December elején bombaként robbant a hír, miszerint a Zambia és Zimbabwe határán található, UNESCO Világörökség-védelmet is élvező Viktória-vízesés kiszáradt, rá egy héttel pedig a madridi klímacsúcs sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De vajon valóban kiszáradt a vízesés és tényleg eredménytelen volt az éghajlatváltozással foglalkozó konferencia? Utánajártunk.
December első hetében tényként közölte a média, hogy a Viktória-vízesés egész egyszerűen kiszáradt – persze mindezt drámai fotókkal is illusztrálták. Annyit előzetesen elárulhatunk, a vízesés egy része valóban kiszáradt egy időre, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Viktória-vízesés, vagy helyi nevén Mosi-oa-Tunya, magyarul annyit tesz: „mennydörgő füst”. Neve onnan ered, hogy a víz száz méteres mélységbe szinte fülsüketítő alázúduló hangja mellett háromszáz méteres párafüggöny is megjelenik. A maga 1708 méterével a világ legszélesebb vízeséseként tartják számon Afrika déli részén, Zambia és Zimbabwe határán. Az 1989 óta UNESCO világörökség-listán szereplő természeti látványosságot az ország negyedik legnagyobb folyója, a Zambézi táplálja.
A spontán földrajzórát követően vegyük sorra, mi történt az elmúlt időszakban. Minden egy YouTube-videóval kezdődött, amiben egy nő a Viktória-vízesés, vagy ahogy ő nevezi, a „Viktória-sziklák” mellett áll, és az alacsony vízhozamot látva esőért imádkozik. Ezt a videót azóta közel 50 ezren tekintették meg. A média természetesen reagált rá: elmondták, hogy a régió szezonálisan száraz időszaka minden évben befolyásolja a vízhozamot, és hogy a vízesés zimbabwei oldala sokkal jobb helyzetben van – ennek lényege tehát az volt, hogy teljesen felesleges a nő klímahisztije. A videó mellett persze az internetfelhasználók sem mehettek el szó nélkül, így sokan felcsaptak önkéntes oknyomozó riporternek, felkeresték az egyébként is turistalátványosságként aposztrofált helyszínt, fotókat készítettek, amiket aztán megosztottak a közösségi médiában bizonyítékként, hogy aggodalomra semmi ok.
Mi lesz veled, Velence?
A szeptemberi videót követően valóban a javulás jelei mutatkoztak – egészen november végéig, amikor úgy tűnt, tényleg kiszáradt. November 25-én a BBC „Kiszáradhat a Viktória-vízesés?” címmel leadta anyagát, majd szenzációhajhász cikkek és drámai fotók ütötték fel a fejüket – a magyar médiában főleg december 12-én, amikor is a Vöröskereszt és Vörösfélhold Nemzetközi Szövetsége (IFRC) közreadott képe napvilágot látott. Rá két nappal később pedig „Újra zubog víz a világ egyik legszebb vízesésében” és ehhez hasonló címekkel jelentek meg cikkek. Még a december 12-én közzétett fotót megelőzően az Afrikai Utazási és Turisztikai Szövetség (ATTA) nyilatkozatot adott ki, amiben mindenáron arról próbálják meggyőzni az embereket, hogy az égvilágon semmi baj nincs, mindössze így működik a természet. Mivel a zimbabwei és a zambiai energiaellátás nagymértékben támaszkodik a Kariba-gátra, a két ország határán álló, óriási vízerőműre, a szárazság áramkimaradásokhoz is vezetett. Röviden összefoglalva ennyi, jöjjenek hát a részletek.
December 5-én a Sky News azt írta, hogy „a soha nem látott szárazság a globális felmelegedés számlájára írható”. Ez így ebben a formában nem igaz: a Zambézi vízügyi hatósága (Zambezi River Authority) 1914 óta tartó mérései alapján napjainkig legalább hat alkalommal volt a folyó évi átlagos vízszintje alacsonyabb, mint most. Az ATTA a nyilatkozatában elsősorban azt sérelmezte, hogy a média nem akar tudomást venni a történelmi idők óta létező, szezonálisan ismétlődő jelenségekről és a vízhozam változásairól. A közleményben elismerik, hogy tisztában vannak a globális klímaváltozással és annak potenciális veszélyeivel az országra nézve, és azt is, hogy a novemberi eset meghaladja az 1995-1996-os szárazsági időszakban rögzített kiugró értékeket, mégis úgy gondolják, hogy ezek teljesen természetes jelenségek. Az ATTA azt sem vette jó néven, hogy a média a hihetetlenül széles vízesésnek azt a részét ragadta ki, ami pont a legszárazabb, szikfalakkal tarkított része – itt készültek azok a fotók, melyek a világ figyelmét voltak hivatottak felkelteni. Noha tudnunk kell, hogy a világ legszélesebb vízesése közel sem ennyiből áll: az Ördög-vízesésre, a Fő-zuhatagra, a Lópatkó-zuhatagra, a Szivárvány-zuhatagra és Keleti-zuhatagra oszthatjuk. „A Zambezi-folyó szezonális emelkedése és zuhanása naponta megváltoztatja a Victoria Falls megjelenését. Az esések nyugati oldala alacsonyabb, mint a keleti oldalé. Ez az ingadozás kevésbé észrevehető az Ördög-zuhatagnál és a Fő-zuhatagnál. A Livingstone-szigetektől kezdve ez az apály és dagály egyre nyilvánvalóbbá válik, és a vízesés ezen részén szinte teljesen kiszárad” – magyarázzák a közleményben. Szintén az ATTA jóvoltából olvasható az is, hogy a Zambezi vízügyi hatóság mérései már december 10-én bizalomra adtak okot, hiszen a vízszint már ekkor folyamatosan emelkedett, majd elkezdett átfolyni azon a száraz sziklafalú részen is, ami a médiában terjedt. Pár nappal később pedig ismét esősre fordult az időjárás a Zambezi felső folyásán; ekkor jelentek meg az „újra zuhog a Viktória-vízesés”-cikkek.
Még október elsején Zambia elnöke, Edgar Lungu Twitter-oldalán osztotta meg gondolatait az akkor kiszáradóban lévő vízeséssel kapcsolatban: „Ezek a Viktória-vízesésről készült képek emlékeztetnek minket arra, hogy mit tesz a klímaváltozás a környezetünkkel és a megélhetésünkkel”. Ezt viszont nem jelenthetjük így ki, hiszen egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy a Viktória-vízesés novemberi kiszáradása valóban a klímaváltozás számlájára írható-e, ahogy azt sem tudjuk, milyen hatásai lesznek hosszú távon. Tavaly megjelent egy olyan tanulmány, ami vizsgálta Zambia 40 éves meteorológiai adatait, és rámutatott arra, hogy a területen „statisztikailag szignifikáns hőmérsékleti változás történt”, viszont a csapadékmennyiségről ez nem mondható el. A tanulmány társszerzője, Kaitano Dube, a Vaal Műszaki Egyetem kutatója azt nyilatkozta az afrikai AFP-nek, hogy egyelőre nem tudják, a vízesés szárad-e vagy sem.
Mindeközben a világ szeme Madridon volt: azóta már véget is ért az eddigi leghosszabb ENSZ-klímacsúcs a spanyol fővárosban, amin a világ 196 országa képviseltette magát több mint 25 ezer résztvevővel december 2. és 13. között, de sajnos nem sikerült elérni a fő célkitűzéseket. Carolina Schmidt, a konferencia chilei elnöke szerint az egész világ rájuk figyelt, és nagyobb eredményeket várt. A csalódottság oka az, hogy a résztvevők nem jutottak egyességre az új szén-dioxid-kibocsátás-kereskedelmi rendszer létrehozásáról, pedig két napot rá is húztak a konferenciára, hátha. Erre az új rendszerre azért lenne szükség, mert már világosan látszik, hogy a 2015-ös párizsi klímacsúcson vállalt kötelezettségek nem elegendőek ahhoz, hogy 2050-ig 1,5-2 Celsius-foknál alacsonyabb szinten tarthassuk a Föld átlaghőmérsékletének növekedését. A BBC szerint a kisebb országok jobban támogatták az ötletet, mint a nagyok, például az USA, Kína, India, Brazília.
Azt viszont nem állítjuk, hogy teljesen eredménytelen lett volna a konferencia: bár a tervezettnél jóval kisebb dologban sikerült csak megállapodni, az viszont tény, hogy a zárónyilatkozatban a résztvevők kinyilvánították azon vállalásukat, hogy a jövő évi, glasgow-i klímacsúcs előtt bejelentik, nemzeti szinten milyen további kibocsátáscsökkentést vállalnak, ebből pedig majd az ENSZ jelentést készít.
Tehát nem jelenhetjük ki biztosan, hogy a Viktória-vízesés kiszáradása és a klímaváltozás között lenne jelentős összefüggés, és azt sem, hogy teljesen eredménytelen lett volna az éghajlatváltozással foglalkozó konferencia, de annyi bizonyos, hogy el kell kezdenünk végre megtenni a szükséges lépéseket. Nem holnap, nem a jövő évi glasglow-i klímacsúsig, hanem még ma.
Kiemelt kép: infostart.hu
