Egyesek szerint ez egy rendőrségi kód, míg mások szerint egy fiatal társaság előre megbeszélt időpontja volt a délután 4:20, ekkor szívtak füvet először a nap folyamán.

Rengeteg popkultúrális utalást tartanak számon, előfordulhat, hogy véletlen, de olykor túl egyértelmű. Erre kitűnő példa a jól ismert Simson család c. amerikai rajzfilmsorozat, ahol a jól ismert szereplő Bart Simson az ágya szélén ül, látszólag álmosan, résre szűkült szemekkel a digitális óra pedig 4:20-at mutat.

Ahhoz, hogy érthető legyen, miért lengi körül ekkora hype ezt a napot, vagy egyáltalán ezt a növényt, tudnunk kell azt, hogy miről is van szó egyáltalán.

Mi az a marihuána?

A marihuána az indiai vadkender megtermékenyítetlen szárított része, fő hatóanyaga a tetrahidrokannabinol (THC). Rengeteg országban illegális, de időről-időre egyre több országban legális a fogyasztása, mint élvezeti szer, de sokkal elterjedtebb a gyógyászati alkalmazása.

Mik a tünetei?

Könnyű felismerni az árulkodó jeleket azon, aki nem rég marihuánát fogyasztott, hiszen jól kivehető tüneteket produkál. Ilyen a beesett vörös szem, a reflexek lelassulása, a mimika torzulása, a jó kedélyállapot, éhségérzet és szomj, nevetési kényszer, időérzék elvesztése…A tünetek általában általánosak, de mindenki szervezete másképpen reagál rá.

Marihuána, mint gyógyszer:

Egyre több országban ismerik fel a marihuána jótékony hatását, több kutatás támasztja alá, hogy kezelhető vele a zöld hályog, számos daganatos betegség, (itt érdemes megemlíteni, hogy az étvágy fokozása miatt az enni képtelen beteg könnyebben vesz magához ételt, illetve jó fájdalomcsillapító) epilepszia, sclerosis multiplex, görcsök, herpesz… lehetne sorolni. Természetesen egy orvos sem fogja azt mondani, hogy „Tessék cigibe tekerni és elszívni!” Készül kenderolaj, kendervaj… Érdekes lehet, ha eléd raknak két tálcát, egyet ökölnyi méretű tablettákkal, mellette a papír a végtelenségig sorolt káros mellékhatásokkal a lehető legkisebb betűmérettel persze és a másikat, amelyiken mondjuk csokis süti van kendervajjal készítve, aztán mögötte az orvos, hogy választhatsz, ugyanaz a hatásuk… Melyiket választanád? Szerintem a többség inkább majszol csokis sütit, mintsem tablettákat, ha szenved. Egyesek szerint a marihuána elleni heves tiltakozás tüzére gyógyszeripar önti a legtöbb olajat, hiszen ha kiderülne, hogy rengeteg terméküket helyettesíteni lehet, egy egyszerű növénnyel az óriási pénzveszteséget okozna. Van benne némi ráció.

Káros hatásai:

A legtöbb ember, aki terjeszti vagy fogyasztja, váltig állítja, hogy egyáltalán nem káros. Nos, ez nem igaz, bizonyos tanulmányok bebizonyították, hogy káros hatással van a férfiak nemző képességére, megzavarhatja a nők menstruációs ciklusát, rontja a rövidtávú memóriát, cigarettában elszívva károsabb, mint a hagyományos cigaretta, kb. 50-70%-al több rákkeltő anyag jut így a tüdőbe…Nem elhanyagolhatóak a lélektani hatásai sem: személyiségtorzulást, kognitív képességek romlását, szorongást, ingerlékenységet okozhat.

Kikapcsolódáshoz marihuána vagy alkohol?

Jobb esetben egyik sem! De ahogy egy-két sörtől, úgy egy kevés fűtől sem lesz senkinek semmi baja, ám az utcán beszerzett fű továbbra is illegális, és veszélyes!
Évek óta dúl a harc, hogyha az alkohol legális, akkor a fű miért nem? Hiszen egyetlen regisztrált halálos áldozatot sem követelt, míg az alkohol évente kb. 10.000 emberéletet követel Magyarországon. Csak Magyarországon. A két tábor (ellene és mellette) évek óta új érvekkel, bizonyítékokkal (legyen az erkölcsi vagy tudományos) támasztják alá a maguk igazát, ez egy olyan ügy, ami nem a közeljövőben fog megoldódni, de a jelenlegi állások szerint a „mellette” tábor felé billen a mérleg, hiszen fentebb olvasható volt, hogy egyre több országban fogyasztható élvezeti szerként vagy legalábbis gyógyászati céllal.

Marihuána fogyasztás a kultúrában

Bármilyen furcsán hangzik, ennek a növénynek a fogyasztása bizony főleg a zenében nagy szerepet játszik. Szinte mindenkinek ismerős lehet Bob Marley neve. Sokan automatikusan a füvezéssel kapcsolják össze a nevét, sajnos. Egy nagyszerű énekes, remek zenész, bölcs és jóságos gondolatokkal. Ő vallási okokból fogyasztott marihuánát, rasztafári volt, és a rasztafariánus vallás szerves részét képezi a marihuána (ganja) fogyasztása vagy égetése. Ez egy spirituális cselekedet, szentséges dolognak tartják, mely közelebb viszi őket a békéhez, tudatossághoz, és Istenhez (Jah). Használata azonban nem kötelező. A raszták szembeállítják az alkohollal, legalább annyira elítélik azt, mint legtöbb európai országban a marihuánát. Tehát van egy kultúra, egy vallás, mely pont ellenkezőleg gondolkodik, mint mi. Így színes a világ.

Végső soron:

A marihuána fogyasztása bármilyen céllal örökké ék lesz a társadalomban, mindig lesznek támogatói, és olyanok, akik minden formában betiltanák, az igazság az, hogy túl keveset tudunk ahhoz, hogy bármely tábornak is igazat tudjunk adni, jelenleg is folynak a kutatások jótékony és káros hatásaival kapcsolatban. Egy nap talán eljön az idő, mikor megtaláljuk az egyensúlyt, és eldől, hogy szükségünk van-e rá, a javunkat szolgálja vagy sem. E kérdés eldőléséhez még idő kell és információ.

1890-et írunk, és a dualizmus korának millenniumváró eufóriája kezd eluralkodni a magyar korszellemben, amely már elkezdte felvenni a nemzeti, nacionalista tömjénezés ízét. 1890-et írunk, és kicsit messzebb migránsként tengeti életét egy Kárpátaljáról származó magyar, Párizs pompájában.

A nemrég egyesített Budapest készül, épül s szépül, alakul az ezer éves magyar nemzet ideológiája – mintegy előkészítve a későbbi ország-feldarabolást. Ennek jelképeként már zajlik egy monumentális épület, a magyar politika házának felhúzása is. Az előkészületek eufóriája megérinti a magyarság krémjét, és nem meglepő módon eljut a nagy mesemondóhoz, az idősödő Jókai Mórhoz is. Tőle, Jókaitól kap felhívást, levelet a határon túlról – trianoni fogalmakkal élve – származó, gazdasági és tanulási szándékokból az országunkból elszármazó Munkácsy Mihály.

Michel Léo de Munkacsy – miként az gyászjelentésén szerepel – ekkor már világhírnek örvend, túl van – a ma erőteljes politikai mellékhatást kiváltó – Krisztus-trilógia első két darabján, Párizsban körülrajongják, a párizsi világkiállítás aranyérmében részesítik, így akár el is felejthette volna a számára asztalos inasi állást nyújtó területeket. A lelkében, szellemében örökre magyar maradó festőmester azonban örömmel fogadja a Jókai levelében tolmácsolt kérést, hogy alkosson egy képet a kezdetekről, Árpádról és hadairól, egyszóval az ezeréves múlt egy korai darabjáról. A felkérés szerint az elkészült műalkotás az új magyar országház monumentális nagy üléstermébe kerül majd. A magyar mester hatalmas energiával vág a kép elkészítéséhez, szokásos teremtői szenvedélyével szinte betegségig hajszolja magát, pedig – korábbi hatalmas alkotásaival ellentétben – a pillanat víziója, a festmény belső tisztaságú sziluettje, most nem születhetett meg a mester lelkében, hiszen az országvezetés határozott követelményeket fogalmazott meg a képpel kapcsolatban. Ennek tolmácsolója ismét Jókai, a kép megálmodója volt, a politikai üzenet lényege pedig az, hogy Árpád atyánk semmiképpen sem keleti migránsként, ádáz területfoglaló bevándorlóként kerüljön bemutatásra, hanem egy olyan államférfi alakjában, aki legitim módon csere útján, a fehér ló ellenértékeként nyerte el hazánk területét. A mester ennek ellenére olyan nagy erőfeszítéssel dolgozott, – és itt az akkor még kevéssé ismert történeti anyag gyűjtésére is gondolni kell – hogy hazaszeretetének szimbólumát, lelke magyarságának méltó mását, a hatvankét négyzetméteres (!) valódi nemzeti értéket már 1863-ra, három év alatt, és három évvel az országház megépülése előtt befejezte.

De sajnos miként a harmadik évezred elején, úgy a második évezred utolsó előtti századának végén is a politikáé volt az utolsó szó, és a világhírű magyar, aki külön kiállító helyiséget kapott a párizsi világkiállításon, akinek Krisztus Pilátus előtt című festményét európai körútján félmillió ember tekintett meg – csak Budapesten nyolcvanezer – a korszak legnagyobb hatású festője – méltatlan, lekezelő, megalázó módon „hoppon maradt”, mellőzték, félre tették.  Ma úgy vélik, a mellőzés oka a nemzetiségi politika – Trianon előszele – kiéleződése, elmérgesedése volt, de számunkra mindegy, hisz a végeredmény ugyanaz lett: az ezeréves magyar ideológiai jelkép elkészült, de ebben nem kapott helyett a világhírű Monsieur Dernier Jour, a virtuóz vad magyar legmagyarabb alkotása.