A gordonkaművész idei első magyarországi koncertjének nem is találhatott volna jobb helyszínt a Zeneakadémiánál, amelynek falai között már sok tapasztalatot és ismeretséget szerzett. Várdai István három tehetséges vendégművészével igazi örömzenét varázsolt a közönségnek. Az est nemcsak technikai bravúrokban, hanem érzelmekben és meglepetésekben is bővelkedett. Ahogyan a csellista fogalmazott: egy igazi, élménydús utazás részesei lehettünk.
A koncerten elsőként Chopin g-moll cselló-zongora szonátája(op. 65) hangzott el Várdai István és Eldar Nebolsin előadásában. Frédéric Chopint egyértelműen zongorára írt darabjai tették híressé, ezért is számít kuriózumnak ez a mű. A cselló jelenléte azonban nem zökkentett ki bennünket a zeneszerzővel szemben kialakult pozitív sztereotípiákból. Lágy, romantikus dallamok uralják a csellószólamot a darab elején. Ha jobban odafigyelünk az első tételben erre a hangszerre, azt tapasztalhatjuk, hogy a hangkombinációk erőteljesen emlékeztetnek a zongorára írt darabokra. Amikor pedig a gordonka kísérő szerepbe kerül, még jobban érezhető, hogyan teljesedik ki a zongora ugyanebben a témában.
https://www.youtube.com/watch?v=FyyMpcABuBg&t=5s
A Scherzo-tételben már jobban előtérbe kerülnek a cselló hangszeres lehetőségei, ez a koncerten is tisztán érezhető volt. Több vibrato, erőteljesebb vonóhasználat és igazi örömzene jellemezte ezt a lendületesebb, Chopint tekintve kissé hevesebb részt. A befejező tétel hangulatvilága ismét az elsőhöz nyúl vissza, ám sokkal mélyebb, fájdalmasabb többlettartalmat hoz a darabba. A két hangszer továbbra is összefonódik, ezt nagy mértékben elősegítette a zenészek között érezhető összhang a tematika elképzelésében és megvalósításában. Így jött létre az a tiszta harmónia, amely elindított minket azon a bizonyos – a koncerten sokat emlegetett – úton, s vártuk, hogyan alakulnak tovább az események.
A következő állomás Dohnányi Ernő c-dúr szerenádja(op. 10.), amely a lehető legtökéletesebben felépített modern kamaradarab. A huszadik századi komolyzene jegyei mellett azonban Mozartot és Schubertet is megidézi a szerző – egy új formában persze. Ebben a darabban Várdai István Nebolsin mellett Alexandra Conunova (hegedű) és Lars-Anders Tomter (brácsa) segítségét kérte. A zenészek vehemenciájához, valamint lelkes és átszellemült játékához rendívül jól illett a szerenád, amely az est egyik legszebb pillanatát hozta el nekünk az első tételben. Az alaptéma egyszerű, mégis rendkívül magával ragadó, s rengeteg lehetőséget rejt magában variációk terén. Az egyik legszebb momentum az a részlet, amikor a brácsa monoton, erőteljes kísérete alatt a fő szólamot a cselló és a hegedű egymásnak adogatva viszi előre, majd néhány lecsendesítő ütemmel később ugyanez megismétlődik, csupán más hangszeres szereposztásban, enyhe hangzásbeli csavarral megfűszerezve. A koncerten a zenészek tökéletes koncentrációja nemcsak a darabra, hanem mindenkire kiterjedt a színpadon, így ez a részlet különösen nagy hatást gyakorolt a közönségre.
A második tétel egy kellemes brácsaszólóval indul, majd feltűnnek a heves, modern stíluselemek is, amelyek már előrevetítik a következő, Scherzo-tételt. Egy igazi eklektikus, váratlan és izgalmas részhez értünk, ahol Alexandra Conunova játéka teljes mértékben kiteljesedett. Őszinte, impulzív előadásmódjához rendkívül illett Dohnányi huszadik századi hatásvadász stílusvilága. A modernitástól ismét a klasszikusokat idézve a negyedik rész harmonikus, kellemes nyugvópont a befejezés előtt. Az utolsó, Rondo tétel hangulatbeli felvezetése már a Marcia (I. tétel) felbukkanását sejteti. A zenészek tökéletesen előkészítették ezt pusztán intonációjukkal anélkül, hogy a crescendokkal erőltetetté tették volna az átmenetet. Az alaptéma után mintegy emlékeztetőül megismétlődnek a fontosabb részletek az első tételből, majd egy hirtelen éles befejezést kapunk, amely akaratlanul is a zene továbbgondolására (dúdolására) ösztönöz minket.
Ligeti György cselló szonátája egy olyan muzikális élmény, amely még a legnagyobb csellóra írt szólódarabok között is mesterműnek tekinthető. A darab kottáját tanulmányozva az az érzésünk támad a sok instrukció és hihetetlenül részletgazdag kidolgozás láttán, hogy nem sok szabadság és önállóság jut az előadónak. A tudatosan felépített struktúrának azonban szerves része, hogy a csellista saját hangulatvilágához, stílusához igazítsa előadását. Az egyik legfontosabb visszatérő motívum, amely egyszerre bevezet, keretbe zár és előkészít minden egyes szakaszt, egy különleges pizzicato. A pengetett hang egy újabb hangba „csúszik” át (glissando), amely már rögtön az első ütemben érzékelteti, igazi kortárs darabra számíthatunk.
Várdai István egyedi látásmóddal rendelkezik, amely összetéveszthetetlen bárki mással, emellett előadása mindig rendkívül kifejező, közérthető. Ligeti cselló szonátájából is sikerült kihoznia valami tejesen váratlant – úgy látszik, ő mindig tud újat mutatni. A komor és impulzív dallamvilág interpretációjából első sorban a csellista kiválóan időzített, pontos vonókezelését, valamint a hangerőkkel való intenzív bánásmódját emelném ki. A piano, piano volt, a forte forte, ez ilyen egyszerű – egy ilyen karizmatikus darabnál nem is érdemes ennél tovább bonyolítani a skálát. Az első tétel melankóliájából a Capriccio ébreszt fel bennünket. A virtuozitást magától értetődőnek bemutató, ütemmutatókat, zenei kulcsokat – szinte mindent – játékos egyszerűséggel váltogató résznél még a dallamosság sem vész el Várdai István előadásából.
A végletekig fokozott, húrt, vonót és zenészt nem kímélő katarzist az első tétel dallama villámcsapásként töri meg, visszarántva minket a valóságba. De nem állunk meg egy pillanatra sem, folytatódik az őrült kergetőzés, aminek kapcsán a csellista akaratlanul is felidézi bennünk Rosztropovics Humoreszk című darabját intenzitásában, ám a Ligeti-műnél az emocionális háttér jobban előtérbe kerül. (Talán azért is, mert ezt a darabot a zeneszerző két, életét erősen meghatározó hölgyhöz írta.) A crescendo okozta átszellemülést egy pillanat alatt átugorva a harmonikus befezezés Bach egyik cselló szvitjének záró hangzatára emlékezet minket. Tökéletes végkifejlet.
Zárásképpen egy igazi klasszikus zeneszerző kevésbé ismert darabját hallhattuk. Mozartg-moll zongoranégyese(K.478.) hűen tükrözi a nagy mester stilisztikai és szerkezeti sajátosságait. Az Allegro-tétel a mű elején ugyanazokat a motívumokat ismétli újra, szinte követhetetlen mennyiségben. Minduntalan azon kapja magát az ember, hogy újra ugyanazt hallja, amit egy perccel ezelőtt. A zenészek ezt tökéletes profizmussal oldották meg, ugyanazzal az átéléssel és intenzitással játszották el ötödjére is a témát, mint elsőre, a közönség pedig permanens lelkesedéssel fogadta őket. A második tételnek némileg sikerült kiűznie a fejünkből a már szinte megtanult szerkezetet. A zongora részletgazdag szólamához tökéletesen illeszkedtek a vonós hangszerek, ami nagyrészt a művészek kommunikatív játékának és koncentrációjának volt köszönhető. A Ligeti-darab után a cselló kissé háttérbe szorult Mozartnál, a hegedű és a zongora szép párbeszédében azonban effektíven asszisztált a brácsával együtt.
Az utolsó tétel ismét a megszokott Mozart-világképet tükrözi vissza a maga hibátlan harmóniájával. A jól ismert vidám, derűs, könnyed érzést közvetítette a hallgatók felé annak ellenére, hogy ekkor már az est végéhez közeledtünk. A nyugodt dallamok egy utolsó, minden energiát összegyűjtő katarzist sejtetnek. Egyetlen hangszer sem verseng a figyelemért, a műben egybefonódnak a szólamok, egyedül egy-két zongorahang pattan ki szikraként az összhangzatból. A befejezés azonban várat magára, az előkészítés után egy csavarral többször is újraindul a gondolat, míg el nem érünk arra a pontra, ahol minden hang és ritmus a helyén van, és nem lehet tovább fokozni az érzelmeket. Ez jelenti a teljes zárást – nemcsak a darabban, hanem az este folyamán tett utazásban is.
Az ország első és egyetlen klasszikus zenei tehetségkutatója idén újra várja a fiatal és lelkes zenészek jelentkezését. A tét hatalmas, akárcsak az elvárások. Igen komoly zenei tudással, tehetséggel és önbizalommal kell a jelentkezőknek rendelkeznie ahhoz, hogy a többi fiatal művész közül kitűnjenek. A siker lehetősége azonban ott lebeg mindenki feje fölött. Csupán élni kell vele.
A Duna Televízió nagy sikerű tehetségkutatója ismét elindul, keresve azokat a fiatal művészeket, akik maradandót szeretnének alkotni a hazai és a nemzetközi klasszikus zene világában. A zenészek és énekesek három korcsoportban – kicsik, tinik és nagyok – bizonyíthatják a zsűrinek, méltók arra, hogy átvegyék a stafétabotot az előző generációtól.
A Virtuózok zsűrijében idén is a hazai komolyzene nagyjai kaptak helyet. Miklósa Erika, operaénekesnő nemcsak szakmai tudásával, hanem hihetetlen zenei érzékenységével és empátiájával képviseli a női nemet a zsűriben. Kesselyák Gergely, az Operaház kiemelkedő karmestere szintén fontos szerepet tölt be a műsorban, különösen a zenekarral közös előadásokban szolgál hasznos tanácsokkal a versenyzőknek. Batta Andrásnál, a Zeneakadémia nagy múltú professzoránál keresve sem találnánk alkalmasabb zsűritagot. Pontosan tudja, mit várhat el egy fiataltól és mi az, ami egy tehetséget megkülönböztet a többi versenyzőtől. A magyar zenészek új generációját Balázs János, zongoraművész és Várdai István, csellista képviselik, akik mindig segítő kezet nyújtanak a virtuózok zenei érvényesülésében.
A műsor igazi ugródeszka mindenki számára kortól és hangszertől függetlenül. Olyan kiváló, mára elismert és közkedvelt zenészek köszönhetik karrierjük felívelését a műsornak, mint Kökény Tamás, Váradi Gyula, Boros Misi vagy Szűts Apor. Ennél a versenynél is igaz, hogy nemcsak a tényleges nyertesek profitálnak a részvételből, hanem minden jelentkező, aki bekerül az élő műsorba. Rengeteg különdíj és közös projekt várja a zenészeket a megmérettetés után, nem beszélve az elsőosztályú referenciáról, amelyet a Virtuózok magas színvonala biztosít. Ez nem (csak) játék, hanem komoly megmérettetés. Nekünk, nézőknek azonban egy igazán tartalmas és élvezetes műsor. Érdemes lesz követni az eseményeket…
„Most csak azokkal beszélgetsz, akik a színpadon bohóckodnak, de egyébként sok embernek van még munkája ebben a projektben.” – Bemutatkozik a szolnoki fiatalokból álló 1LIFE zenekar. A kezdetekről, jövőről, álmokról.
Melyikőtök hogyan kezdett zenélni?
Jankó Marcell: Ötödikes-hatodikos koromban kezdtem klasszikus gitáron játszani. Slash és a Guns N’ Roses miatt, azt 3-4 évig csináltam. Két éve pedig basszusgitározom.
Sárszegi Dávid: Tizenkettő voltam, amikor elkezdtem gitározni, de korán rájöttem, hogy nincs hozzá tehetségem. Később apukám dob iránti rajongását vettem át. Hetedikes-nyolcadikos lehettem, amikor megvettem az első elektromos dobomat, azóta gyakorlok rajta a mai napig.
Bajnai Marcell: A rádióban szerintem AC/DC-t hallottam, tetszett benne a gitár, ezért beiratkoztam tanárhoz. Azt hittem, ott megtanulok rock gitározni, de mikor kiderült, hogy nem, abbahagytam. Utána internetről tanultam. Akkor nekem egyértelmű volt, hogy elkezdek dalokat is írni, és a gyenge próbálkozások után lettek olyanok is, amik használhatóak.
Hogy kezdtetek együtt dolgozni, hogy alakult ki a jelenlegi formáció?
BM: Még általános iskolában csináltunk egy barátommal zenekart, azt akartuk kibővíteni. Jött egy gitáros srác, majd Dávid. Akivel alapítottam az együttest, kiszállt, így kellett egy basszusgitáros. Hallottuk, hogy Jankó Marci basszusgitározik, így megkerestük, 2016 januárjában ő is csatlakozott. Aztán jöttek sorban a felkérések, a koncertek, és közben a másik gitárossal elváltak útjaink.
JM: Nagyon sokat segített a zenekarnak ebben a hármas felállásában a Gitármánia Tábor. Elmentünk oda, és utána úgy jöttünk ki, hogy jó, most már tényleg úgy érzem, hogy összeszoktunk.
fotó: Berényi Kitti
Mostanság elég nehéz behatárolni, hogy egy zenekar milyen stílust képvisel. Rátok kik hatnak leginkább?
BM: Érdekes és hasznos, hogy nagyon különböző zenéket hallgatunk. Dávid és Marci elég metálosak, én egyáltalán nem. Sokkal jobban benne vagyok a magyar alternatív, meg úgy általában az alternatívabb és indie dolgokban. Ők ketten pedig hallgatnak például rappet is.
JM: Attól zenész egy zenész szerintem, ha sokféle zenét hallgat, mert attól fejlődik .Azért kell mindenfélét megtanulni, mindenfélét hallgatni, mert akkor mindenhol meg tudod állni a helyedet, és ezzel fejlődsz. Szüleim sokféle zenét hallgattattak velem kiskorom óta. Tehát olyan disco slágerek, hogy Blondie, aztán jött a Queen, AC/DC…
SD: Más-más műfajokból jöttünk, és ezt próbáljuk ötvözni. Az a jó, hogy tényleg vegyülünk. Mert Marci sem csak alternatívot hallgat, és nekünk is nagyon széles a skála. Ahhoz képest, hogy én a modern metál zenéért vagyok meghalva, szerelmes vagyok Cserháti Zsuzsába meg Demjén Ferencbe. Most voltunk stúdióban, ott úgy fogalmaztak, hogy mi elég kemény popzenét játszunk.
BM: Ezen amúgy nem is gondolkozunk szerintem, amikor dalt írunk vagy próbálunk. Csináljuk, ami jól hangzik. Próbáljuk rádióbarátra, de azért mondanivalóval.
JM: Minőségi zenét adjunk ki, az a lényeg.
SD: Viszont, ha sávonként meghallgatnád csak a gitárt, csak a dobot, csak a basszust, azt el tudnád helyezni stílusban. Ott van a Maradok ember például. Annak a dobja kőkemény rock, sőt, inkább már metál, a basszusgitár funky. És van egy lágy, harmonikus gitár benne, amiről nem gondolnád, hogy a végén kemény lesz. A szöveg meg teljesen lírai, nyugodt hangvételű.
https://www.youtube.com/watch?v=54z5bW_Uehw
Honnan az együttes neve?
BM: Csak feldobtunk valamit. Egy életünk van, írjuk számmal, tök mindegy, csak csináljuk, 1LIFE. Az elején nem tetszett, de mostanra hozzánk nőtt, és a mondanivalója sem rossz. Ha jobban belegondolunk, illik ránk, a stílusra, és részben a szövegekre is igazából. Sok elmúlással kapcsolatos szöveget írok, és ez az egy élet dolog még passzol is.
SD: A név már a legkevesebb, és a Sárszegi Dávid és a többieket elvetettük. Felkerült a lábdob bőrre, jól nézett ki, és elkezdett egyre jobban hangozni.
Marci, leülsz és írsz, vagy a szövegek találnak rád?
BM: Csak egy sor, egy kép, egy hasonlat vagy egy metafora kell, amikre aztán építek. Általában utazás közben vagy fürdéskor jutnak eszembe. Ezeket a sorokat felírom telefonba, vagy feldúdolok egy dallamot, és ha olyan hangulatban vagyok, leülök a gitárral, és elkezdem formálgatni. Van, hogy több nap vagy hét kell, de van, hogy pár óra alatt kész lesz a dalszöveg. Ilyen volt a Táncolunk a végtelenben is. Január elsején reggel kikísértem egy haveromat a buszmegállóba. Teljesen kihalt volt minden, és akkor jött egy olyan sor, hogy „Másnapos a város”. Akkor ezt eltettem, a dalt pedig csak pár hét vagy hónap múlva írtam meg.
https://www.youtube.com/watch?v=2te0ou1oReI
A Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál tehetségkutatóján második helyezettek lettetek. Milyen élmény volt?
JM: Harminc valahány zenekar közül tizenhármat választottak ki. Két zsűritag a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről volt, és ők értékelték a zenénket. Már az is sokat jelent, hogy megmutathattuk nekik azt, hogy mit tudunk.
BM: Ott volt például a Run Over Dogs énekese. Nagyon jó érzés volt, amikor odajött hozzánk, és mondta, hogy milyen jók voltunk, és folytassuk.
JM: Az egyik díj az volt, hogy a The Houdinis zenekarnak négy turnéállomásán lehetünk előzenekar.
Marci, megkaptad itt az Újfalusi Gábor-díjat. Kiknek adják ezt?
JM: A kiemelkedő zenei tehetségek kapják meg.
forrás: 1LIFE – facebook
Szolnok mellett a környéken is egyre népszerűbbek vagytok, illetve léptetek már fel Kecskeméten és Budapesten is. Milyen érzés a növekvő népszerűség? Nehéz ezt 17 évesen feldolgozni?
JM: Nekem mindig az volt az álmom, hogy amit csinálok a zenében, azt meg tudjam mutatni minél több embernek, ezért jó érzés, ha sok helyre megyünk. Tehát nekem ezt nem kell feldolgozni, nem kezdek el drogozni miatta.
Voltatok a Blahaluisiana és a Soulwave előzenekara, az utóbbié kétszer is. Hogy kerültetek kapcsolatba velük?
BM: A Tisza Mozi tulaja ajánlott minket a Blahaluisiana elé a jászberényi mozinak, ez tavalyelőtt volt. A következő évben hívtak még egyszer, a Soulwave elé is. Ez már kicsit profibb volt, a Blahaluisiana elé csak odamentünk és játszottunk. Ekkor már felhívtak minket a koncert előtt, pontosan megbeszéltük, hogy ki mikor érkezik, ki mikor áll be. Utána pár héttel ismét megkerestek minket, hogy jók voltunk Jászberényben, és a srácok szeretnék, ha mennénk Kecskemétre is velük.
fotó: Berényi Kitti
Ki az, aki előtt szívesen fellépnétek?
SD: Én az AvengedSevenfold előtt szívesen játszanék.
JM: Magyar zenekarok közül szívesen turnéznék egyet a FISH!-sel vagy a FatalErrorral.
BM: Ha működne, a Grenmával.
SD: Mondjuk egy AWS-Nova Prospect – 1LIFE turnéra is befizetnék.
BM: Igazából annak örülnék, ha a Soulwave-vel tudnánk szorosabb kapcsolatot kialakítani. Azt vettük észre, hogy a közönségük is vevő ránk, és a stílusunk is hasonló.
És ha elengedtek minden valóságos dolgot. Legnagyobb álom, akik előtt fellépnétek?
BM: FooFighters.
JM: Nekem az a legnagyobb álmom a zenekarral, hogy a Wembleyben fellépjünk.
SD: Nekem ez a tízenezer feletti közönség már személytelen. Az elsősorral sincsen semmilyen kontaktod. De mondjuk azt, hogy akkor én egy Papp László Arénát szívesen megtöltenék.
Kedvenc zenekaros élmény?
JM: Nekem Paks.
BM: Koncert előtt nagyon szeretem azt, amikor pár perccel vagyunk a színpadra menés előtt. Együtt vagyunk hátul hárman, csak egymásra koncentrálunk.
SD: Igazából mindent szeretünk, ahol együtt vagyunk, bármit érdekesebbé tudunk tenni. Én legjobb élményként most a mostani stúdiózásunkat mondanám. Olyan volt, mint egy ősz hajszál. Látszódott a belefektetett két évünk. Végre tényleg úgy szólalunk meg, és olyan felvételünk van, amit már megérdemel a zenekar.
Van valamilyen rituálétok koncert előtt?
BM: Össze szoktunk így borulni hárman, meg öklözni.
https://www.youtube.com/watch?v=TtpwSY6dJ-M
A család és barátok véleménye mi a zenétekkel kapcsolatban?
BM: Nagyon nagy szerencsénk van, mindenki támogat, mindenki beletesz valamit. Nekem apum sok helyre elvisz minket, és szinte ő a menedzserünk. Próbáljuk mi intézni a dolgokat, de azért kell egy felnőtt mögénk, aki tényleg tudja, hogy hogyan működnek a dolgok. Dávidnak az anyukája énektanár, ő az elején nagyon sok tanácsot adott zeneileg. A sikerünkhöz nem csak mi hárman kellünk, hanem ez a három család együtt, meg a baráti kör.
SD: Most csak azokkal beszélgetsz, akik a színpadon bohóckodnak, de egyébként sok embernek van még munkája ebben a projektben.
Előfordult már, hogy az együttes ügyeiből kifolyólag háttérbe szorult az iskola? Mi erről a tanáraitok véleménye? És úgy általában hogyan egyeztethető össze a tanulás és a zene?
JM: Igazából a zenekar nem szól bele abba szerintem, hogy mennyit tanulok, mert próbák hétvégén délelőtt vannak, aztán délután nyugodtan tudok tanulni. Például a matektanáromnak örültem legjobban. Nagyon kemény tanár, de imádom. Ő csomószor kérdezett a zenekarról, el akar jönni koncertre, ilyenek.
BM: Én is azt tudom elmondani, hogy sokan kérdezgetik, hogy mikor lesz legközelebb koncert, meg mi a helyzet a zenekarral. Az iskolába egyelőre annyira nem szólt bele az együttes, párszor volt hétköznap délután városi rendezvény úgy, hogy néhány óráról kikérőt kellett kérnünk.
És például magyartanár mennyire értékeli a szövegeket?
BM: Nekem a magyartanárom meghallgatta a zenénket, és ő azt mondta, hogy neki tetszenek a dalok és a szövegeim is.
Rövid- és hosszútávú tervek zenekarilag?
JM: Minél többen megismerjék a zenénket, minél többen hallgassanak.
BM: Hosszútávú cél az, hogy sokat koncertezzünk az ország minden pontján. Odamegyünk, várnak minket, és ismerik a dalokat.
SD: 2018-ban biztosan ki fogunk hozni több dalt, és szeretnénk klipet is csinálni majd hozzájuk. Most lesz az évnyitó koncertünk, meg egyébként telik a naptárunk.
A 1LIFE február 3-án tartja évindító koncertjét a szolnoki Váróterem Klubban. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a zenekarnál lehet. A zenekar Facebook és Instagram profilját itt megtalálod.
Egyre közeleg az Oscar-díj átadása és lassan kirajzolódik előttünk, hogy kik is az idei szezon legnagyobb esélyesei. A Három óriásplakát Ebbing határában a Golden Globe-díjaival és remek fogadtatásával karöltve a mezőny elejére tört. De mit is várhatunk ettől a filmtől?
Martin McDonagh neve nem csak a filmes körökben csenghet ismerősen, hiszen – elsősorban – egy roppant különleges, kortárs drámaíróról van szó. Az ír úriembertől volt szerencsém látni A kripli című színdarabot, valamint a kortárs színháztörténettel ismerkedve Az inishmoore-i hadnagyot is elolvastam. 2004-es rövidfilmje, a Six Shooter elvitte a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó aranyszobrocskát, első egész estés filmjére azonban még várni kellett pár évet, így a filmvilágba már drámaírással elért sikerei után jóval később, a kétezres évek végén lépett be igazán. 2008-ban jelent meg az In Bruges (csodás magyar címmel: Erőszakik), amely film miatt mind a kritikusok, mind a közönség felfigyelt rá.
McDonagh drámáin és filmjein egyaránt felismerhető a mester kézjegye, utánozhatatlan az, ahogy szarkasztikus, fekete humorral mozgatja a karaktereit, sokszor parodisztikus helyzeteket szülve. Az In Bruges zseniális szövegei elvitték a hátán a filmet (a forgatókönyvet Oscarra is jelölték), és ezek után mindenki egy újabb nagy durranást várt McDonagh-tól. A 2012-es A hét pszichopata és a si-cu azonban egyáltalán nem ért fel elődjéhez, szórakoztató, ám sokkal üresebb és érdektelenebb film lett, de Sam Rockwell remek alakítása miatt nem lehetett nem szeretni.
McDonagh harmadik filmje a Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) – az alkotás pedig tudatosan menetel az Oscar-díjátadó felé. A színészgárdából ezúttal Colin Farrellt (végre) elhagyta, de szerencsére Sam Rockwell maradt, utóbbit pedig alakításával a legjobb férfi mellékszereplő kategória egyik éllovasaként emlegetik. A történet szerint Mildred Hayes (Frances McDormand) lányát meggyilkolják, és gyilkosát hónapok óta nem tudják előkeríteni. Az anya kibérel három óriásplakátot, amelyeken egyenesen a rendőrfőnöknek (Woody Harrelson) szán provokatív üzeneteket. Egy másik rendőr (Sam Rockwell) is belép az ügy menetébe, az anya és a rendőrség között pedig egyre nő a feszültség.
Az előzetesből kiderül, hogy ezúttal sem leszünk híján káromkodásnak és a megszokott fanyar humornak. McDormand karaktere semmitől sem riad vissza, hogy elérje célját, ebből pedig minden bizonnyal sokszor abszurd és erőszakos jelenetek jönnek majd létre. McDonagh a forgatókönyv írása közben a főszerepet eleve McDormandnek szánta, de az Oscar-díjas színésznő eleinte nem akarta elvállalni a szerepet (végül férje, Joel Coen győzte meg). Az elhulló emberek számát tekintve elvileg ez lesz a ,,legkíméletesebb” – a rendező eddigi filmjeit figyelembe véve.
A magyar mozikba január 25-én érkezik a Három óriásplakát Ebbing határában, már nem kell sokat várnunk, hogy láthassuk McDonagh vicces, ütős és valószínűleg brutális ámokfutását.
2018 is bőven tartogat számunkra olyan filmeket, amik miatt megéri kicsengetni a mozijegyek árát. Az év elején két trilógia is befejeződik, de jön Han Solo film, újabb Bosszúállók, Jurassic World és jön a nagysikerű Harry Potter előzmény film, a Legendás állatok és megfigyelésük második része a rajongók legnagyobb örömére. Pattogatott kukoricát az ölbe, üdítőt a tartóba, jöjjenek a várva várt 2018-as filmek.
Az év elején egyből két trilógia is véget ér.
Az útvesztő 3: Halálkúra
A főszereplő Dylan O’Brian tavalyi forgatási balesete miatt egy évet csúszott a várva várt befejezés, melyben Thomas és társai készülnek betörni az Utolsó városba egy labirintuson keresztül. A csapat azért vág neki ennek a létező leghalálosabb útvesztőnek, hogy választ kapjanak azokra a kérdéseikre, amelyek már a Tisztás óta foglalkoztatják őket. A befejezés január 25-én debütál a magyar mozikban.
A szabadság ötven árnyalata
Sajnos vagy nem sajnos, de február 8-án véget ér a világsikerű trilógia. A film elején szemtanúi lehetünk Christian és Anastasia mesébe illő esküvőjének, ám a mézes hetek után kiderül, hogy a férfinak még mindig vannak titkai, melyek megkeseríthetik a pár életét. A kalandok során pedig természetesen forró pillanatokból sem lesz hiány.
https://www.youtube.com/watch?v=ofiCa1knUdE
Hogyan is telhetne el az év Steven Spielberg film nélkül? Sehogy!
Ready player one
Az előzeteseknek hála már sejthetjük, mi vár ránk március 29-én. A valóságban nincs semmi jó. Szerencsére nem is kell törődnünk vele. 2044-ben már mindenkit beszippant a világot átfogó virtuális játék, az OASIS, amelyben mindenki a maga választotta avatárjával vehet részt: és nem szembesül semmi rosszal, ami a játékon kívül várná. Egy pörgős, popkulturális utalásokkal teletömött vad utazás az OASIS világába. Amikor az OASIS-t feltaláló és a céget alapító James Halliday meghal, a végrendeletéből kiderül, hogy elrejtett néhány titkot a rendszerben. Aki ezekre rátalál, mesés gazdagságot nyerhet. A film középpontjában a 18 éves Wade áll, aki vállalja a kalandot, pedig tudja, hogy az élete a tét.
Ha más univerzumban szeretnéd érezni magad, akkor a május mindenképp a te hónapod lesz! A Star Wars és a Marvel univerzum is csak Rád vár!
Bosszúállók: Végtelen háború
A korábban megjelent Marvel filmekből tudhatjuk, hogy a Földet eddig is nagyon sok veszély fenyegette, de a harmadik részben már egy olyan valakivel kerülnek szembe a Bosszúállók, aki az egész világegyetemet akarja. Egy Thanos nevezetű gonosz istenségféle szert akar tenni bizonyos kövekre, amiknek az egyesített hatalmával ő lehet a legerősebb élőlény, de ezt a Bosszúállók nem engedik és így kezdetét veszi a végtelen háború, mégpedig két részben lebontva. Ebben a háborúban viszont nem csak a bosszúállókra van szükség, hanem a Marvel univerzum más legendás hőseire is, többek között a Galaxis őrzőire. Az izgalmas ígérkező csata május 4-én veszi kezdetét.
https://www.youtube.com/watch?v=jAW5vp5iGL0
Star Wars: Han Solo
Május 25-én (az amerikai bemutató időpontja) a Star Wars filmek egyik legikonikusabb karaktere saját filmet kap. Az Új remény előtti időkben játszódik a film, amiben megtudhatjuk, hogy miként teltek az űrcsempész napjai, hogyan találkozott jó barátjával Chewbaccával. Ha ez nem keltené fel eléggé az érdeklődéseteket, arra is fény derül, hogy hősünk miként tett szert az Ezeréves Sólyomra. A filmben feltűnik Woody Harrelson és Emilia Clarke is.
Ha nyár, akkor irány a szigetvilág! Jól ismert karakterek térnek vissza ismét a filmvászonra.
Jurassic World : Bukott birodalom
Júniusban a dinoszauruszok által uralt szigeten egy vulkán kitörni készül. Egy mentőcsapat útnak indul, hogy megmentse a dinókat, de időközben a tűzhányó is működésbe lép, így felpörögnek az események. A cél már nem csak a dinók, hanem a mentőcsapat evakuálása is a hamarosan megsemmisülő szigetről. A film executive producere Steven Spielberg, főszerepben pedig ismét Chris Pratt-et láthatjuk.
https://www.youtube.com/watch?v=qcl66Tgs57s
Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
A dinoszauruszok szigetéről pedig csapjuk át a görög idillbe. Július 20-án kerül a Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA(Mamma Mia: Here We Go Again!) című film a mozikba. Bár a filmben megjelennek az eredeti gárda tagjai is (Meryl Streep, Colin Firth, Pierce Brosnan), de mellettük feltűnnek a fiatalkori énjeiket alakító színészek is. Az előzetesből azt is megtudhatjuk, hogy Cher fogja alakítani Sophie nagymamáját. Sophie teherbe esik, ám ő sem tudja, hogy ki a gyermeke édesapja, így anyja barátnőinek a segítségét kérik. A már jól ismert barátnők elmesélik a lánynak, hogy Donna hogy vészelte át ezt az időszakot.
Az év vége felé is tartogat számunkra izgalmas filmeket Hollywood.
Legendás állatok és megfigyelésük 2
Akinek hiányzott a varázs világ, annak jó hírrel szolgálhatok. November 16-án 1926-ba, helyileg pedig Párizsba utazunk a Warner Bros.-nak hála, ahol Göthe Salmander és a fiatal Albus Dumbledore fog össze, hogy elkapják a megszökött sötét varázslót, Gellert Grindelwaldot. Természetesen az első filmből ismert szereplők is visszatérnek. Azoknak, akik már most aggódnak, hogy mi lesz velük a második film után, üzenném, hogy ne tegyék. A sorozat 19 évet ölel fel, tehát az ötödik rész éppen 1945-ben fog játszódni. Pont abban az évben, mikor Dumbledore és Grindelwald összecsap a Harry Potter- könyvek alapján.
Az év utolsó hónapjaiban, ami kiemelt időszak mozis szempontból, kerülnek bemutatásra más sokat ígérő filmek. A DC univerzumból decemberben jobban megismerkedhetünk Aquaman-nel, és a Transformers hatodik részét is megnézhetjük. Az újabb előszereplős Disney mese, a Mulan pedig novemberben már látható lesz a filmvásznon.
Kiemelt kép: A Solo film stábja Fotó: Lucasfilm Ltd
A szerelem, a szerelem,/ A szerelem sötét verem – olvashatjuk Petőfi Sándor A szerelem, szerelem című versében. És milyen igaza is van… Azonban nem ő volt az első, aki erre rájött. A szerelem témaköre már a kezdetektől fogva jelen van az irodalomtörténetben. Mondhatni, ahogy Erósz megjelent a Földön, úgy hozta magával a szerelem mámorító érzését is. Ez nem meglepő, hiszen a szerelem érzése az ókor emberétől kezdve a 21. század egyénéig mindenkit megtalált, ugyanis ez az emberi élet természetes velejárója. Azonban a szerelem nem mindig csak boldogság és önfeledt kacagás, ambivalens érzések tárházát foglalja magába. Ezért is olyan nehéz megfogalmazni, hogy mit is érez az egyén akkor, amikor szerelmes. Költőink azonban mégis megpróbálkoztak szavakba önteni szerelmes lelkületük mindennapi érzéseit.
A szerelem kifejezése és ennek lehetséges módjai illetve etikus szabályai művészeti korszakonként más és más. Ennek titka abban rejlik, hogy egyes ilyen korszakokban a kultúra, a művészeti felfogás illetve a világnézet eltérő volt, a fejlődés különböző szakaiban járt, így az is eltérőnek bizonyult, hogy mennyire engedhették meg maguknak a költők a szerelemnek mint bensőséges érzetnek a szavakba formált kivetülését. Ez akár egy korszakon belül is óriási különbséget mutathat. Legegyszerűbb példaként talán a középkorra is oly jellemző vallási és világi líra összehasonlítását hozhatjuk: míg jól látjuk, hogy a világi lírában sokkal nagyobb teret engednek a szókimondásnak, a szerelem kifejezésének, addig a vallási lírában ez a kifejező eszköztár mereven leredukálódik, ugyanis a különböző hittani konvenciók nem engedhették meg, hogy egy vallásos ember úgy mondván túlságosan nyíltan és puritán fogalmazzon a szerelemről. Az egyén világnézete tehát keretek közé zárta már csak azt a módot is, ahogyan az egyén gondolkodhatott.
Másrészről korszakonként is eltérő a szerelemről alkotott kép és felfogás. Talán a magyar irodalom az egyik legszebb példája a szerelem lírai kifejezőtárának fokozatos változására. Jól lehet bár nálunk is voltak vallásos költők, de ahogy haladunk egyre előrébb az időben a jelen felé, úgy válik egyre különlegessé de ugyanakkor összetetté a szerelem fogalma, és ez a lírában bőven kifejti hatását. Érdekes megfigyelés lehet az is, ahogyan egyre inkább átterelődik a szerelem érzése magáról a tényleges megfoghatatlan érzetről az egyén belső érzelmeire, szenvedéseire. Ugyanis a szerelem nem mondhatni, hogy egyenlő lenne a boldogság fogalmával. Máshogy ír a szerelemről a reneszánsz embere és máshogyan a romantika költője, egyszerűen azért mert mások a tapasztalataik illetve mások a társadalomtól és az olvasóközönségtől elvárt normák is. Ugyanakkor a tudományok fejlődése ha szerelem nézetét nem is, de a szerelemről való gondolkodást és maga az érzésnek a leírását valamilyen szinte megváltoztatták, megformálták. Freud például a szexuális ösztönből vezeti le a szerelmet, tehát nem szellemi megnyilvánulásnak tekinti, hanem egy testi jelenség lelki következményének. Magyar költőink is -valószínűleg saját empírián- rájöttek, hogy szerelmesnek lenni annyi, mint egy őrjítő zsákbamacskát játszatni: sose tudod, mit húzol ki a zsákból.
Nagy Bella és Jókai Mór (forrás: irodalmjelen.hu)
Jókai így fogalmazott a szerelemmel kapcsolatban:
Milyen nagy bűn a szerelem, hogy ily nehéz a büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi, aki benne vétett, s örökségül hagyja fájdalmát az utódokra is!
Akármennyire is szidhatjuk a szerelmet, nem mondhatjuk, hogy érdemtelen és eredmény nélkül elmúlik. Mi, magyarok például nagyon is hálásak lehetünk, hogy legnagyobb lírikusaink szinte kivétel nélkül egytől-egyik átmentek ezen ellentétes érzéseken, ugyanis ezekből születtek irodalmi kánonunk legszebb szerelmes versei. Balassitól kezdve Adyn keresztül Simon Mártonig mindenki tapasztalt valamit a világ ezen szegmenséből, és még ha a szavak mások is, az érzet biztosan valami hasonlatos lehetett.
A következőkben összegyűjtöttünk több száz éves irodalmunk legismertebb szerelmes verseit, mely talán tükre lehet annak, hogya szerelem fogalma és az erről való írásmód hogyan változott az idők során.
Balassi Bálint
Balassi Bálint a reneszánsz kor kiemelkedő lovagköltője, akinek életművét három témában szokták elkülöníteni: (1)a lovagi és vitézi életről szóló dalok, (2) az istenes versek és (3) a szerelemi költészet. Bár Balassi életművében igen sok szerelmes verset találunk, mégis kiemelkednek közülük a Losonczy Annához írt költemények. A költő verseiben Júliának nevezi kedvesét, ezért ezeket a verseket Júlia-ciklusként szokás említeni a vitéz-költő életművében. A ciklus alkotásai közül a legismertebb a Hogy Júliára talála, így köszöne neki című vers, melyben a költő Annához fűzött érzelmei és gondolatai jelennek meg, persze mindez a reneszánsz kor szellemében. Az alkotás számos bibliai utalást és egy igazán bő, összetett motívumrendszert tartalmaz, de mindvégig törekedik a harmónia és az egyensúly fenntartására. Érdemes megfigyelni a vers zárlatát, bár az költemény hat versszakból áll, ebből öt Balassi felhevült érzéseit hivatott leírni, és csupán az utolsó, hatodik versszakban jelenik meg Júlia – ekkor szerzünk tudomást egyébként a vershelyzetről is – aki mindezen kimondatlan érzelmekre csak egy mosollyal válaszol.
Balassi Bálint (forrás: sulinet.hu)
Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!
Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai líráját a rokokó korszakhoz, ugyanakkor a felvilágosodás időszakához (klasszicizmus, szentimentalizmus) szokás sorolni. A magát ars poeticájában vidám természetű poétának nevező költő életében szintén meghatározó élmény volt a szerelem. Lillának címzett versei a korszak legszebb és legmeghatóbb szerelmi alkotásai, melyben mind rokokó mind pedig szentimentalista vonásokat felfedezhetünk. Ilyen például egyik korai verse, ami a Tartózkodó kérelem címet viseli. Csokonai ezen költeményében a szerelem mint égető, benső hatalmas tűz érzéki állapotairól olvashatunk. A három versszakos alkotás a maga egyszerű módján mégis briliáns, a rokokó korszakra jellemző csengő-bongó rímek és a virág-metaforika átszövik az egész alkotást, fokozzák a szerelem lendületes és felhevült érzésnek versbeli kivetülését.
Csokonai Vitéz Mihály (forrás: irodalmijelen.hu)
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis ‘tulipánt!’
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
Vörösmarty Mihály
A kora romantika költőjét, Vörösmarty Mihályt is megtalálta a szerelem. Bár a Szózat szerzőjének életművében kevésbé kiemelkedő a szerelmi líra, azért mégis írt egy-két olyan mély érzelmi inditatású költeményt, melyben kedvese iránti gyengéd érzéseket fejezte ki. Ezen alkotások legtöbbje feleségéhez, Csajághy Laurához szólnak. A merengőhöz című alkotásában a bánat és a szerelem, a merengés és a szeretet érzéseinek összevegyüléséről olvashatunk. A vers első mondata ma már mondhatni szállóigeként él tovább a magyar nyelvben: „Hová merűlt el szép szemed világa?”
Vörösmarty Mihály (forrás: arcanum.com)
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
Petőfi Sándor
Petőfi lírája olyan sokrétű, mint maga a költő. A romantika korának költője egy igazi versbomba volt, rövid élete során olyan terjedelmes életművet hozott létre, mint mások egész életük alatt. A költő különböző tematikájú versei főként saját korának politikai és történelmi eseményeinek voltak alárendelve, de szerelmi tematikájú versei éppoly nagy számban keletkeztek, mint a forradalmi szándékú alkotásai vagy éppen a tájversei. A költő életművében különleges helyet foglal el a házasság után keletkezett versek, az úgy nevezett a hitvesi líra. Ezek az alkotások a korban is szépségideának számító Szendrey Júliának készültek, a költő és a fiatal nő páratlan szerelmi kapcsolatát mutatják be. A Szeptember végén című vers -szerintem- az egyik legérdekesebb és legszebb szépirodalmi alkotás a magyar művészettörténetben, ugyanis azonfelül, hogy egy nagyon szépen megkomponált, érzelmes verset olvashatunk még mást is tartalmaz: a szerző félelmetes ugyanakkor fájdalmas jóslatát a jövőre nézve. Petőfi elgondolásai beteljesültek, felesége valóban egyhamar eldobta az özvegyi fátylat férje tragikus halála után.
Petőfi Sándor (forrás: papgeno.hu)
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Ady Endre
A 20. században a szerelem fogalma óriási változásokon ment át az irodalomban, és szerény véleményen szerint ebben nagy szerepe volt a kor nyugatos költőjének, Ady Endrének. Ady lírájában a szerelem már nem csak mint boldogság, szeretet, önfeledtség metaforájaként jelenik meg, verseiben a szerelmi kapcsolatot mint soha véget nem érő boldogság és fájdalom közötti lebegést ábrázolja. Nála jelenik meg különösképpen perdita-kultusz fogalomköre, azaz a megromlott, erkölcstelen nő ábrázolása. Verseiben a nő, aki jelen esetben Léda (Diósyné Brüll Adél) már nem egy felsőbb érintetlen fogalom, hanem férfival egyenrangú társ, aki épp annyira képes szerelmet csikarni, mint megbolondító fájdalmakat okozni. A Héja-nász az avaron című versében Ady a szerelmeseket úgy írja le, mint kit egymásba húsába tépő, veszekedő, de mégis egymást szerető héjamadárt. Felettébb zseniális leírása a valódi szerelmi életnek.
Ady Endre (forrás: cultura.hu)
Ady Endre: Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
József Attila
Ha olyan valakit keresünk, aki mindennél és mindenkinél jobban vágyott a szeretetre és szerelemre, akkor az talán József Attila lenne. A Nyugat második nemzedékének költője szinte bármit odaadott volna egy falatnyi szeretetért. A költő a korban még nem igazán ismert Bordeline személyiségzavarban szenvedett (olyan betegség, ami a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal jár, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető). József Attila a szerelemmel is próbálta orvosolni múlhatatlan szeretetéhségét, azonban ez sem jelentett számára kiutat a magányból. Többek között pszichológusába, Kozmutza Flórába is beleszeretett, akihez a Gyermekké tettél című verse is szól. A vers a költő belső ambivalens érzéseit, a gyermeki élet visszaderengését és fájdalmas érzetek sorát gyúrja össze egy alkotássá. Ezen költeményből érezhető, mennyire is kilátástalan is volt József Attila egész élete.
József Attila (forrás: vates.hu)
József Attila: Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
magamba bujtam volna, nem lehet –
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
Pilinszky János
Pilinszky János költészete már a 20. század második feléhez áll közelebb. Rövid, tömör versei, képhasználata, szókészlete már egy modernebb világfelfogást mutat. A szerelem egyre inkább fordul át fájdalmassá- elsőre ez az a tendencia, amit leszűrhetünk, ha a korszak irodalmát vizsgáljuk. Mint minden, így a szerelem is csak fájdalmat okoz, elmúlik, valahol mélyen elraktározódik, de elfelejtődik. Csak néha-néha, egy-egy magányos pillanatban dereng fel, milyen is volt szeretve lenni. Pilinszky Miféle földalatti harc című versei ezeket az érzeteket adja vissza. Ki tudja, mi lett a régi szerelemmel?
Pilinszky János (forrás: cultura.hu)
Pilinszky János: Miféle földalatti harc
Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.
Simon Márton
A szerelem a 21. századba is átöröklődött. Korszerű leírásokat modern költők által kaphatunk, Simon Márton egy ilyen költő. Háromnegyed négy című alkotása a modern szerelem legtipikusabb leírása. Nem tudjuk, hogy mi az, de jelen van. Hat. Egyszer minket is megtalál. A versben Simon Márton különböző emlékképeket és érzeteket társít kedveséhez, ugyanakkor végig fontos szerephez jut az idő. Már a címben kijelöli a gondolkodás időszakát, ami egy hajnali idő, érezhetően erősen melankolikus, merengő hangulatban találjuk a lírai ént. Hajnali órák, a cigarettafüst, a hideg szelek és az idő múlása végül mind összeolvad eggyé. A szerelemre talán a legegyetemesebb választ pont Simon Márton képes megadni: „Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.”
Simon Márton (forrás: szifonline.hu)
Simon Márton: Háromnegyed négy
A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem
ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom.
Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok;
nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam.
Mondok valamit magamban. Látom a lehelletem. Nézem.
Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok,
félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden.
A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű,
mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Rá kéne gyújtani,
ezért jöttem ki. Nem. Azért, mert nem tudok visszaaludni.
És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene,
igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig
hibának éreztem még azt is. És nem értem, miért kellek neked,
elmondanám, most, kezemen az öled szagával, könnyebb
lenne mégis. És nem tudom, hány ölelés kell, akár csak egy napra
(estig összetartson), szóval, hogy ölelj. Ilyeneket kéne mondanom.
Bent alszol. Nézem az ég súlyos színeit a szív felőli oldalon.
Dohányzom. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak.
Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.
Január 12-én fél nyolctól a szombathelyi Végállomás Klubban bődületes koncertnek lehettünk részesei. A vas megyei megyeszékhelyre látogatott a három, jó kapcsolatban lévő zenekar, az Idegen, a Sorbonne Sexual és a Trick, helyi vendégük pedig az Eticatt banda volt.
Az írás sosem tartozott a legjövedelmezőbb foglalkozások közé, Nyári Krisztián szerint az utolsó olyan magyar író, aki minőségi szépirodalmat írt és ebből fényesen fenntartotta magát, az Jókai Mór volt. Ez a helyzet ma is fennáll, általánosan elmondható, hogy a magyar íróknak más munkákat is el kell vállalniuk ahhoz, hogy tisztességes havi keresetük legyen. Magyarországon nagyon kevesen tudnak az irodalomból megélni, és ők sem kizárólag könyvírásból tartják fent magukat: szerkesztést, újságírást, fordítást, forgatókönyvírást is vállalnak Vannak olyanok is, akik egészen más jellegű munkát végeznek az írás mellett. Sirokai Mátyás például dobot tanít gyerekeknek, Kabai Lóránt pultosként is dolgozik, Győrffy Ákos egy hajléktalan szállón szociális munkás.
Miért nehéz megélni az írásból?
Nézzük a piszkos anyagiakat. Változó, hogy egy szerző mennyi részesedést kap, ez általában a könyv nettó árának 8-12 százaléka. Egy 4000 forintos könyv esetében körülbelül 3800 forinton osztozik a könyvterjesztő, a kereskedő, akik ennek az nagyjából a felét kapják, továbbá a kiadó, a nyomda és a szerző, akik a másik felét kapják az összegnek. Ha az eddigi számoknál maradunk, és a szerző 8 százalék részesedést kap, az 304 forintot jelent könyvenként. Ahhoz, hogy havi 250 ezer forintot megkeressen körülbelül 822 könyvet kell eladni az adott hónapban, 9868 darabot egy évben, és ebből az összegből még adóznia is kell. Ha emellett fordít, novellákat, cikkeket, verseket jelentet meg irodalmi folyóiratokban, lapok kulturális rovatába vagy más írók könyvet szerkeszti 100-150 ezer forintot talán össze tud még szedni.
Egy másik út, ha valaki magánkiadásba kezd. Rizikós, hiszen az író maga áll minden költséget, és magát kell reklámoznia. Ma már bárki kiadhat könyvet, akinek van rá pénze, sok lehetőség közül lehet válogatni. Egy ilyen például a Publio, ahol rengeteg szolgáltatást is kínálnak, hogy több esély legyen arra, hogy az iromány sok emberhez elérjen. Egy 200 oldalas könyv esetében a nyomtatott példány 2100 forintba kerül, az eladási árat a szerző határozza meg. A bevételnek viszont itt sem száz százaléka illeti a szerzőt, a kiadó itt is részesedést kér minden eladott példány után. Lehet kérni lektori véleményt, ez 6000 Ft, a szerzői jogi ügyintézés 15000 Ft, a kézirat formázása 19900 Ft, de lehet kérni kiemelést, reklámozást különböző felületeken. Ezeket persze a szerző is intézheti maga is, csak lehetőségek, amikkel ha valakinek van rá pénze, élni tud. Látszik azért, hogy nem kis befektetést igényel, ha valaki ki szeretné adni a művét, viszont ha bejön, és jól fogy a könyv, akkor sokkal több pénzt is lehet kapni egy-egy eladott példány után.
Forrás: pexels.com
A legkevésbé talán a versírásból lehet megélni, hiszen jóval kisebb a kereslet a verseskötetekre, mint a regényekre, illetve a kötetek ára is kevesebb. Általában 300-600 példányban jelennek meg az elismert szerzők mint például Tóth Krisztina vagy Térey János 1000-1500 példányszámig elmehetnek, és több jutalékot is kaphatnak, mint a pályakezdők. Az éppen legkedveltebb költők mint Simon Márton, Závada Péter vagy Varró Dani köteteiből akár 3-4 ezer is megjelenhet, de mivel a könyvek ára általában jóval kevesebb, mint a regényeké, a szerzők járuléka is kevesebb. Ha elnyernek valamilyen ösztöndíjat, vagy alkotói támogatást, akkor akár 80-100 ezer forintot is kaphatnak egy évig, amíg a köteten dolgoznak, ami megkönnyíti a helyzetüket. Közönségtalálkozókkal, felolvasásokkal is kiegészíthetik a keresetüket, ezekért akár 30-80 ezer forintot is kaphatnak. Persze erre csak a keresett, népszerű költőknek van lehetőségük.
Ebből is látszik, hogy nagyon nehéz belevágni az írói létbe. Ahhoz, hogy valaki elismert és olvasott legyen idő kell, addig viszont mindenképpen B terv is szükséges, hiszen nincs rá garancia, hogy tényleg keresett legyen a könyv vagy kötet, amit kiad valaki. Türelem, jó sok elszántság, tehetség és kitartás kell hozzá, hogy valaki elérjen valamit ezen a téren, de azt mindenkinek be kell látni, hogy milliomos nem lesz abból, hogy könyveket ír.
A műfajok, stílusok keverése és ötvözése mindig nagy feltűnést kelt a zenei életben, hiszen ezáltal teljesen új irányzatok nyílnak meg a zenészek előtt. A határ a csillagos ég mind lehetőségek, mind gyakorlati megvalósítás terén. Bizonyára mindenkiben felmerül a kétely: vajon hol a határ az ízléses stílusvegyítés és a követhetetlen érzelmi hullámok között? Ebben a kérdésben Káel Norbert a szakértő.
A Magyar Rádió számára mindig is fontos volt a klasszikus zenei értékek mellett a fiatal, újító szellemű tehetségek bemutatása, támogatása. Nem meglepő tehát, hogy a Márványteremben ezúttal a Jazzical Trioval készült koncertfelvétel, melyet a Bartók Rádión hallhatunk majd viszont. A három fiatal tehetséget magába foglaló zenei formáció a jazz műfaját és tematikáját körbejáró műsorsorozat révén adott családias hangulatú, ám annál meghökkentőbb és különlegesebb koncertet, amelynek befogadásához bizony jó nagy adag zenei intelligencia szükséges.
A zenekar tagjai, Káel Norbert (zongora), Oláh Péter (nagybőgő) és Lakatos Pecek András (dobok) külön-külön is érdekes zenei személyiségek, akik kétség kívül egyedi látásmóddal bírnak. A zenészek hangjának ötvözete már önmagában egy ígéretes produkciót sejtet, az igazi különlegességet azonban a zenekar stílusa jelenti. A trió neve igen árulkodó ebben a tekintetben, hiszen klasszikus zenei darabokat ötvöznek a jazz műfajának technikai és dallambeli sajátosságaival. Első hallásra talán szokatlan és váratlan ez a felállás, az összhangra és az egyes motívumok egymásba illeszkedésére koncentrálva azonban egy egészen érdekes és újszerű élményben lehet részünk.
A koncerten előadott darabokban még egy jelentős csavar figyelhető meg. A klasszikus darabok valójában szintén feldolgozások, méghozzá különböző népdalok, népzenei témák újragondolásának eredményei. Bartók és Kodály munkásságát senkinek nem kell bemutatni ezen a téren. Alkotásaik révén nemcsak fennmaradtak az addig szájhagyomány útján megőrzött népdalok, hanem több esetben új színt öltve, egymással keverve egy igazi modern alkotássá nőtték ki magukat. A Jazzical Trio ezen gondolatot tovább fűzve a jazz játékos, leleményes és improvizatív elemeit csempészte bele ezekbe a feldolgozásokba. Az elgondolás rendkívül ötletes és figyelemfelkeltő. A megvalósítás azonban igen magas szakmai tudást és tapasztalatot kíván. A trió ezt az elvárt színvonalat könnyűszerrel hozta a koncerten, ahogyan azt minden fellépésen és felvételen tapasztalhatunk. A zenekar visszatérő vendég a hazai kortárs klasszikus zene és jazz helyszínein, eseményein, ahol mindig sikerül kivívniuk az igencsak kritikus közönség elismerését.
A feldolgozások feldolgozásaival járó gazdag keveredésnek köszönhetően az eredeti dallamok, témák csupán egy apró mozzanatát teszik ki a teljes produkciónak. Keresve sem fogjuk az eredeti motívumokat egy az egyben megtalálni, csupán ügyesen elrejtve a szólamok és stílusok végeláthatatlan tengerében. Amint felismerünk néhány jellegzetes hangkombinációt, a zenei gondolat már tovább is lép egy következő fokozatra, nem hagyva szünetet a tudatos gondolkodásra. Az egyes darabok csupán inspirációként, útmutatóként szolgálnak, a zenészek nem köteleződnek el túlságosan feléjük. Ez a fajta szabadság teszi olyan sokszínűvé és váratlanná a trió előadásait.
A valódi meglepetést azonban Chopin prelűdjei (cisz- és e-moll) jelentették az est folyamán. A zeneszerző valószínűleg legvadabb álmaiban sem tudta volna elképzelni, hogy ezek a lágy, melankolikus, zongorára írt darabok egyszer majd a lüktető, dinamikus dob ritmusaival, valamint az igazi jazz életérzést diktáló nagybőgő kíséretében hangzanak el. Még számunkra is érdekes, gyakran vitatott ez a felállás, amely egy klasszikust ilyen modern formában mutat be. A pozitív összképhez azonban a zenekar virtuozitása és zenei érzékenysége nyújtott biztosítékot. A koncert rendkívül logikus felépítésének köszönhetően arányosan osztoztak a szólórészeken, ami még izgalmasabbá tette az előadást. Soha nem tudhatjuk, mikor csendül fel egy szomorkás Chopin-dallam, amelyet egy bőgőszóló szakít félbe, miközben a dobnak köszönhetően ott lüktet a jazzes tempó végig a fülünkben.
A zsidó, román, magyar dallamvilág mellett egy másik klasszikus zongoradarabot is újraértelmezett a Jazzical Trio. BachC-dúr Prelúdiuma tökéletesen visszatükrözi a zeneszerzőre jellemző harmonikus monotonitást sugárzó dallamvilágot. A koncerten talán ez volt az a darab, amelynél az előadás az eredeti műre a legerőteljesebben reflektált. Az atmoszférateremtés egy új dimenziója jelent meg, ahol a dob a fokozás eszközeként egyre közelebb viszi a zongoraszólamot a tetőponthoz. A sejtelmes és dinamikus áramlásban a nagybőgő halk, ám annál erőteljesebb jelenléte győz meg minket arról, hogy a két stílus nem is áll olyan távol egymástól, mint gondoltuk. Az így létrejött kontextusban a legapróbb mozzanatok is jelentősek. Felidézik az improvizatív jazz hangulatás a virtuóz zongoraszólókban, majd ismét visszakanyarodunk az eredeti Bach-dallamhoz. Ennek ellenére mégsem érezzük azt, hogy éles váltás történt volna. A nagybőgő és a dob nemcsak enyhítik, hanem szinte teljesen elmossák a határt a két stílus között. Az összeolvadás pillanata pedig egészen magával ragadó. Csupán át kell engedünk magunkat azoknak a rezgéseknek, amelyek korszaktól, előadótól és stílustól függetlenül mindenhol fellelhetőek – ha nyitott füllel jár az ember.
A 27 éves brit közönségkedvenc, John Newman több mint 1,8 millió rajongót összefogó közösségi oldalán jelentette be, hogy idén ismét ellátogat hazánkba, és ezúttal a velencei térségbe hozza el ismert slágereit. Így az EFOTT fesztiválozói már biztosan nem maradnak nagy külföldi fellépő nélkül, de a szervezők már munkálkodnak a legnépszerűbb hazai együttesek színpadra-, és a szinte már elvárt, magas színvonalú nappali sport, kulturális, turisztikai és gasztro programok összeállításán is. Idén a fesztivált Velence-Sukoró térségében rendezik meg 2018. július 10-16. között, a házigazda feladatait pedig az ELTE látja el.
John Newmant a nyomorból való kitörés motiválta karrierje beindításához, és már 14 éves korában elkezdett zenével foglalkozni. 20 évesen aztán a nyüzsgő fővárosba, Londonba költözött, 2012-ben pedig elkészítette a már EFOTT-on is jártas Rudimental formációval első slágerét, a Feel the Love-ot, amely több országban hamar listavezető dal lett. A legnagyobb sikert mégisLove me again szóló slágerének köszönheti, ennek videóklipjével nyerte meg első zenei díját 2013-ban a Premios 40 Principales gálán. Ugyanebben az évben bezsebelte még a UK Music Video Awards legjobb brit dance videó kategóriájának első helyét is a Not giving in-nel. Klipjeit nem engedi ki a kezei közül, mindet ő rendezi – ami talán sikerének is kulcsa lehet –, emellett számos sláger dalszövegírójaként is bizonyította már tehetségét. Többek között olyan ismert előadók köszönhetnek sokat neki, mint Calvin Harris, Jessie J vagy Kygo.
A mindig tetőtől talpig elegáns szettekben megjelenő énekes már két nagylemezzel és megannyi dallal járja a világot, folyamatos teltházakat generálva, 2018 júliusában pedig várhatóan ismét meghódítja a magyar közönséget. Bár az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója sok meglepetést tartogat még az idei programkínálatot illetően, a bérleteladás mégis rekordot döntött már az early bird időszak alatt is:
– A tervek szerint továbbra is a legkedveltebb hazai együttesekre koncentrálunk, de annyit elárulok, hogy John Newman mellett azért köszönthetünk majd még néhány világsztárt, valamint olyan magyar előadókkal is készülünk, akik nem csupán a fiatal célcsoport körében hódítanak. A Velencei-tó partját tovább szélesítjük, a tavaly már megnövelt területet idén Sukoró irányába is kiterjesztjük. Az eddig vándorló fesztivál letáborozásról azonban továbbra sem beszélhetünk, ugyanakkor tény, hogy a tópartot igen kedvelik a látogatóink, és az elmúlt évek tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy évről évre még jobbá és élhetőbbé tegyük a fesztivált. A lehetőségek adottak, idén még biztosan maradunk, a többi pedig a jövő zenéje – mondta el Maszlavér Gábor fesztiváligazgató, hozzátéve, hogy adott év rendezvényhelyszínének döntésében nagy szerepet játszik az aktuális házigazda egyetem véleménye is. Az idei évben az Eötvös Lóránt Tudományegyetemmel közösen munkálkodnak a szervezői előkészületeken.
