Immár huszonöt éve, hogy megjelent az első Pannon Tükör és ez alatt a huszonöt év alatt, megannyi “vívódás, öröm és tévedés” között, valljuk, érték teremtődött.

Nagyon nehéz összefoglalni valamit, ami ennyire élménydús. Az a jó a Katlanban, hogy valahogy nagyon közel van az egész. Persze: négy órát utazik az ember vonattal is meg kocsival, de közel van, mármint olyan, mintha minden a barátod lenne.

Az Ördögkatlan Fesztiválba bele lehet szeretni. Újabb ajánlónk, immáron a tizenkettedikről.

A MU színházban láttuk a k2 baranyai tematikájú drámáját.

Így szokás a színház a 11. Ördögkatlanon.

A Sztalker Csoport a magyar kultúréletbe való berobbanása óta lázban tartja a színházi közösséget: nem csoda, hisz a friss, férfias, erős energiákat hordozó „képzeletbeli társulat” tagjait a fiatal és tehetséges színészek krémjéből válogatták, vezetői pedig a szakma két alfája és legígéretesebbnek tartott alkotói, ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós. S ha a formáció így sem lett volna elég izgalmas, új – Míg fekszem kiterítve című- előadásuk mellett Törőcsik Mari neve is megjelent, nagy várakozásokat, és még nagyobb elvárásokat szítva a bemutató körül.

Öt nap Katlan egy képernyőre pötyögve: mint amikor letépnek és lappá préselnek, mondjuk egy ibolyát.

Nem vagyunk normálisak, ne legyünk normálisak. Lírai ajánló a 11. Ördögkatlan Fesztiválhoz.