Újbuda sem maradhat karácsonyi vásár nélkül. Sorozatunk nyolcadik részében Budára, azon belül is Újbudára látogatunk. Az Allee mellett felállított karácsonyi vásár idén is meleg karácsonyi hangulatot áraszt. Ezen vásár sem szégyenkezhet egy percig sem, hiszen itt is minden megtalálható, ami jó karácsonyi forgatagból nem hiányozhat! Tessék meglátogatni!
Egészen karácsonyig, azaz december 24-ig lesz nyitva a vásár, a kínálat a szokásos. Bögrék, táskák, plüssállatok, sapkák, kesztyűk jelentik az ajándéktárgyakat, de igazából a helyben elfogyasztható termékek viszik a prímet. – írja az ujbuda.hu
Simon Kristóf Szombathelyről indult, és az egész család a sporttal foglalkozott, így számára sem volt kérdés, hogy mi lesz az útja. Jelenleg Pécsen pattogtatja a labdát, hiszen a hobbija az életének meghatározó pontjává nőtte ki magát. A kosárlabdáról, az emlékeiről és természetesen álmairól is beszélgettünk.
Mesélj egy kicsit magadról, a gyerekkorodról! Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?
Mondhatom, hogy beleszülettem a sportba. A sport nagy szerepet töltött be családunkban már születésem előtt is. Szüleim sportoltak, rokonságban is szinte mindenki, tehát így adott volt, hogy én is elkezdelek valamit sportolni. Óvodás koromban még a focit favorizáltam, de belekóstoltam már a kosárlabdába is. Heti háromszor focizni, hetente kétszer kosarazni jártam. Majd végül az döntött a kosárlabda mellett, hogy bátyám is kosarazott, illetve sok barátom szintén a kosárlabda mellett tette le a voksát.
Ha nem jött volna képbe ez a sport, akkor mivel foglalkoztál volna szívesen? Mi volt az a bizonyos álommunka számodra?
Valahogy ez nem fogalmazódott nagyon meg bennem, vagy ha igen, akkor már nem is emlékszem rá. Nekem és a családomnak a sport tölti ki az életét. Így most azt tudom mondani, hogy ha nem sportolnék, akkor is biztos köze lenne a sporthoz.. ????
Fiatalon, még tizenévesként milyen célokat tűztél ki magad elé? Volt, avagy van példaképed akire igazán felnézel?
Eleinte az élményért jártam edzésre, örültem, hogy a barátaimmal sportolhatok. Aztán ahogy jöttek az eredmények, pozitív visszajelzések érkeztek éreztem, hogy lehet akár komolyabb dolog is a kosárlabdából. Legfőbb célom volt, hogy NB 1-es kosaras legyek.Természetesen van példaképem, a bátyám Simon Bence, aki szintén volt NB1-es játékos, illetve Pankár Tibor, akit szerintem nem kell senkinek bemutatni, aki kicsit is járatos a kosárlabdában.Mindkettőjükre más-más miatt nézek fel.
Kép forrása: nyugat.hu
Sokáig voltál a Szombathely,azaz a nevelőegyesületed játékosa. Mi az amiben sokat fejlődtél ott? Mik azok az emlékek amikre szívesen gondolsz vissza?
Végigjártam a szamárlétrát Szombathelyen, nagyon sok jó edző mellett dolgozhattam, köztük keresztszüleimmel.
Váradiné Szarka Ildikónak és Váradi Attilának nagyon sokat köszönhetek, hisz nem csak a sportra készítettek fel minket, hanem az életre is.
Nagyon-nagyon sok jó emlékem van Szombathelyről. Utánpótlás szinten rengeteg érmet szereztünk különböző korosztályokban, sokszoros bajnoknak mondhatom magam. Falcobol kerültem be a válogatottba is, U18-as, U20-as válolagott tag is voltam. 3 európa bajnokságon is részt vehettem, melyek egytől-egyik hatalmas élmény volt. Természetesen meghatározó emlék az is, hogy itt válhattam NB1-es játékossá, legfrissebb emlék a tavalyi döntős szereplésünk, ahol ezüstérmet szereztünk végül.
Mesélj kicsit a váltásról! Olyan hosszú idő után távoztál a vasi székhelyről. Miért éppen Pécs?
Elsősorban a váltásnak az volt az oka, hogy több időt szerettem volna a pályán tölteni, megmutatni mire is vagyok képes nem csak kiegészítő szerepben. Sokat őrlődtem, mi a jó döntés, de karrierem szempontjából meg kellett lépnem. Pécs mindig is egy nagyon szimpatikus csapat volt. Mikor meghallottam, hogy érdeklődnek egy jó érzés fogott el, majd beszéltem Csirke Ferenccel, aki biztosított arról, hogy lesz játéklehetőségem, tudja mire vagyok képes és ezt szeretné belőlem kihozni. Nem gondolkodtam sokáig, elfogadtam az ajánlatát a Pécsnek.
Hogy érzed magad most? Milyen az új légkör? Jól kijössz a csapattársakkal és edződdel?
Nagyon jól érzem magam Pécsett. Szeretem a várost, nagyobb pörgés van, mint Szombathelyen. Csapattársakkal is nagyon jól kijövök, szinte mindenkit ismertem korábbról vagy játszottunk egy csapatban vagy ellenfélként találkoztunk, szerencsére könnyen ment a beilleszkedés is. Csirke Ferivel is jól megértem magam, tán megkönnyíti a dolgomat, hogy Ő is irányító volt.
Mi az amire a legbüszkébb vagy az eddigi pályafutásod során elértek közül?
Legbüszkébb az első utánpótlás bajnoki címre, az Európa bajnoki 3. helyezésre és a Falco csapatával szerzett Magyar Bajnoki ezüstéremre.
Mik a céljaid a jövőre nézve?
Rövidtávú célom, hogy a Péccsel egy sikeres szezont fussunk és hogy nekem is huzamosabb ideig jól menjen a játék. Illetve idővel szeretnék bekerülni a magyar felnőtt válogatottba, de ehhez még nagyon sok munka vár rám.
Mi a véleményed a magyar válogatott szerepléséről? Mit szólsz a szlovén sikerhez?
Nagyon szurkoltam a fiúknak, többeket jól ismerem, játszottunk együtt. Perl Zolival, Váradi Benedekkel együtt kezdtünk az utánpótlásban, Rosco Allennel U20-as válogatottban, Tóth Norbival, Kovács Petivel a Falcoban voltunk csapattársak. Nagyon örültem a sikerüknek, büszke voltam a srácokra.
Szlovénok egy nagyon szép és élvezhető kosárlabdát játszottak. A csoportkör után már lehetett tudni, hogy lesz keresnivalójuk a végelszámolásnál. Megérdemelték a torna győzelmet, egész végig kiegyensúlyozottan teljesítettek.
Mint fiatal kosárlabdázó,mit gondolsz a honosításokról és a sok légiósról? Hogyan éled meg, hogy esetleg több szerep jut nekik a pályán?
Magyar játékosoknak nehéz időszak volt, amikor beindult a honosítási hullám, szerencsére ezt már kellően szabályozták.
A szövetség szeretné, hogy magyar bajnokság komoly nívójú bajnokság legyen, ehhez kellenek a légiósok is. Egyértelmű ha egy csapat légiósokat igazol azt nem a magyar játékosok mögé hozza. Ez egy helyzet amit pozitívan kell felfogni, lehet tőlük tanulni és keményebben kell edzeni, hogy eléjük kerüljünk.
És, ha nem kosárlabda. Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen? Volt már időd felfedezni Pécset?
Két edzés közt sokat pihenek, filmezek,de gyakran eljárunk kávézni csapattársakkal, barátokkal. Érdekelnek az idegen nyelvek így azzal is szeretnék majd komolyabban foglalkozni.
Sok helyen jártam már Pécsett, de azért van, ami felfedezésre vár.
Halló, halló figyelem! Ha Budapest belvárosában jártok, mindenképp érdemes ellátogatnotok a Városháza Parkba. A Deák tértől pár lépésnyire lévő karácsonyi vásár idén decemberben is örömmel fogadja az odalátogatókat. A vásárban megtalálható cukor-bors, s minden mi jó, tehát nem ajánlott kihagyni! Mellesleg ez a főváros egyik legkedvesebb és leghangulatosabb karácsonyi vására. Fázósoknak ajánlott az üvegfalú hütte.
Kis fabódék várnak a Deák tértől pár lépésnyire, a Városháza parkban is. Sőt, egy fűtött, igényesen kialakított üvegfalú hütte is helyet kapott itt, ahol különféle kulturális programok várják az érdeklődőket. Hétköznap amatőr kórusok, zeneiskolás tanítványok lépnek fel, míg hétvégén jazz-, folk-, világzenei tehetségek, workshopok és jótékonysági események helyszíne a hütte. Érdemes figyelni a programokat, hiszen sok közülük ingyenes. A téren elszórt 60 karácsonyfa kisiskolások keze munkáját dicséri. – számol be a welovebudapest. com
A Cheatday című számával bemutatkozó banda, a Cowokers nem sok pihenőt hagyott magának sikeres bemutatkozása után. A fiúk máris új dallal jelentkeznek, amely ugyancsak fülbemászó indiepop slágernek ígérkezik. A szokásos hangulat, hangzásvilág mellett azonban egy érdekes témával és zenei csavarral fűszerezték meg stílusukat. Hogy mi ez az újítás? A Your Lover Is A Sadboy című dalukból megtudhatod…
A Juhász Mártont (ének), Maier Pétert (gitár) és Pintér Kristófot (dob, basszus) magába foglaló zenekar ezúttal Munding Mártontól kapott segítséget a Your Lover Is A Sadboy című dal koncepciójához és szövegírásához. Marci neve sokak számára ismerős lehet, hiszen az ország egyik legkiválóbb slam poetry alakjáról beszélünk. Nem meglepő tehát, hogy a Szén Benjivel közös alkotása ihlette meg a fiúkat. (A dalt inspiráló slamet itt meghallgathatjátok.)
A Coworkers zenekarban a szórakoztatás és az elgondolkodtatás arányos vegyítése szinte már védjeggyé vált. A tőlük megszokott módon komoly témákat, mély gondolatokat könnyen emészthető formában, kellő öniróniával és lazasággal tárnak elénk. Fontos számukra az, hogy bárki azonosulni tudjon a mondanivalójukkal, s ezt tapasztalataink alapján mindig el is érik. A hangulatos indiepop mellett a zenekar a hiphop irányába is kacsintgat az új dalba beépített autotune hangzásvilággal. A bandának ezúttal is sikerült egy olyan slágert megalkotnia, amely jó darabig nem megy ki majd a fejünkből.
Az új dalt, amelyhez a borítót ismét Habony Dalma készítette, itt meghallgathatjátok:
Szombathely sem maradhat ki a sorból. A hétvégi bekuckózáshoz egy különleges vásárral készültünk nektek. A Vas megyei város karácsonyi vására idén új köntösbe öltözött. Aki csak teheti látogasson el a Fő térre, és élvezze a vásár nyújtotta kínálatot! Aki lemarad, az bánhatja!
A szombathelyi Fő tér egy ilyen könnyed, tavaszias napon, mint a mai vasárnap, önfeledt szórakozást nyújthat kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az apróságok kosarakba ültetve kaphatnak szárnyakat, majd a Mikulás első számú rénszarvasával pihenheti ki mindenki az ajándékcipelés fáradalmait. Idén jég korcsolyázni is lehet, csini piros jégkorikon (- igen ezek a cipellők megkívánják ezt a hangnemet). Aki a nagykorúság mezsgyéjét már kellően laposra taposta azt kellemes illatáradat csalogatja a forralt borhoz, a kisebbeket pedig az édes forrócsokoládé várja az aprócska házikóknál.
Ilyenkor mindig úgy érzem, a karácsonyi manógyár ideköltözött picit Lappföldről. Ahogy az ember sétál, szinte látja a manósapkákat, az apró kis pompomjaival, amik alatt mindenki mosolyog. A karácsony szellemében tényleg van valami – minden bizonnyal egy nagy zsák kedvesség, bár nem tudom, egy szellem mennyivel bír el. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a pultok takarásában minden árus csíkos zoknit hord, csengettyűs orrú kiscipővel.
Kevés olyan koncerttel találkozni, amelynek a brácsa a kiemelt hangszere. Megszoktuk, hogy a hegedű vagy a szintén népszerű cselló áll a középpontban, őket tekintjük szólóhangszernek a vonósok családjából. De mi a helyzet a brácsával? Hogyan képes ez a hangszer érvényesülni, kibontakozni, valamint megcáfolni a vele szemben kialakított negatív sztereotípiákat? Tabea Zimmermanntól választ kaptunk a kérdésekre, aki a mára mindenki kedvencévé vált Várdai Istvánnal nyújtott örömzenét a Müpa vendégeinek.
Várdai Istvánt már nem kell bemutatnunk az olvasóknak. Mesélhetnék arról, hogy a világ egyik legkiválóbb és legelismertebb csellistája… De az igazság az, hogy ezzel még a közelében sem járnék annak, amit a koncertjeitől valójában kapunk. Az intonáció és a lágy, kellemes tiszta hangok mestere, aki bármikor és bárhol képes ugyanazt a magas színvonalat hozni – ezért is sorolják a zenekedvelők és szakértők a legjobbak közé. Ez a koncert sem okozott meglepetést zenei minőség és interpretáció tekintetében, amiról a csellista mellett a világhírű brácsaművész, Tabea Zimmermann és az elismert karmester, Héja Domonkos gondoskodott.
A koncert Richard Straussf-dúr csellóra és zenekarra írt románcával(op.13)indult, amelyben a Concerto Budapest asszisztált. A zeneszerző igen korai, mindössze tizenkilenc évesen írt románca nem sok zenész repertoárjában tűnik fel, éppen ezért nagy várakozás és érdeklődés előzte meg. A darab viszonylag rövid, könnyen befogadható, tökéletes indítást adva ezzel az estnek. Az érdekes háttértörténet mellett a koncerten a cselló és a zenekar meglepően könnyed összhangja érvényesült, amelyet a visszatérő motívumok még inkább kihangsúlyoztak. Nagyon fontos azonban kiemelni, hogy a mű koránt sem lebecsülendő, hiszen egyszerűsége nem a nívóban, hanem a befogadó által kapott impulzusok értelmezésében nyilvánult meg. A Várdai István nevéhez mára szinte hozzánőtt Stradivari-cselló (az immár hosszabb vonóval kiegészülve) pedig fokozta az élvezetet: rezgése és hangzása a sokadik alkalommal is elkápráztat tökéletességével, valamint esztétikai szempontból sem utolsó. (Az első darabot itt meghallgathatod.)
forrás: index
A második darab – Bartók Béla: Brácsaverseny – még talán az ezt megelőzőnél is nagyobb kuriózumnak számít. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy élőben hallhatták ezt a darabot itthon, különösen nem egy olyan elismert és tehetséges művésznő előadásában, mint Tabea Zimmermann. A darab hibátlanul testesíti meg a Bartók-stílus legfontosabb jegyeit: a sejtelmes, kissé baljós, borús hangulat és a disszonanciának álcázott hangulatfokozás újabbnál újabb meglepetéseket hozott a koncert további perceiben. Véleményem szerint – amelyet egy kedves ismerős is megerősített – azonban ez a mű és előadás a közelébe sem ért annak az impulzusáradatnak, amelyet a románcban átélhettünk. Ez nem kifejezetten a hangszerből adódott – gondolok itt arra a sok brácsás anekdotára, amelyekben tréfásan élcelődünk a mélyhegedű sokat vitatott prioritásán – hanem egész egyszerűen nem kaptunk olyan átfogó és harmonikus összképet az előadásban, mint amilyet az est elején. A közönség reakciója nem sokat árult el ebből, hiszen Zimmermann óriási tapsot kapott a Brácsaverseny végén, mégis egy enyhe hiányérzettel indultam el szünetelni az utolsó darab előtt. (A Brácsaversenyt itt meghallgathatod.)
fotó: Klaus Rudolph
A koncert befejezése – és egyben valódi indíttatása – a Strauss által újragondolt Don Quixote (op.35) volt. Cervantes azonos című regényéről bizonyára mindenki hallott már, ám a valódi történetet igen kevesen ismerik (tisztelet a kivételnek, amelybe sajnos én nem tartozom bele). A középpontban – a Wikipédia és a Müpa programfüzete szerint – az álmodozás és a kalandozás áll, amelynek hangulata valóban visszaköszönt a zenészek előadásmódjában. A darab különlegességét első sorban annak köszönheti, hogy a brácsaszólam kiemelt szerepet játszik benne. Az első és legintenzívebb szólamot természetesen a cselló kapta, mégis ott találjuk a második helyen az ezúttal szólószerepben tetszelgő mélyhegedűt. A megszokott felállást, miszerint a hegedű előtérbe kerül, nyugodtan elfelejthetjük a Don Quixote esetében. A cselló és a brácsa párbeszéde egészen különleges és magával ragadó jelenségként írható le, amelyet a két kiváló szólista, Várdai István és Tabea Zimmermann kommunikatív összjátéka emelt magas színvonalú előadássá. Az igazi kihívást ugyanis az jelenti, ha az egyéni ötleteinket és érzéseinket össze tudjuk hangolni egy másik tehetséges, ám különböző látásmódú zenész gondolataival. Ebben azonban nem volt hiány a színpadon. (A szimfonikus költeményt érdemes meghallgatni Msztyiszlav Rosztropovics előadásában, amelyet itt megtalálsz.)
Mesebeli! Ez volt az első szó, ami eszembe jutott, mikor megláttam a Bazilikánál felállított karácsonyi forgatagot. A főváros egyik legforgalmasabb helyén lévő vásár idén sem árul zsákbamacskát az odalátogatóknak. A kis árusbódék, a hangulatos fényözön és a levegőt átjáró bor és gesztenye illat mindenkit a bűvkörébe csábít. Mindez kiegészül a Bazilika monumentális látványával, ami csak hab a tortán Ha van egy-két szabad órátok, érdemes ellátogatnotok a vásárba.
Légy részese az adventi csodának! Idén valóra válnak az álmok a Szent István téren. Találkozzunk az Adventi Ünnepen, a Bazilikánál 2017. november 24. – 2018. január 1. között! – számol be a programturizmus.hu
Képekért köszönet Feigl Zsófinak és Kovács Andreának !
Megérkezett a december, és vele együtt a Csillagok Háborúja következő része is, ami talán még megosztóbbra sikeredett, mint pár éve megjelent elődje. Figyelem, a cikk SPOILERT tartalmazhat!
Teljesen tanácstalan vagyok: van pár okom utálni és rengeteg okom szeretni a filmet. Mégis úgy érzem, hogy ez egyfajta megerőszakolása a nagy trilógiának. A film nézése közben végig egyetlen szó motoszkált a fejemben: botrány.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol hetedik rész abbahagyta: Rey megtalálja Luke-ot, és győzködi, hogy tanítsa meg uralni az erejét, hiszen ezáltal szeretne rájönni, hogy ki is ő valójában. Ezalatt az elpusztult über-giga-mega halálcsillag hamvaiból feltámad a rend flottája, akik macska-egér játszmába kezdenek az Ellenállással. A sztori szempontjából nagy elvárásaim voltak. Kíváncsi voltam, ki Snoke fővezér, kik Rey szülei és hogyan állhatott át Ben Solo a sötét oldalra.
Egy kiforrott, átgondolt háttértörténetre számítottam, de meg kell mondjam, hogy rendesen pofára estem. Úgy gondolom, hogy a forgatókönyvírók egyáltalán nem erőltettek meg magukat a történet terén, a legegyszerűbb megoldásokat alkalmazták. Bár váratlan fordulatokból és epikus jelenetekből nem volt hiány, de például Snoke karakterét, hogy nem gondolták át az tuti. Jellemének meg kellett volna felelnie a Disney által igencsak lekurtított kánonnak, esetleg a legendákból beemelhettek volna egy új karaktert (Darth Plaugeis, Darth Bane), de persze ez sem történt meg. Erőteljes érzésem van afelől, hogy igyekeztek az egész epizóddal a Trónok harca-féle rongyossá unt „úgy sem találod ki, mi lesz a következő lépés” technikát bevetni, mindezt keresztezve némi önkritikával.
Az előző rész egyik legnagyobb hibája az volt, hogy konkrétan a negyedik részt kaptuk új köntösbe bújtatva. Rosszmájú megjegyzések szerint most a Birodalom visszavág van soron, de megnyugtatom a kedves olvasókat, szó sincs erről. A film egyes elemeiben merít ugyan az elődből, de ez lényegesen le van csökkentve az előző epizódhoz képest.
A film, ahogy azt a Marvel-féle szuperhős mozikból megszokhattuk elég gyakran nyúl a humor eszközéhez. Ezzel nem is lenne gond, ha nem tolnának minden ötödik percben a nézők képébe egy erőltetett poént. Aki látta a filmet, az valószínűleg örökre az emlékezetébe vési azt a bizonyos váll-lesöprést. A poénok egyszerűen erőltetettnek érződnek, egyáltalán nem illenek a már megszokott stílushoz. Az új Star Wars önmaga paródiájába fordult át. Azért kellene örülnöm egy Csillagok Háborúja mozinak, mert önmagából csinál viccet? Azért, mert az előre lefektetett alapokat csak úgy felrúgja?
Amíg a trilógia a hatodik rész folytatásait képezi, nem beszélhetünk önállóságról. Egy spinoffban ez teljesen rendjén való volna, maximum nem nézném meg, de hogy a fő történetszál egy ekkora stílusváltozáson megy keresztül, ez szerintem megbocsáthatatlan. Remélem, hogy a Leia-féle supreman jelenet is csak egy ízléstelen tréfa volt, mert a jelenet nézése közben még én éreztem kellemetlenül magam.
A film bővelkedik epikus jelentekben az ádáz űrcsatáktól kezdve a fénykardpárbajokig. Akik igazi élményt szeretnének az ezekhez hasonló jeleneteknél, azoknak ajánlom a 3D-s előadásokat, ennyire indokolt még talán nem volt a fura szemüveg viselése.
A szereplők szemszögéből is mérföldkő az epizód, hiszen a hetedik részben bemutatott karaktereket már ideje lenne árnyalni, megfelelő háttértörténettel ellátni. A két legkérdésesebb karakter Snoke és Rey volt, mindketten azért, mert múltjukat szinte egyáltalán nem ismerhetjük. Itt érezhetünk egyfajta hanyagságot, ugyanis rendezők és a történetírók nem is igyekeztek ezekre a hiánykérdésekre választ adni. Ehelyett – aminek kifejezetten örülök – kaptunk egy sokkal árnyaltabb Kylo Rent, aki véleményem szerint elvitte a hátán az egész filmet! Ezennel minden negatív megjegyzésemet visszavonom Adam Driverrel kapcsolatban, és emelem kalapom színészi teljesítménye előtt.
Őket leszámítva a többi karakter eszméletlenül felszínesnek találtam: Poe, az új Han Solo, a vagány pilóta, aki nem követi a parancsokat és veszélybe sodorja a lázadást (honnan ismerős ez? *khm* Asoka Tano). Finn, a bukott rohamosztagos, aki szembenéz nemezisével, mert ő olyan gonosz. Luke, a szenilis vénember, minden méltóságától megfosztva hozza a kötelező öreg és bölcs mestert. Az ő karakteréhez viszont kapcsolódnak epikus jelenetek is, gondolok itt a flashbackben megjelenő Jedi templom lerombolásra, vagy magának a Jedi rendnek az eltörlésére.
Az utolsó jedik két főszereplője minden kétséget kizáróan Kylo és Rey. Az összhang meg van közöttük, egyes ellentétek ellenére is szükség esetén képesek összefogni. Ők az alfa és az omega, a fény és a sötétség, vagyis mégsem. Inkább olyanok, mint Yin és Yang, mindkettejükben van egy kicsi a másikból, de mégis önálló identitással rendelkeznek. A filmek ez a pillanata tetszett talán legjobban: nem csupán fekete és fehér karaktereket láthatunk (A Gyűrűk Ura effektus), hanem azok kétellyel és homállyal árnyalt verzióit is. Rey háttértörténetéhez (vagyis annak hiányához) közvetetten kapcsolódhat egy szép üzenet, ami szerint nem is ők az utolsó jedik, de nekem ez már nagyon belemagyarázósnak érződik. Mindenesetre a lezárás megható volt.
Kylo Ren is megkapta a maga motivációját az elárult fiú képében, ami teljesen illett a karakterhez. Többé nem akar Darth Vader nyomdokaiba lépni, valami más, valami új akar lenni, egy olyan figura, akiben egyaránt megfér a fény és a sötétség.
Ahogy írásom elején említettem, a film véleményem szerint botrány. Nem mint film, hanem mint Star Wars film. Egy különálló zsánerben teljesen megállta volna a helyét, azonban abban a környezetben, amit az univerzum képviselt, egyszerűen nem tudott beleilleni. Továbbá az is kérdéses, hogy miért volt szükség ilyen éles stílusváltásra? Talán a készítők érezték, hogy a két trilógiának nincs szüksége egy harmadikra, így többé ennek sincs létjogosultsága. De ha már belekezdtek, mint folytatást, miért nem ekképpen készítették el? Sokan úgy tarják, hogy a régit el kell felejteni. Sajnos azonban nem értem, hogy miért kellett ennyire éles váltást a zsánerbe beletuszkolni? Miért ne kezelhettek volna egy önálló franchise-t? Erre a végeredményre, mint rajongó sajnos én nem voltam kíváncsi, teljesen másra számítottam.
Összességében nem mondhatom azt, hogy ez egy rossz film volna, mert az nem lenne igaz. Önállóan egy no-name sci-fiként megállta volna a helyét, de egy Star Wars filmként az annak megfelelő elvárásokkal kell szembenézni, hisz ez a sorozat az etalon. Azokon az elvárásokon viszont nálam a film elvérzett és menthetetlenül az év legnagyobb ziccere lett. Úgy érzem, hogy jelen filmben, az fogalmazódik meg, hogy ez már nem az a Star Wars amit megismertünk. Nem jobb és nem rosszabb; teljesen más. És ez a legnagyobb bajom: elveszítette így a jogosultságát, hogy réges-régen történjen egy messzi-messzi galaxisban.
Szerintem mindenki álmodozott róla gyerekként, hogy talál egy térképet, amely elvezeti őt a nagy kincshez. Persze igazándiból sokszor még arra sem volt szükség ahhoz, hogy a kíváncsiságtól hajtva boldogan átkutassuk a régi fiókokat, padlást, garázst, eldugott helyeket. Mindezt annak reményében tettük, hogy találjunk valami érdekeset, hiszen a kalandvágy, a felfedezés vágya égett bennünk. A Libri legújabb kezdeményezése ezt az élményt hivatott felébreszteni bennünk.
Az én ajándékom elnevezést viselő akció keretein belül a Libri könyvszakértői december elseje és 24. között 1000 könyvet rejtenek el országszerte, melyek szerencsés megtalálójukra várnak.
A könyvek könnyen felismerhetőek egyedi borításukról és a lapjaik közé csúsztatott üzenetről. Bárhol összefuthatunk az ajándékkönyvekkel a kávézóktól elkezdve, az éttermeken át, akár egy moziban vagy egy színházban is. Számomra az egyetlen furcsaság, hogy könyvtárakban is elrejthetik őket, hiszen a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban is találtak már egyet.
A Libri weboldalán elhelyezett térkép segítségünkre lehet a kincskeresésben, de nem a pontos, hanem csak a hozzávetőleges helyét jelölik. Ezen kívül még a legfrissebben elrejtett könyvekhez egy rövid bejegyzés is segít eljutni, ezért érdeme gyakrabban ránézni az oldalra.
Ha a keresésed siker övezi, érdemes megosztanod Instagrammon vagy Facebookon#azenajandekom címkével, mivel a fényképek feltöltői között 3 darab 100 000 Ft értékű könyvválogatást sorsolnak ki.
Szóval, ha szeretnél kincset keresni, hát vedd fel a kalapod, csatold fel az ostort és irány az elrejtett könyvek után. Fedezzük fel együtt újra, mit rejtenek az eldugott helyek!
Ha az ország egyik legszebb és leghangulatosabb karácsonyi vásárát keressük, nem kell messzebb utaznunk Budapestnél. Sorozatunk második részében a fővárosi Vörösmarty téri karácsonyi vásárt vettük célba. Mondanom se kell, nem csalódtunk. A Vörösmarty téren kialakított vásár idén is olyannyira jól sikeredett, hogy bárkinek meghozza a kedvét egy kis ajándékvásárlásra. Figyelem: forralt bort venni kötelező!
Gazdag gasztronómiai kínálattal, zsűrizett kézműves és iparművészeti termékekkel, ünnepi műsorokkal várja a Budapesti Adventi- és Karácsonyi Vásár a látogatókat 2017. november 10. és december 31. között a főváros egyik legszebb főterén, a Vörösmarty téren. -számol be a programturizmus.hu
Képekért köszönet Feigl Zsófinak és Csontos Lizának!
