Igazi mecénásváros ez a Kanizsa, egy kissé alvó ugyan, de hatalmas potenciállal. Gyakran mondjuk más magyar városokban sétálva, hogy bizony ha itt kanizsaiak élnének, sokra vihetnék. Nálunk inkább gazdag termőtalaj és lojális szívek várnak. Nincs nagy várunk, csak városfalunk, nincs híres termékünk, vagyis van, de az is már a mindenki dödölléje, nincs színházunk, de remek épületeink és kiváló gimnáziumunk igen, egyszóval szükség van a fantáziánkra, hogy meglássuk azt, amit a boldog békeidőkben minden bizonnyal szabad szemmel is lehetett.
Megközelítőleg ötvenezer fő jut a városra és vonzáskörzetére; a panelfóbiás potenciális érdeklődők remekül fogják magukat érezni, ugyanis a lakások nagy része nem a magasépítészet remekei közül kerül ki, olyan része pedig nincs a városnak, ahol éjszaka a hátam mögé nézegetnék. A közlekedés teljesen korrekt, amíg el nem jön a vasárnapi bolhapiac: az egész országból járnak ide csészékért, Zsolnay-készletért és használt fűnyíróért autóval, és nem félnek használni. Régen a híres műindiánok is ott zenéltek és osztogatták a lemezeiket a pláza előtt, ma már csak egy szebb palántáért folyik hangos harc.
Nálunk a Sáskák nem lerágják a termést, hanem ők hozzák Kiskanizsáról nagy kosarakban reggelente a Vásárcsarnokba. Amikor tizenpáréves voltam, vidékről bejáró, nagyon megmaradt bennem, ahogy azok a törékenynek látszó, nagyszoknyás asszonyok a buszokról leszállva elszántan utat törnek maguknak, akárcsak egy töppedt jancsihad. Egy jogosítvánnyal később már nem találtam semmi vicceset abban, ahogy körül sem nézve átvágtatnak a megtáltosodott nénék azon a nevezetes zebrán, ami a „buszmeget” a „csarnoktól” elválasztja.
Fiatalon ezek a történetek valószínűleg legfeljebb mulattatnak, ám nem sokat mondanak el a városról. Arról, hogy lámpaoltás után mi történik, hová engedhetjük a gőzt, és vár-e vendégszeretet az éjjeli utcákon, megkérdezettjeink mesélnek, válaszaikból megtudhatjuk többek között azt, hogy jár-e Kanizsán az éjjeli pillangó, és milyen éles, illetve azt, hogy lehet-e egy kisvárosban nagy bulit csapni.
Ifjúsági véleménykutatásunk – amely az éjszaki életet deríti fel a fiatalok nézőpontjából – most Nagykanizsára érkezett.
Hova jártok a városban szórakozni? A zenés helyeket, kocsmákat, esetleg házibulikat részesítitek előnyben? Van ezekben választék, lehetőség?
Gergő (25): Az Adam’s-be, esetleg a Kanizsa Clubba. Korábban a házibulikat szerettük, jelenleg az egyre inkább színvonalasabb kiszolgálást, magasabb minőségű termékeket. Választék van, de nagyon eltérő színvonalakon. Lehetőség szintén van, de ezek nagy része még kiaknázatlan. Az Adam’s-ben viszont egyre több a zenés est.
Merci (23): Én a házibulikat mondanám, mivel Kanizsán a fiataloknak nem nagyon van lehetőségük elmenni szórakozóhelyekre.
Fancsi (22): Én személy szerint mindegyiket szeretem, de ha választani kellene, akkor a kocsmákat részesítem előnyben, csak egy hajszálnyival. Diszkó igazából kettő van, abból nincs nagy választék, ellenben kocsmából minden sarkon akad egy. Szerencsére nem egyforma az összes, így mindenki megtalálja a magának valót. Ma már megvannak a törzshelyeink.
Szimonetta (24): Közeli barátokkal, családtagokkal, kollégákkal a személyesebb összejöveteleket preferáljuk. Nem hátrány, ha lehet beszélgetni is iszogatás közben, a háttérben hallható kis zene pedig még inkább oldja a hangulatot, úgyhogy ilyen téren sokkal jobb egy kocsmai kiruccanás vagy egy laza grillezés a haveroknál, ami kötetlenebbé teszi az estét és utóbbinál minden, ami ott történik, az ott is marad.
Fanni (22): Sajnos a városban rettentően kevés a szórakozóhely. Ha táncolni van kedvünk, akkor a Kanizsa Clubba megyünk a barátaimmal, illetve a házibulikat részesítjük előnyben.
Mik a szórakozási trendek, népszerű helyek, hóbortok a lakóhelyeteken? Milyen és mennyi alkoholt isztok, ha éjszaka szórakozni mentek? Mennyit vagytok hajlandóak költeni egy ilyen alkalommal?
Gergő: Szórakozási trendek? Vendéglátó egységekbe járás, csapatos sportlehetőségek, és a többi. Népszerű helyek nálunk az Adam’s Kávézó, a Kanizsa Club, Jägo Café, Placc. Az alkoholfogyasztás szerintem teljesen egyénfüggő, mennyiséget és minőséget illetően is. A fogyasztás összegét nagyban befolyásolja az adott alkalom, hogy csak egy szimpla baráti beszélgetés, összejövetel vagy nagyobb születésnap, ballagás, diplomaosztó, osztálytalálkozó, buli…. Így pár ezer forinttól akár a 10-15 ezerig is terjedhet.
Merci: Szórakozóhely talán már csak egy van, ami népszerű lehet, a Kanizsa Club, előtte pedig szerintem kisebb kocsmákat látogatnak meg, ahol az alacsonyabb árkategóriás piákat tudják fogyasztani, mint a rozéfröccs például. Nem hinném, hogy túl sokat költenének egy-egy éjszaka, a belépő 1000-1500 forint, azelőtt pedig szerintem 2000-3000 a maximum, amit alkoholra költenek.
Fancsi: Úgy látom, hogy az én korosztályom inkább a kocsmákat részesíti előnyben. Kevesen járnak diszkóba (sajnos). Így mi is inkább mellőzzük, mert a fiatalabbakkal egyszerűen nem tudunk azonosulni. Én főképp meggysört, pálinkát, vodkát, tequilát iszok, ha bulizni megyek. 5-8 ezer forintnál többet Kanizsán nem szívesen költök, de ez így elég is nekem.
Szimonetta: Rendszerint egy jó kocsmatúra, majd egy kis Kanizsa Club – nem hátrány, ha Delta vagy Zero buli van, amik többnyire vonzzák a helyi fiatalokat. Ami az alkohol mennyiségét és minőségét illeti, szerintem ízléstől és anyagiaktól is függ. Szeretem a fröccsöket, egyik kedvencem a rosé, ami egy jó Sprite-tal vagy ízesített vízzel sose rossz… És kifejezetten szeretem a sört, de csak nyáron! Mindkettő itatja magát, de mégsem üt annyira hirtelen, akár kortyolgatva is elvan vele az ember és nem mellesleg az olcsóbb kategóriába tartozik. Szeretem a rövideket is, ebben az esetben Jäger a favorit. Ha már long drink és rövid is, nem ajánlatos ennél jobban keverni: most bölcs leszek és előrelátó – mindent csak mértékkel. Anyagilag hazudnék, ha letagadnám, hogy a nők sokkal kedvezőbben ki tudnak húzni egy ilyen éjszakát, mint a férfiak. Nem tudom megmondani, költöttem-e valaha ötezer magyar forintnál többet egy iszogatás alkalmával.
Fanni: Változó, hogy mennyi alkoholt iszunk. Ha bulizni megyünk, inkább alapozunk előtte valahol, mert úgy olcsóbban kijövünk. 3000-5000 forintot költünk egy ilyen alkalommal.
Mennyire érzitek biztonságban magatokat a városban éjjel? Hallottatok-e balhékról, bűnesetről? Találkoztok-e az éjszakai kalandok során kábítószerekkel?
Gergő: Korábban rengeteg incidensnek voltunk kitéve, de hál’ Isten ezek megszűntek. Nem mondom azt, hogy nem futhat bele az ember bármikor egy agresszívabb társaságba, de jóval biztonságosabb az éjszaki élet, mint évekkel ezelőtt. Természetesen minden hétvégén hallani valamiféle balhéról, büntetésről, valamint kábítószer használatról, de ez minden éjszakai életnek velejárója, legyünk akármelyik városban.
Merci: Nem hinném, hogy Kanizsán olyan gyakoriak lennének a balesetek. A kábítószer szerintem nem igazán elterjedt errefelé.
Fancsi: Egyedül nem merek közlekedni. Mindig kell valaki, legyen az lány vagy fiú. Sokszor előfordulnak bűnesetek. Általában verekedések. Én nem használok drogokat, viszont látok sok olyan ismerőst, aki azért használja, mert máshogy nem tud ellazulni a sok stressztől.
Szimonetta: Őszintén szólva, volt már negatív tapasztalatom. Nagykanizsán élünk, a naiv kislányok pedig dacosan átvágnak a legsötétebb kitaposott utakon, csak hogy előbb hazaérjenek, miközben maximum hangerőn tolják az adott év legnagyobb slágereit fülhallgatón. Hiszen egy kisvárosban úgysem történhet semmi. Talán minden fiatal lány tudna mesélni legalább egy kis apróságot a közbiztonság negatív státuszáról. Életemben szerencsére „csak” egyszer volt alkalmam tapasztalni, milyen az, amikor valamit belekevernek az italodba. Kedves srácok voltak, hozták a pohár pezsgőket, de nem előttünk öntötték ki. Szerencsésen megúsztam, köszönettel tartozom a jelenlévő barátnőmnek, tanulópénznek tökéletes volt. Kicsi város, de itt is – ahogy mindenhol – vannak ilyen és ehhez hasonló, netán rosszabb emberek és szituációk.
Fanni: Még nem hallottunk balhéról, szerencsére kábítószerrel sem találkoztunk.
Hogyan és kikkel mentek szórakozni, majd miként juttok haza? Gyalog, taxival, esetleg tömegközlekedéssel? Melyik a legpraktikusabb?
Gergő: Személy szerint legtöbbször gyalog teszem meg az oda és a vissza utat is, de van, hogy taxit hívunk, vagy valamelyik barátunk fuvarját vesszük igénybe. Tömegközlekedést csak a bejárósoknak (falusiaknak) kell leginkább igénybe venniük, mivel másképp nem tudják megoldani, és 90%-uk sajnos csak az utolsó buszig, azaz 22:40-ig tud maradni a városban, ami elég elszomorító, hisz az éjszakai életnek így egyáltalán nem tudnak részesei lenni. Pénteken és szombaton biztosítani kellene minimum kettő plusz éjszakai járatot 1 és 3 óra környékén.
Merci: A leggyakoribb, hogy valaki gyalog sétál haza, pont a taxi drágasága miatt, még ha nem is az a legkényelmesebb. Leginkább baráti társaságok mennek együtt szerintem, én pedig gyalog mennék haza.
Fancsi: Általában autóval vagy gyalog visznek le minket, viszont gyalog vagy taxival megyünk haza. Szerintem a hazajutáshoz a legjobb a taxi. Gyors és nincs veszély.
Szimonetta: Ha szórakozni megyek, szeretek magam mellett tudni legalább egy olyan személyt, akiben feltétel nélkül megbízom és tudom, hogy ha úgy adódik, hív egy taxit, leüti az ürgét vagy fogja a hajam a mosdóban. Nálunk nincsenek távolságok, gyalog is egészen könnyen megközelíthető a belvárosból a város akármelyik széle, körülbelül 30-60 perc alatt. Esténként, amikor csak pizzázunk a csajokkal, vagy beülünk egy bambira, kihasználom a tömegközlekedés adta lehetőségeket. Az utolsó busz 22.15-kor megy, szerintem nem olyan rossz, bár néha jól jönne később is, mint az igazi egyetemvárosokban. Ha buliról van szó, vagy elhúzódó iszogatásról – amennyiben nincs olyan megbízható személy, akivel szívesen hazasétálnék – jobban szeretem a taxis megoldást.
Fanni: Baráti társasággal megyünk, és általában gyalog. Nagyon ritkán hívunk taxit.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek!
Gergő: Ennyi idősen szerintem mindenkinek van bőven élménye mindkét vonatkozásban, így nehéz lenne egyet is kiragadni.
Merci: Pont nemrég mesélték, hogy egy idős bácsi elesett az egyik kocsma előtt és négy fiatal ahelyett, hogy segített volna, rugdosni kezdte a tehetetlen férfit. Kicsit elgondolkodtató, hogy rengetegen nézték is a történést és egyetlen ember volt, aki a segítségére sietett.
Fancsi: Diszkóban például olyan fordult elő velem, hogy mivel elég alacsony vagyok (159 cm), mellettem táncolt egy nagyon magas srác (illetve elég ittas), aki a könyökével folyamatosan ütögette a fejemet. Először szépen szóltam neki, nem érdekelte, folytatta ugyanúgy. Utána már kicsit erélyesebben szóltam, akkor a srác haverja odajött, helyet cserélt a sráccal és bocsánatot kért. Volt azonban jó élmény is! Nagyon sokszor találkozok régi ismerősökkel, akikkel nagyon jól elbeszélgetek arról, kivel mi történt az elmúlt időben. Rengeteg pletykát tudok meg, ami valljuk be, fontos egy nőnek.
Szimonetta: Konkrét sztori most tinédzseréveimből nem igazán jut eszembe, de épp a minap volt egy ismételten jó este kollégákkal, haverokkal. Egyik barátnőmhöz felmentünk iszogatni, de mielőtt mindez megtörtént volna, ötleteltünk, mivel is tudnánk feldobni a házibulit. Találtunk videót az interneten egy – gyakorlatilag – társasjátékról, ami „Na, ki a Jani?”-ra lett keresztelve. Elég beteg volt, aki kitalálta, mert igazából egy meglehetősen jóképű, felfújható pasi Jani, akiről el kell mutogatni, hogy ő például egy légycsapó. Érdekes, de kellő mennyiségű alkohol fogyasztása mellett kifejezetten vicces tud lenni. Na de a lényeg, hogy éjfél, fél 1 környékén meguntuk a bezártságot és elindultunk meglátogatni becses társaságunk kirekesztett tagjait, azaz a másik felünket, akik kénytelenek voltak dolgozni, így szerettünk volna részvétet nyilvánítani, majd elmondani egy imát értük. Szóval elindultunk, fejenként egy doboz sört szorongatva, saját lábon, Despasitót bömböltetve, felfújt Janival a kezünkben, majd indiánszökdelésben átvágtattunk az egyik helyi négysávos út legszélesebb zebráján, ahol amúgy olyankor épp egy lélek sem volt, sem egy autó. És mégis megjelent egy Suzuki a semmiből, leszólítottak minket, hogy szeretnék Janit elvinni egy körre. Nagy szívfájdalommal odaadtuk nekik Janit, teljes bizalmunkkal, azóta is eltűnt személyként van nyilvántartva. Az este viszont ennek ellenére is nagyon jól sikerült!
Fanni: Az Emlékek Éjszakája fesztivál nagy sikert arat, minden évben elmegyünk, és jól érezzük magunkat. Csak a kijutással van némi probléma. A taxik túlterheltek, a buszok pedig már olyan későn nem közlekednek, így gyalog szoktunk kimenni a Csónakázó-tóra, ami elég kalandosra szokott sikeredni. Mivel a társaság már nem szomjas, valaki mindig elhagyja valamijét, illetve a gyaloglás tempója is elég lassú (az éneklések és a fotózkodás miatt).
Mik azok a konkrét helyek, ahová mindenképpen érdemes beugrani este, és mikor keressünk társaságot? Melyikben mi a jó?
Gergő: Adam’s Kávézó, Étel- és Koktélbár, Szőlőskert. Előbb említett saját kerthelyiséggel rendelkezik, amely igen csak egyedinek mondható a belváros szívében, mediterrán hangulatot hozva el a kikapcsolódni vágyóknak, színvonalas kávé és koktélkülönlegességekkel, de kézműves hamburgerekben is gazdag a kínálat. Utóbbi szintén színvonalas, ételkülönlegességeit érdemes kipróbálni, hiszen a tulaj sokszor egy horvát tengerparti piacról szerzi be alapanyagait, ezzel színt hozva a kanizsai gasztronómiába.
Merci: A legtöbb kanizsai fiatal, ha be szeretne ülni valahova beszélgetni, inni valamit, a Jägo és a Placc közül választhat, ám utóbbi pénteken is csak este 11 óráig áll rendelkezésükre, úgyhogy ha valaki tovább szeretne szórakozni vagy csak iszogatni, mégis jobb, ha a házibulit választja.
Fancsi: Nagykanizsán az egyik legjobb hely a Captain Hook Pub (régi Pizzakert). Nagyon jól felújították, friss a kaja, gyors a kiszállítás, változatosak a bulik. Legutóbb például Ganxsta Zolee volt és Vilko. A benti rész kicsit kicsi, de kint nagyon jól el lehet férni! Van darts, csocsó, meg versenyeket is rendeznek. A másik nagyon jó hely a Plakátház (Plakátház Kultúrkocsma és Terasz)! Különleges italok vannak, a meggysör ellenállhatatlan, nem kell a hangerőt visszafogni, hisz nincsenek szomszédok. Valamint nagy a kinti és a benti terület is. Itt is van darts és csocsó. Mindkét helyen megtalálható minden korosztály a tinédzsertől a nyugdíjasig. Nem néznek ki senkit, nem számít, ki hogyan öltözködik, milyen zenét szeret, mit iszik. A lényege mindkettőnek, hogy jól érezze magát az ember függetlenül attól, hogy hány éves. Ezekre a helyekre akár a szüleimmel is szívesen lemegyek!
Szimonetta: Nálunk Kanizsán egyelőre nincs akkora kínálat szórakozóhelyekből, jobb kocsmákból talán hármat tudnék igazán kiemelni. A Jägo Caffé egy egészen fiatalos hely, esténként érdemes beülni, de napközben is megfordulnak a diákok „lyukas” óráikban. Van lehetőség biliárdozni, csocsózni, dartsozni, valamint sportrendezvényeket is közvetítenek élő adásban, olyankor különösen megtelik a terasz, amely egyébként fedett és fűthető, utóbbi télen nem hátrány. Aztán van a Baur Söröző, amely hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a korábban említett példa, csak más stílust képvisel és nyitott terasza van, de a Kanizsa Club előtt gyakori szomjoltó hely, ugyanis tökéletes elhelyezkedése révén pont félúton van a belváros és a klub között. A harmadik és egyben utolsó példám pedig a Placc lenne, ez az Erzsébet téren található, így főleg a helyi rendezvények során rendkívül felkapott hely, jó nagy terasszal, fincsi koktélokkal, ételekkel.
Fanni: Norma kávézó (Norma Coffee Club): minőségi ételek és kávék; Kanizsa Club, ha táncolni szeretnél, mert más ilyen hely nincs a városban.
Van valamilyen javaslatod, igényed, valami, ami hiányzik, de jó lenne, ha lenne? Vannak veszélyes helyek, amiket kerüljünk inkább?
Gergő: Igény, javaslat szerintem folyamatosan jelentkezik mindkét oldalról (tulajdonosok, vendégkör), az egy más kérdés, hogy miket lehet belőle megvalósítani, mikhez kap az ember engedélyt, mi az, amibe érdemes pénzt belefektetni, ami belátható időn belül meg is tud térülni, hisz az adott üzemeltetőknek egyértelműen a profit növelése a cél amellett, hogy vendégeik minél elégedettebbek legyenek. Sajnos ötletekkel nem tárulkoznék ki, mivel már nyúlták le így gondolataimat, de azt elárulhatom, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy Kanizsa turizmusába, programlehetőségeibe minél több színt hozhassak.
Merci: Szerintem ilyen durva hely azért nincs, ami no go zóna lenne.
Fancsi: Igen, én ilyennek tartom a Szandra-sort. Szerencsére nem voltam még bent, de kívülről láttam, hogy milyen a vendégkör, és őszintén szólva nem az én világom, így inkább elkerülöm.
Szimonetta: Egy nyári életképes szórakozóhely, több szabadtéri program, koncertek (a fesztiválokon kívül).
Fanni: Egy bowlingpálya jó lenne.
Források:
