Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, előadóművész. Keveseknek kell bemutatni, nagy művész volt, de talán a grafikusi, festői munkáit nem igazán ismerik. Pedig Cseh Tamás képzőművésznek készült, zenész lett.
Míg 1970-ben nem találkozott Bereményi Gézával, akinek kevés kivétellel dalai szövegeit köszönheti. 1967-74 között a budapesti Üllői úti általános iskolában rajzot tanított, nyaranta pedig részt vett a gyermekek balatoni táboroztatásában. Ezt megelőzően, hogy taníthasson elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolát és járt a szintén fővárosban található Képzőművészeti Főiskolára is, majd főiskolai tanárnak nevezték ki.
Tehetséges képzőművésznek tartották, gyerekkorától kezdve rajzolt, festett, ám mégsem futott be. Bereményivel való találkozása után teljesen felhagyott a rajzolással, soha többet nem vett ceruzát, ecsetet a kezébe, elkezdtek dalokat, szövegeket írni és az ő szavait idézve “elsorvadt a képzőművész vénája”. Pedig addigra csaknem 600 rajzot őrizgetett. A legfontosabb szándéka mindig a hatni akarás, ez megjelenik rajzaiban majd későbbi dalaiban is.
Sokféle téma érdekelte, élet és táj, az ember, a tordasi vidék, állatok és természetesen az indiánok, amik egész életét végigkísérték (indiántábort hoztak létre Bereményi Gézával Bakonybélben, ahol a “Füst a szemében” nevet kapta, halálakor politika mentes temetést szeretett volna és az indiántársak ezt tiszteletben tartották, hagyományaik szerint búcsúztatták a törzsfőnököt, koporsóját hajnalcsillag motívumú takaróval borították.) Nem dátumozta, alkotásait, így nem lehet rendszerezni, de közel egy évtized alkotói tevékenységet ölel fel. A legtöbb rajz a táborozások élményéből született. Különösen érdekelte a mozgás, így állatokat mozgás közben ábrázolt, a lovak az indián tematikában is előszeretettel megjelentek.
Képek forrása: Cseh Tamás Archívum, Magyar Nemzeti Digitális Archivum és Filmintézet www.mandadb.hu
