A tegnapi napon végre megkezdődött az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja, a 29. Művészetek Völgye. A rendezvénysorozatot magától értetődő természetességgel, barátságos és családias hangulatban nyitotta meg Oszkó-Jakab Natália, a fesztivál igazgatója a vigántpetendi Cirque du Tókertben.
Megnyitó Völgy-módra
A megnyitónak otthont adó petendi cirkuszi sátor körül már javában gyülekeztek a sajtó munkatársai – limonádéval és rétessel védekezve a tűző nap ellen -, amikor a forróságból előbukkant egy helyi- és vendégfellépőkből álló vándorszíntársulat, akik lakodalmi ünnepségre invitáltak: mélyvíz, happening-forma színház, kezdődhet a Völgy, tették egyértelművé, majd a sátor alatt bújó színpadon befejezték a délelőtt kezdődött sétálószínházi előadást.
Már a megnyitónak ez a protokollra keveset adó hangulata is valami olyan mesterbélyeg, ami azt hirdeti, hogy az elsőbbség, ha máshol nem is, itt a művészt és közönségét illeti: a fesztiváligazgató, a helyi politikus vagy a szervezet képviselője csak utánuk fog a színpadra állni – ebben a tíz napig tartó párhuzamos világban ez az evidencia.
Oszkó-Jakab Natália kiemelte, hogy a 29. Művészetek Völgye több jeles évfordulót is bennfoglal az amúgy páratlan évben: a Kaláka együttes, akik nélkül a fesztivál elképzelhetetlen, idén ötven éves, Szabó Balázs Bandája pedig fennállásának tizedik évét ünnepli Kapolcson. Harminc éves továbbá a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, amely Márta Istvánnak, a Völgy ötletgazdájának és egykori vezetőjének kezdeményezése – ebből nőtt ki a helyi közösségek értékeire támaszkodva az egész rendezvénysorozat. Oszkó-Jakab Natália azt is hangsúlyozta, hogy a Művészetek Völgye idén fokozottan figyel a környezetvédelemre, ezért a fesztivál egész területéről kitiltották a műanyag evőeszközöket, és a tudatosság jegyében komposztálható anyagokat használnak.
„Emberléptékűek szeretnénk maradni” – Nagyinterjú a Művészetek Völgyéről
A három falu – Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend – polgármesterei köszönetet mondtak Márta Istvánnak és a fesztivál jelenlegi vezetésének, hogy részesei lehetnek ennek a kezdeményezésnek, amely egész évben hasznára válik a falvaknak; ráadásként és a humor kedvéért mindhárman felidézték a helyi cigányság egyik hagyományát, a prímássá avatást, amely a falvakat, a fesztivált és a felszólaló faluvezetőket is titkos csatornákon köti össze.
Ezekről a titkos csatornákról Márta István is beszélt nekünk a megnyitó után. Harminc évvel ezelőtt leginkább a véletlen folytán vetődött először Kapolcsra, ahol rögtön egy szürreális jelenet fogadta: egy vízvezeték-szerelő Villont szavalt neki Faludy György átiratában; a zeneszerzőben saját bevallása szerint olyan kíváncsiság gyúlt, amely nem hagyta nyugodni és elkezdte kutatni az elzárt, hegyek közé szorított települést. Az általa itt felismert értékek megőrzéséért hozta létre a fentebb is említett Egyletet, amely szinte mellékesen járt együtt az első zenei és színházi programokkal, célja inkább a falu és a patak megmentése, méltó megőrzése lett.
Ebből a helyi jelenlétet is követelő tevékenységből nőtte ki magát a Völgy – részint a helyiek, részint a fővárosból érkező művészek közös igényeinek és vágyainak megfelelően, szinte így kellett lennie. Márta István emberértő érzékenységének jó példája az is – hiszen ezen a kérdésen kevesek gondolkodnának el a programok sikereit látva -, hogy a beszélgetésünk során kifejtette, a történelem fogja eldönteni és értékelni, hogy a fesztivál végül jót tett-e a falvaknak: mivel jár majd ez a mesterséges beavatkozás generációkkal később?
A megnyitó és a gondolatébresztő beszélgetés után feltöltekezve vetettük bele magunkat a három falu forgatagába.
Az első délután
Délután a fehérorosz harmonikaművész, Yegor Zabelov szólamai kápráztatták el a közönséget a dörögdi Kocsor Házban, majd a Petendi Pajtában a Fran Palermo tagjai, Henri Gonzo (ének, gitár) és Daniel Perez (dob) tartottak egy akusztikus koncertet a zenekar dalaiból illetve az általuk kedvelt művek feldolgozásaiból – felcsendült többek között a Gorillaz klasszikusa is, az On Melancholy Hill, a frontember pedig elérzékenyülten emlékezett meg a zenekar első fesztiválkoncertjéről, amelynek szintén a Művészetek Völgye adott otthont még évekkel ezelőtt, igaz, idén szerencsére nem mosta el az eső a fellépésüket.
Az efféle nosztalgikusság – ami a Völgy velejárója – a legtöbb visszajáró előadót elfogta a nyitónapon, még a Panoráma Színpad közismertebb fellépőit is, akik közül elsőként Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekese táncoltatta meg közönségét, ezután pedig a Quimby kezdte el az éjszakába nyúló fesztiválnyitó koncertjét, amely óriási tömeget vonzott a színpad előtt elterülő mezőre. Újrahangszerelve hallhattuk azokat a klasszikusokat is, amelyek útjára indították a zenekart: többek között a Most múlik pontosan című slágert is átdolgozták, valamint a Kilégzés albumtól kezdve egészen a legfrissebb lemezekig mindről került fel egy-egy ikonikus, a maga nemében meghatározó dal. Ezt a miliőt és régi-újat egészítette ki Varga Livius mély, zsigerekig markoló energiája, aki színpadi jelenlétével hegycsúcs-magasságig tudta fokozni a dalok és az elsöprő dobszóló feszültségét. Az éjszaka közepén véget érő koncert után a hazafelé tartókat a taliándörögdi Klinika Udvar várta még elektronikus zenével, hajnalig tartó lépkedést ígérve.
A Művészetek Völgye a fesztivál hátralévő napjaira is hasonlóan erős zenei és kulturális programokat tartogat, mi pedig minden nap jelentkezni fogunk egészen a fesztivál zárónapjáig, július 28-ig.
Kocsis Marcell és Gráczer Asztrik István
Szabados Petra galériája
Stamler Lili galériája
