Mi, Borsodban a befőttet nem desszertnek szánjuk (mert hallottam már innen-onnan furcsa történeteket); a befőttnek a második mellett van a helye, úgymond „kiváltja” a savanyúságot. Feltételezem, hogy mindenki evett már barackbefőttet, de szilvából is, esetleg készülhetett eperből, vagy a flancolás kedvéért a boltban leemelünk egy konzerves mandarint – isteni. Az almakompót is gyakori falun, de ki evett már szőlőbefőttet?
Előkészületek…
A leszüretelt, megmosott, ép, ropogós szemű szőlőket (fontos, hogy azért ne túl érettet szedjünk, mert szemezés közben széthasadhatnak) finom mozdulatokkal lekapkodjuk a fürtről, majd újból átmossuk (mert itt-ott lehetnek még rajta bogarak) és leszűrjük.
Az előkészített befőttes üvegeket forró vízzel tisztára mossuk, majd lefelé fordítjuk, kiszárítjuk. Az üvegekbe óvatosan belerakjuk a lecsöpögtetett szőlőszemeket, úgy, hogy ne nyomódjanak össze, de minél több férjen bele (kicsit megütögetjük az üveg alját). A szőlővel telerakott üvegek tetejére egy késhegynyi tartósítószert (szalicilt vagy nátrium-benzoátot) teszünk, ami azért fontos, hogy a szirup ráöntésekor az belemosódjon az üveg tartalmába (különben csak ott „libeg” a tetején).
Akkor jöhet a szirup!
Egy liter vízhez – amit először felforralunk – fél kiló kristálycukrot teszünk, ezt összeforraljuk, belőle szirupot készítünk. Ne hagyjuk elfőni, amikor felforrt, azonnal zárjuk el alatta a gázt. A szirupot hagyjuk kicsit hűlni, addig előveszünk egy akkora fazekat, amibe az összes üveg belefér, annak alját a dunsztoláshoz kibéleljük fehér (nem színes!) írólappal – ha nem teszünk bele papírt a nagy láng következtében könnyen elpattanhat az üveg.
Miután kicsit hagytuk hűlni, az elkészült híg állagú szirupot ráöntjük a szőlőre, majd a megtöltött üvegeket langyos vízzel felöntjük, körülbelül az üvegek feléig, méretükhöz igazodva, de semmiképp ne lepje el őket.
Alágyújtunk, felforraljuk, megvárjuk míg rotyogni kezd, és azonnal el is zárjuk. (Más gyümölcsöket azért kell még forrástól tovább főzni, mert keményebbek, mint a szőlő.) Egy éjjelt lefedve az edénybe „saját vizében” hagyjuk kihűlni, így lesz a tartósítás teljes!
Ezután tároljuk a pincében vagy a spájzban, felbontás után pedig mindenképpen a hűtőben!
