Csányi Vilmos volt az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék vendége. Balai Máté helyszíni tudósítása a Tudományos hiedelmeink című ismeretterjesztő tudományfilozófiai előadásról.

A Bakonyi Alapítvány és az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék által 2021. október 20-a és november 25-között szervezett Informatórium – A tudomány tudománya című előadássorozat célja, hogy a tudományt és a tudományos gondolkodást közelebb hozza a nagyközönséghez. Csányi Vilmos ebben a feladatban már évek óta erős szerepet vállal, ezért csöppet sem meglepő, hogy Tudományos hiedelmeink címmel ezen a programsorozaton ő is tartott előadást. A helyszín a szegedi bölcsészkar Informatórium előadója volt, de a vírushelyzett miatt a Széchenyi-díjas professzor konferenciarendszeren keresztül kommunikált nagyszámú közönségével.

Habár Csányi online előadásának témája a tudományok és a hiedelmek voltak, először azonban magáról az emberekről, az evolúcióról és az emberi gondolkodásról beszélt. Elhelyezte fajunkat az állatvilág egyik fajaként, beszélt a hasonlóságokról, illetve arról, hogy a gondolkodás képessége az állatvilágban univerzális (akár még a rovaroknál is). A gondolkodás szerkezetében nincs különbség, ugyanakkor az állatok nem képesek gondolataikat átadni fajtársaiknak. Az ember a nyelv miatt egyedülálló az állatvilágban, nincs olyan állatfaj, melynél a nyelv akár primitív formája is megjelenne. Az állatok együttműködhetnek, azonban még a legfejlettebb állatok esetében is ez a kooperáció párhuzamos, tehát eltűrik egymás „segítségét”, ugyanazt teszik egymás mellett. Ez a paralel kooperáció. A kutatók az emberek esetében másfajta együttműködést figyeltek meg, amely nem párhuzamos, hanem kiegészítő jellegű. Ezen viselkedés folyamán egy bizonyos cél érdekében a csoport tagjai a feladatokat egymás között felosztják. Ehhez még nem feltétlenül szükséges a nyelv, elég, ha mindenki megérti, mi a közös cél, és megkeresi saját feladatát. A gondolatokat feltördelték több részre, ezt segíthette, ha a gondolatokat valamilyen módon jelölték, akár egy szóval – ez már a gondolatkommunikáció. Ennek alapja egy bizonyos szociális megértés. Idővel viszont a közösségeknek egyeztetniük kellett egymás között az elérhető célokat.

Csányi Vilmos hangsúlyozta a beszélgetés, a dialógus fontosságát, példaként pedig a busman törzseket hozta fel, akik nagyon sok időt töltenek el beszélgetéssel – és nem csupán gyakorlati dolgokról. Azáltal, hogy a közösség egymással gondolatokat, tapasztalatokat cserél, hatalmas információforráshoz juthat. Amikor egy tapasztatot átadnak, az egyéni vélemény a közösséget segíti, de ezt a közösség meg is forgatja, hiszen többféle gondolat, elképzelés lehet róla. Ezért a közösség a tapasztalatokat kiszűri, hogy korábbi tapasztalataik alapján az, amiről éppen szó van, beilleszkedik-e a már meglevőek közé. Egyéni tapasztalatokból a közösségi beszélgetések folyamán tudás lesz, így jönnek létre a hiedelmek. Nem szükségesek hozzá közvetlen tapasztalatok, sőt, lehet, hogy a hozzá tartozó tények nem is igazak. A lényeg, hogy ezek a tények használhatóak legyenek. Egy hiedelem létezése tehát nem bizonyítja, hogy a vele létező faktumok igazak.

Csányi Vilmos Merre tart az evolúció? című előadása közben

Csányi szerint az emberek mindennapi tudása olyan beszédeken és bizalmon alapszik, melyekhez tapasztalat nem tartozik. Ezzel elő is került a bizonytalanság problémája, hiszen a hiedelmek lazán kapcsolódnak a valósághoz és az igazsághoz. Az előadó gazdag példával illusztrálta, hogy mi mindenről szólhatnak a hiedelmeink, melyek az életünkkel kapcsolatosak. A hiedelmek tartósak, akár generációkon keresztül öröklődhetnek. Ezek szükségből jöhettek létre, és mára már lehet, hogy nem is tudjuk a miértjüket. Ha a hiedelem működik, használható, akkor az ember nem foglalkozik az igazságtartalmával.

A modern közösségekről értekezve Csányi kifejtette, hogy valódi közösségek ma már nem léteznek. Szóba került a telefonok, a számítógépes hálózatok és a média miatt létrejövő globális hiedelemáradat, ennek problémája és hatásai. Felvetődtek a covid vírus mentén előkerülő hiedelmek is, mely jelenleg az egyik legaktuálisabb probléma. Nem biztos, hogy jók a mai globális közösségben a régi kis közösségekben kialakult módszerek a hiedelmek kezelésére. Hogyan lehet a hiedelmek valóságtartalmát ellenőrizni? Erre adhatnak megoldást a tudományok. Hogyan lehet a hiedelmekből valódi tudás? Erre a kérdésre Csányi a malária hiedelmeinek érzékletes példáján keresztül adott választ.

A professzor izgalmas előadásának utolsó részében a tudományról, mint hiedelemrendszerről, a tervezés és a technológia kapcsolatáról értekezett, hiszen maga a tervezés folyamata is hiedelmek felvetésével és kiszűrésével dolgozik, tehát a tervezés részét képezi. Véleménye szerint a tudomány soha nem válthatja fel a hiedelmeket, hiszen utóbbiak mindig is létezni fognak: az ember tudása a világról mindig hiedelmek formájában fog megjelenni, a tudomány ezen hiedelmekből a fölösleges részt kiszelektálhatja és a használható dolgokat megtartja. Míg a társadalomtudományokban nem feltétlenül évülnek el a felfedezések, a természettudományoknál gyakran előfordul, hogy a legfrissebb tudás a pontos tudás, ami radikálisan más is lehet a korábbiakhoz képest.

Ajánlom tehát az előadás megtekintését mindenkinek, aki nyitott az újabb szemléletekre, aki szeretné valamivel mélyebben megismerni a világ és az emberi társadalmak, illetve emberi gondolkodás működését. Az előadás izgalmas lehet akár laikusok számára is, hiszen Csányi Vilmos egyszerűen, érthetően és következetesen tartja meg előadását.

Kiemelt kép forrása: ELTE TTK honlapja

Kép forrása: YouTube