahogyan az emberek száma redukálódott, úgy nyílt nagyobb lehetőség a kempingezésre, amelyből elsőre a vad formációt szerettük volna kipróbálni, de nem találtunk erre a célra megfelelő helyet. Azonban egy percig sem bántuk, hiszen közvetlen a Pajta Nagyszínpad mögött volt egy csodakemping, amit bárkinek ajánlunk, hiszen kedves a vendéglátó, vizesblokkal ellátott, gondozott, és hatalmas az udvar, lehet parkolni, a központban van és mindezt abszolút baráti áron kínálják.

A „kidobós” szállásunk felállítása után első utunk a Hangfoglaló Udvarba vezetett, ahol számunkra ismeretlen zenekarokat csíptünk el, mint például a Nunki Bay Starship, vagy a Cedar Knoll, akik tulajdonképpen előmelegítették a fülünket és hangulatunkat az esti Csaknekedkislány koncertre. A fergeteges hangulatot csak emelték Csepella Olivér táncmutatványai, amiről minden alkalommal egy felfújható szélember jut eszembe, aki énekelni is tud.

Fotó: Káldy Márton

A “tánczenekar” után mi sem esik jobban, mint egy hideg Kőbányaival átitatott beszélgetés Cili néninél, ahol az este szinte minden völgylakó számára folytatódott.

Mielőtt a kapolcsi csillagok alatt álomra hajtottuk volna fejünket, felkeltette az érdeklődésünket, hogy valahonnan még javában szól a népzene. A fáradtság miatt a szombati célkitűzések közé jegyeztük fel, hogy kiderítsük, honnan érkeznek ezek a ritmusok. Reggel a sátorszomszédok – vagy ahogyan ők fogalmaztak, a lakótársak kutyái töltötték be az ébresztőóra szerepét, amit nem lehetett szundira nyomni. Az éhség szimfóniáját komponálta a hasunk, így kihagyhatatlan volt a Patakparti fakanalas, amit már múlt héten is ajánlottunk.

Az ízletes cigánypecsenyét követően a Kalapos Udvarba tértünk be, ahol egy workshopba botlottunk. A VLMI Produktív alkotóműhely három tagjának segítségével szitanyomással remekműveket hozhattunk létre, másnap pedig a könyvkötészettel ismerkedhettünk meg, amit egy saját kisfüzet elkészítésével zártunk. A „valami produktív” szófordulatot mi is komolyan vettük, és a workshopos alkotásaink mellett egy külön portrét készítettünk a fiatal képzőművészekkel, amit majd itt, az f21.hu virtuális hasábjain is olvashattok.

Érdeklődve siettünk az Esti mese felnőtteknek című programra, ami a Folkudvarban volt hallható. Bizony, ezzel együtt ráeszméltünk, hogy a tegnapi mulatság dallamai erről a helyszínről érkeztek, azonban mielőtt a folkmámorba belekortyoltunk volna, várt ránk a Bohemian Betyars és Parno Graszt közös produkciója. A két zenekar önmagában is meghálálja, ha elmegyünk a koncertjükre, de ha együtt zenélnek, akkor a hangulatot a négyzetre képesek emelni. Egyik pillanatban gitároznak, hegedülnek vagy éppen tangóharmonikáznak, a másikban pedig már legényest táncolnak a színpadon. Ezek után felpezsdülve vettük az irányt a Folkudvar fele, ahol már javában zajlott a vigadalom. Táncház keretein belül a Kárpát-medence számos területével ismerkedtünk meg, köztük a feszes és improvizatív cigány-lépésekkel is. A zenészek legalább éjjel kettőig húzták a talpalávalót, így a dínomdánom jól kitartott. Sajnos nem mindenki értette a táncház lényegét, hiszen sokan a szabad-tánc hallatán beszálltak a népzenére zakatoló vonatozásba, aminek a zaja nem éppen illett oda, így a lökdösődés közepette csárdásozni is nehezebb volt, de kitartottunk néhányan. Az ember-vonat volt a divat, a csárdásozó párok meg az élő hagyományok.

Fotó: Káldy Márton

A vasárnap egyik nagyon várt koncertjét az Esti Kornél adta volna, de sajnos a vírushelyzetre való tekintettel ők lemondták a fellépést, pedig aznap pont Kornél névnap is volt. Estefelé baráti beszélgetésbe ékelődött az a mondat, hogy: „Nézd már, ott a Lovasi!”. Éppen családostul gurultak be a völgybe, hiszen a hétvége utolsó napjának lezárása a 15 éves Kiscsillag kezébe volt helyezve.

A megszokotthoz mérten a kisebb létszámmal és kevesebb programmal rendelkező Völgyhétvége teljesen más perspektívából tárta elém Kapolcs arcát. Nem tudom pontosan a Művészetek Völgye logójának a történetét, de az biztos, hogy most számomra új értelmet nyert a csiga, hiszen tényleg lelassul az ember és nem a tömeg sodorja. Minden sokkal személyesebb szintre került. Könnyebb volt észrevenni a patakparton egymás karjába borult embereket, a gitáros-pereces fickót vagy azt az arcot, aki délelőtt a szitanyomásban segített.

További két hétvége van hátra, azonban ne essen senki abba a hibába, hogy a szeptember 18-i hétvégén leutazik Kapolcsra. Természetesen a falu és környéke páratlan, de programokkal egyáltalán nem fogsz találkozni, mivel ez „szünet” lesz és majd csak a szeptember 25-én kezdődő hétvégén folytatódik a Völgy. Azonban a szervezők számára nem lesz pihenés, mivel picit távolabb, pontosabban Tállyán, szeptember 17-20-ig kerül megrendezésre a hasonló szellemiségű Kerekdomb Fesztivál.


Káldy Márton galériája


Tags: Bohemian Betyars, Cedar Knoll, Csaknekedkislány, Csepella Olivér, CSNK, fesztivál, Kapolcs, Kerekdomb Fesztivál, koncert, kultúra, Művészetek Völgye, Nunki Bay Starship, Parno Graszt, Tállya, VLMI Produktív, Völgyhétvégék, zene Categories: VILÁG
Related Posts