Hogyan tovább a Brexit után?

f21.hu 2020. máj. 21. 0 0

A briteknek december 31-ig van idejük eldönteni, milyen feltételekkel lépnek ki az EU-ból. Eddig nem állnak túl jól.

Szerző: Bite Vivien

Két és fél évnyi bizonytalanság után az Egyesült Királyság végül 2020. január 31-én lépett ki az Európai Unióból, amint a decemberi választásokkal biztosítottá vált hozzá a konzervatív párt kényelmes parlamenti többsége. De a Brexitet törvénybe iktatni szinte csak szimbolikus lépés volt az eztán következő tárgyalásokhoz képest. A 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszakot arra kell szánniuk, hogy kidolgozzák az ország és az EU jövőbeli kapcsolatait, miközben még az összes EU-szabályzat érvényes az országra. Rengeteg kérdés merül fel a tárgyalások során, amelyekkel a 2016-os népszavazás egyáltalán nem foglalkozott, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a megoldásukra nem lesz elég nyolc hónap.

Ki jár jól a Brexittel?

Nehéz erre válaszolni, amíg abban sem lehetünk biztosak, milyen megállapodásról van szó. Az biztos, hogy mindkét félnek sok negatív következménnyel kell szembenéznie. Az Egyesült Királyság egyedül nem tud olyan hatékonyan fellépni a világpolitikában mint eddig, de az Unió is veszít befolyásából egyik leggazdagabb tagállama kilépésével. Társadalmi hatásai is számottevőek: a briteknek a skót függetlenségi törekvésekkel, az EU-tagállamoknak az euroszkepticizmus megerősödésével kell szembenézniük. A gazdasági következmények függenek a kilépés mikéntjétől, de a tárgyalások bizonytalanságai mindenképp negatívan hatnak a piacra. A brit gazdaság már most lelassult, a font gyengül a kiszámíthatatlanság miatt, számos európai vállalat költöztette el székhelyét az országból.

A külföldi vendégmunkások beérkezését ellenzők most szembesülnek azzal, mennyire rá van utalva az ország az olcsó munkaerőre, főként a gondoskodó ellátásban, a szállításban, az építőiparban és az élelmiszer-feldolgozásban. A gyümölcstermesztés dolgozóinak például 98%-a kelet-európai idénymunkás volt, 90.000 munkásra lenne sürgős szükség az ágazatban.

Csakhogy hiába vált kulcsfontosságúvá az olcsó munkaerő, egy februárban megjelent bevándorlási törvényjavaslat ezzel épp ellentétes irányba mutat. A külföldi munkavállalók számára pontszámos értékelési rendszert vezetnének be, melyben rákérdeznek az egyének nyelvtudására, végzettségére, fizetésükre és munkavállalásuk területére. Tehát a jelenlegi helyzet ellenére azt a célt tűzi ki a tervezet, hogy csak képzett, és csak meghatározott területre érkezett bevándorlók dolgozhassanak az országban. Az ellenzéki Munkáspárt és a jótékonysági szervezetek egyaránt rámutattak arra, hogy a törvény csak a foglalkoztatás jogszabályi kereteit venné el, ezzel pedig felerősítené az illegális munkavállalást és akár az emberkereskedelmet is. Azonban úgy tűnik, a kormány kitart elvei mellett, és minden negatív következmény ellenére végigviszi a Brexittel kompatibilis törvényjavaslatait.

Forrás: pixabay.com

Milyen megállapodás lenne a legjobb?

A feleknek nyolc hónapja van ennek eldöntésére, máskülönben életbe lép a mindkét oldal számára hátrányos no-deal Brexit. Ekkor az Egyesült Királyság egyszerűen kiesik az Európai Unióból, minden eddigi szabályzás és megállapodás automatikusan megszűnik. A kereskedelmi megállapodások érvénytelenné válnak, így a standard nemzetközi szabályok vonatkoznának rájuk. A személyek szabad mozgásának megszűnése miatt a tagállamokban lakó brit állampolgárok ezen rendelkezés hatására az összes jogi védelmüket elveszíthetik. Azonnal működőképes határt kellene emelni az Egyesült Királyság és a továbbra is uniós tag Írország közé. Hogy ennek mennyire kell szigorúnak lennie, az attól függ, feléled-e a konfliktus Észak-Írország és az Ír Köztársaság között. De ha a két országnak sikerülne is kölcsönös bizalommal fordulnia egymáshoz, akkor is dönthet úgy az EU, hogy szigorúan szándékozza védeni külső határait.

Ez a forgatókönyv mindkét félnek kaotikus állapotokat eredményezne. A Brexit mellett érvelőknek hiába hangzik jól, hogy azonnal visszanyerik a szuverenitást, ha gazdasági válság és akár ellátásbeli problémák is érik az országot. Ennek elkerülése érdekében kénytelenek megállapodásra jutni, és eldönteni, hol foglalnak állást a soft és a hard Brexit közötti skálán.

A hard Brexit lényege minél több uniós intézményből kilépni, például a közös piacból, a vámunióból vagy az Európai Bíróságból. Ennek értelmében vámokat kell fizetni az Unió felé, cserébe szabadon köthetik meg kereskedelmi szerződéseiket más országokkal. Ennek gazdasági következményei kétoldalúak lehetnek. Egyes helyi termelők jobban járnak azzal, hogy a külföldi konkurencia áruira adókat szabnak ki. Aki viszont az EU-ból érkező alapanyagokat vagy szolgáltatásokat használ fel, az negatívan élné meg ezt a változást. A határlezárás békés, egyszerű megoldásában a hard Brexit hívei is reménykednek. A külföldre költözött britek mindenképp élveznének valamiféle védelmet, a személyek szabad mozgásának joga viszont csökkenne.

A soft Brexit ezzel szemben azt is felajánlhatja, hogy a közös piacon vagy a vámunióban maradjon az ország. Mivel nem lenne lehetőségük kereskedelmi szerződéseket kötni más országokkal, ez az opció keveset ad vissza az ország szuverenitásából. Nagyrészt megtartaná a gazdaság eddigi dinamikáját: továbbra is megérné EU-tagállamokkal kereskedni, ugyanakkor a tőlük érkező konkurencia is fennmaradna. A határvédelemre pedig biztosan nem fektetnének nagy hangsúlyt, minél békésebb megoldásra törekednének.

Egyszerű volna ezt megcélozni, csakhogy a Brexit-pártiak nagy része elégedetlen lenne egy olyan megállapodással, ami alig hoz változást, és ugyanúgy uniós szabályok sokaságához köti az országot. A konzervatívak nagy része azt vallja, hogy csak a hard Brexittel van értelme megtenni ezt a lépést.

Ebben a helyzetben Theresa May volt miniszterelnök megpróbálta a legelőnyösebb részeket kivenni mindkét forgatókönyvből. Eszerint a közös piacban maradnának, ugyanakkor saját kereskedelmi szerződéseket is kötnének az Unión kívüli országokkal. A határok esetében békés megoldást kínál, a szabad mozgást pedig az Egyesült Királyság felé akadályozná, az Unióban élő állampolgárainak viszont védelmet garantáltatna. Annak ellenére, hogy a brit parlament és az EU ezt egyaránt kifogásolta, Boris Johnson is hasonlóan gondolkodik, gyakorlatilag csak a vámunió az, amiből szeretne emellett még kilépni.

Forrás: dw.com

Hogyan haladnak a tárgyalások?

Az átmeneti időszak tárgyalásai márciusban kezdődtek, azonban csak egyet sikerült megtartaniuk, jelentős eredmények nélkül. A tárgyalások online fognak folytatódni, de az Egyesült Királyság ebben a formában is elhalasztotta már a következő fordulót. Természetesen a vírus miatti vészhelyzet leköti az energiáikat, ugyanakkor Michael Barnier, a tárgyalások uniós oldali főtárgyalója azt is vallja, hogy az akarat is hiányzik az Egyesült Királyság részéről – ami különös lenne, ugyanis sem a megállapodás nélküli kilépés, sem a tárgyalások elhúzása nem állna az érdekükben.

Március elején még a brit kormány minden tagja azon az állásponton volt, hogy képesek tartani a határidőt. Szerintük a bizonytalan időtartam csak bizonytalan feltételeket fog eredményezni. Minél hamarabb szeretnék megkapni függetlenségüket, hogy ebben a krízishelyzetben maguk hozhassák meg szabályaikat. A tovább húzott átmeneti időszak pedig a költségvetési hozzájárulásokra és adók befizetésére is kötelezné őket.

Azonban mindennek kijelentésekor még nem volt olyan súlyos a globális vészhelyzet, mint most. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ilyen rövid időtartam alatt nem lehet végezni a tárgyalásokkal. A népesség egyre növekvő hányada szeretne halasztást, és valószínű, hogy egy ennyire populista vezetés nem fogja sokáig ignorálni a közvélemény változását.

Kiemelt kép: euparl.europa.eu

Tags: anglia, Boris Johnson, Brexit, Egyesült Királyság, Európa, Európai Unió, gazdaság, politika, társadalom, Theresa May Categories: VILÁG
Related Posts