Irodalmi rendezvények a hétre – Október 31-től november 6-ig

Szerző:

-

2022. okt. 31.

Bár Mindenszentek idején kicsit megáll az őszi hajtás, ezen a héten is számos irodalmi rendezvényre látogathatunk el. Kötetbemutatók, izgalmas, új beszélgetéssorozatok, műhelyek, vasárnap délutántól egészen estig pedig a VerShakeré lesz a főszerep. Egy helyen a hét legfontosabb irodalmi rendezvényei.

Párbeszédkísérlet – Október 31. 18 óra

Helyszín: Kelet Kávézó és Galéria

Portréfilm-vetítés és beszélgetés Bartók Imrével. A Mészöly Miklós Egyesület rendezvényén Modor Bálint és Márjánovics Diána kérdezi a szerzőt – többek között Mészöly-díjas Lovak a folyóban című regényéről, írói szerepfelfogásáról és a hatásiszonyról. A beszélgetés kiindulópontja a szerzőről készített Gacsályi–Pomsár-féle portréfilm.

irodalmi rendezvény f21 — Irodalmi rendezvények a hétre – Október 31-től november 6-ig

Cantu Mari: GO / Könyvbemutató beszélgetés – Október 31. 18 óra

Helyszín: Nyitott Műhely

„Nyár, 1974, Nyugat-Berlin. Huszonkét éves vagyok. Papírszagú itt a nyár. Holnap lejár a vízumom, de nem megyek haza. Azt sem tudom, hol alszom holnap. A szállásadóm nem vállalja a felelősséget, ha illegálisan tovább akarok maradni. Ismeri a szüleimet. Még van harminc márkám. Az ég itt alkonyatkor tényleg olyan színű, mint otthon az iskolai vízfestékben a berlini kék. Itt poroszkéknek hívják. Azért vicces, hogy az égről vették a szín nevét. Pedig különben nem olyan viccesek a németek. Később meghívnak egy étterembe, amit úgy hívnak, hogy Klo, vagyis klotyó, Nyugat-Berlin egyik legjobb helyén van, a Savigny téren, Charlottenburgban. Biliben szolgálják fel a levest, és vécépapír a szalvéta. Alig bírnak enni a röhögéstől. Én se, de nem a röhögéstől.”

A látszólag egy szuszra végignarrált és letehetetlenül olvasmányos történet egy szüntelen utazás – nem csupán a szó szerinti vagy a közhelyes értelemben: olvasás közben is állandó mozgásban tart a történet alakulása. Cantu Mari könyve idősíkokon, város- és országhatárokon, társadalmi osztályokon és kultúrákon keresztül-kasul cikázva mutatja be nekünk történelmi félmúltunk időszakának hol vidám, hol szívszorító, de legtöbbször egyszerre kacagtató, elgondolkodtató és megejtő-megható, szubjektív krónikáját.

Cantu Mari beszélgetőtársa Néder Panni színházrendező

Eisemann György: A romantikus eposz narratív hálózatai | Gólyavári Esték – November 2. 18 óra

Helyszín: ELTE BTK Gólyavár, Mária Terézia-terem

A Gólyavári Esték következő részében Eisemann György, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének egyetemi tanára tart előadást Arany János Csaba-töredékeiről.

A nyelvi közvetítés, a kommunikáció bizonyos „hálózati” tulajdonságai az epikai művek kompozíciójában is olykor látványosan érvényesülnek. Arany Jánosnak a klasszikus műfaji tradíciót újjáteremtő eposzi kísérleteiben, a Csaba-töredékekben különösen feltűnő a történelmi narratívák ilyen jellegű mediális meghatározottsága. A szóbeli és az írásbeli informativitás messzire ható kulturális különbsége nyomán bontakozik ki az alkotás romantikus tragikumfelfogása, az emberi sorsoknak és közösségeknek a végzet jegyében előtűnő távlata.

A töredékes szövegek a magyar őstörténet eseményeit olyan mitikus variánsokként dolgozzák fel, melyek egyike a múltra (eredetre), másika a jelenre (a jövő előzményére) tekint. A kettő összjátéka eredményezi ezúttal Arany művészetének katartikus, a nemzeti történelem értelmezését máig befolyásoló hatását.

Eisemann György az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének egyetemi tanára. A Széchenyi-díjas professzor 1977-től a Bölcsészettudományi Kar oktatója, 2010-től az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola egyik programvezetője, aki tanárként és szerkesztőként is jelentősen gazdagította szakterületét és a Kar működését.

HANGésKÖNYV // Márai Sándor – A szegénység iskolája – November 2. 19 óra

Helyszín: Kis Présház

Az estéken felelevenedik az irodalom együtt-olvasásának, együtt-hallgatásának hagyománya. A vers, de még a próza-szöveg is egész másképpen hat, másképpen nyílik meg, ha közös térben, egy pohár bor vagy tea társságában szólal meg. Újra-hallgatni, sorokat ízlelgetni, szavakról szót váltani: nem „előadói estek” hanem közös felfedezések alkalmával.

Aki felolvas: Nacsinák Gergely András

ELTE Press Kritikaműhely Szekeres Nikolettával – November 3. 16 óra

Helyszín: Mester Galéria és Közösségi Tér

Vezetett kritikaműhely Szekeres Nikolettával október 17-től három alkalmon keresztül 16 órától a Mester Galériában! A műhelysorozat célja, hogy mélyebben elmerülve a szövegek világában közelebb tudjunk kerülni saját befogadásmechanizmusunkhoz és kritikusi gyakorlatainkhoz. A műhely céljai közé tartozik többek között átvenni a kritika mint műfaj helyzetének jelentősebb változásait és reflektálni a jelenségre személyes tapasztalatok segítségével.

A műhely vezetője Szekeres Nikoletta (irodalomtörténész, kritikus).

A műhely három alkalma lehetőséget ad egy nagyjából 9000 karakter hosszúságú kritika elkészítésére és kidolgozására a Facebook-eseményben megjelölt kötetetek valamelyikéből: https://fb.me/e/2TOJ7R2sI

A műhely befogadóképessége korlátozott, így a jelentkezés előzetes regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékotokat a kultura@online.elte.hu email címen tudjátok jelezni.

irodalmi rendezvények f21 — Irodalmi rendezvények a hétre – Október 31-től november 6-ig

Aradi Péter: A csend, amire vágytál – November 3. 17 óra

Helyszín: Írók Boltja

A Facebook-esemény leírásából:

Szeretettel várjuk Aradi Péter A csend, amire vágytál című, első regényének bemutatójára. A szerzővel Pion István költő, író és a kötet szerkesztője, Torma Mária beszélget november 3-án, csütörtökön az Írók Boltjában.

Aradi Péter 1985-ben született Budapesten. Újságíró, szerkesztő, szövegíró. Jelenleg itt él és dolgozik, de korábban lakott Bécsben és Londonban. Hobbifutóként nyert diákolimpiát, egyéniben teljesítette a Korinthosz 160-at és az Ultrabalatont. Ez az első regénye.

„Elvileg egy tehetséges, fiatal sportolóra ma szép karrier vár Magyarországon. Aradi Péter első regényének hőse kiváló sprinter, viszont nem veszi be ezt a maszlagot. Dénes története drogokról, fegyveres rablásokról, az illúziók elvesztéséről és a haragba forduló csalódottságról szól. Jelet adott magáról a NER dühöngő ifjúsága.
A csend, amire vágytál egy budapesti heist movie és egy kicsavart fejlődésregény keveréke. Olvasmányos, filmszerű, hirtelen vágásokkal, fordulatokkal. Az olvasó izgul a hősért, hogy mikor kapják el a rendőrök, de sokkal inkább önmagától félti. Nehogy végleg szétcsapja magát a legújabb, legmenőbb droggal, még mielőtt magára találna. Sodró, őszinte és mellbevágó regény egy srácról a mai Magyarországon.” (Szolláth Dávid)

CampusCULT – Fiction vagy non-fiction? – November 3. 18 óra

Helyszín: MAZSIHISZ-Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége

Mi dolga a szépírónak a történelmi múlttal, s van-e dolga a történésznek a múltat feldolgozó szépirodalommal?

Novemberben az OR-ZSE és a MAZSIHISZ közös szervezésében új nyitott kulturális rendezvénysorozat indul. A programban izgalmas szereplőkkel beszélgetések lesznek új könyvekről, filmekről, zenéről és más aktuális kulturális témákról, rendezvényekről.

Az első CampusCULT beszélgetésen a „Fiction vagy non-fiction? Mi dolga a szépírónak a történelmi múlttal, s van-e dolga a történésznek a múltat feldolgozó szépirodalommal?” érdekfeszítő kérdést járják körbe a téma neves szakértői: Gyáni Gábor történész, Spiró György és Závada Pál írók, Gábor György filozófus és a moderátor, Dési János.

Lebegő arborétum // könyvbemutató – November 4. 18 óra

Helyszín: Kis Présház

Németh Gábor Dávid Lebegő arborétum című verseskötetének bemutatója, a szerzővel a könyv szerkesztője, Deres Kornélia fog beszélgetni.

,,Kamillakényszer. Ez a kedvenc szóleleményem Németh Gábor Dávid második kötetében. Pedig nehéz választani, a szerző tényleg virágzáskényszerben van: ontja magából a lírai privátnyelv fétiseit. Ez az elvadult bőség betegség és ellenszer egyszerre, hiszen a kamilla másik neve az orvosi székfű. A versek belső tájai tehát mérgezve gyógyítják magukat, miközben ebben a pszichológiai-költői burjánzásban nem lehet sose eldönteni, hogy a szépség mikor zabálja magát daganattá vagy fordítva. Hogy mikor lesz a jelentés áttétes. Fóbiák, rögeszmék és fantazmák „szellemcsaládfái” a Lebegő arborétum igazi főszereplői, mintha az ember csupán a betegségnyelv parazitája vagy puszta mellékterméke lenne. De miért untatnánk magunkat humanista hétköznapokkal, ha annyi gyönyörű virág nyílik a szorongás kertjében. Nem lehet őket olvasatlanul hagyni. A kamillakényszer fertőző, de ha hörghuruttal vagy más légzőszervi betegséggel küzdünk: inhaláljunk bátran.”

Nemes Z. Márió

Beck Zoltán – Vecsei H. Miklós: Kártyajáték – Ludwig Special. Vendég: Grecsó Krisztián – November 4. 18 óra

Helyszín: Ludwig Múzeum

Kártyajáték – Beck Zoltán és Vecsei H. Miklós közös, zenés-verses estje a Ludwig Lounge Special keretében. Vendég: Grecsó Krisztián

„Van 32 lapunk, épp, mint egy pakli magyar kártyában. A kártyák mindegyikén egy-egy szó, félmondat: valami, ami talán az életfordulókat jelöli, vagy csak hangulatot, állatot, égitestet.

Játékszabályok:

Minden este legfeljebb 9 kártyalapot játszunk ki, egy kártyára legfeljebb 9 percnyi időnk van. Nem tudjuk, mi lesz a kártyán, mert nem mi húzunk, hanem ti, akik jelen vagytok az esten. A kártyákhoz történetek, versek, dalok, személyes élmények kapcsolódnak. Olyanok, amelyeket nem árulunk el előre egymásnak sem.
Ez a mi kockázatunk – és persze, a tiétek is.”

Emberléptékű meseország – Bálint Ágnes 100 – November 4. 19 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ – Kupola terem

Volt egy időszak a Magyar Televízió gyermekkorában, amikor a legtöbb képernyőre kerülő mesét valamilyen formában Bálint Ágnes jegyezte. Vagy maga írta, vagy szerkesztette, vagy dramaturgként képernyőre segítette őket. És emellett írt még egy könyvespolcnyi meseregényt is.

Az ő Meseországa nem a királylányok és sárkányok világa. Lakói többnyire egyszerű mindennapjaikat élik, mégis olyan örömmel találkozunk velük ma is, mintha nem teltek volna el évek, évtizedek azóta, hogy az éhes Mazsola megrágcsálta a tökház oldalát.
Bálint Ágnes meséi nem öregszenek.

Születésének századik évfordulóján az író és szerkesztő-dramaturg előtt hajtunk fejet, és megkíséreljük megfejteni sikerei titkát. Hangbejátszással, fotósorozattal, nosztalgiabeszélgetéssel, homokanimációval, könyvbemutatóval emlékezünk rá.

Közreműködők:

Kútvölgyi Erzsébet színművésznő, Marék Veronika írónő, Takács Vera szerkesztő-rendező, Dóka Péter főszerkesztő (Móra kiadó), Bánszki Kristóf forgatókönyvíró-rendező, Szimonidész Hajnalka illusztrátor

Moderátor: Novodomszky Éva

Homokanimáció: Cakó Ferenc animációsfilm rendező

Zene: Darvas Kristóf

Az est végén lehetőség lesz az újonnan bemutatott könyv dedikálására, illetve egyéb könyvek megvásárlására. A belépés díjtalan, részvételi szándékát kérjük az iroda.bae@gmail.com emailben jelezze.

Kortárs Hang – Hárs Róza és F. Tóth Gergely közös estje – November 05. 19 óra

Helyszín: Három Szerb Kávéház

„Kevésbé mozog ott az élet, ehhez képest itt, ettől boldog lesz, ez nem a szokásos, hiába, hogy csak beszél, de nem a szokásos televízió, kérdések, mosakodási sorrend, és ezt mind elmondja azzal az egy érintéssel.”

A Facebook-esemény leírásából:

Kedves Vendégeink!

Szeretettel hívunk Benneteket november 5-én 19 órára a Kávéházba, egy összműveszeti előadásra. Hárs Róza a dalaival és F. Tóth Gergely az írásaival szólítja meg a hallgatókat.
Rozi a Zeneakadémián jazz-ének főtanszakon tanul, emellett pedig a Tilia zenekar frontembere, Kávéházunkban már tartott önálló estet.
Gergő eleinte a vers műfajával foglalkozott, majd áttért prózára. Tavaly egyik írásával a JCDecaux „Állj meg egy novellára!” pályázatán első helyezést ért el, ezenkívül rövidebb-hosszabb szövegei jelentek meg az Irodalmi Jelenben és a Nincs online folyóiratban.
HSzK

VerShaker költőbemutató beszélgetés Závada Péterrel | RUSzT Ráday Utcai Színházi Találkozó – November 6. 15 óra

Helyszín: Kettőspont / színház & spirituális ügynökség

A Kettőspont is befogadja a VerShaker költőbemutató beszélgetés-sorozatát a RUSzT vándorműsoraként. Závada Péter költő, drámaíró, zenész lesz Zoltán Áron vendége. A beszélgetés részeként Hajduk Károly Jászai Mari-díjas színművész előadásában hangzanak el a költő régebben publikált művei mellett a legújabb, Gondoskodás című kötetben megjelent, sőt, a még kézirat formában alakuló következő kötet versei is. A beszélgetés során a kortárs költészet nagy kérdései mellett olyan, mindenkit érintő témák merülnek fel az elhangzó művek kapcsán, amelyekről igazán érdemes közösen gondolkodni.

VerShaker költőbemutató beszélgetés Bán-Horváth Veronikával | RUSzT – Ráday Utcai Színházi Találkozó – November 6. 19 óra

Helyszín: Itt és Most Társulat

A VerShaker két éve sorra járja a Ráday utca színházait, és élőben rögzített műsorok keretében mutatja be az adott játszóhelyet és annak olyan művészeit, akik a lírai költészet területén is tevékenykednek. Az Itt és Most Színház és Közösségi Térben Bán-Horváth Veronika lesz a VerShaker főszereplője, aki amellett, hogy az Itt és Most impró színésze és trénere, kiváló költő is, második verseskötete 2023 tavaszára várható. A VerShaker költőbemutató beszélgetésében költészet és improvizáció, líra és dráma határán manővereznek, érintve közben számos olyan fontos témát, amelyek Veronika verseiben lírai formában is megszólalnak a házigazda, Zoltán Áron Junior Príma-díjas színművész előadásában.

Aranykortól az aranykorig – Vaszary életművének új darabjai a Magyar Nemzeti Galériában

Szerző:

Károlyi Bori

-

2022. okt. 29.

Idén szeptemberben nyílt meg a Nemzeti Galéria Vaszary. Az ismeretlen ismerős című kiállítása. A tárlat a festő teljes életművéből sorakoztat fel képeket, szenzációja az a huszonnégy alkotás, amiket 2016-ban fedeztek fel a Galéria új állandó kiállításának előkészítése során. Művészettörténészek negyven, idáig ismeretlen olajfestményt találtak, melyek se kiállításon, se árverésen nem jelentek meg korábban. Az újonnan felfedezett művek jó apropónak bizonyultak a kiállítás megrendezésére.

Vaszary János (1867–1939), a XX. századi magyar festészet egyik legsokoldalúbb alakja volt. Művészete nagy ívet járt be: a realizmustól és naturalizmustól induló festőre a szecesszió, a francia impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, később az expresszionizmus és az art deco is nagy hatással volt. Nem félt kísérletezni, hatvanas éveiben is kereste az új technikákat, témákat és stílusokat.

A kiállításhoz kontextust keresve először az állandó kiállítás XIX-XX. század festészetét bemutató termében kezdtem a nézelődést, ahol a teremőrök segítségével találtam öt korai Vaszary-művet, melyek az időszaki tárlatból kimaradtak. Ezek a festmények remek hátteret adnak az alkotói életműhöz: betekintést nyerhetünk a művész korai útkeresésébe, a díjnyertes szecessziós Aranykor (1898) c. alkotástól nyolc-kilenc év alatt eljutunk az impresszionista Álarcosbál (1907) és a Reggeli a szabadban-hoz (1907), melyeken erősen érződik Degas, Rippl-Rónai és Renoir hatása is. Már ezen a pár alkotáson is megfigyelhető Vaszary kísérletezőkedve, stílusának gyors változása.

Korai útkeresés

A tárlat a késő 1880-as évektől vezet végig egészen az 1930-as évekig. Vaszary rendkívül termékeny művész volt, de festményei mellett készített grafikákat, faliszőnyegeket, bútorokat, borítókat, plakátokat, könyvillusztrációkat és szobrokat is.

Korai munkái között elsősorban portrémegbízásokat és egyházi megrendeléseket láthatunk, melyek többnyire naturalista és szecessziós művek. Zsánerjelenetei sokszor egészen biedermeier hatást mutatnak, korai művei népi életképekből, naturalista portrékból állnak. Az Aranykor (1898) ugyan nem képezi részét a tárlatnak, a kiállítás azonban kiemeli, hiszen jól illusztrálja a német és osztrák szimbolista művészek Vaszaryra gyakorolt hatását. A kiállítás apropója az újonnan megtalált, „lappangó” festmények felfedezése volt, így nem sorakoztatták fel az összes, addig is a múzeum birtokában lévő anyagot.

Tovább haladva betekintést nyerhetünk Vaszary expresszív korszakába. Sötét, erőteljes alkotásainak az első világháború tragédiái szolgáltak háttérként. Bibliai tematikájú művei mellett jórészt aktkompozíciókat, csendéleteket és színpadi jeleneteket festett. Elkezdte alkalmazni az ún. feketealapos technikát: fekete háttérre vastagon felvitt színeket használt. A ’20-as évek közepére képei kezdtek derűsebbé válni, cirkuszsorozatai és színházi témái lassan oldották addigi festményei komorságát. A század elején az irodalomban és képzőművészetben is megjelenő „japánozás” Vaszary képein is megjelenik: a távol-keleti művészet speciális képkivágásai és a vissza-visszatérő, mosolygó Buddha-szobor elsősorban csendéleteiben figyelhetők meg. Kései expresszionista munkáin erősen érződik Cézanne hatása, többperspektívás alkotásai egyre lazább és erősebb ecsetvonásokkal születtek.

A Vaszaryra jellemző elnagyoltság, minimalizálás, jelzésszerű ábrázolás, a háttérben megjelenő épületek körvonalas ábrázolása is ebben az időszakban kezdődött el. Először a Kereszténység (1924) című alkotásán figyelhetjük meg a technikát, amely innentől végigkíséri alkotói pályáját.

Fények, nők, virágok

Az 1920-as évek végén is expresszionista műveket vonultat fel a Modern nők, Salome címet viselő kiállításrész. A művész inspirációját elsősorban párizsi utazásaiból merítette, a modern világváros nyüzsgő hangulatát, a felszabadultságot és a szórakozást örökítette meg. Ahogy a nagyvárosi tematika egyre nagyobb szerepet kapott Vaszary műveiben, képei úgy váltak egyre derűsebbé és színesebbé, amit megfigyelhetünk technikájának változásán is: a vastagon rétegezett festék helyett híg, vékony ecsetvonásokkal felvitt olajfestéket alkalmazott.

Ezt követően kerti jelenetek, csendéletek és virágkompozíciók sokaságát láthatjuk. A ’30-as években Vaszary sok időt töltött tatai villájában, itt készült munkáiban színes virágcsokrokat, kecses aktokat, gazdag szobabelsőket láthatunk. Ebben az időszakban jelenik meg a jellemző „Vaszary-kék” is, melyet majdnem minden alkotásán erőteljesen használ. Az elnagyolt ecsetvonásokat, a színek kavalkádját és a különleges, többnézőpontos ábrázolást remekül visszaadja a Verandán álló piros pizsamás nő (1930) és az Akt a kertben zöld kerítés előtt (1930).

Modern élet

A modern élet és a nagyvárosi dinamika is foglalkoztatta Vaszaryt, a ’30-as évek kései nagyvárosi témájú műveit a tatai idill ellenpontjaiként láthatjuk. A Krisztus a nagyvárosban (1936) és a Budapest kálváriája III (1937) című alkotások a modern élet gyorsaságával és a nagyváros árnyoldalaival foglalkoznak. Mindkét kompozíció Budapest emberkavalkádját ábrázolja, ahol a nagy tolakodásban a kép szereplői egymást sem veszik észre, nemhogy azt, ahogy átsétál közöttük a kereszt alatt görnyedő Krisztus. A fantáziadús, nyüzsgő jelenetek, az emberek sokasága, a fények sokfélesége mellett a Vaszaryra jellemző kék szín és a háttér épületeinek körvonalas ábrázolásmódja itt is jól megfigyelhető.

A kiállítás zárórészeként megismerhetjük a művész kései alkotásait, melyeket az Adriai-tenger és az olasz Riviéra ihletett. Az ekkor hatvanéves festő technikája egyre kifinomultabbá és letisztultabbá vált. Kései éveiben nyugodt szobabelsőket és mozgalmas strandjeleneteket festett, képein határozott ecsetvonást alkalmazva színes pöttyöket, vonalakat, formákat jelenít meg, melyek könnyed dinamikát kölcsönöznek azoknak.

A tárlat jól megtervezett és jól bejárható. Ahogy kisétálunk a kiállítótérből, újra látjuk Vaszary korai műveit, amik a bejáratnál fogadtak minket. Az életút végignézése után ismét szembesülünk azzal, honnan indult, és megint rácsodálkozunk, mekkora utat tett meg művészi pályáján. A kiállítás koncepcióját tekintve is könnyen érthető: az újonnan felfedezett művek egységes ezüstszínű keretben vannak elhelyezve, és a hozzájuk tartozó leírások is más alapszínnel segítik a tájékozódást. Ez a megkülönböztetés azért különösen jó, mert rácsodálkozhatunk az ezüstkeretes festményekre, hiszen színvonalukban nem térnek el az eddig ismert művektől, sőt, van néhány igazán kiemelkedő darab is.

A Nemzeti Galéria kiállítása remekül mutatja be Vaszary munkásságát: informatív, könnyen értelmezhető, és sok, de nem túl sok háttérinformációt biztosít a látogatóknak. Az időrendiség alkalmat ad arra, hogy feltérképezzük a festő sokféleségét, technikáinak, témaválasztásainak változását. Vaszary az örök fiatal benyomását kelti, akiben nagy volt a kalandvágy és folyton kísérletezett, ezt pedig remekül visszaadja a kiállítás. A tér jól megvilágított és barátságos, a tárlat minden korszakból fontos festményeket sorakoztat fel, ennek ellenére nem túl nagy ahhoz, hogy elvesszünk benne, ez pedig családias hangulatot kelt. Vaszary legtöbb képének színessége, derűje jól érződik a kiállításon, így abszolút pozitív élményt nyújt a látogatók számára.

Vaszary. Az ismeretlen ismerős című kiállítás kurátora Gergely Mariann, kiállításvezetője Barabás Réka. A tárlat 2023. január 15-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában.

Kiemelt kép: mng.hu; a fotókat a szerző készítette, kivéve, ahol más forrás szerepel.

Már csak néhány napig lehet jelentkezni a Pannon UniFestre

Szerző:

f21.hu

-

2022. okt. 29.

2022-ben is megmutathatod, mennyire kifinomult a művészi vénád, ha részt veszel az idei Pannon UniFesten! Ebben az esztendőben rendhagyó módon online kerül megrendezésre a rendezvény, így legyél bárhol az országban vagy a határokon túl, itt megcsillogtathatod a tehetséged!

Az idei évben az alábbi szekciókban várják jelentkezésedet:

ének (egyéni és csoportos)
hangszer
zenekari formációk
vers- és prózamondás
vers- és prózaírás
fotó
festmény és rajz

Az ének, a hangszer, a zenekari formációk, illetve a vers- és prózamondás szekciókhoz videót kell készíteni, amin előadod/előadjátok a produkciótokat! Miért jó ez? Lámpaláz esetén újravehetitek a videót, ezáltal a legjobban sikerült pályamunkát tudjátok az ítészek elé tárni. A vers- és prózaírás, illetve a festmény és rajz szekciók esetében fájlként tudod feltölteni a pályamunkádat. Amennyiben fotó kategóriába jelentkezel, figyelj arra, hogy a fotód legalább 5 megapixel 300 dpi felbontású legyen.

Miért jelentkezz? A közösségi élményen és az érdekes programokon túl az alábbiakra is szert tehetsz:

Tehetségedet szakmai zsűri előtt mutathatod meg, akik hozzáértésükkel, szakmai útmutatásukkal segítenek téged tovább. A legjobbaknak megjelenési lehetőséget biztosítanak az alábbi helyeken:

Művészetek Völgye
Tempevölgy folyóirat
Íródeák Művészeti Udvar
Pannon KözTér
Művészetek Háza

Lássuk az idei év ítészeit:

Zenei szekciók (ének, hangszer, zenekari formációk): Bodor Áron, Süle Zsolt, ÉlőZene Egyesület, Szaszkó Benedek
Fotó szekció: Áfrány Gábor
Vers- és prózaírás szekció: Tóbiás Krisztián, Kilián László
Vers- és prózamondás szekció: Felföldi Gábor
Festmény és rajz szekció: Grászli Bernadett

Jelentkezni a Pannon UniFest weboldalán tudsz, a határidő november 4-e.

A kiemelt kép a Pannon UniFest vizuális anyaga

Delta a tükörben – Gondolatok Jörg Widmann Arc a tükörben című operájáról

Szerző:

Winter Mirjam

-

2022. okt. 29.

A Liszt Ünnep és a Neue Oper Wien közös programjaként Jörg Widmann Arc a Tükörben című operáját tekinthette meg a nagyközönség a Művészetek Palotájában. Widmann műve nemcsak erőteljes bioetikai kérdéseket feszeget, hanem mély érzelmi drámát is láthatunk kirajzolódni a Das Gesicht In Spiegelben.

A XXI. század legelején, helyesebben az ezredforduló közeljövőjében vagyunk, Bruno és felesége, Patrizia egy német metropoliszban élik életüket. Házasságuk emberi mélysége – ezt a darab kezdetén rögtön nyomatékosítják és beletörődéssel fogadják – az évek során ködbe veszett, a felhőtlen boldogságot elhomályosította a mindennapi javak gépies hajszolása. Jörg Widmann közel húszéves (2003) operájában a főszereplők viszonya egy csapásra törékennyé válik, amikor egy biotechnológiai cég megteremti Patrizia tökéletesen pontos klónját, Justine-t.

Ami az opera keletkezésének időszakát illeti, a klónozás és más robottematikai szituáció a kétezres évek elején valamennyi művészeti alkotó fantáziáját életre keltette. Az ezredforduló rokon művei vagy az ember emberi mivoltának, s a robot robot-lényegének kibontására összpontosítottak, vagy egyoldalúan a robot humanizálódásának lehetőségeit merítették ki. Ettől eltérően a Das Gesicht im Spiegel (Arc a tükörben) előadása egyszerre hívott elő ismerős és ismeretlen asszociációkat a nézőben, amikor Justine karakterét eredendő érzelmességgel, Patrizia zenei figuráját mechanikus, mozdulatlan lélekkel töltötte meg. És ebből a szempontból Roland Schimmelpfennig drámaíró librettója kivételes alapanyag az opera számára: Bruno leküzdhetetlen vágya Justine iránt érzékletesen ábrázolható és kibontható pszichodrámai szituációt teremt.

opera f21 — Jörg Widmann: Arc a tükörben – forrás: Liszt ünnep

Carlos Wagner rendezésében a négy szereplőt a színpadon öt, a zenekari árokkal is számot vetve hat előadóművész szólaltat meg. Így tehát a négy szerepből kettő osztott szerep: míg Milton, a Justine-t megalkotó mérnök zenekari árokból hangzó szólamát maga a rendező viszi némán színre, Justine szereposztása-osztódása az előadás leghangsúlyosabb megoldása.

A gyermeki teremtmény hangját adó Ana Catarina Caseiro belső világát a lenyűgöző táncosnő, Petrány Eszter jeleníti meg, s a két Justine egyidejűleg van jelen a színpadon. Ez a megkettőzött koncepció – pláne a megtestesítőik azonos külleme miatt – akár szerencsétlen megoldásokhoz is vezethetne, azonban nézőként mégsem okoz nehézséget, zavart az értésben, még a Fesztiválszínház karzatvégében ülőknek sem. Justine tánc általi kivetülése pedig egyszerre teszi nyilvánvalóvá a karakter emberségét, és fejezi ki a sorsában rejlő drámai ellentmondást.

Ami a zene és a társalkotók viszonyát illeti, a produkció sajátos hangsúlyeltolódásokat hordoz magában. Látványszempontból kifejezetten maradandó élményt okoz a díszlet- és jelmeztervező Christof Cremer, valamint a fénytechnikus Norbert Chmel munkája, ugyanis a harsány színek között elhelyezkedő üvegdobozok és geometrikus formák, a piros blézerben és Kleopátra-frizurában sokasodó nőáradat, valamint a háttérben zúgó, atmoszférateremtő videóinstalláció egyszerre keltenek letisztult, minimalista és extravagáns hatást.

A vetítés anyaga különböző szálakat, történeti síkokat kapcsol össze: a városi pillanatképeket csak úgy kombinálja a szereplők gondolataival, mint az eredetileg fiúkarra írt, a MüPa előadásán azonban a kitűnő Wiener Kammerchor Női Kara által énekelt korszak- és világleíró digitális szavakat. Meglepően hat Widmann zenei modernitásának egyszerűsége ebben a 21. század eleji kompozícióban, és számomra meglepően hagyományos líraiság rejlik az emlékezetes zenei pillanatokban a keletkezési évhez képest – anélkül, hogy zenetörténeti átkapcsolásokat okozna a hallgatónak.

Ugyanakkor rendkívül izgalmasak a zene azon rétegei és szakaszai is, amelyek nem líraiságban, hanem játékosságban tűnnek ki, és inkább hivatottak a történet futurisztikus érzetét szolgálni – a magyar ősbemutatón az UMZE Kamaraegyüttes megszólaltatásában. És mégis, az az érzés támad az emberben, mintha az alkotóelemek nem lennének elég szorosan összefűzve egymással, mintha a zene és díszlet, díszlet és videóinstalláció, videóinstalláció és szöveg nem együtt, hanem egymás mellé rendelve, egyidejűleg működnének.

De a nem egységes benyomást keltő összképben megrázó erejű pillanatok zajlanak. Mélyreható a magyarázat, amelyet Bruno közöl Patrizia elhagyásakor: „Elhagylak, hogy újrakezdjem veled”. Az örök életre megalkotott Justine identitásvesztése, amikor megpillantja magát a tükörben, s a Patriziát alakító Roxane Choux sikolyba hajló vokálja. És ezek a rész-benyomások azok, amik megmaradnak.

Kiemelt kép: Liszt Ünnep

Rigófüttyös sült leves aszalt szilvával

Szerző:

Káldy Márton

-

2022. okt. 28.

A Gasztrosorok nevű rovatunkban szeretnénk veletek megismertetni olyan hagyományos magyar ételeket, amelyek egy tájegységen, településen vagy egy népcsoportnál jellemzők. Az első cikksorozat képzeletbeli asztalára minden alkalommal úgy helyezzük el a terítéket és a különleges ételeket, hogy azokat saját, személyes benyomásainkkal is megfűszerezzük, így okozva maradandóbb élményt.

Asztalon az esztena?

Gyergyószárhegyről már írtunk egy „gasztrosort”, és most újra elutazunk a csodálatos és szívmelengető erdélyi településre, hogy megismerjük, hogyan készül a rigófüttyös sült leves aszalt szilvával.

Ahogyan az esztenára, úgy Bartalis Hajnal konyhájába is az Értékfeltáró kutatások keretein belül jutottam el, még 2018. tavaszán. Erdély önmagában magával ragadja az embert, azonban engem személyes élmények fűznek Gyergyószárhegyhez, így Erdélyről elsősorban ez a település jut eszembe. Emlékszem amikor ezen a tavaszon egy erdei séta során a csobogó patak mellett leültem. Zizegtek a bogarak a fülemnél, talán madárfütty is hallatszott, és én a vizet bámulva mélyen gondolkodtam. Tisztán az emlékezetemben van az is, amikor kutatótársammal a helyi kisboltban kiválasztottuk azt a Csíki Sört, amelyiket még nem kóstoltuk, majd a templom fele sétáltunk a dombra, ahonnan Szárhegy nagy részét be lehetett látni. Mint egy festmény, olyan volt.

A tájleírás után azonban érdemes előkészíteni a hozzávalókat. A címben is szereplő ínycsiklandó leves neve nem kattintásvadász, tényleg így hívják. Hajnal elmesélte nekünk, hogy néha már csak az „anyósok levesének” hívja, hiszen a receptet az anyósától tanulta, aki anno szintén az anyósa által sajátította el ennek a bőséges levesnek az elkészítési módját. Eredetileg a leves általában aratáskor készült, amikor szükség volt az erőre és a laktató ételekre. Augusztus tájékán azonban nem volt gyakori a friss hús, a legkézenfekvőbb a füstölt hús felhasználása volt.

Hozzávalók: 2-3 db fehérrépa, 2-3 db sárgarépa, 2 hagyma, egynegyed zeller, olaj, só, bors, babérlevél, aszalt szilva, füstölt oldalas, liszt, víz (a száraz rántáshoz)

Elsőként fontos, hogy a füstölt oldalasra több időt kell szánni, hiszen 1,5-2 órán keresztül kell készíteni és lepirítani, hogy valóban sült legyen, mivel innen az étel nevében a sült jelző. A húst az elkészítés után hagyjuk kihűlni.

A zöldségeket felkockázzuk, majd a hagymát olajon megpirítjuk. A sárga- és fehérrépát, illetve a zellert ráöntjük és megdinszteljük. Ha készen vannak a zöldségek, felöntjük vízzel és hagyjuk főni. A levest sóval, borssal és babérlevéllel ízesítjük.

Ez idő alatt megcsinálhatjuk a laskatésztát, amely a leves nevében szereplő rigófüttyöt jelenti. A lisztből és a tojásból, kicsi víz hozzáadásával kemény tésztát gyúrunk. Hagyjuk kicsit pihentetni, majd felsodorjuk a tésztát és apró darabokra vágjuk. Olajat melegítünk és a forró olajban megsütjük a tésztát.

Közben elkészítjük a száraz rántást, amely azt jelenti, hogy lisztet teszünk egy teflonba és sűrű kavargatás mellett (minden nélkül, csak önmagában) megpirítjuk és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, hideg vizet engedünk hozzá és csomómentesre keverjük a rántást, melyet aztán a leveshez adunk. A füstölt oldalast felkockázzuk és hozzáadjuk a leveshez, majd az aszalt szilvát is beletesszük. Addig főzzük, amíg még egyszer fel nem forr, majd a tésztát tálaláskor tesszük a levesbe.

Az igazság az, hogy ez a leves valóban bőséges, laktató és páratlan ízkavalkáddal lepi meg az embert. Öröm volt részese lenni ennek az élménynek, látni az elejétől az asztalra kerülésig a folyamatot. Kutatótársam, Galavics Diána nem csak nézte, de be is segített a konyhai feladatokba, ahogyan ez a fotón is látható. Olyannyira intenzíven él bennem ennek a délutánnak az emléke, hogy a cikk írása közben szinte éreztem a leves csalogató illatát.

Bartalis Hajnalnál azonban nem mi voltunk az elsők, akik felkeresték, hogy megkóstolják vagy megtanulják főztjét, hiszen a gasztronómia egyik legismertebb alakja, Borbás Marcsi is felkereste és forgatott nála, amit ITT tekinthettek meg.

A kiemelt képet és a fotókat Káldy Márton készítette

Már az ifjú Petőfi is kopogtatott a kiadó ajtaján – 180 éves az Athenaeum

Szerző:

Pap Melinda

-

2022. okt. 28.

Idén ünnepli 180. születésnapját az Athenaeum Kiadó, mely Magyarország egyik legnagyobb könyvkiadója. 1841-es alapításától 1948-ig a kor legjelentősebb íróinak és költőinek műveit adta közre, és így meghatározó szerepet töltött be a magyar irodalomban, azonban 1948-tól 1998-ig kizárólag nyomdaként működött. Azóta limitált mértékben, de újra foglalkozik könyvkiadással is. A kerek évforduló tiszteletére ötkötetes díszkiadást jelentetettek meg, a Kiadó múltjáról és jövőjéről pedig az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon, október 16-án beszélgettek.

Tizenegy évnyi tapasztalatszerzés után 1841-ben Emich Gusztáv sziléziai gyökerekkel rendelkező könyvkereskedő üzletet nyitott Pesten. Nem sokkal később, 1842-ben már „nemzeti könyvkereskedését” látogathatták a Kígyó téren. Rövid idő alatt a magyar irodalmi élet egyik legnépszerűbb alakja, könyvkereskedése pedig a kor politikai és irodalmi vezéralakjainak találkozóhelye lett – mesélte Dian Viktória, az Athenaeum Kiadó igazgatója a Margó Irodalmi Fesztiválon.

Az induláshoz kapcsolódva a beszélgetés vendégei hangsúlyozták: Emich a kereskedői tevékenység mellett könyvkiadói vállalkozásba is fogott, sőt felismerve az erősödő nemzeti, hazafias érzésekből fakadó igényeket, rövidesen a magyar irodalom patrónusává lépett elő. Az akkor 19 éves Petőfi is kopogtatott a könyvkiadó ajtaján, azonban egészen 1844-ig kellett a későbbi költőóriásnak várnia: miután viszonylagos hírnevet szerzett, Emich megjelentette A helység kalapácsa című vígeposzát, később pedig verseit.

Nemcsak a híres szabadságharcost pártfogolta Emich: későbbi nyomdabirodalma nyomtatással, könyvkiadással, kereskedelemmel, folyóiratok és napilapok működtetésével szintén foglalkozott, így rengeteg neves irodalmár munkásságát közvetítette a köz felé. Többek között 1853-tól az övé volt Jókai Mór minden új regényének kiadási joga, emellett számos reformkori jelentős irodalmi művet jelentetett meg. „Emich megvásárolta Kossuth életművét is, emögött azonban inkább politikai támogatás, mintsem nyereséges kiadói terv állt” — hangzott el az irodalmi fesztiválon.

Emich-et az MTA 1860-ban a „Magyar Tudományos Akadémia nyomdásza” címmel ruházta fel. A kiegyezést követő tőkés ipari fejlődés részvénytársaság alapítására ösztönözte, így jött létre 1868-ban az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., mely mind nyomdagépi modernizálást, mind a banki befektetők megjelenését magával hozta. Több évtizedes munkássága olyan alapokat teremtett, melyekre fia tovább építhette a kiadó jövőjét; ehhez segítségére volt a Ferenc József által adományozott „emőkei” nemesi cím is.

Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. épülete 1894-ben. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Az Athenaeum a 20. század elején továbbra is részvénytársaságként működött, elnöke és meghatározó egyénisége 1917-től Miklós Andor volt. A kiadót szoros kapcsolat fűzte a Nyugat íróihoz: az első nemzedék szinte minden tagjának jelent meg könyve az Athenaeumnál, és a legjelentősebbeknek állandó kiadója lett. „A Nyugathoz Babits volt a kapu” — hangsúlyozta Nyáry Krisztián irodalomtörténész. Babits műveinek kiadása már csak a neve miatt is megkerülhetetlen volt. Ugyanakkor életműszerződés kötötte a kiadóhoz Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt, Karinthy Frigyest, számos Krúdy-regényt ők adtak ki, és jelentettek meg alkotásokat többek között Kosztolányi Dezsőtől, Tóth Árpádtól, Szabó Lőrinctől, Füst Milántól és Csáth Gézától is. Dian Viktória hozzátette: „különösen sikeres vállalkozás volt Ady Endre hagyatékának gondozása és összes műveinek megjelentetése.”

Ugyanakkor a kommunizmus idején „nem volt Athenaeum, a mostani így csak jogilag utóda az eredeti vállalatnak”, hiszen az 1940-es évek végétől csak nyomdaként működött a hatalmas cégcsoport, mesélte Nyáry Krisztián. Az „újjászületésről” Vámos Miklós elmondta: valójában a Magvető Kiadó igazgatója indította újra az Athenaeumot, mint könyvkiadót, amikor megvásárolta a hozzáférést a Paulo Coelho-életműhöz. „Mivel az akkori Magvető nem akart a kiadó égisze alatt lektűrt kiadni”, ezért a kommunizmus után az Athenaeum újraindítása valamiféle bestseller-kiadó létrehozásán alapult, tette hozzá az író. Napjainkban már szépirodalom is szerepel a palettán, így egyszerre jelennek meg bestseller könyvek és nagy szerzők művei is, ami Vámos Miklós szerint jó, hiszen „ez egy kiadó munkája.”

A könyvkereskedelmi munka kapcsán szóba került Vámos saját kiadója is, amelyet 1991-ben alapított Amerikából frissen hazatérve, többek között olyan nagy nevek társaságában, mint Esterházy Péter. Ugyan 2009-től az Európa Könyvkiadóhoz szegődött, azonban még a szerződés lejárta előtt „átigazolt” az Athenaeumhoz, amelynek azóta is az egyik húzóneve. Változásai és választásai kapcsán kiemelte: véleménye és tapasztalatai szerint kétfajta írótípus létezik. Egyikük képviselője magas szinten, mégis ugyanazon a hangon publikál folyvást, míg másikuk – köztük Vámos maga – annak ellenére, hogy egyszer már megtalálta a hozzá legjobban illő („legeladhatóbb”) stílust, abból mégsem használ fel semmit még egyszer, hiszen folyamatosan keresi az újat, kísérletezik, ezért minden könyve mást képes adni az olvasónak.

Mivel azok egyike volt, akik szerzőként felismerték, hogy a technológia világában hogyan tudnak helyt állni és láthatók maradni, „Vámos Miklós egyfajta influenszer is” — szögezte le Dian Viktória, hiszen, ha az íróóriás megemlíti egy könyvét, akkor az már ajánlásként jelenik meg és sokkal több emberhez eljut, mintha csak a kiadó promotálná. Ennek kapcsán Nyáry Krisztián felhívta a figyelmet: „napjainkban már nincs a könyveknek közvetítő közege! Az írók publikációi a nyomtatott sajtó visszaszorulása miatt nem érnek el az emberekhez”, ezért podcastet, videókat, már-már kampányokat kell tervezni.

Ugyan a nevesebb íróknak valóban van néhány kiváltsága: így például Nyáry Krisztián elmondása alapján kérhetnek szerkesztőt, borítótervezőt, sőt, még azt is kiválaszthatják – utalt az író saját magára –, milyen papírra szeretnék nyomtattatni gondolataikat. A születésnap kapcsán pedig az Athenaeum Kiadó ötkötetes díszkiadással készült az eddigi legsikeresebb és legmeghatározóbb művekkel. „A mai Athenaeum Kiadó könyvei között megtalálhatók a nívós szépirodalmi munkák és a szórakoztató lektűrök éppúgy, mint a tényirodalmi vagy népszerűsítő ismeretterjesztő kiadványok. A közös bennük, hogy magas minőségi elvárásokkal készülnek, és aktuális témáikkal párbeszédre hívják az olvasót” — látható a kiadó honlapján, melybe beleilleszkedik az ünnepi sorozat is.

Az Athenaeum Kiadó gondozásában a 180. évforduló alkalmából a következő művek vásárolhatók meg: Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei; Karinthy Frigyes: Így írtok ti; Móricz Zsigmond: Úri muri; Ady Endre: Szeretném, ha szeretnétek és Babits Mihály: Timár Virgil fia.

Kiemelt kép: Gulácsi Zsuzsanna

Míg a halál el nem választ? – Elkészült az Átjáróház első előzetese

Szerző:

f21.hu

-

2022. okt. 27.

Hamarosan az ország összes mozijában egyszerre kel életre egy különleges világ. De szó szerint. Az Átjáróház című romantikus fantasy/vígjáték két szerelmes főhősének (Rujder Vivien és Bárnai Péter) ugyanis kicsit komolyabb akadályt kell legyőznie, mint a romantikus vígjátékokban általában szokásos: a halált.

A halott lány és a hullaházban éjjeliőrként dolgozó fiú kapcsolatának csöppet sem komor története december 8-tól lesz látható a hazai mozikban – és látható lesz az egész karácsonyi szezonban.

Ma pedig végre lehull a lepel, és nyilvánosságra kerül a filmből néhány izgalmas snitt – az interneten is megjelent az Átjáróház első előzetese: a nézők ebből már megsejthetik, milyen játékos, különleges világot alkotott a film stábja.

Szintén ma kerül nyilvánosságra a film plakátja, amely Kenczler Marci munkája. A tervezőnek is azzal a nehéz feladattal kellett megbirkóznia, hogy egyetlen képben megmutassa: a történet ugyan szokatlan helyszínen játszódik, mégis derűs, szerethető kaland rokonszenves szereplőkkel, sok ötlettel és poénnal.

A rendkívül szellemes filmterv Muhi András és Ferenczy Gábor producer segítségével valósult meg, a sztori Veres Attila Zsoldos Péter-díjas író, forgatókönyvíró fejéből pattant ki, a forgatást az egyik legtehetségesebb, legtöbbet foglalkoztatott fiatal magyar rendező, Madarász Isti irányította. A filmben fontos szerepet kapott a két főszereplőt alakító Rujder Vivien és Bárnai Péter mellett Kulka János, Kútvölgyi Erzsébet, Mészáros Máté, Galla Miklós, Székely B. Miklós, Dobó Kata, Árpa Attila, Danis Lídia és a két Pamkutya is.

A színészek a forgatás során magyar produkcióhoz képest szokatlanul hosszú időt töltöttek zöldre tapétázott stúdiókban, ugyanis a nézők jó pár olyan látványelemet vagy helyszínt látnak majd a mozivásznon, ami a valóságban nem létezik és nem is létezhet: az alkotók 409 CGI-snittet vetettek be a film rendkívüli trükkjeinek megteremtéséhez. De a digitális varázslat mellett Horgas Péter látványtervezőnek is olyan feladatokat kellett megoldania, amilyet magyar filmben valószínűleg még senkinek: az Átjáróházban egyszer a feje tetejére fordul a világ, és ennek ábrázolásához olyan tereket, lakásbelsőt és más helyiségeket épített a stáb, amelyet egy hatalmas gépezet forgatni tudott – ahhoz hasonlót, mint amit Christopher Nolan alkalmazott az Eredetben.

„Kezdettől az volt a célunk, hogy az Átjáróház szórakoztassa a nézőit: humoros, szerethető, de emellett nagyon látványos filmet igyekeztünk létrehozni és csodás érzés, hogy ebben ilyen sok nagyszerű színész működött közre. A filmünk a szerelemről szól, arról, hogy a szerelem nem ismer lehetetlent és akár leküzdhetetlennek hitt határokon is keresztüljuthat, ezért nagyon örülök, hogy éppen decemberben kerül a mozikba, mert mikor is lenne aktuálisabb a szeretetről, sőt a földöntúli szeretetről beszélni, mint a karácsonyi időszakban” — mondta Madarász Isti, a film rendezője.

Az Átjáróház a Nemzeti Filmintézet támogatásával, a Focus Fox gyártásában készült el, a bemutató időpontja december 8.

Kiemelt kép: Rujder Vivien és Bárnai Péter az Átjáróház c. filmben

„A művész, akinek nincs műfaja” – beszámoló az Itt és Most Társulat bemutatójáról

Szerző:

f21.hu

-

2022. okt. 27.

Mit értünk a szabadság fogalma alatt? Ki miben látja a személyes szabadságát? Eltartott kellékfeleségként élni egzisztenciális problémák és szerelem nélkül, vagy a nyomasztó ismeretlenbe ugrani egy váratlanul fellángoló vonzalomtól vezérelve? Ezeket a kérdéseket feszegeti az Itt és Most Társulat A gyáva című előadása.

Szerző: Bürger Nina

A belváros szívében, a Ráday utca 18. szám alatt megbúvó lakásszínházban üzemelő Itt és Most Társulat az improvizációs előadásaiktól eltérően most egy hagyományos módon színre vitt produkcióval készült, méghozzá a napjainkban méltatlanul alulreprezentált Sarkadi Imre kisregényéből. Az Itt és Most Társulat előadása érvényesen szólaltatja meg a szerző azonos című művét, ami ugyan a hatvanas években íródott, de mégis a mai napig el nem évülő alapvető emberi helyzeteket örökít meg.

A színpadi verzió mindezt egy családias, intim térben valósítja meg, ahol a nézők mintegy biodíszletként részesei az előadásnak. Az előadás az egymásra utaltság, a kapcsolati függés, a szerelmi fellángolás, a megcsalás és a különböző társadalmi rétegek közt kialakuló párkapcsolatok kérdéseit járja körbe hatvan percben, két tehetséges színésszel és az általuk megformált négy főbb karakterrel.

A műnemek közti váltást a rendező és egyben az előadás dramaturgja, Varju Nándor remekül áthidalta. Meghagyta a szöveg női fókuszát, a főszereplő, Éva (Janó Anna) szemén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, ő a narrátor, de a cselekmény érdemi része mégis a párbeszédekből bontakozik ki. Ezt igazolja az alcím is: Monodráma két szájra. Éva karaktere harsány, slágfertig stílusa alól az előadás előrehaladtával egyre jobban kifénylik az érzelmes, gyengéd, törődésre vágyó nő. Mindezt pompásan kiegészíti a Boda Tibor alakította férfi triumvirátus, akik Éva életét befolyásolják.

Az előadás dinamikáját a gyors öltözések, szerepváltások és a különböző színpadi járások használata adja meg. Felépítését tekintve a nézők egy kellemes csehónak kialakított térben ülnek – ha úgy kívánják, belekortyolhatnak a poharukba – ezzel keretezik a szűkös, de annál realisztikusabb játékteret, amit a két színész szuggesztív játéka és lankadatlan energiája tölt meg. A minimalista díszlet elég, hogy átadja a mű hangulatát, a jelzésértékű jelmez pedig tisztán elválasztja a három férfi karaktert.

Az Éva körül legyeskedő férfiakat a következőféleképpen különböztethetjük meg. Bencét, az izgága de esetlen szobrászművész férjet szemüvegben, kötött kardigánban jelenítik meg, a szívtipró barát, Tibor feltűnését egy arany szatén ing és egy neonsárga sál jelzi, míg a tisztaszívű, „szép szerelmes” szerető, Szabó István pusztán egy trikót és egy nadrágot visel. A jelmezek egymásra vehetőek, ezzel gördülékennyé téve a szerepváltásokat, helyenként a nyílt színi öltözést. Boda Tibor magabiztosan vált a karakterek között, mindhármukhoz jellegzetes mozgást és hanglejtést társít, teszi mindezt percről percre váltva, egyik szerepből a másikba ugorva.

Jankó Anna és Boda Tibor, Forrás: Bán-Horváth Attila

A darab és a regény csúcspontja a házastársak közt kirobbanó heves vita, amelyben Éva bejelenti igényét arra, hogy új életet kezdjen, de férje hosszas szópárbaj után kategorikusan kijelenti, hogy nem válik. Akár hosszú időre is elengedi feleségét a szeretője társaságában, de függő viszonyukat nem hajlandó megtörni.

Ahogyan azt Éva a regény legelején kifejti: „együttlétünk üzlet, aminek az alapja az ő pénze és az én személyem” – ez mindent elmond kettejük kapcsolatáról. Vonzalomból indult érdekházassággá silányult reláció, ahol az átlagostól eltérően egyik fél sem szenved igazán, épp csak feszeng. Ebbe a furcsa, de működőképes egyensúlyi helyzetbe lép be István, aki őszinte érzéseivel, nyílt kommunikációjával felkavarja Éva lelkét és állóvízként stagnáló életét. Röpke együttlétük alatt maradandó közös élményeket gyűjtenek, és egyaránt bepillantást nyerhetnek egymás életébe. A fiatal, lánglelkű István képes lenne bármit feláldozni szerelméért, de Éva, a harmincadik évét frissen betöltő nő már fél újra kezdeni, bár minden vágya ez volna. Erősebb érvek azonban a megszokott luxusélet, a fesztelen időbeosztás, a csapongó életmód, a könnyelmű esték, a kelletlen aktusok. Éva ekkor válik eggyé a róla készült szoborral, beletörődik patthelyzetébe és beváltja férje szavait, miszerint lomha és gyáva. Ő a „művész, akinek nincs műfaja”.

A legkiemelkedőbb jelenet a vég előtti utolsó mozzanat, amikor az Éva elméjében és szívében dúló zűrzavar egy lidérces álomképként jelenik meg, amely kavalkádban felszínre tör a három férfihoz fűződő összes félelme és vágya. Végül a térben magányosan várakozó István alakjával zárul az előadás, ahogy a fények elsötétülésével párhuzamosan ő is fokozatosan megérti, hogy felültették s Éva életének csak egy epizódszereplője lehetett.

Sarkadi Imre: A gyáva. Varju Nándor színpadi adaptációja

Bemutató: Budapest, Itt és Most Társulat, Ráday utca 18., 2022. október 23.

Itt és Most Társulat

Szereplők: Janó Anna, Boda Tibor

Dramaturg: Varju Nándor

Rendező munkatársa: Szintai-Molnár Péter

Rendező: Varju Nándor

Kiemelt képet készítette: Bán-Horváth Attila

Az egykori igazgató náci múltja nem volt hatással a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál programjára

Szerző:

f21.hu

-

2022. okt. 26.

A Berlini Nemzetközi Filmfesztivált nem befolyásolta első igazgatója, Alfred Bauer egykori náci tevékenysége. A fesztivál novemberben nyilvános vitát rendez az ezzel kapcsolatos kutatás eredményeiről, Bauer múltjának leleplezéséről.

A berlini filmfesztivált 1950-ben alapította meg Oscar Martay, a II. világháború után Nyugat-Berlinben állomásozó amerikai hadsereg tisztje. A filmtörténész Alfred Bauer 1951-ben lett a Berlinale első vezetője és 1976-ig igazgatta a filmfesztivált. Halála után a rangos szemle díjat alapított tiszteletére. 2020. januárjában, a Die Zeit német napilap leleplezése során derült ki náci múltja, melyet haláláig titkolt.

Ezek után a fesztivál megszüntette a díjat, és megbízta a független Leibniz Kortárs Történeti Intézetet (IfZ), hogy tárja fel Bauer szerepét a náci filmgyártásban. Később kiderült, hogy a filmtörténész szándékosan eltitkolta a hitleri Németországban betöltött szerepét, mellyel segítette a rendszer stabilizálását és legitimációját.

A kutatás eredményei nyomán a fesztivál felkérte az IfZ-t: derítse ki, hogy Bauer tevékenysége befolyásolta-e a filmfesztivál alakulását. Fény derült arra is, hogy egy alkalommal a közismert náci rendező, Karl Ritter filmjét vitte volna vászonra, amit azonban a fesztivál tanácsa megakadályozott. Annak ellenére, hogy Bauer apolitikusnak vallotta magát, a Berlinalét a nyugati életmód ünneplésének szánta.

A nyilvánosságra hozott eredményekkel kapcsolatban november 2-án nyilvános vitát rendeznek.

MTI

Kiemelt kép: Alfred Bauer (forrás: Deadline.com)

Mágikus történet varázslat nélkül – Rádai Andrea: Tündérek a tajgán

Szerző:

Nagy Andrea Flóra

-

2022. okt. 26.

Mihez kezdhet egy tündér-kislány, akinek nincsen varázsereje? Vajon meg tudja-e menteni családját és barátait, akiket a gonosz tündér, Karbonára megátkozott? Miminek sikerül-e egyedül, egész Oroszországon keresztül utazva megoldania ezt a nagy problémát? Rádai Andrea mesekönyvében az olvasók ezekre a kérdésekre mindenképpen megkaphatják a választ.

A Pagony Zseblámpás könyvek sorozatában megjelent Tündérek a tajgán története nem is kezdődhetne varázslatosabban: Mimi és családja elutaznak Kvaterka tündér esküvőjére, Oroszországba. Kvaterka szebbnél-szebb dolgokat varázsol: bármilyen ízű vattacukrot, játszóteret (és semmire sincs ráírva, hogy „csak 12 éven aluliak számára”). Az esküvő kezdete előtt azonban megjelenik a dühös Karbonára, aki azt hiszi, őt nem hívták meg az esküvőre. A gonosz tündér – akinek beszélő neve kicsit levon a gonoszságából – bosszúból álomba varázsolja a násznépet. Mimit szerencsére nem éri a varázslat, ugyanakkor igen nagy feladat vár rá: el kell mennie Karbonárához, és be kell bizonyítania, hogy Kvaterka meghívta őt az esküvőre.

Mimi szerencsére nem marad segítőtárs nélkül: mellé szegődik görögteknőse is, Teusz, aki igen különlegesnek számít fajtársai között, mivel kedvenc elfoglaltságai közé tartozik az olvasás és a kakkukkfüves tea ivása, természete pedig rendkívül jónak bizonyul: „Való igaz, Teusz szerette fitogtatni a műveltségét. De ezt könnyen meg lehetett bocsátani neki, mert sosem gúnyolódott vagy fölényeskedett, és mindig figyelmes volt”. Egyszóval Teusz nagyon szerethető karakter a történetben, és fontos segítséget nyújt Miminek.

Egy harmadik segítőtársa is lesz a két szereplőnek, aki pedig nem más, mint Toll Mács, akinek a neve hűen tükrözi képességeit. Egy mindent lefordító, szimultán tolmácsoló tollról van szó, aki nagyon hasznos, mivel a regény Oroszországban játszódik. Néha persze előfordulhatnak hibák a tolmácsolásban, ilyenkor rendszerint magyar költőket idéz: „Toll Mács ügyesen fordított, csak egyszer hibázott. Amikor Natalja Fjodorovna azt mesélte, hogy »És télen, a mínusz 25 fokban három órát álltam sorba, de csak húsz deka lisztet kaptam a boltban«, Toll Mács azt fordította: »Most tél van és csend és hó és halál«.”

Egy maffiózó csapat lekapcsolásához aztán újabb segítők veszik őket körbe: a bátor Aljosa a tyúkjával, Anitával, vagy Gonzo, a mohatörpe, aki talán nem is annyira morc, mint ahogyan elsőre tűnik. De hogy a csapat hogyan jár túl a maffiózók eszén, és kik azok a harcos tyukevoi asszonyok, az derüljön ki a könyvből.

A csapatban az egység jól működik, mindenki hozzátesz a sikerhez a maga képessége és lehetőségei szerint. A könyvnek talán ez a legfontosabb mondanivalója és tanulsága is egyben: nem kell ahhoz varázserő, hogy elsőre lehetetlennek tűnő dolgokat véghez vigyünk, mert egymással összefogva bármit elérhetünk. A történet pedig természetesen jól zárul, szereplőink a hosszú út során végül eljutnak Karbonárához, és sikerül megfosztani hatalmától a gonosz tündért.

A könyv olvasása során rendkívül jól szórakoztam, szerintem nagyon alaposan felépített a cselekmény, és az egész szöveg rendkívül olvasmányos. A Csipkerózsika és más mesék intertextuális utalásai kiegészítik és még szórakoztatóbbá teszik a történetet. A szöveg nyelvileg gazdag, a szókincset is fejlesztik a kreatív párbeszédek. Mivel a Tündérek a tajgán Oroszországban játszódik, ezért helyenként előfordulhatnak orosz nevek vagy kifejezések, de ezektől nem kell megijedni, egyáltalán nem kiolvashatatlanok.

A történet legnagyobb erősségei közé tartozik a karakterek ábrázolása, rendkívül jól jelenítette meg őket Rádai Andrea. A rátermett Mimi karakterével mindenképpen azonosulhatnak az olvasók. A mellékszereplők is nagyon szerethetőek, még kisebb szerepük ellenére is.

A könyvet már a biztosan olvasni tudó gyerekeknek ajánlanám, 9 éves kor felett, hiszen a Tündérek a tajgán 200 oldalas. Szerintem a tündéres cím a fiúkat se tántorítsa el, mivel egy nyomozós krimi-szál is helyet kapott a történetben. A kötet tördelése rendkívül olvasóbarát, nagyon szellős, és a szöveg betűmérete is nagy, így meg fogja könnyíteni az olvasást. Emellett nem lehet elmenni Baranyai (b) András illusztrációi mellett sem, ami már a borítón is megmutatkozik. A fekete-fehér illusztrációk a korosztálynak pont megfelelnek, kiegészítik a történetet, segítségükkel a megelevenedő karakterek még inkább közelebb kerülnek az olvasókhoz.

A Tündérek a tajgán tehát nagyszerű olvasmány lehet minden tündér és nem tündér számára, a könyvben mindenki rálelhet a varázslatra – és ehhez nem is kell tudni varázsolni.

Párbeszédkísérlet – Október 31. 18 óra

Cantu Mari: GO / Könyvbemutató beszélgetés – Október 31. 18 óra

Eisemann György: A romantikus eposz narratív hálózatai | Gólyavári Esték – November 2. 18 óra

HANGésKÖNYV // Márai Sándor – A szegénység iskolája – November 2. 19 óra

ELTE Press Kritikaműhely Szekeres Nikolettával – November 3. 16 óra

Aradi Péter: A csend, amire vágytál – November 3. 17 óra

CampusCULT – Fiction vagy non-fiction? – November 3. 18 óra

Lebegő arborétum // könyvbemutató – November 4. 18 óra

Beck Zoltán – Vecsei H. Miklós: Kártyajáték – Ludwig Special. Vendég: Grecsó Krisztián – November 4. 18 óra

Emberléptékű meseország – Bálint Ágnes 100 – November 4. 19 óra

Kortárs Hang – Hárs Róza és F. Tóth Gergely közös estje – November 05. 19 óra

VerShaker költőbemutató beszélgetés Závada Péterrel | RUSzT Ráday Utcai Színházi Találkozó – November 6. 15 óra

VerShaker költőbemutató beszélgetés Bán-Horváth Veronikával | RUSzT – Ráday Utcai Színházi Találkozó – November 6. 19 óra

Korai útkeresés

Fények, nők, virágok

Modern élet

Kiemelt kép: mng.hu; a fotókat a szerző készítette, kivéve, ahol más forrás szerepel.

Az idei évben az alábbi szekciókban várják jelentkezésedet:

Miért jelentkezz? A közösségi élményen és az érdekes programokon túl az alábbiakra is szert tehetsz:

Lássuk az idei év ítészeit:

A kiemelt kép a Pannon UniFest vizuális anyaga

Kiemelt kép: Liszt Ünnep

A kiemelt képet és a fotókat Káldy Márton készítette

Kiemelt kép: Rujder Vivien és Bárnai Péter az Átjáróház c. filmben

MTI

Kiemelt kép: Alfred Bauer (forrás: Deadline.com)

Kiemelt kép: f21.hu Baranyai (b) András illusztrációjának felhasználásával

LEGUTÓBBI CIKKEK

Kiemelt kép: f21.hu
Baranyai (b) András illusztrációjának felhasználásával