Michelangelo Buonarrotit – teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni – talán senkinek nem kell bemutatni, még az abszolút kultúrbarbárnak is illik tudni, ő volt a reneszánsz (egyik) legjelentősebb alakja, festő, szobrász, építész, költő, író, röviden polihisztor.
Ha nem a Dávid szobor, Ádám teremtése, akkor legalább a Sixtus-kápolna mennyezet freskója beugrik általános iskolai művészettörténet, rajzórákról. Mindegyik műve, művészeti tevékenysége megérne egy külön cikket, de már született a témában jó pár (minek gazdagítanám). Másrészt Michelangeloról a hószobrászról kevesen hallhattak, több okból; valójában csak egyszeri eset volt, amikor a fagyott vizet választotta egy szobra alapanyagának, s mivel fagyott vízről beszélünk, ami a hő hatására újra cseppfolyóssá válik (kémia alapszint, halmazállapotok), így az első firenzei napsugarak meg is semmisítették a nagyszerű alkotást.
1494 – Firenze
Piero de’ Medici 1494-ben Firenze ura volt, Michalelangelo pedig ezer szállal kötődött a Medici családhoz, a palotában élt, ahol szinte családtagként bántak vele és részt vehetett az irodalmi és tudományos összejöveteleken is. 1494-ben Michalangelo még csak 19 éves volt, de tehetségére már egész fiatalkorában felfigyeltek. Ritkán havazott Firenzében, így mindenkit meglepett és boldoggá tett a hóesés (nem a néha előforduló könnyű porhó hullott az égből, hanem olyan tömör, sok hó, ami Észak-Európában szokványos.)
Piero elrendelte, hogy építsenek egy hóembert a Medici-palota udvarára, de nem gondolták, hogy Michelangelo a zseni ilyen „alantas” dolgokra pazarolja majd az idejét. Neki azonban megtetszett az ötlet, sőt állítólag jóval barátja, mecénása kérése (Gyerünk Michelangelo – mondta Piero – Menj oda és építs nekünk egy igazi hóembert) előtt megfogalmazódott a fejében ez az ötlet, amikor két hógolyót gyúrt és megérezte milyen jól formázható a hó. Azt nem tudni milyen hóembert épített, talán egy ördögöt, valamilyen szörnyeteget vagy egy szép angyalt. Néhány forrás azt állítja ez nem akármilyen hóember volt, hanem a világ legnagyobbja, legszebbje, egyesek szerint proto-Dávidot (a későbbi Dávid szobor prototípusát, amit 1504. szeptermber 8-án lepleztek le) mintázta, formázta meg, izmokkal, fenyegetően, hősi alaknak, igazi pompában.
A „nagyon szép” – Vasari írt róla így: ” És egy télen, amikor nagy hó esett Firenzében volt neki, az udvarán egy szobor hóból, ami nagyon szép volt … „– szobor természeténél fogva nem lett túl tartós. Vasari elmulasztja megemlíteni mennyi ideig állt a hóból készült alkotás, de egy-két napnál tovább valószínűleg Firenze mediterrán, nedves szubtrópusi éghajlata miatt nem valószínű. Állítólag (sok az állítólag és a bizonytalanság, de egy több mint fél évezrede történt esetről beszélünk) húsz aranyat kapott Piero Medici-től. A világ legszebb hószobrát senki nem fogja már látni, de Michelangelo többi alkotásáért érdemes Rómába vagy Firenzébe látogatni.
Kiemelt kép: magiscenter.com
