„Még technikai fejlődés is csak akkor következik be, ha eredményeit valamiképpen fel lehet használni az emberi szabadság csökkentésére” – írta George Orwell az 1984 című regényében, ami ma nagyon is aktuális. Elég, ha a kínai társadalmi pontrendszert nézzük, amivel osztályozni tudja a kormány a lakosokat. Ez a fajta ellenőrzés vajon milyen hatással van az emberek mindennapjaira? Mik a hátulütői? Ezekre és hasonlókra keressük most a választ.
George Orwell 1984 című regénye hasonló disztópiát fest le a felügyelő államról, ami minden téren jelen van, ahol mindenkit figyel a Nagy Testvér. Bár más módszereket használ a kínai kormány, mégis a rendszer alapja a megfélemlítés: ha rosszul viselkedsz, korlátozva lesznek a jogaid.
A társadalmi pontrendszerről
A kínai kormányzat egy, az egész országra kiterjedő kamerarendszerrel és kémprogramokkal szeretné megfigyelni a lakosokat. Ez körülbelül 200 millió kamerát jelent. Az egész rendszer a fejlett mesterséges intelligencia miatt jöhet létre, amiben Kína a világvezető állam. Ennek segítségével fel lehet térképezni és meg lehet figyelni az egyének digitális lábnyomait, amelyek után pontokat kaphatnak: a jó viselkedésért jutalompontokat, a rossz viselkedésért pedig büntetőpontokat. Ezeket a pontokat arcfelismerés, testszkenner, nyomkövetés, valamint a személyes adatok és az internetes viselkedés összeegyeztetéséből egy algoritmus alapján kapják. Bár még nem teljes a rendszer, még csak kísérleti szakaszban van, de egy digitális diktatúra előképe lehet. A nagyobb zebrákhoz már van kihelyezve egy nagy képernyő, ami a szabálytalan átkelőket mutatja, és figyelmezteti őket a szabályok betartására.
Az ehhez szükséges algoritmus kifejlesztésében nagyobb vállalatok segítettek az államnak – például az Alibaba óriáscég. Ez a rendszer már bevezetésre került az Alipaynél, ahol az üzemeltetők részére rendelkezésre állnak a felhasználói adatok. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy miután mindenki kapott egy kezdő pontszámot, utána minden fizetési cselekményét rögzítik, amik alapján értékelni tudják őket. Egy másik cég pedig egy olyan technológián dolgozik, amivel bárki visszanézheti a kamerák felvételeit és rákereshet egy-egy személyre, így láthatja, hogy merre járt.
A pontszámítás
A Párt irányelve az, hogyha valaki jó pontszámmal rendelkezik, az bárhova utazhat a világon, azonban akinek rossz a pontszáma, annak korlátozzák az utazási lehetőségeit. Ennek célja az, hogy stabil, biztonságos életet biztosítsanak az állam lakói számára, továbbá ösztönözzék őket a pozitív, a társadalom számára hasznos viselkedésre. Ezt hangsúlyozza az is, hogy önkéntes munkával – például véradással, szemétszedéssel – pluszpontokat lehet kapni.
A megfigyelés az élet minden területén jelen van. A vásárlásokat is figyelik: amennyiben valaki sok alkoholt vesz, annak mínusz pontot adnak, akik pedig hasznos dolgokat vesznek – például pelenkát –, plusz pontokat kapnak, mivel ebből az algoritmus azt tudja leszűrni, hogy milyen is az adott ember. Míg előbbinél azt sugallja a vétel, hogy valamilyen káros szenvedélye van, addig utóbbinál egy felelős embert lát benne. A saját pontszámát egyébként bárki leellenőrizheti az okostelefonját használva.
A magas pontszám előnyökkel is jár, mint például szállodákban, autókölcsönzésnél és lakásbérlésnél nem kell letétet fizetniük, továbbá a reptereken elsőbbségi beszállást biztosítanak nekik. Azonban ez a pontszám nemcsak az adott személyre van hatással, hanem szeretteire is, így a randizást és a házasságot is befolyásolja: nem mindegy, hogy milyen pontszámú személlyel áll össze az ember, mivel az nem csupán az ő jövőjére, de még a leendő gyermekeik életére is hatással van.
Hatása a társadalomra
A kínai államra eddig is jellemző volt a társadalmi megosztottság, melynek jelei a mindennapokban is jelen vannak. Eddig a bevétel határozta meg egy-egy személy presztízsértékét; a szegényebbek jobban elszigetelődtek a társadalom többi részétől. Erre jó példa egy ottani magyar beszámolója, aki elmondta, hogy egy eléggé színes környéken lakik, ahol mindenféle bevándorlóval élnek együtt a kínaiak. Jól megfigyelhető itt az elkülönülés: a jobban kereső kínaiak és a – főleg Európából érkező – tehetősebb emberek között könnyebben alakulhat ki barátság, mint a szegényebb, főleg indiai vendégmunkásokkal, akiket kerülnek is.
Ez nincs máshogy a társadalmi pontrendszernél sem. Bár még csak kísérleti szakaszban van, de az már jól látszik, hogy a magasabb pontszámmal rendelkezők kevésbé ismerkednek olyannal, akinek jóval kevesebb van. Sőt, egyeseket ez alapján ítélnek meg, sokszor alaptalanul, hisz attól még nem lesz senki se rossz ember, ha elkövet egy kisebb hibát, amiért pontlevonás jár. Ez egészen oda vezethet, hogy aki egyszer alacsonyabb kategóriába kerül, szinte lehetetlen lesz neki kijutnia onnan – ezt a következő beszámolóban látni is fogjuk.
Személyes beszámoló a rendszer hátrányairól
Kínában a többség elfogadja ezt a rendszert, sőt, biztonságban is érzi magát tőle, viszont akadnak, akik ellene vannak. Liu Hu oknyomozó újságíró a maga bőrén tapasztalta meg a rendszer árnyoldalait. Munkája során több olyan gyilkosságot is megoldott, amire a rendőrök képtelenek voltak, továbbá a felsőbb körökben is leleplezett egy korrupciós ügyet, ami miatt az állam nem hogy megdicsérte volna, hanem ellenségének kezdte el tekinteni. Egy elvesztett per után megkapta a tisztességtelen jelzőt a pontrendszerben, ami alapján feketelistára került, ezzel jóformán kizárták a közösségből. Mint később egy joggal foglalkozó ismerősétől megtudta, ezt a jelzőt olyanok kapják, akik eladósodtak, tehát jogilag ő nem kerülhetne ebbe a kategóriába. Emögött valószínűleg politikai indokok lehetnek. Azt is elmesélte, hogy sokan vannak olyan helyzetben, mint ő. Egyébként ezután kihallgatásra is küldték, ahol több órán át azt követelték tőle, hogy vallja be a bűneit, és akkor az állam megbocsájt neki. Ő nem tört meg.
Most lényegében egyfajta háziőrizetben van Csungking városában, ami börtöne is lett, mivel korlátozták az utazási lehetőségeit. Nem vehet jegyet repülőre, valamint gyorsvonatra sem. Ezeken túl a közösségi oldalakon is zárolva lett az összes fiókja. Ez eléggé megnehezíti a munkáját is, mivel cikkeit az interneten szokta megosztani, de most azokat is egyből blokkolják.
Hszincsiang tartomány, a „Nyitott börtön”
A tartomány Nyugat-Kínában található, ahol főleg ujgur kisebbség él. A területet 1876-ban csatolták a Kínai Császársághoz. Az állam erőszakos betelepítési politikájával elérték, hogy a térségben az ujgurok aránya 50% alá essen. A jobb ellenőrzés érdekében a nagyobb városokban – mint például Kasgarban – teljes letapogatást végeztek a lakosokon modern eszközökkel. A teljes megfigyelés biztosításáért pedig kamerákat szereltek fel mindenhol, az utcákon pedig rendőrök járőröznek. Az itteni osztályozás annyiban tér el a rendes rendszertől, hogy itt nem pontokat kapnak, hanem három kategóriába sorolják az itt lakókat. A kínaiak kerülhetnek be a megbízható kategóriába, míg az ujgurok csak az átlagosba, ami korlátozott utazási lehetőségekkel jár. Az olyan személyek pedig, akik bűnt követnek el, a megbízhatatlan kategóriába kerülnek. Innen pedig oktató és kiképző központokba kerülnek, ahol nagyon rosszak az életkörülmények. Egyes szemtanúk leírása alapján egyfajta modern koncentrációs tábornak is tekinthetőek. Az ENSZ is felfigyelt erre a tevékenységre: kérdőre vonta a kínai kormányt, amiért egymillió ujgurt tartanak vád alá helyezés nélkül táborokban csupán etnikai hovatartozásuk miatt. Természetesen a kínaiak elutasították ezeket a vádakat, és kiemelték, hogy a táborokba csak bűnözőket és terroristákat szállítanak.
Orwelli valóság Kínában?
Az 1984 című regényben szereplő Nagy Testvér megfeleltethető a kínai kormánynak, persze azzal a különbséggel, hogy a valóságban tényleg tudjuk, hogy az létezik, míg a műben végig megvan annak az esélye, hogy csupán a Párt kreálmánya. Orwell is leírta: „A Nagy Testvér szemmel tart!”; ilyen plakátok találhatók mindenhol a regény világában. Ha belegondolunk, ugyanezt teszi a kínai állam is, csak mindenhova kihelyezett kamerákkal, amik mintha ugyanezt sugallnák: „Az Állam szemmel tart!”. Mindkét rendszer belefolyik az egyén magánéletébe: a fiktív világban a telekép segítségével (egy berendezés, ami minden háztartásban megtalálható és nem csupán adóként működik, de állandó megfigyelés alatt tartja az embereket is), a valóságban pedig az okoseszközeiken keresztül tudnak beszivárogni a privát szférájukba. (Ilyen például fizetések lekövetése, majd az alapján ítélkezés, de más személyes adatokat is megtudhatnak belőle.)
A múltban egyetlen kormánynak sem állt módjában polgárait állandó felügyelet alatt tartani. A nyomtatás feltalálása azonban megkönnyítette a közvélemény befolyásolását, s a film és a rádió tovább fejlesztette ezt a folyamatot. A televízió felfedezésével, s azzal, hogy a technika haladása lehetővé tette, hogy ugyanazon a készüléken egyidejűleg adni és venni lehessen, vége lett a magánéletnek.” – George Orwell: 1984
A regényben a rendszer ideológiája az Angszoc, melynek alapelvei közt szerepelnek olyanok is, amik a kínai kormány által még ha nincsenek is megfogalmazva, de elvárások. Ilyen például az egyén totális kontroll alatt tartása, vagy a személyiség teljes felőrlése és végső soron az uniformizálás. Aki a rendszer ellen van, azt megpróbálják eltüntetni: a műben szó szerint, míg Kínában finomabb módszerekkel – lásd Liu Hu esetét, akit feketelistára tettek, így jóformán elszigetelték a közösségtől. Ebből következik a feltétlen hűség is a rendszer iránt. A regényben agymosást végeznek a Párt ellenségein, Kínában pedig kvázi átnevelő intézményeket üzemeltetnek oktató- és képző központ címszó alatt – például Hszincsiang tartományban.
Megtörtént dolgokat semmi esetre sem lehet letagadni. Ezeket ki lehet nyomozni, kínzással ki lehet csikarni az emberből. De ha a cél nem az életben maradás, hanem hogy ember maradj, végül is mit számít az ilyesmi? Az érzéseidet nem változtathatják meg. Hiszen magad sem tudod megváltoztatni őket, még ha akarnád is. A legapróbb részletekig felfedhetnek mindent, amit tettél, mondtál vagy gondoltál; a szíved belseje azonban, amelynek működése még önmagad számára is rejtély, bevehetetlen.” – George Orwell: 1984
A cél érdekében mindent bevetnek, még a nem kívánt egyének ellehetetlenítését is. Ezt a Párt a képek retusálásával, a nem kívánt egyének eltüntetésévél érte el, a kínai kormány pedig a jogok korlátozásával – Liu Húnak a közösségi fiókjait zárolták, a cikkeit pedig blokkolták, feketelistára kerülésével pedig jóformán elzárták a közösségtől is.
„Az utókor sohasem fog hallani rólad. Kiemelünk a történelem folyamatából. Gázzá változtatunk, és kibocsátunk a sztratoszférába. Semmi sem marad belőled: még egy nyilvántartásban szereplő név sem, még egy élő agyban lévő emlék sem. Megsemmisítünk a múltban éppúgy, mint a jövőben. Sohasem létezett leszel.” – George Orwell: 1984
Mi is megfigyelés alatt vagyunk?
Igen is, meg nem is. Olyan tekintetben nem vagyunk megfigyelve, hogy az erőteljes kihatással legyen az életünkre, viszont apróhirdetések formájában mégis formálják az internetes viselkedésünket – például ha egy felugró üzenet hatására rendelünk magunknak egy karórát, amit egyébként nem vettünk volna meg. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Google Play-en egy-egy alkalmazás letöltése során mennyi információt adunk ki magunkról, szokásainkról. Ha letöltünk egy lövöldözős játékot, a virtuális áruház utána rengeteg hasonló kategóriájú játékot ajánl, amik később a Facebookon is szembejöhetnek.
Neked is be van kapcsolva mindig a GPS az okostelefonodon és be vagy jelentkezve a Google Maps-en? A helymeghatározás alapján a cég nagyon is jól tudja, hogy merre jársz, milyen helyeken időzöl el többet. Gondolj csak bele, miután egy kávézóba beülsz, utána neked is feldobja értesítésként a Google, hogy értékeld azt. A Google Pay-nél pedig hasonlóan, mint az Alipay-nél, le tudják követni a fizetéseinket, annyi különbséggel, hogy itt nem ítélkeznek feletted.
Mégis mennyivel másabb, ha egy cég figyel minket, nem egy állam? A válasz ennyi: sokkal. Elég azt nézni, hogy az egyes vállalkozásokat a kormányok tudják szabályozni, viszont egy államot már sokkal nehezebb, Kína esetében pedig szinte lehetetlen. Továbbá egy cégnek nincs olyan végrehajtói hatalom a kezében, mint egy országnak, például hogy börtönbe küldhessenek embereket. A legfőbb különbség mégis az, hogy az egyes szolgáltatások közül te magad választhatsz szabadon, megkötések nélkül, míg az államba beleszületsz. Igen, van lehetőség más állampolgárságot felvenni, azonban ez már megkötésekkel jár, így korlátozottabb a változtatás joga.
