Nappal az Opel-gyár, a fürdő és a ciszterciek hagyatékának városa, nyüzsgő általános- és középiskolákkal, népes turistahaddal, de amint leszáll az éj, sötétbe borul a város: megszűnik az élet. Csak néhány fiatal lézeng az utcákon. Hova járnak ők szórakozni? Gyalogolnak vagy taxiznak hazafelé? Voltak már szemtanúi támadásoknak, rablásoknak? Ifjúsági véleménykutatás a biztonságérzetünkről – célpontunk hazánk legnyugatibb városa, Szentgotthárd.
Sokan azt gondolják, hogy Sopron vagy Kőszeg a legnyugatabbra fekvő magyar város, ám tévednek: ez a cím Szentgotthárdot illeti. A hármashatár (magyar-osztrák-szlovén) közelében fekszik, így három nemzet kultúráját, hagyományait és lakóit egyesíti. A Vendvidék központja, az Őrség (egyik) kapuja. A hozzácsatolt falvakkal együtt 8800 lelket számláló tipikus kisváros, amelyet gyakran emlegetnek Vas megye csücskének ékszerdobozaként. Az önkormányzat által üzemeltetett oktatási intézmények (két általános iskola, egy szakgimnázium és szakközépiskola, valamint egy gimnázium) a Szentgotthárdi Oktatási Intézmény keretein belül működnek, de alapfokú zenei képzésre is lehetőség van. A közművelődést a Pannon Kapu Kulturális Egyesület szervezi, így napközben színes és érdekes programok várják az érdeklődőket.
Az éjszakai élet viszont megkérdezettjeink szerint szegényes: zenés-táncos hely nincsen, esténként az éttermek alakulnak át beülős hellyé, valamint egy-két kocsma várja a szórakozni vágyókat. Aki teheti, egészen a vasi megyeszékhelyig, Szombathelyig utazik bulizni, hogy másnap hajnalban hazavonatozzon a fáradtság és az alkohol egyvelege adta mámoros állapotban.
Kutatásunk módszertana a lenti linkre kattintva olvasható.
Mi az a három szó, ami a szentgotthárdi éjszakai életről elsőként eszedbe jut?
Kata (18): Unalmas, szabad, élvezhető.
Viki (21): Nem találom a megfelelő három szót. Gotthárdnak nincsen éjszakai élete, ha te magad nem csinálsz programot. Szerintem hiányoznak a megszervezett éjszakai programok – például a koncertek.
Zoli (23): Pia, szex, drog.
Laci (24): Unalmas, nem létező, kihalt.
Réka (27): Sivár, csendes, semmilyen.
Hova jársz a városban szórakozni? A zenés helyeket, kocsmákat, esetleg a házibulikat részesíted előnyben? Van ezekben választék, lehetőség?
Kata: A 9-12-be gyakran benézünk a barátaimmal, tehát főként kocsmákba járunk. Ha tehetjük, Szombathelyre megyünk, ott sokkal jobb lehetőségek vannak a kikapcsolódásra.
Viki: Számomra fontos, hogy egy szórakozóhelyen legyen zene, de nem muszáj élőzenének lennie. Az egyik ilyen kedvenc helyem a 9-12. A házibuli is egy jó kikapcsolódási ötlet. Mint pár barátom, én magam is szervezek ilyeneket.
Zoli: A 9-12-ben szoktunk italozni a barátokkal. De ha van lehetőség, házibuliba megyünk, ahol olyanokkal vagyok körülvéve, akiket ismerek, vagy az ismerősöm ismerősei; egy kocsmában többségében idegenek vesznek körül. Szórakozási lehetőség kevés van a városban, főleg olyan, ami a mai fiatalok igényét kielégíti.
Laci: Az egyik kocsmába szoktam beülni a haverokkal, mivel itt zenés-táncos helyek nincsenek. Aki ilyenre vágyik, az Szombathelyre megy. A választék nagy nulla, egyáltalán nem fiatalbarát a város.
Réka: A házibulikat szeretem, mert Gotthárdon alig van hely, ahova el lehetne járni. Na meg utálom, hogy mindenhol ismerősökbe botlok, ezért jobban szeretek a barátaimmal otthon bulizni. Egyedül az esti szabadtéri programokra vagyok vevő, nagyon jó koncertek szoktak lenni.
Mennyire gyakran jársz ki a városba szórakozni?
Kata: Havonta legalább kétszer.
Viki: A munkahelyem miatt változó, hogy milyen gyakran járok bulizni, mivel sokszor hétvégén is dolgozok, de ha tehetem, havonta minimum két estét a szórakozásnak szentelek.
Zoli: Sok időt vesz el a munka az életemből, így most már kevesebbet járok ki, mint régebben.
Laci: Hetente egyszer.
Réka: Nagyon ritkán, maximum háromhavonta egyszer.
Mik a szórakozási trendek, népszerű helyek, hóbortok Szentgotthárdon? Mit és mennyit iszol, ha éjszaka szórakozni mész?
Kata: A legfőbb trend az, hogy mindenki a kocsmákat részesíti előnyben, hiszen nemigen van választék. Másfelől ahogy hallom és tapasztalom, a könnyű drogok egyre inkább utat törnek maguknak a szentgotthárdi éjszakai életben.
Viki: Szerintem Gotthárdon a legnépszerűbb éjszakai szórakozóhely a 9-12, bár a Kis Édes Cukrászda élete is kezd felélénkülni most, hogy kezdődik a nyár. Esténként új koktélok és egyéb különlegességek vonzzák a vendégeket. Általában, ha beszélgetős estét tartok például egy barátnőmmel, akkor borozni szokunk, viszont ha hosszú, táncos éjszakát tervezek, akkor röviditalokat fogyasztok, leggyakrabban tequilát, whiskyt.
Nem kell sokat innom, hogy jól érezzem magam, ezért nagyon ritkán esek át a ló túloldalára. Általában tudom, hol a határ, hogy ne legyek rosszul.
Zoli: Régebben a Makk Hetes volt, de mióta bezárt, a legnépszerűbb szórakozóhely a 9-12 lett, ahol szívesen buliznak a fiatalok. Hogy mennyit iszok? Az attól függ, hogy szülinapi buliról vagy egy laza szombat estéről van szó, valamint, hogy velem van-e az asszony.
Laci: A fiatalok kocsmába járnak, ha szórakozásra vágynak. Másfelől sokan ülnek be három helyi étterembe (Café Corso, Club3, Central Bistro) iszogatni esténként, ezek akkor „szórakozóhelyként” is szolgálnak. Én rövidezni szoktam, egy este alatt 6-8 minimum lecsúszik.
Réka: Mostanában a fesztiválok (Szerelmesek fesztiválja, Hopplá) nagyon felkapottak. Szerintem ebben szerepet játszik az, hogy baromi jó előadókat hívnak. Én nem szoktam sokat inni, általában egy-két sörnél megállok.
Mennyire érzed biztonságban magadat a városban éjjel? Hallottál-e balhékról, bűnesetről? Találkozol-e az éjszakai kalandok során kábítószerekkel?
Kata: Megbízom az itt élő emberekben, de ért már atrocitás engem is, ahogy jó pár barátnőmet. Engem egy szlovén állampolgárságú férfi akart 30 euróért szexre kényszeríteni. Kábítószerekkel mindenki találkozik valamilyen formában, ha belekóstol a gotthárdi éjszakai életbe. Jómagam is rendszeresen élek könnyebb fajtákkal, de ezt 18 évesen természetesen nem merném felvállalni. Mégis úgy érzem, hogy alkohol és drog nélkül nem bírom elviselni azt a rám nehezedő nyomást, amit a tanárok gyakorolnak rám az érettségi és a továbbtanulás miatt.
Viki: Éjszakai életem során még nem kerültem bajba, illetve szemtanúja sem voltam hasonlónak. Nem tartom Gotthárdot zűrös, veszélyes városnak. Persze kisebb bunyók előfordultak már, de sosem végződött tragédiával. Kábítószerek mindenhol megtalálhatóak. Sajnos a mai világban elég nyíltan beszélnek erről a témáról, és a szomorú, hogy egyre gyakrabban megtalálod a tinik körében.
Zoli: Nem vagyok félős típus, így mindenhol biztonságban érzem magam. Előfordul, hogy vannak kisebb összeszólalkozások, de nagyobb balhék mostanában nem voltak. Sajnos a kábítószer Gotthárdon is megtalálható a fiatalok körében.
Laci: Hallottam balhékról, elég durvákról is. Én biztonságban érzem magam, mert korábban jártam karateedzésekre, engem nehezen terítenének le. Kábítószerekkel szinte mindig találkozok, jómagam is gyakran élek lightosabbakkal.
Réka: Én nagyon biztonságban érzem magam, mert a baráti köröm – akikkel bulizni járok – eléggé kigyúrt banda, így nincs okom félni. Az egyik barátnőm viszont mesélte, hogy egy este hazafele menet körbeállták páran, és elkezdték fogdosni. Szerencsére pont akkor jött a járőrautó, így a fiúk elszaladtak. Ő az eset óta nem hajlandó sötétedés után egyedül hazamenni. Drogokkal sosem találkoztam még.
Hogyan és kikkel mész szórakozni, majd miként jutsz haza? Gyalog, taxival, esetleg tömegközlekedéssel? Melyik a legpraktikusabb?
Kata: A barátaimmal megyünk autóval, mert tömegközlekedéssel nem tudnánk hazajutni, mivel éjszaka nincs. Emiatt egyikünk vállalja az antialkoholista szerepét aznap éjszakára, de így sem egyszerű: a sofőr fáradtsága miatt volt is már balesetünk, de szerencsére kisebb sérülésekkel megúsztuk.
Viki: Barátokkal csapatban szoktunk szórakozni, de az éjszaka folyamán sokszor új barátokat is szerzek. Szerencsémre Szentgotthárd központjában lakom. Közel mindenhez, így a hazajutás számomra nem kérdés. Viszont van pár ismerősöm, aki nem környékbeli; sokszor nem tudják megoldani a hazautat, ami sok macerával jár.
Zoli: Barátokkal, rokonokkal szoktam kijárni: ilyenkor autóval megyünk, és ugyanígy jutunk haza. Mindig valaki italmentesen tölti el az éjszakát, míg a többi bulizhat.
Laci: Haverokkal szoktam, gyalog megyek, gyalog jövök. A taxi nagyon drága, tömegközlekedés nincs éjszaka.
Réka: A barátaimmal megyünk gyalog, majd így is megyünk haza.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek!
Kata: Erről nem egy konkrét történet, hanem egy visszatérő jelenség jut eszembe. Imádom a szombat estéket: a buli előtti készülődést, az indulást, Gotthárd esti fényeit, a dübörgő zenét, az italokat és a város helyes fiújait, akikből rettenetesen sok jut egy négyzetméterre ilyenkor. Szombat esténként boldognak érzem magam, ilyenkor nem stresszelek semmin.
Viki: Nem jut eszembe ilyen.
Zoli: Szentgotthárdon voltam először Delta bálban, ami nagyon tetszett, és jól éreztem magam a barátaimmal. Azóta már több helyszínen is megfordultam a bulijaikon. Kár, hogy mostanában nem voltak itt, Gotthárdon. A legemlékezetesebb pillanatom is egy ilyen buliról van, amikor is felhívtak énekelni a színpadra Szabó Peti mellé.
Laci: Négy évvel ezelőtt, nyáron történt. A Várkerten keresztül mentem haza, amikor hangokat hallottam a régi strand felől. Részeg voltam, fel voltam bátorodva, úgyhogy közel mentem. Akkor láttam, hogy három fiú éppen hangoskodik egy lánnyal. Mivel én egyedül voltam, nem mertem közbelépni, csak hazamentem, mint aki jól végezte dolgát.
Réka: Egyszer összefutottam egy este alatt ugyanabban a kocsmában három exemmel. Elég para volt… Látszik, hogy kisvárosban élünk.
Kiemelt kép: pannoniakincsei.hu
