Kisgyerekkorunkban mindannyian gyakran elképzeltük, hogy milyen is lehetne az életünk, ha mi lehetnénk a legkisebb fiú a meséből, aki legyőzi a gonosz hétfejűt így elnyerve a királylány szívét, vagy éppenséggel milyen érzés lehet egy igazi hercegnő bőrébe bújni pár varázslatos pillanatra.

Szüleink, pedagógusaink folyton azt hajtogatják, hogy az igazi szépség nem kívülről, hanem belülről fakad, és úgy vagyunk ideálisak, tökéletesek, ahogy vagyunk. Ez lenne a természetes, de sajnos a média nem ezt közvetíti számunkra. Vajon akkor is kellett volna Hamupipőke a csábos hercegnek, ha nem üvegcipellőben tipegett volna be a bálba, hanem szakadt cselédgúnyában? Szívesen élnék én is álomvilágban, de az igazság az az, hogy sajnos nem… Mindnyájan a megbízhatóságot keressük életünk összes területén: megbízható társat, barátokat, lakáshitelt, bankot, internetszolgáltatót…de vajon milyen alapon várhatjuk el a világtól, hogy minden zörrenése, szösszenete megbízható legyen, ha mi nem vagyunk teljes mértékben magabiztosak? Ez a téma számos tudóst foglalkoztatott a közel- és távolmúltban. Henry Davin Thoreaiu szerint minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat. Ebből a gondolatból kiindulva vizsgáltam egy neves francia szociológus, Simone de Beauvoir írásait.

Beauvoir és az ideális nő

Már évszázadok óta a nők jelképezik a földi szférában a transzcendens gyönyörűséget. Simone de Beauvoir a negyvenes évek végén írta meg A második nem című könyvét, melyben bemutatja a gyengébbik nem szerepét a társadalmi életben. Szerinte a nő tárgy, egy eszköz, mely szépségével a gyönyörködtetés feladatát látja el. Ékszer a férfiak számára, a megtestesült tökéletesség. Ezen elvárásoknak nehéz volt eleget tenni, elengedhetetlenné vált a smink, ékszerek, a divatos ruhák viselete. Bár ezek a darabok leggyakrabban szűkek, kényelmetlenek voltak, mégis a társadalmi elit azt várta el, hogy a partykon, fogadásokon a valamire való hölgyek így jelenjenek meg. Az estélyi ruhákból kivillantak a vállak, keblek, a testhez simuló selymek a tömör szexualitás jelképévé váltak. Az elegancia, kimértség jelentette magát a stílust. Ha valaki túl kirívóan öltözködött prostituáltnak, ha meg “alulöltözött” leszbikusnak, lázadónak titulálták. Ilyen körülmények között kellett a nőknek ellátni a reprezentálás feladatát is.

Megfizethető-e a divat?

Napjainkban jóval könnyebb megfelelni a társadalom által közvetített íratlan szabályoknak. Nyíltan vállalhatjuk egyediségünk, identitásunk. Elérhető áron szerezhetjük be az áruházak kirakataiban látott ruhákat, mindenki megtalálhatja azokat a darabokat, amelyek leginkább az ő stílusát képviselik. Mindezek mellett felmerülhet az a kérdés bennünk, hogy hogyan lehetünk teljes mértékben egyediek, ha ugyanazon boltok egyforma kínálataiból válogathatunk. Mivel havonta jelennek meg teljesen új kollekciók a híres divatcégek üzleteiben, ha követni szeretnénk a legaktuálisabb trendeket nagyon sok pénzt és időt kell befektetnünk abba, hogy folyamatosan felfrissítsük ruhatárainkat

Babós-Máthé Réka erdélyi divattervezővel beszélgettem a témáról. Szerinte a jelenlegi gazdaságilag fejlett fogyasztói társadalmunk célja az, hogy az egyre növekvő számú javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet elfogadott céljává váljon. Így nem véletlen, hogy az egyik legbrutálisabb ipar a textilipar, mely folyamatosan szuperszonikus sebességgel fejlődik. A fast-fashion cégek rengetek úgynevezett kapszula kollekcióval rukkolnak elő, alig vásárolunk valamit, már egy hét múlva újabb darabbal csábítanak. Azok az emberek, akik ezeket a ruhadarabokat hordják nem az időtálló, jó minőségre hajtanak, hanem csak a “trendekre”. Nem állandóságot, hanem hangulatot vásárolnak. “Mielőtt kosárba dobnánk az akciós brutál trendi kabátot, amit embertelen körülmények között varrt egy kiskorú éhbérért, jusson eszünkbe, hogy kell-e ez nekünk igazából.”-tanácsolja Réka. Szakemberként fontosnak tartja azt, hogy ezeket az értékeket átadja a fiatalabb generációknak is, hiszen elérhető árak mellett hajlamosak vagyunk olyan nagy kiadásokat felhalmozni apróbb összegekből, amelyek nagyon is megviselik a pénztárcáinkat. Próbáljunk nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy mire van szűkségünk, mi időtáálló és mi nem

Meglátásom szerint nem engedhetjük, hogy a trendek határozzanak meg bennünket. A ruhának, a nőknek 2017-re nem csupán a mások gyönyörködtetése a feladata, hanem az önkifejezés is. A megfizethető divat gyakran elhiteti velünk, hogy többre van szűkségünk annál, mint amit hiszünk. De ne felejtsük el: bármiről is van szó, ezesetben a ruháinkról, nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Legyünk kreatívak, magabiztosnak, hiszen elégedettnek kell lennünk önmagunkkal, a kinézetünkkel, ha a világban is meg szeretnénk bízni. “Nem mi diktáljuk a divatot. Mi magunk vagyunk a divat.”