Június 16-án volt a Paddy and the Rats lemezbemutató koncertje a Budapest Parkban, ami egyben az első fővárosi nagykoncert Babicsek Bernát, a zenekar harmonikásának januári halála óta. Szerzőnk a zenekar rajongóit Facebook-csoportjukban kérdezte, hogyan élték meg az eseményt – az ő élménybeszámolóikat olvashatjátok, Herczeg Orsolya koncertfotóival kísérve.

Ádám:

Nehéz szívvel mentünk, hiszen tudtunk, hogy hiába volt Bernie emlékkoncertje a srácoknak, ez volt az első budapesti nagykoncert, mióta Bernát itthagyta a földi létet. Szóval, számítottam arra, hogy rengeteg érzelem fog kivetülni a koncert alatt, ez valóban be is jött, hiszen Paddynek is többször elcsuklott a hangja, valamint a srácok általános hangulatán átjött, hogy valaki hiányzik…

A Never walk alone című számot valami gyönyörűen adták elő, már-már túlszárnyalta az utána következő After the raint. Családom és magam részéről ekkor megkönnyebbülés érkezett, személyes kapcsolatunk volt Bernáttal, a gyerekeket is nagyon felzaklatta így ez az egész, hiába vittünk hozzá többször gyertyát, mégsem tudták helyére tenni a távozását. De talán így, ebben a hangulatban a koncert élménye könnyít a lelkünkön.

Paddyék a koncert elött a facen egy érdekes bejegyzést osztottak meg, amelynek olyan íze volt, mintha lezárnák az emlékezés pillanatait. Ezt alátámasztotta az is, hogy hiába marad digitális formában Bernie a koncerteken, mégis bemutatták az új billentyűst, pedig korábban azt nyilatkozták, hogy ezzel még várnak. Talán a kiadó gyakorolt rájuk nyomást, vagy valóban mégiscsak ők tudják. Bízom benne, hogy az új tag megállja majd a helyét.

Korábban, nemcsak Bernát, hanem a srácok karaktere, zenéje és stílusa miatt szerettünk bele ebbe a csapatba. Mindenkinek megvolt a maga karaktere, nagyon nehéz Bernát színpadi játékát pótolni. Viszont, ahogy Paddynek és Bernátnak megígértem: fogunk még Paddy and the Rats koncertre járni.

Fanni:

Igazi érzelmi hullámvasút volt számomra a koncert. Izgatottan vártam az új számokat, de tartottam is az első ‘hivatalos’ koncerttől, Bernie nélkül. Reméltem, hogy tudom tartani magam, de azért készültem zsepivel – és milyen jól tettem!

Szerintem csodálatos volt a kezdés, a videó, ahogy felhozták a harmonikát és méltóan emlékeztek meg Bernátról. Csak azt vettem észre, hogy folynak a könnyeim. Az első pár számot sajnos emiatt nem is igazán tudtam élvezni, pedig direkt pörgős dalokkal készültek a fiúk.

Szerencsére aztán rám is átragadt a szokásos hangulat, és az egymás után következő régi és új számok hozták a Paddy-élményt. A katarzis pedig a viharral együtt érkezett, ugyanis a második sorban állva nem csak a szakadó eső, de a színpad feletti tetőről lefolyó víz is telibe talált minket. Meg se próbáltunk esőkabátot felvenni, hiszen maximálisan éltük az éppen elhangzó sorokat: „Party like a pirate!”

10 év alatt sokféle Paddy koncerten volt szerencsénk részt venni, de ez biztosan az egyik legemlékezetesebbre sikerült, ugyanis hajat szárítani még soha nem kellett korábban. 🙂 Elhagyva a Parkot pedig beugrott, hogy ennél méltóbb nem is lehetett volna az esemény önmagához: talán egyetértünk abban, hogy a legkülönlegesebb dal az albumról az After the rain. És ahogy egy lány mellettem felkiáltott, mikor esni kezdett: „A végére megjött a Bernát!” ♥

Dávid:

Nagyon sokan kíváncsiak voltak a lemezbemutató koncertre, még ilyen komoly tragédia után is, ami érte az együttest. Az előzenekar [Dalriada – a szerk.] jó hangulatot teremtett, már a kezdés előtt. Szerencsére időben tudtak kezdeni a Paddy-ék, hiszen igen csak közeledett a hidegfront vihara. A koncert elején egy megemlékező filmet vetítettek le a csapat múltjából, Bernie, a harmonikás tiszteletére. A setlist tartalmazott új és régi kedvenc dalokat is.

A Paddy and the Rats partik mindig az önfeledt bulizásról, nagy pörgésről szólnak. Így volt ez most is, igaz, kicsit beárnyékolta a tragédia. Végül elkezdett ömleni az eső, de a rajongók ennek ellenére maradtak, és tovább tomboltunk, amíg bőrig el nem áztunk (igaz, nálam volt esőponcsó :)) Ha nem is az összes tervezett dalt tudták eljátszani, így is teljes értékű koncertet adtak a fiúk. Nem felejtünk, Bernát ❤️ Hajrá Paddy!

Kriszta:

Számomra fantasztikus élmény volt… Érzelmi hullámvasút…. Nagyon nehezen indult be, érződött a srácokon, de szerintem rajtunk is, hogy nem teljes a csapat, a szomorúság jelen volt határozottan, de szépen fokozatosan beindult a buli, és volt egy pont, ahol kifejezetten éreztem, hogy igen, lezárult egy korszak és elkezdődött egy új, és már múlóban a fájdalom… Remény és újult erő érződött, és azt hiszem mondhatom, hogy egy ütemre dobbant mindenkinek a szíve, a végére olyan fergeteges buli alakult, hogy számomra biztos, hogy felejthetetlen élmény lesz. Szóval köszönöm. ❤

Réka:

Paddy koncert rossz nem lehet. Azonban tudjuk, hogy mostanában egy kicsit a bánat is együtt jár a zenekarral. Szerintem fantasztikus, hogy tudunk egyszerre emlékezni és bulizni. Lehet valaki egyszerre jókedvű és szomorú, a kettő nem zárja ki egymást. Az eső pedig a legjobban időzített. Nemhogy el nem mosta, de még hangulatosabbá varázsolta a koncert végét.

Noémi:

Ez már a sokadik koncert volt, amin részt vettem, de ez volt talán eddig az, amelyik a legtöbb érzelmet váltotta ki belőlem. Sírtam, nevettem, jól éreztem magam. A vihar csak hab volt a tortán, mert olyan volt, mintha Bernie jelzett volna, hogy itt van és figyel ránk. Nem sok együttes mondhatja el, hogy a vihar velük együtt összhangban működött a koncert alatt.

Nóri:

Voltam már sok Paddyn, de ez a mostani az összes közül a legkülönlegesebb volt.

Anett:

(…) A mostani koncert kicsit más is volt. Nehéz volt nekünk is, ahogy a srácoknak is. Amikor egymás után játszották el a Never walk alone és az After the rain számokat, mi végig zokogtunk. Hálásak vagyunk nekik, hogy ilyen nehéz körülmények között is felveszik a harcot az élettel és folytatják a zenélést és koncertezést magukért és értünk, rajongókért.

A mostani volt életünk első esős koncertélménye. Itt tanultuk meg, hogy eső esetén nagyon nem jó az első sorban állni. Mikor a színpad tetejéről az összes összegyűjt víz egyszerre borult a nyakunkba, az egy elmondhatatlan, vegyes élmény volt. Persze ez se tartott vissza minket attól, hogy teli torokból üvöltsük, hogy „We party like a Pirate!”. Ott tényleg kalóznak éreztük magunkat, aki a háborgó tengeren hajókázik, és minden hullám a képébe csapja az óceán felét.

Melinda:

(…) Igazi kalózosan kitáncoltuk a lelkünket. A Never walk alone-t meg az After the rain-t persze végigsírtam… A végén pont akkor kezdett esni, hogy feldobta az utolsó pár számra a hangulatot, de még nem vette el a kedvét senkinek a bulitól. Hatalmas tombolás volt, rommá áztunk.

Herczeg Orsolya galériája

Kiemelt kép: Herczeg Orsolya fotója