Az árvíz ugyan visszahúzódott a lagúnák városában, de a károk felmérése és a helyreállítás még mindig zajlik. Azt viszont senki sem tudja, hogy mikor kell a velenceieknek hasonlóan drámai helyzettel szembenézniük.
November közepén mindenki az elárasztott Velencével kapcsolatos tudósításokat olvasta és a sokkoló fotókat nézegette. Lassan azonban kezd elhallgatni a sajtó ezzel kapcsolatban, hiszen tetőzését követően a víz fokozatosan apadt, majd – egyelőre – elmúlt a veszély. A város vezetése jelenleg a sérült épületekkel és a szeméthegyekkel van elfoglalva.
Régóta tudjuk, hogy a klímaváltozással járó tengerszint-emelkedés komoly fenyegetést jelent Velence számára: nem elég, hogy a sarki jég olvadása következtében emelkedik az Adriai-tenger szintje, a város még süllyed is évszázadonként 10 centimétert – ehhez a 20. században hozzájött még plusz 10-13 centiméter az UNESCO szerint. Viszont az, ami novemberben történt, mindenkit megdöbbentett. Az esőzések miatt megemelkedő tengerszint elöntötte Velence tereit és utcáit, a város 70 százaléka víz alá került. A vízszint rekordot döntött: tetőzésekor 1,87 métert mértek, amire példa – az adatgyűjtés 1923-as megindulása óta – csak 1966-ban volt (1,94 méter). Nem csoda, hogy hamar életbe lépett a legmagasabb fokú riasztás, az óvodák, iskolák, közintézmények és a turistalátványosságok pedig bezárták kapuikat. Sajnos az eset halálos áldozattal is járt, ketten veszítették életüket az árvíz következtében.
Az emberek részéről példaértékű, de felfoghatatlan hozzáállásra is volt precedens. Sokan megosztották élelmiszer-tartalékaikat, szivattyúikat a szomszédaikkal, majd segítettek a szeméthegyek eltakarításában, a turisták azonban inkább az árvízzel való pózolást részesítették előnyben – sőt, akadt, aki még az esküvői fotózását sem halasztotta el.
Az árvíz okozta kár az egymilliárd eurót is meghaladja, és sajnos van, ahol a megrongálódás helyrehozhatatlan. A város egyik legmélyebb területén található a fő áldozat, a Szent Márk-székesegyház, ami a bizánci építészet legeredetibb formában megőrzött emléke, és már a 11. században elkezdett épülni. A problémát az jelenti, hogy a Velence főtemplomaként számontartott épületbe is víz áramlott, noha erre az elmúlt 1200 évben csak pár alkalommal volt példa. A Szent Márk-bazilika művészeti felelőse, Pierpaolo Campostrini az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy hiába tették vízhatlanná a kriptát még 1990-ben, a víz így is beáramlott, amit aztán a falak magukba szívtak. A sókristályok átitatják a téglákat, a márványt, a mozaikpadlót, és idővel „szétrobbanják” őket. Többek között az épület bal oldalán, a bejárat közelében a 13. századi, stilizált pávát ábrázoló mozaik kockái is kiestek. Ez a mozaikpadló egyik legszebb része, de szerencsére még menthető, azonban a márványoszlopok lábazata között akadnak, amiket teljesen ki kell majd cserélni. A bazilika azonnali takarítására eurómilliók mentek el, ám a károkat teljes mértékben csak akkor lehet majd felmérni, ha már minden megszáradt – ez több hónapig is eltarthat.
A megoldást illetően Velence 20 millió euró gyorssegélyben részesült, a kulturális tárca pedig 200 millió eurót ígért az elkövetkezendő két évre. Sokak szerint Mózes nyújthatna már csak segítséget – azaz a Mózes (MOSE) nevű gát, amit már évtizedekkel ezelőtt megígértek, és az eredeti 2011-es átadás helyett most 2022-re terveznek befejezni. Az évek óta menetrendszerűen érkező árvizekre találták ki ezt a fajta megoldást. A körülbelül másfél kilométer hosszú gátrendszer elvileg megvédené a várost plusz három méteres vízszintig a fenyegető tengertől, amikor annak szintemelkedése eléri az egy métert. Az ötlet azonban korántsem biztos, hogy teljes mértékben működőképes: nem csupán a velencei önkormányzat, de még az olasz környezetvédelmi miniszter is szkeptikus ezzel kapcsolatban. A miniszter, Sergio Costa egy korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy ez a gátrendszer önmagában nem lesz elegendő a város megvédésére. Az már csak hab a tortán, hogy a környezetvédők és az Európai Bizottság sem támogatja a projektet, hiszen a Mózes veszélybe sodorhatja a helyi élővilágot.
Nem csoda, hogy a velencei lakosok mérhetetlenül elégedetlenek. Az árvíz következtében hatalmas az anyagi veszteségük, és persze jól jön nekik a kártérítés, de az sem fedez mindent. Az olasz sajtónak adott nyilatkozatukból kiderül: úgy vélik, problémát jelent az, hogy a várost tartó cölöpök a hosszú nyári szárazságban megrepedeztek, most pedig a megemelkedett vízben szétmállanak. Dühösek a rengeteg pénzt felemésztő, de határidőre el nem készülő Mózes miatt, és amiatt is, hogy a város vezetése többségében Mestrében, szárazföldi Velencében él, ezért nem is ismerik a szigetek problémáit. Erre válaszul november 31-én népszavazást tartottak arról, hogy a lagúnaváros leváljon-e a szárazföldi részről, amellyel 1926 óta alkot egy települést. Velence kettészakadása valósággá is válhatott volna, ha az itt élők fele elmegy szavazni – ez viszont nem történt meg, döbbenetesen alacsony volt a részvételi arány.
Ha ez még mind nem lenne elég, a szélsőséges áradások után most az is fenyegeti Velencét, hogy elveszíti a világörökségi státuszát – írja az Euronews. A város 1987-ben került fel az UNESCO listájára, ám ezzel az olasz állam vállalta, hogy minden erejével igyekszik óvni a helyszínt. A túlturizmus és az áradások hatása viszont aggodalomra ad okot, ezért az UNESCO 2017-ben már indított vizsgálatot Velence ellen. Ekkor ugyan elkerülte a leminősítést, de 2020 januárjában újabb vizsgálatra kerül majd sor.
Egy német klímakutató, Anders Levermann szerint nincs megoldás, Velence előbb-utóbb mindenképpen víz alá fog kerülni – közölte a Die Zeit. Állítása szerint legfeljebb az lehetne a megoldás, ha az egész várost megemelnék, de ilyen megoldásról még szó sem esik. A döntéshozók meg inkább szőnyeg alá söprik a problémákat. Még novemberben történt az az eset, hogy Veneto tartományban a 2020-as költségvetésről vitáztak a képviselők, és leszavazták azt az indítványt, ami a klímaváltozás elleni lépéseket is tartalmazta. Nem sokkal később betört a víz az ülésterembe. Tragikomikus jelenet, ami jól példázza a politikusok hozzáállását a klímakrízishez.
Velence az európai kulturális örökség szimbóluma, ami novemberben napokon keresztül a sós víz alatt állt, legszebb kincseit mardosva, erodálva. Az UNESCO szerint összetett ökológiai folyamat eredménye az, aminek a város az utóbbi időben ki van téve, és egyúttal előfutára annak, ami globális szinten fenyeget.
