Hatháromtól nyóceggyig’ – A magyar futballnyelv története és sajátosságai

Vincze Bence 2018. Júl. 5. 0 1


„A foot-ball játék kezd már hazánkban is tért foglalni.”  – Sport-Világ 1896. március 29.

„Ennbékettes’ fudballisták a f*szomat már”  – Véber György 2014. október 05.


A sport – mondhatni – azon kevés világi dolgok egyike (a 20. századtól hangsúlyosan teret nyerve), amelynek megértéséhez nem szükséges szavakat fűzni. Egy olyan jelenség, ami embereket, nemzeteket sőt, nyelveket mozgat meg pusztán létezésével és alig másfél évszázados – mások szerint öt évezredes – múltjával[1]. Ilyen tekintetben érdekes párhuzamot vonhatunk a sport és a művészetek közé (itt főként a képzőművészetre gondolok), hiszen a látvány magában hordozza annak szórakoztató, élménynyújtó, figyelemfelkeltő jellegét. Voltaképpen mindennek van egy nemzetközileg elismert nyelve, amit úgy hívunk: látvány. A látványt pedig a legtöbb – nem feltétlen jó esetben – követi a szó is, legyen az leírt vagy kimondott, óhatatlanul is kifejezés-atmoszféra alakul ki minden egyes jelenség köré. Gyakran elképesztő szóalkotásokkal keletkeznek ezek a szókészlet-szigetek, melyek az egyediségét is meghatározzák az adott jelenségnek, legyen szó bármely nyelv bármely használójáról. Az alábbiakban a futball szakkifejezéseinek (s ezzel a szóhasználattal már a tudományokhoz is közel állíthatjuk a sportot) alakulásáról, gyökereiről, és a mai magyar nyelv állása szerinti használatról fogok értekezni.

A labdarúgás szakkifejezéseinek alakulásai Magyarországon

A nyelvművelés körüli viták egyik, ha nem a legérzékenyebb pontja a mesterséges szóalkotás. A tudatosan megalkotott szavak, kifejezések, szleng formulák életképességében, nem csak a tudományos, de a köznyelvben elfoglalt helyükben sokan kételkednek. Sok nyelvész támogatta a 20. század végén az egységes, nemzetközi (angol vagy latin) szaknyelvek létrehozását, ezzel közelebb hozva egymáshoz az egyes nemzeteket. Ebben az esetben roppant jó ellenpéldával élhetünk, ha a sportnyelvújítást megemlítjük. Ezen belül is az elmúlt évszázadok alatt a legnépszerűbb sportág, a futball szaknyelvének, a labdarúgás sajátosságainak, kifejezéseinek magyarítását.[2] Ahogy Bánhidi Zoltán is megjegyzi: „a labdarúgás rendkívül változatos mozgásanyagával, merőben új játékhelyzeteivel (például fejelés, lesállás) nagy feladat elé állította nyelvünket. A kölcsönzés, a képzés, az összetétel vagy a tapadás mellett ezért kapott e sportág nyelvében minden eddiginél nagyobb szerepet az átvitel (gyakran a tapadással együtt).”[3]

A magyar csapat a tízes években egy Ausztria elleni meccs előtt (Forrás: Régi Magyar Labdarúgás Facebook-oldala)

Ahogy a játék, úgy a labdarúgás szaknyelve is angol földről érkezett hazánkba a 19. század végén. A magyar labdarúgás legrégebbi írásos emléke Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében jelent meg 1879-ben, amelyben ismerteti az addig újdonságnak számító sportot, a foot-ball játékot. Három évvel később 1882-ben Szabadtéri Játszó Társaság-ot alapítanak a pesti református főgimnáziumban. 1890-ben a Sport-Világ című újságban megjelentek a sportág szabályismertető kis füzetei, Bély Mihály és Szaffka Manó révén. Ezek a szövegek még erősen az angol nyelvi hatást őrizték, ami egészen az 1930-as évekig csak erősödött. [4] Az első hivatalos meccsre 1897-ben került sor hazánkban, előtte több – szakmai tudás hiányából adódó problémáknak „köszönhetően” – sikertelen kísérletet is datálhattunk.

Az első nagy áttörést a futball szaknyelvének magyarításában az 1903-tól egészen napjainkig futó Nemzeti Sport hozta el. Már az 1930-as években is jelentős olvasótáborral rendelkező újság célja az volt, – ahogy addig a nagyobb nemzetközi sportágaknál és a 19. század derekán legtöbb tudományág szaknyelvével is – hogy a magyar közönség előtt minél érthetőbben, „közvetlenebb” módon tudja tálalni ezt a friss, ám annál nagyobb népszerűségnek örvendő játékot. Vadas Gyula főszerkesztősége alatt fokozatosan és lassan vezették be a magyar kifejezéseket az angol szavak helyett.[5] Néhol csak magyarosabb, fonetikusabb hangzást adva, másutt tükörfordítással (például corner-kick – sarokrúgás, corps á-corps – test test elleni játék), vagy egyszerű szóképzéssel hozták létre a magyar futballnyelvet. Ennek a folyamatnak a legerősebb időszaka 1931 és 1940 közé tehető, ez alatt a kilenc év alatt rendszerezve, lassan sikerült meghatározó szankciókat bevezetni az ügy érdekében. „Ez volt a legcélravezetőbb módszer, hiszen ha egyszerre zúdították volna a közönségre a több száz új kifejezést, a kísérlet valószínűleg kudarcba fulladt volna. » Kétségtelen, hogy sehol sem, talán még a politikai jargon-ban sem burjánoznak olyan sűrűn és látszólag kiirthatatlanul az idegen szavak és kifejezések, mint a sportnyelvben « – olvashatjuk 1935-ben a Magyarosan című nyelvművelő lapban, a sportnyelv megújításának másik fő fórumában. Az újság helyteleníti, hogy a Nemzeti Sport meccs-et ír mérkőzés helyett, center-t középcsatár, half-ot fedezet, back-et hátvéd, dribliz-t cselez, centerez-t bead helyett.”[6]

A Nemzeti Sport 1927. június 13-ai címlapja. (Forrás: Nemzeti Sport)

A Nemzeti Sport 1935. november 18-i számában a következő sorokat olvashatjuk a témával kapcsolatban: “A nyelv mindig fejlődik s szókincse mindig szaporodik, mert mindig új fogalmak, felfedezések új kifejezése válik szükségessé. A nyelv erején múlik aztán, hogy ki tud-e termelni magából új kifejező lehetőségeket, vagy pedig – gyengeségében – kénytelen más nyelvek új szavait szolgai módon átvenni. Nem hisszük, hogy a magyar nyelv az utóbbi csoportba tartoznék.” – Ezzel az üzenettel kérte fel olvasóit a Nemzeti Sport, hogy nyújtsanak segítséget a magyarítás folyamatában, hiszen közel sem bizonyult olyan könnyűnek az angol szakkifejezések ellen irányuló „hadjárat”. Bár a laikus szemlélő azt gondolhatja, hogy elenyésző a futball nyelvének szókincse, a valóságban 1500-2000 szakkifejezésről beszélhetünk, amelyek száma a sportág rohamos fejlődése következtében szinte napról napra növekszik. Hiszen ki gondolta volna egy-két évtizeddel ezelőtt, hogy olyan szavak is megjelennek a 21. századi futball nyelvében, mint a szellemgól (ghost goal[7]), a videobíró (video judge), vagy a digitális labda (digit-ball).  Ezek a Nemzeti Sport által kiírt pályázatok több éven keresztül is megjelentek és rendszerint karácsonykor hirdettek győztest. Íme, néhány részlet a szaklap 1935. december 24-i pályázatának eredményéből (a vastagon szedett kifejezéseket ítélte győztesnek a Nemzeti Sport):

hendsz: kéz, kezes, kézbűn, kézhiba, kezelés, kézrelabda, kézsuram, kézcsín, készkar, kar, karol, kart, fog, pedz, érint, balmaz, mancs, csorba, tenyerelés, dörzs, tüsök, tilos, csíny;

stoppol: talpal, fékez, rögzít, letűz, lefog, lefojt, fojt, szorít, lapít, megejt, csíp, rácsap, zár, torpant, nyommant, lekap, lecsíp, von, ragaszt, bénít, fogiz, tapos, pontol, koppant, maraszt, békiyóz, nyűgöz, hoppol, toppol, roppol;

A csodálatos Aranycsapat 6:3-ra veri az angolokat – 1953. november 25. (Forrás: Nemzeti Sport)

derbi: főharc, döntő, viadal, vezérmérkőzés, főverseny, éltusa, nagy összecsapás, élharc, dicső, nagydy, bombadöntő, főmérkőzés, dönti, verdki, nagytusa, nagyvetélkedés, csúcsmérkőzés, színe java, java, rangadó, rangazó, gerincmérkőzés, újudvar, mester-, élvivő, vonza, kirívó, helyosztó, dörgő, aranynap, “szentistván”;

passz, passzol: áttol, céloz, csúsztat, küld, röpít, átad, lead, nesze!, adsz!, átdob, ötlő, továbbít, átjátszik, tol, áttesz, áttét, pöcc, csusz, advesz, kapcsol, átsimít, terel, adogat, gurít, guri, illeszt, vágás, áthidal, kötőrúgás.[8]

Ezek közül máig rengeteg szó használatban van, a pályázat célja a magyar megfelelés gazdag lehetőségeinek tudatosítása volt és, hogy a hazai sportrajongók rájöjjenek, nem kell félni a magyarítástól, hiszen ezzel csak bővül és közelebb kerül az emberekhez a magyar sportnyelv. A mai sportközvetítések nyelvében is fölfedezhetjük az előbb felsoroltakat, de az eredeti idegen szavak (passz, passzol, center, taccs stb.) sem koptak ki teljesen.

Nagyon érdekes, ha megfigyeljük a változás folyamatát, mely gyakran észrevétlenül, de különösebb kommentár nélkül, ma már feltűnő pozitív manipulációval épült ki. Példának okáért a Sportújság című hetilap első évfolyamának egy jelentős változtatása ma kövületként őrzi a szaknyelv korabeli bizonytalanságát, hiszen a 28. számában még “Football” rovatcímet olvashatunk, míg a 29. számban már “Futball“-t. 1934-ben a Magyarosan folyóirat a 167. oldalon így foglal állást: “Míg ügyesebb magyarítást nem találunk, inkább megtűrjük az igetőből és névszóból való szóalkotást.” Erre hozza példának az újság a futball-ból képzett futballozni szavunkat. 1935-ben szintén a Magyarosan jegyzi meg, hogy a Nemzeti Sportban néha előfordulnak olyan magyartalan szavak, mint a dribliz vagy a centerez; helyettük a cselez és a bead jobban megfelelne. A mesterhármas, a mez, a szurkoló és az esélyes szavak elterjedését viszont örömmel nyugtázzák.

Pottyondy Nóra szerint a Nemzeti Sport nyelvújításának ebben a korban legalább kétszáz szót köszönhetünk, melynek nagy része a labdarúgásból származik, majd felhoz egy tökéletesen szemléltető példát: Míg a magyarítás korszaka előtt ilyen mondatokat olvashattunk: „A center brilliánsan plasszírozott penaltyját a goalkeeper bravúros robinzonáddal kiboxolta kornerre, ma ez nagyjából így hangzana: A középcsatár remekül helyezett büntetőrúgását vagy (büntetőjét) a kapus a levegőből úszva szögletre öklözte.


[1] Lévai György (2002): Magyar sport enciklopédiája I-II. Kossuth Kiadó, Budapest.

[2] Pottyondy Nóra, (1999): A labdarúgás szakkifejezéseinek változása a magyar nyelvben (tanulmány). Magyar tudomány, 44. évf. 11. sz.

[3] Bánhidi Zoltán (1971): A magyar sportnyelv története és jelene. Akadémiai Kiadó, Budapest. 142. o.

[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_labdar%C3%BAg%C3%B3-v%C3%A1logatott

[5] újságcikk. (1958) Labdarúgás 1958. IV. évfolyam 4. szám.

[6] POTTYONDY NÓRA, (1999): A labdarúgás szakkifejezéseinek változása a magyar nyelvben (tanulmány). Magyar tudomány, 44. évf. 11. sz.

[7] A szellemgól vagy fantomgól a labdarúgásban annak az esetnek a kifejezése, amikor a játékvezető gólt ítél annak ellenére, hogy a labda nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon, vagy amikor a labda egyértelműen áthaladt a gólvonalon, de a játékvezető nem látja azt és nem ítél gólt. Az ilyen esetekből általában széles körű vita alakul ki. – A 2012-es Európa-bajnokságon, június 19-én a D csoport Anglia–Ukrajna mérkőzés 62. percében 1–0-s angol vezetésnél Marko Dević 11 méterről, laposan lőtt kapura, a labda megpattant az angol kapuson, majd a kapu felé tartott, amikor John Terry már csak a gólvonalon túlról tudta kirúgni a labdát. […]Másnap az UEFA Eb-játékvezetőinek főnöke, Pierluigi Collina elismerte, hogy hiba történt, az ukrán gól szabályos volt, és emberi hibának minősítette a történteket. A FIFA-elnök Joseph Blatter az eset után szükségszerűnek nevezte a videóbíró bevezetését.

[8] POTTYONDY NÓRA, (1999): A labdarúgás szakkifejezéseinek változása a magyar nyelvben (tanulmány). Magyar tudomány, 44. évf. 11. sz.

Kiemelt kép: Az 1930-as évek elejének nagy sztárja, Titkos Pál akcióban, Berlin, 1930 (forrás: index)

Tags: aranycsapat, foci, futball, labdarúgás, magyar futball, nyelv, nyelvészet, nyelvtan, szaknyelv Categories: VILÁG
Related Posts