Tudatosságra nevelték, úgy döntött megfogadja és olyan életmódot követ, amellyel a lehető legkíméletesebb biológiai lábnyomot hagyja maga mögött: Zergi Borbálával beszélgettünk a környezettudatosság alapjairól.
Zergi Bori neve a Vas megyeiek számára már ismertebb, hiszen Bori a fantasztikus fotóival már sokak szívébe belopta magát. Különleges üde alkotásait kiállításokon és a szociális háló különböző platformjain mutatja be közönségének. Párjával együtt esküvőket örökítenek meg, valamint a világ északi pontjainak apró csodáit. Mindemellett Bori a mindennapjaiba és életének kedvenc apróságaiba is betekintést enged, de az ő élete nem egy nyitott könyv, inkább mondjuk így: egy frissen készült polaroid.
„Mindig is nagyon szerettem a természetet, az állatokat, és már gyerekkorom óta arra tanítottak a szüleim, hogy szeressem, óvjam a környezetet” – kezdi rögtön a mindig színes és vidám Bori, amikor arról kérdezem, hogyan is kezd el valaki igazán komolyan törődni az őt körülvevő világgal. „Számos káros környezeti hatás éri a Földet, a globális felmelegedésnek már érezhető hatásai vannak, minden tele van szeméttel, mikro-műanyagokkal, és még sorolhatnám. Úgy gondolom, hogy mindenkinek ki kellene vennie a részét legalább minimálisan a környezetvédelemből, hogy egy jobb, élhetőbb világban élhessünk. Ezért is döntöttem úgy, hogy ahol csak lehet, csökkentem az ökológiai lábnyomom.”
Napjainkban igazi trendként terjed a környezettudatosság: az emberek blogokon, különböző internetes fórumokon arra biztatják egymást, hogy használjanak környezetkímélőbb eszközöket a háztartásban. Bori például a mosószerben is ilyet választott. Ezenfelül nem használ bevásárláskor műanyagzacskókat, hanem magával viszi otthonról a kedvenc vászontáskáit. Ezek igazán személyes holmik, ugyanis párja édesanyja varrta őket régi függönyökből. Ezáltal az újrahasznosítás fogalma is kipipálva. A boltokban is tolerálják a textiltáskákat, Bori elmesélte, hogy ő a kimérős magoktól elkezdve a pékárukon át a zöldség-gyümölcsig bármit belepakol. Sok szupermarket támogatja ezt a kezdeményezést és a nejlon bevásárlótáskákat a háttérbe, míg a textileket az előtérbe helyezik, így a vásárlók nagyobb kedvvel nyúlnak azokhoz. Mindemellett létezik már lebomló zacskó is, például kukoricakeményítőből. Ez is egy jó választás, ha ragaszkodunk a zacskós megoldáshoz.
De Bori nem állt meg a műanyag szatyrok leváltásánál: „Szelektíven gyűjtöm és tömörítem a szemetet, igyekszem kevesebbszer autóba ülni, nem eszem húst, nem veszek palackozott italokat, nem használok szívószálat, műanyag evőeszközöket, komposztálok, meggondoltabban használom a vizet, nem pazarolok, néhány dolgot újrahasznosítok. Ezek mind apróságok, vannak, akik ennél sokkal többet tesznek. Én csak megteszek pár teljesen alap dolgot, ami egyáltalán nem nagy szó, nem kerül nagy erőfeszítésbe, és igazából nem jár anyagi terhekkel sem. Viszont sajnos az emberek nagy részét ez egyáltalán nem érdekli, pedig ha erre a néhány apróságra mindenki odafigyelne, szerintem érezhető lenne a javulás.”
Tanácsot is kértem, hiszen a „minden kezdet nehéz” mondásra alapozva elgondolkodik az ember, hogy hogyan is tegye meg az első lépést a környezettudatosság felé: „Kezdjék az apróságokkal” – érkezik a válasz Boritól – „Aztán némi odafigyeléssel úgyis hétköznapinak tűnik majd az egész: hogy az elviteles ételt a saját dobozunkba, az elviteles kávét pedig a saját termoszunkba kérjük. De ami a legfontosabb: ne szemeteljünk. Ha pedig szembe jön velünk a járdán egy műanyag pohár, akkor ne odébb rúgjuk, hanem vegyük fel és dobjuk a kukába.”
