Mennyire érzed magad biztonságban a lakhelyeden? Éjjel egy buli után gyalogolsz, vagy taxizol, még ha csak pár kilométerről is van szó? Voltál már szemtanúja támadásoknak, rablásoknak? Ifjúsági véleménykutatás a biztonságérzetünkről, első célpontunk a Tolna megyei Bonyhád.
Bonyhád Tolna megye negyedik legnépesebb városa, nagyjából 13500-an lakják, de ettől még nem szenved hiányt éjjeli bulik és rendezvények terén. Írónk, Füller Kamilla négy fiatalt kapott mikrofonvégre a témában.
A tapasztalatok szerint mivel kisváros, a fiúk, megőrizve törhetetlen büszkeségüket, mindannyian azt mondták: ők teljesen biztonságban érzik magukat, egy ekkora városban mi baj lehet? Persze a lányok nem teljesen voltak ezen a véleményen. Nem tartják a világ legveszélyesebb helyének Bonyhádot, de azért nem teljesen problémamentes az éjszaka ott sem.
Mennyire érzed biztonságban magad fiatalként Bonyhádon?
Kata (17 éves, tanuló): „Nagyon is, én úgy gondolom, ebben a városban semmi olyan nem történt még velem sem nappal, sem éjszaka, ami okot adna félelemre.”
Cintia (17 éves, tanuló): „Teljes mértékben.”
Borbála (17 éves, tanuló): „Én biztonságban érzem magam, de a szüleim gyakran aggódnak, ha nem vagyok otthon.”
Kata (17 éves, tanuló):„Változó. Egyedül nem szívesen mászkálok az éjszaka közepén, de Bonyhádot nem tartom egy kiemelkedően veszélyes helynek.”
Éjszaka buli után taxit hívsz, amikor haza mész vagy haza gyalogolsz?
Kata: „Hazagyalogolok. Még soha nem taxiztam Bonyhádon.”
Cintia.: „Nagyon messze lakom mindentől, ezért én szoktam hívni, de nem azért, mert nem mernék hazagyalogolni, de buli után semmi kedvem még hazáig elbattyogni.”
Borbála: „Taxizni nem szoktam. Anyukám hazavisz kocsival. Amikor hívom, kijön a helyszínre.”
Kata: „Egyedül biztosan nem gyalogolok haza, ha valaki hazakísér, akkor simán és többször elő is fordult már, de ha nincs senki, aki velem jön, akkor taxizom.”
Ismersz olyan sztorit Bonyhádról, hogy ismerőst kiraboltak vagy megtámadtak az utcán?
Kata: „Nem és nem is hinném, hogy gyakran lenne ilyen errefelé, esetleg a rosszabb környékeken.”
Cintia: „Igen, több ilyen esetről is hallottam a barátaimtól, de nem olyan komolyak. Ami már velem is előfordult, az az, hogy az utcán utánam kiabáltak, én gyorsan tovább mentem és úgy tettem mintha nem hallottam volna.”
Borbála: „Igen, van. A rosszabb környékeken bizonyos időközönként késelés is előfordul és van, hogy kirabolják az embert, éppen ezért sem nappal, sem éjjel nem járok arra, csak ha muszáj.”
Kata: „Hát akad pár ilyen történet a tarsolyomban. Éppen a múlt héten hallottam, hogy sötétedés után egy fiatal lányt majdnem megerőszakolt egy idősebb férfi az utcán. Szerencse, hogy arra járt egy nagyobb baráti társaság. Amikor ilyeneket hallok, olyankor azért elbizonytalanodok abban, hogy biztosan biztonságban vagyok-e itt, Bonyhádon mint fiatal lány. A szüleim sem engednek szívesen egyedül ezért sehová.”
Jelentős a különbség, hogy éjszaka, illetve nappal mennyire érzed magad biztonságban Bonyhádon?
Kata: „Bonyhád éjszaka is nagyon szépen ki van világítva, semmi okom félni.”
Cintia: „Nappal egyáltalán nem félek. Miért is tenném? Kedves, barátságos emberekkel találkozok az utcán, és csak úgy hemzsegnek az ismerős arcok. Éjszaka Bonyhád teljesen kihal, egy lélek sincs az utcán eltekintve pár csomóponttól, arrafelé nem érdemes menni, még ha kerülő is úgy, akkor sem, én legalábbis nem szívesen megyek arra.”
Borbála: „Nappal teljesen biztonságban érzem magam, éjszaka azért annyira nagyon nem, de nem sűrűn vagyok az utcán sötétedés után, bár most így a téli időszakban jobban sietek haza az iskolából, amikor anya nem jön elém, mert nem szeretek egyedül lenni, amikor már kezd beesteledni.”
Kata: „Éjszaka sokkal jobban félek! Bonyhád központja ki vannak világítva, de sok utca a külvárosban olyankor teljesen sötét. Az orrom hegyéig sem látok el, nincs valami jól megoldva.”
