A pedagógusok igyekeznek elsajátítani a legmegfelelőbb módszereket ahhoz, hogy összetartóbb közösséggé és önbizalomteli, szeretetteljes egyénekké váljanak nap mint nap. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is példaértékű gondolkodásmódot kell mutatniuk. A kitartó munka azonban meghozza a gyümölcsét, és vidámságot teremt mindennapjaikba a gyerekeken keresztül. Gszelmann Tamarával, a Károli Gáspár Református Egyetem egykori hallgatójával beszélgettünk, aki idén szeptembertől kezdi meg első hivatalos munkáját.
Miért ezt a szakmát választottad?
Már kiskoromban tudtam, hogy gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Mindig közel álltak hozzám, főleg, hogy a családomban is sok kisgyerekkel voltam körülvéve. Először a tanári pálya vonzott, viszont a gimnáziumban lemondtam róla, mivel a látottak során szembesültem a nehézségekkel. Tizenegyediktől már jártam ének fakultációra, tehát akkor már biztos voltam a döntésemben. A családom is megerősített abban, hogy megfelelő számomra a pálya, mivel végigkísérték az életem, és látták rajtam, hogy mennyire feltölt a gyermekekkel végzett munka.
Hogyan élted meg az első pillanatokat a gyakorlatod során?
Az első pillanatok már nem igazán élnek az emlékeimben, de azt tudom, hogy sokat fájt a fejem. Ebben az időszakban tombolt a covid és akadtak más nehézségek is, de a helyzethez képest jól éltem meg a kezdő tapasztalataim. Természetesen a gyermekek ellensúlyozták a problémákat, így mindig jó volt a hangulat az óvodában. Az első komolyabb élmény, ami megmaradt, egy délelőttös gyakorlatba volt besűrítve, vegyes korú csoportoknak kellett játékokat tartani. A második félévben már a saját választott óvodámban kellett feladatokat végeznem, amit szerencsére könnyen vettem. Ez nem is volt kötelező, de gyakorlásnak nagyon jól jött.
Rád hogyan hatott a gyermekekkel való gyakorlat?
Gyerekekkel dolgozni nagyon nehéz, de egyben irtó jó móka is. Olyan szavajárásuk, ötleteik, képzelőerejük van, ami meglepi a felnőtteket a munka során. Nehéznek azért mondanám, mert egyszerre 20-25 gyerekre kell odafigyelni. Alapjáraton türelmetlen vagyok, de sok mindent tanítottak nekem, és a közös munka során türelemből is bőven ragadt rám. A másik dolog, hogy a gyermekek képesek egyből ráhangolódni az óvónőkre, így nem mutathatjuk ki a negatív érzelmeket, ha rossz napunk van. Szerencsére ezek már nem minősülnek nehézségnek.
Mi az óvónők célja?
Annyi mindent tudnék idesorolni, de az óvónők célja dióhéjban, hogy a gyermekekből minél ügyesebb, talpraesettebb, boldogabb gyermekeket neveljenek, mellőzve a különbségtételt. Egyenlően kezelünk mindenkit, és megtanítjuk, hogy kedvességgel, odafigyeléssel, segítséggel forduljon a másikhoz. A folyamat során pedig a beilleszkedés már meg is történik.
A gyakorlat során változott-e a gyermekekről való gondolkodásmódod?
Igen, változott. Eleinte nem tudtam, hogy valójában mennyire gyerekek, és mennyire nézik azt, hogy ki vagy és honnan jöttél. Majd rájöttem, hogy nem élnek bennük sztereotípiák és előítéletek. Vannak gyermekek, akik a felnőttektől átveszik ezeket a gondolatokat, de azt figyeltem meg a gyakorlatom során, hogy a tisztaság a legtöbb gyermekben benne él még óvodás korban is. Volt részem több szívmelengető történetben, de az egyik nagyon megmaradt bennem. Egyszer alvás után odajött hozzám egy kislány, és a kezemet a szívére tette, majd azt kérdezte: Óvónéni tudod, hogy ez miért dobog? Majd azt válaszolta, hogy: Azért, mert téged nagyon szeret.
A szülőkkel való kommunikációban van-e már tapasztalatod?
Mivel csak pedagógiai asszisztens voltam, csak akkor volt lehetőségem beszélni velük, amikor jöttek a nap végén a gyerekekért. Így nagy tapasztalatot egyelőre nem szereztem.
Milyen érzések kavarogtak benned, mikor megkezdted az első hivatalos munkahelyeden való részvételt?
Borzasztóan vártam. Izgatott voltam és féltem is, ami szerintem teljesen természetes. Abban biztos voltam, hogy a gyermekekkel kijövök. Talán azért tartottam tőlük egy kicsit, mert nem tudtam, hogy ki mennyire fog sírni. Ezektől független nagyon pozitívan álltam az egészhez és jó gondolatok voltak bennem.
A társadalomban való részvétel felől hogyan jellemeznéd a szakmát?
A pedagógusoknak mindenféleképpen példát kell mutatni a gyermekeknek, ezen kívül pedig minden közösségi eseményen. Emiatt úgy érzem, hogy a pedagógusokra nagyobb felelősség hárul. Ráadásul sok esetben több időt tölt velünk a gyerek, mint a szülőkkel.
Mit tanácsolnál a kezdő egyetemisták számára?
Csináld végig, ha már elkezdted, mert megéri, mert kell pedagógus, mert kell példa a gyereknek, mert kell, aki szereti őket, és emiatt nagyon megéri. Türelmet és kitartást kívánok nekik.
