Ki gondolta volna, hogy egy elromlott házasság témáját feldolgozó, a párkapcsolati terápia fázisait bejáró kooperatív videojáték az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb játékélményévé válik?
A Hazelight Studios eladási rekordokat megdöntő videojátéka, az It Takes Two egy kiscsalád életébe kalauzol minket, ahol hamar az anya és apa, May és Cody megromlott házasságának legsötétebb pillanataiban találjuk magunkat. Kislányuk, Rose szeretne mindent megtenni annak érdekében, hogy anya és apa „újra barátok legyenek”. Kívánsága váratlan mesei fordulatot eredményez: May és Cody varázsütésre önmagukról mintázott bábuk testében találják magukat, saját házukban. Az addig unásig ismert környezet, a konyha és nappali, a kert és a gyermekszoba hirtelen ismeretlen veszélyek sokaságával fenyegető, hatalmas terekké válnak a párcentis figurák számára. A szülők hamar felismerik: csak akkor van esélyük visszaváltozni emberekké, ha együttműködnek…
A játékosok által irányított Cody és May sértettségükkel küszködve próbálnak együttműködni. Eleinte az ellenszenv és a dac erősebbnek bizonyul, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre olajozottabbá és sokszínűbbé a szülőfigurák közötti kooperáció. Az It Takes Two széles spektrumon mutatja be, mennyiféleképpen valósítható meg a játék kulcsa, a kooperatív elem.
Az együttműködés érdekében a Cody és May által felvett szerepek humorosak, sokszínűek és a játékosoktól valódi együttműködést és kommunikációt igényelnek. A változatos szituációkban mindig új eszközhasználatot, irányításbeli változásokat, együttműködési mintázatokat kell tanulnunk, de aggodalomra semmi ok: a Hazelight könnyedén és szórakoztatóan, tanulható formában tárja elénk az egyre változó kooperációs módokat.
A videojáték-stúdió a látványvilág és a térhasználat tekintetében is kiemelkedő alkotást hívott életre. Az It Takes Two-ban Hatalmas, igényesen, a legapróbb részletekig kidolgozott, valós funkciókkal társuló terekben veszhetünk el, és találhatjuk meg egymást újra játékostársunkkal. A bekalandozott világok sokszínűsége lehengerlő; a családi kert útvesztőiből az óceán feneketlen mélyén találjuk magunkat, majd a világűr beláthatatlan tágasságában lebegünk, vagy éppen egy hógömbbe zárt alpesi város életnagyságú másában korcsolyázunk az épületeket körülölelő befagyott tavakon.
A bejárt világok mindegyike saját logikát követ, különböző fizikai tulajdonságokkal, más- és más játékmechanikát bemutatva vizuálisan és élményszinten is maradandó emlékekkel gazdagítva a játékosokat a teljes játékidő alatt.
A különböző terek sokszínűségét jól példázza, hogy mindegyik világban találunk valami teljesen váratlan elemet, legyen az egy hatalmas, gonosz porszívó, egy Rose-t védelmező űrmajom-plüss, vagy az óceán mélyén található kilométeres kiterjedésű cukorgyár. A látványos és kikerülhetetlen agymenések mellett jószámmal találkozhatunk az It Takes Two-ban elrejtett easter eggekkel is, legyen szó a The Legend of Zelda utalásokról vagy a Mario Kartból kölcsönvett szivárványszínű útról.
May és Cody kooperatív kalandja abban az értelemben önmagán túlmutató alkotás, hogy az ábrázolt téma komolysága olyan problémákat vet fel, amelyek párbeszédindító potenciállal rendelkeznek. A „jó szülő” fogalma számtalan helyzetben megkérdőjeleződik – szemléletes példa a játék legkegyetlenebb mozzanata, amelyben Cody és May igyekszik minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy sírásra kényszerítsék saját kislányukat (végső soron pedig ezzel magát a játékost kényszerítik kegyetlenkedésre).
A játékélményt negatív irányba számomra talán egyetlen dolog módosította. A szépen épülő történetben May és Cody lassan és nehezen találják meg újra a közös hangot. A probléma számomra nem a szerelemdoktor-terapeuta, Dr. Hakim sokak szerint túl harsány, erőltetett karaktere, hanem a szülők közötti kapcsolati dinamika összecsapottsága. Nem gondolom a játékidőt túl rövidnek ahhoz, hogy a Hazelight Studios bemutassa, miért lehet jövedelmező, ha egy rosszul működő kapcsolatba mindkét fél újra energiát fektet, azonban a rendelkezésre álló időben egyenletesebben fel lehetett volna rajzolni a karakterek kapcsolati és lelki fejlődését.
Végül, de nem utolsó sorban külön figyelmet érdemel az a piaci szempontokat tekintetbe véve sem elhanyagolható tény, hogy az It Takes Two közönségét tekintve okosan duplakódolt videojáték: a tiniknek és a felnőtteknek szóló párkapcsolati-lélektani rétegen kívüli, fentebb taglalt elemek okán maradandó játékélményben részesíti a kisebbeket is, így a korszakos videojáték egyaránt lehet élvezetes a már felnőtt generációknak és a gyerekeknek is.
