Kincsek Taliándörögdön – A Művészetek Völgyének második napja

Molnár Flóra 2018. Júl. 22. 0 0

A sátorállítós, Woyzeck-várós, környékfelfedezős első nap után egy meglepően napsütéses szombatra virradtunk. „Még hogy esni fog!”- nyugtázták a jó időt a fesztiválozók. És valóban, egész nap verőfényes napsütésben barangolhattuk a Völgyet.

Völgyérzés

A taliándörögdi Napfény kempingben szálltam meg: a választásnál, bevallom, az SZFE Globe, a Színház Színpad és a Nemzeti Szín-Tér jelentette a legfőbb szempontot, arra nem is gondoltam, hogy a színházon kívül más kellemes élményt is kaphatok a falutól; tévedtem. Ilyen például az előadásra-várás közben felfedezett Piknik (Lakókocsi) Galéria a Művelődési Ház udvarán. A kiállítás keretében ugyanis minden nap más kortárs képzőművészeti alkotó képei kerülnek kiállításra. Szombaton az aktuális kiállító Weiler Péter volt, akinek Balaton-témájú sorozata 2014-ben a Balaton Sound fesztiválon óriás molinókon vált a rendezvény installációjává. A Völgyben színes, főképp mindennapjainkat bemutató realista képeket láthattunk tőle.

Forrás: PORT.hu

Taliándörögd nem csak a színház, képzőművészet és gasztronómia iránt érdeklődő hátizsákos fiatalok számára nyújt programot, nem maradhattak szórakozás nélkül a legkisebbek sem. Az evangélikus templom előtt buborék-játszóház, az udvarán játékpedagógia foglalkozások várják a gyerekeket. A nagyobbak kipróbálhatják a szabadulószobát, a művészeti foglalkozásokat. Nagy tábla hirdeti ugyanitt, hogy „Kérdezd a papot!”.

Délután csigabuszra pattantam, körbenéztem Kapolcs vásárai között kézműves ékszerek után kutatva. Ha valamiben bő a választék a vásárban, akkor azok a kézműves termékek, dísztárgyak, ékszerek, szappanok, bőrből, vasból, üvegből készült szépségek. Csigabusz, vágás és ismét Taliándörögd. Az SZFE Globe-ban, műsorváltozás miatt Szirtes Balázs Szépkisnap című előadását láthattuk. Aztán rohanás, hogy még idejében odaérjek a Panoráma Színpad 30y koncertéje, ahol fergeteges volt a hangulat. A tömeg, igazodva a völgylakókhoz, sokszínű volt: gyermekektől kezdve, táncolástól kócolódott tiniken át, az „Egy pár” című szám alatt összebújt negyvenes párig mindenki remekül érezte magát. Az eső még mindig váratott magára.

A Momentán Társulat „Fiúk ketten” című előadása azonban esővízbe fulladt; az időjárás türelmesen “megvárta” a tűztáncosos produkciójának végét, majd zuhogni kezdett. A bőrig ázott fesztiválozók kedvét azonban ez nem szegte; a Csigabuszon vizes hajjal, átázott felsőben énekeltünk, a koncertek pedig nem értek véget Taliándörögdön sem.
Kicsit megáztunk, kicsit átázott a sátrunk, kicsit fújt a szél, de nagyon volt látni, hogy mindenki más is magasról tesz az esőre, hiszen egy kis zivatar még nem ronthatja el a Völgyben a kedvünket, nem igaz?

A színész és a fesztivál

Külön hálás voltam azért is, hogy a Woyzeckben játszó Fehér Tibort is elcsíphettem egy villáminterjúra, még száraz időben.

Nem először vagy itt, Taliándörögdön.

Tavaly voltam itt először, akkor a Szentivánéji álmot játszottuk, és bár esett az eső, a nézők végignézték az előadást, utána pedig nagy tapsot kaptunk. Remek élmény volt. Különben is szeretem a helyet, gyönyörű környék, emlékszem előző éven egy kedves házaspárnál laktam, nagyon aranyosak voltak. Tetszett a kapolcsi kipakolás is, a fesztivál feelingje és az, ahogyan ez az egész működik.

Mennyiben másabb fesztiválon játszani, mint kőszínházban?

Teljesen más. Ez egy nagy, nyitott tér, a Woyzeck esetében pedig nagyon fontosnak tartottuk, hogy a néző úgy érezze, mintha egy szűk panellakásba lenne bezsúfolva. Taliándörögdön, a csillagok alatt a klausztrofóbikus érzés elmaradt. Ettől függetlenül úgy gondolom, az előadás még működik, de más Budapesten, ahol a néző megtapasztalhatja a zárt tér keltette hatást is.

Forrás: Heti Válasz

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy nagyjából négy hetetek volt a próbákra. Hogyan működik ilyenkor a próbafolyamat?

Ifj. Vidnyánszky Attila nagyon tudta, mit akar már a próbafolyamat legelején is. Felkészült volt, konkrétan elmondta az ötletét, aztán tulajdonképpen elkezdett minket improvizáltatni. Akkor mindenféle hülyeséget hoztunk, hoztak a srácok, én meg csak néztem, mi lesz ebből. Bevallom, az elején picit szkeptikus voltam, de aztán nagyon szépen összefűzte Attila az ötleteket, a jeleneteket. A végén minden értelmet kapott, én pedig őszintén megszerettem a darabot. Nagyon izgalmas színházi előadás született szerintem.

Mennyiben zavaró a gyors felkészülésnél az, hogy sok más darabban is játszol?

Leginkább abban zavaró, hogy elvesz a próbafolyamat idejéből. Van, hogy szeretnél rákoncentrálni egy szerepre, de mondjuk este tök más előadást kell csinálnod, ami szintén igényli a felkészülési időt. A szakmához ez hozzátartozik.

Ha már sokféle előadások, szerepek: pozitív vagy negatív karaktereket szeretsz inkább játszani?

Sokkal jobban szeretem a negatív karaktereket. Már gyermekkoromban is a negatív hősöknek szurkoltam a rajzfilmekben, ők sokkal izgalmasabbak voltak számomra. A mesékben általában a jó kerül ki győztesen és minden marad úgy, ahogy azelőtt volt, amit már ismerünk. Mindig az érdekelt, mi lenne akkor, ha egyszer a gonosz kerekedne felül, ha a Földet elborítaná a sötétség. Drukkoltam, hogy egyszer sikerüljön valami a negatív hősöknek is és megnézhessem, mi történik akkor. Színészként azt szeretem ezekben a karakterekben, hogy általában nagyon intelligensek és jó érzékük van az iróniához. Több izgalmat ad megragadni az ő igazukat, és sokszor jobban meg lehet ezeket a szerepeket élni, mint egy hősszerelmest.

Kiemelt kép: Szinhaz.hu

Tags: 30Y, Fehér Tibor, Kapolcs, Momentán Társulat, Művészetek Völgye, SZFE Globe, Szirtes Balázs, Taliándörögd, Weiler Péter, Woyzeck Categories: VILÁG
Related Posts