Idén is VOLT – Beszámoló a 2018-as fesztiválról

Kovács Viktória 2018. Júl. 4. 0 0

Idén is megrendezésre került Magyarország egyik legnívósabb, legszínvonalasabb zenei fesztiválja, a VOLT. A rendezvény 5 színpaddal, 15 világsztárnak számító külföldi, és 125 magyar fellépővel, számtalan dj-vel és kiegészítő programmal ezen a nyáron is 100.000 fő feletti látogatótömeget csábított a hűség városába.

Sopron minden év júniusában teljes „haderejével” a fesztivál lebonyolítására rendeződik be. A belvárosban mindenfelé VOLT-feliratos plakátok, a rendezvénnyel közreműködő, mini zászlókkal körbedíszített kávézók, kiülős placcok, sőt a jeles alkalomból még a Tűztorony is magenta színű sálat választott nyári kiegészítőnek. A szivárvány minden árnyalatával tarkított fesztiválbuszok cirkálnak az utcákon, amik végtelenített köröket járva szállítják a fesztiválozókat a rendezvénnyel szerződésben lévő hostelek, diákszállók megállóiból. A helyi járatos buszok számára is kiemelt és sokat látogatott állomás a fesztivál helyszíne, jóformán percenként látni egy-egy sárga járgányt a bejáratnál.

Idén a fesztivál területén történő vásárlás is új, elképesztően hasznos kis praktikum révén vált még egyszerűbbé és kényelmesebbé. Mi, bérletes résztvevők, a karszalagunkon lévő minikártyával tudtunk fizetni minden egyes pultnál, amire tetszőleges összeget tehettünk a kijelölt pontokon, a le nem vásárolt summát pedig készpénz formájában távozáskor visszakaptuk, így nem kellett külön pénztárcát cipelni magunkkal. A napijegyesek pedig ugyanúgy, mint régebben, most is mindenhol használhattak bankkártyát.

Habár a korábbi évektől eltérően a söröskorsók visszaváltásának akcióját beszüntették, szüntelenül újratölthettük az első megvett korsónkat, így még mindig spóroltunk kicsit. Persze érthető; nem érte meg nekik a korábbi rendszer.

Forrás: www.volt.hu

Első VOLT-os fesztiválozóként ámulattal meredtem a terep egész területének minden részletére, az étel- és italkínálat pedig különösen megfogott. Itt aztán volt minden… A kisebb fejméretű hamburgerektől elkezdve az óriáspalacsintán át, a spéci koktélokig jóformán mindenféle finomságot lefedtek a standok. Mindenhol mindenből hatalmas adagok kacsintgattak az arra tévedőkre. Nálam nem maradhatott el a hot-dog, a sajtos-tejfölös lángos, és a mini kakaós csiga sem, amiket a napok folyamán sörrel, ciderrel, és veszprémi fénnyel öntöttem nyakon. Persze azért az ember meggondolja, mit vásárol, mert az árak meglehetősen borsosak, de mivel ez minden fesztivál velejárója, ehhez viszonyítva teljesen átlagosnak mondhatók. Viszont amire – kezdőként – leginkább rácsodálkoztam, az a fesztivál területén felhúzott komplett Aldi, mely jóformán eredeti áron kínálta a már jól megszokott termékeket.  A többiek röhögve legyintettek: „Ugyan, tavaly Deichmann is volt…” Rejtély, hogy idén miért nem, hiszen az esőzések miatt három napon keresztül nyakig gyalogoltunk a sárban. Persze ez nem mindenkit zavart. Egyesek előre készültek, és lazán flangáltak a színes, mintás gumicsizmákban, de a legmenőbbek mégis azok a tagok voltak, akik valószínűleg az otthoni sufniból csórt verzióban nyomultak. A következő lazasági fokozat a dagonya volt.

Forrás: www.volt.hu

Koncertek

A VOLT rendkívül széles műfaji skálán mozgó zenei kínálata minden fesztiválozó számára biztosítja az önfeledt szórakozást. Persze mindenhova eljutni képtelenség, hiszen egy nap legalább 40 együttes és szóló előadó lép fel a fesztivál színpadain. Éppen ezért le kell szögeznem, szerény tudósításom korántsem teljes körű. Egy három napos bérlettel rendelkező, alapvetően rockzene-párti lány szubjektív beszámolóját olvashatjátok, főként külföldi előadókat kiemelve, hiszen a koncertek szemezgetése során fő szempontnak számított az adott zenekar későbbi látogathatóságának esélye.

A csütörtök a The Raven Age nevű melodikus/alternatív metálzenekar délutáni koncertjével kezdődött, akik a maguk egyszerűségével, mégis durván energikus megjelenésével eszméletlen jó koncertet adtak. Érdekesség, hogy ezen a napon apa és fia játszott ugyanazon a színpadon, hiszen az együttes egyik alapító tagja, George Harris, nem más, mint az Iron Maiden basszusgitárosának, Steve Harrisnek a fia. Számomra azonban minden hasonló infó, vagy előadás eltörpült egyik kedvenc zenekarom, a Skillet fellépése mellett, akik rögtön utánuk következtek. Hihetetlen élmény élőben látni azokat az embereket, akik anno jelentős alapköveket tettek le a zenei ízlésed oltárán. Élőben hallani azokat az isteni dallamokat, és velük együtt skandálni a sorokat… egyszerűen leírhatatlan érzés. Az előadók közvetlensége és a közönséggel való folyamatos kapcsolattartása pedig méginkább emelte a zúzós koncert hangulatát.

Forrás: www.volt.hu

Aznap legtöbben mégis a méltán híres Iron Maident várták. Bármerre nézett az ember, mindenfelé a logójukkal ellátott fekete pólókkal találta szembe magát. Óriási tömegováció szólította színpadra az előadókat, akik azonban bő fél órával megváratták a közönséget. Mint utólag kiderült, a zenészek olyannyira rátapadtak a belga-angol VB meccset közvetítő monitorra, hogy teljesen elveszették az időérzéküket, a szervezők pedig mégsem figyelmeztethetik egy akkora zenekar tagjait, mint az Iron Maiden… Az infót persze olyan egyértelmű lazasággal adták át, hogy a közönség hangos röhögésben tört ki. Aztán kezdetét vette a show, ami a szabadság és háború tematikája szerint rendezett dalok két órás sorát egyesítette, melyek mindegyikét a közönség egy emberként visszhangozta. A mérhetetlenül kidolgozott színpadkép kivetített videórészletekkel, feltörő tűzoszlopokkal, komplett, megépített díszletekkel és gigantikus „repkedő” objektumokkal teljesen lehengerlő hatást gyakorolt. Bruce Dickinson szirénázó hangja betölti a teltházas placcot, az idősödő ujjak láthatatlan tempóban cikáznak a basszusgitárokon… és akkor rádöbbensz, hogy néhány hatvanas pasas olyan energikus, bődületes koncertet nyom le előtted, hogy meghűl benned a vér.

Forrás: www.volt.hu

A pénteki nap számomra Chester Benningtonról szólt. A koncertek közötti időben rendszeresen látható volt néhány felvétel a Linkin Park tavalyi koncertjéről, mely napi szinten megemlékezik a zenekar ikonikus frontemberéről. Persze hogy is lehetne elfelejteni az egy éve történt eseményeket…  Bizony, bár „kiküldetésem” miatt a magyarországi előadásukról lecsúsztam, a kezemben volt a jegy egy amerikai koncertre. Csupán egy hét volt hátra, mikor Chester meghozta a végzetes döntést. Úgy hiszem, erre a helyzetre a pech iszonyatosan gyenge kifejezés… Ezek után bizonyára nem meglepő, hogy mikor értesültünk a székének felavatásával egybekötött megemlékezésről, AWS koncert ide vagy oda, azonnal a belvárosba siettünk, hogy néhány gyertya meggyújtásával mi is leróhassuk tiszteletünket. Egész szép számú tömeg gyűlt össze, kattogtak a fényképezőgépek, aláfestő zeneként pedig az együttes legszebb számai szóltak a hangszórókból. Néhányan egy-egy könnycseppet is elmorzsoltak a banda tagjai által dekorált szék láttán.

Kovács Viktória képe

Kifejezetten jó döntésnek tartom, hogy az együttes tribute-zenekara, a Piknik Park is azon az estén lépett fel. A 2005-ben alapított banda az első ilyen jellegű formáció a világon, és nem csoda, hogy ennyit turnéznak Európa-szerte, hiszen a srácok eszméletlenek. Chester az egyetlen és utolérhetetlen, de Csányi Zoli hozzá való hasonlatosságára nehezen találni szavakat. Közel azonos hangszín, jóformán teljesen pontosan lemásolt gesztushasználat, minden hajlított és kitartott hang a helyén. Külső jegyek szempontjából azonban hiába a lenyírt haj, a testfelépítésük merőben eltér. De ha becsukod a szemed, és hagyod, hogy a Nagyszínpadon tomboló eredeti zenekar képe a gondolataid közé ússzon, kicsit úgy érezheted magad, mintha ott lennél, abban a tömegben, és kapnál egy pici illúziófonta szeletet abból a bizonyos tavalyi tortából. Hihetetlenül jóleső élmény volt mindez, látni, hogy abban a pici, levegőtlen térben is minden dalra üvöltve tombolnak körülöttem, hiszen a Piknik Park megrengette a színpadot.

Ezen a napon két nagykoncerten vettünk még részt, elsőként a Hollywood Undead fellépésén, akiknek meglepően hatalmas magyar rajongótábora végigtombolta az összes számot. A szimpátia minden bizonnyal kölcsönös, hiszen az előadók többször is hangoztatták, mennyire szeretnek kis hazánkba látogatni, csak idén ez a volt a második koncertjük nálunk. A srácok hatalmas energiabedobással vannak jelen a színpadon, és kivételes az a laza közvetlenség, amit a közönséggel szemben tanúsítanak. A dalok közötti átvezető részeket folyamatos poénkodások kísérik, az egyik énekes lejön pacsizni, majd a mikrofonja a tömeg kezébe kerül, amit aztán könnyelműen visszadobat velük a színpadra. Sőt felhívnak egy basszusgitárost a közönség soraiból, akit akkora megtiszteltetés ér, hogy egy szám erejéig kísérheti őket. Igazán ütős koncertet nyomtak le.

Forrás: www.volt.hu

Az est másik nagyszínpados fellépője a Limp Bizkit volt, akikre több tízezren voltak kíváncsiak. Néhány perccel a hivatalos kezdés előtt meg is jelentek a színpadon a különc figurák, akikről elsőre meg lehetett állapítani, hogy bizony nem a nagymama csokis sütijétől viselkednek furán… A koncert energiaszintje úgy hullámzott, mint a Balaton vihar idején. Az amúgy pörgős, zúzós számok sorát random döcögős fecsegéssel színezett szünetek törték meg, amik sokszor olyan hosszúra nyúltak, hogy teljesen kizökkentették az embert. Viszont a közönséggel tartott kapcsolatért mindenképpen pluszpont jár az együttesnek, hiszen a frontember egy egész számot énekelt végig a kordonon állva, rajongók kezébe kapaszkodva. A fekete-fehérre festett arcú szólógitáros pedig félelmet nem ismerve besétált a tömegbe, és teljes nyugalommal pengette húrokat a leguggoltatott rajongók kreálta kör közepén.

A szombat meglehetősen nyugisra sikeredett, de lezárás szempontjából jó is volt így. Ezen a napon körbejártunk egy csomó olyan helyet, ahová eddig nem sikerült eljutnunk, és komótosan sétálgattunk egyik ücsörgős koncerttől a másikig. Ekkor néztünk be például a Zaporozsec és a Hiperkarma koncertjére is némi finomsággal a kezünkben, majd a Brains fellépésén jól leugráltuk a kalóriákat.

Az utolsó este nagy koncertjét nem más, mint az 1999-ben alakult amerikai heavy metal zenekar, az Avenged Sevenfold szolgáltatta. Óriási tömeg gyűlt össze, hogy végre láthassa a hazánkban először fellépő bandát, akik a maguk egyszerűségével, mégis brutális energiákat megmozgatva taroltak a színpadon. A hidegrázós énekhang, a bődületes, zúzós gitárszólók, a kivetítőn lejátszott érzékletes videórészletek, és némi pirotechnika a végére egészen különös egyveleget alkotott. A koncert során pedig elhangzott egy igazán különleges dal is, amit a majdnem tíz éve elhunyt egykori dobosuk tiszteletére írtak. Már az első néhány szólamnál a kezek a magasba emelkedtek, majd a szám végéig lágyan ringatóztak a fejek felett, néhányan pedig a telefonunkkal világítva gyújtottunk elektronikus gyertyát a zenész emlékére. Igazán szép pillanat volt.

Forrás: www.volt.hu

A fesztivál számunkra a Total Dance nevű projekttel zárult, mely során olyan retro előadókat láthattunk régi slágereiket főként playback formában előadva, mint az Eiffel 65, a Safri Duo, Mr. President, magyar vonalról pedig a Happy Gang, a Splash, és még sokan mások. Mit ne mondjak, nem éppen a legszínvonalasabb program volt a három nap során…

A bőség zavara

A VOLT az a rendezvény, ami nem ad lehetőséget arra, hogy unatkozz. Ha a már említett napi 40 fellépő ellenére éppen nem találsz magadnak kedvedre valót, akkor is számos módja van annak, hogy jól érezd magad a fesztivál területén belül. Délután, és a koraesti órákban, különféle sátrakban rengeteg kitelepült szervezet várja a látogatókat. Ilyen például a Medical Mental Alapítvány, melynek tagjai élő bábus társasjátékra invitálnak, vagy „A Hallás Társasága” Alapítvány, melynek sátrában ingyenes hallásvizsgálaton vehetsz részt. De elfoglalhatod magad reflexvizsgáló teszttel, kézművességgel, különféle beszélgetésekkel, vagy benézhetsz az Irodalmi Sátorba, ahol felolvasásokat, könyvbemutatókat, és slam-előadásokat hallgathatsz. Ha pedig úgy érzed, beléd is szorult tehetség, a Ki? Mit? Tud?-on megcsillogtathatod a képességeidet. Ha örömmel tölt el a jótékonykodás, lehetőséged van vért adni, vagy elfogadni egy virágfüzért, ami számodra csupán ajándék, de néhány autista gyereknek darabonként 100 forintot jelent.

Mivel az idei a Családok éve, a szervezők számtalan gyermekprogrammal is készültek. A Cserkésztáborban nyomozójátékok és akadálypályák, a Játszóházban pedig társas- és kártyajátékok szórakoztatják nem csak a piciket, de a nagyokat is.  A Csodák Palotájában érdekes fizikai kísérletekkel ismerkedhetnek meg, egy másik sátorban pedig tetoválást és testfestést kaphatnak. Rengeteg egyéb játéksarokkal, és külön gyerekkoncertekkel is készültek a lurkóknak.

Forrás: www.volt.hu

A mi kedvenc sátrunk a Diákhitel Kávézó volt, ahova két nap is betértünk, hogy megmérettessük magunkat a Fesztkvízen, ahol csapatok főként az adott nap fellépőivel kapcsolatos kérdésekre válaszolva szálltak ringbe értékes nyereményekért. Itt zajlott a reggeli jóga, egy-egy fellépővel való beszélgetés, és olyan neves szakemberek előadásai, mint Dr. Zacher Gábor, Csernus Imre, vagy Almási Kitti. Na meg ez volt az a placc, ahol a késő esti előadások előtt a babzsák-fotelekbe dőlve aludhattál picit, hogy bírd szusszal az éjszakát. Közvetlenül mellette állt a Kertmozi kivetítője, ahol minden este a legújabb magyar filmekből vetítettek azoknak, akik a sok bulizás mellett egy kis chillre vágytak.

A szervezők a focidrukkerekre is gondoltak, ezért a Magenta 1 színpadon, napi szinten, egy hatalmas kivetítőn közvetítettek minden VB mérkőzést. Az extrémebb dolgok szerelmesei kipróbálhatták a bungee jumpingot, az óriáskerékről pedig beláthattad az fesztivál egész területét. Külön Selfie Pointok várták a nyereményért fotózókat, a kihívásos falnál csekkolhattad, meddig tart a komfortzónád, és ha meg mégis céltalanul lődörögtél volna, biztosan belebotlasz néhány zsonglőrbe, bűvészbe, vagy az olasz fúvószenekarba, akik ütemes zenéjükkel és burleszk humorukkal tutira maguk köré vonzanak.

Az utolsó nap végére persze fáradt vagy, nyugira vágysz, de akkor is kisajtolod magadból a végső energiamorzsákat is, mert magával ragad az itt tapasztalt, különös életérzés, mely a távozáskor furcsa ürességet hagy benned. A VOLT és a hasonló fesztiválok a maguk mikrovilágát megteremtve áthúznak egy másik dimenzióba, ami után nehéz visszarázódni a normál kerékvágásba. De ez olyasvalami, amit nem lehet jól körülírni, ezért azt javaslom mindenkinek, aki még nem tette meg, hogy látogasson el ide legalább egyszer, és tapasztalja meg ő is, milyen a VOLT-kórosság.

 

Kiemelt kép forrása: www.volt.hu

Tags: Avanged Sevenfold, Bruce Dickinson, Chester Bennington, Diákhitel Kávézó, fesztivál, George Harris, hollywood undead, iron maiden, limp bizkit, Linkin Park, Medical Mental Alapítvány, Piknik Park, skillet, sopron, Steve Harris, The Raven Age, Volt Fesztivál Categories: ZENE
Related Posts