Kezdőlap Blog Oldal 216

Szuperemberek a valóságban – The Boys 1. évad

A The Boys első évada július 26-án jelent meg az Amazon Prime-on. A sorozat Garth Ennis és Darrick Robertson 2006-tól 2012-ig tartó képregényszériájának a feldolgozása, a cikkben leírtak viszont kizárólag a sorozatra vonatkoznak.  

A The Boys olyan szuperhőstörténet, amiben a szuper jelző és a hős szerep teljesen kifordulnak magukból. A szereplőkben és a nézőben is átalakul a védelmező szuperember idealizálása egy korrupcióval és hazugsággal megfertőzött társadalom észlelésévé. A szuperhősök jelenléte az eszményi jóság fogalmába kapaszkodó emberek lelki és anyagi kiszipolyozása, a szuperhős pedig nem hős, hanem termék, egy természetfeletti erőkkel felruházott báb.

A sorozat szerint egy szuperhősökkel teli világ a következőképp épülhet fel (vigyázat, spoilerek): egy cég szuperképességekkel ruház fel újszülötteket, a szülőknek pedig pénzt és a gyerek életminőségének emelkedését ígéri. Az alanyok Isten kiválasztottjaként kerülnek a köztudatba, a „szuperszérum” létezése szigorúan titkos. A szuperek körül felépül egy kultusz, filmek, sorozatok, biográfiák útján elindul a különböző termékek (póló, akciófigura) reklámozása, és létrejön egy rajongói tábor. A „kiválasztottak” elkezdenek szervezetten dolgozni a márkájuk fenntartásán, nemzeti kincsekké válnak, egy multicég részeként szuperhős keménymagba csoportosulnak. A világ megmentése helyett a gazdagodás és az imázsépítés kerül náluk fókuszba, a szuperember bármit megtehet, az eltusolás és a marketing miatt makulátlan idolként éli az életét, akkor is, ha képességei ártatlan emberek halálát okozzák, ha szexuálisan zaklat, vagy megerőszakol másokat, illetve ha egy küldetés során nem tud, vagy nem akar megmenteni valakit.

A realista szuperhőstörténet mélysége három szálon épül fel: hogyan reagál a társadalom a szuperhősökre, mikkel kell szembesülnie egy új szuperhősnek, illetve a karrierjük során milyen személyiségbéli torzulások keletkeznek bennük. Más rétegeken is mozog a történet, de azok már alapvető emberi, lelki mélységek, amik nem a realista szuperhőstörténet aspektusait, hanem a cselekmény ívét szolgáltatják. Ilyen a bosszúvágy és a főszereplő kitörési kísérlete az esetlen, cselekvőképtelen beletörődésből. 

A történet szerint Hughie Campbell (Jack Quaid) életében az egyetlen szikra a barátnője, Robin, akivel már az összeköltözést tervezik, csakhogy A-Train, a „világ leggyorsabb embere” egyszer csak áthajt a lányon, szétrobbantva ezzel Robin testét, majd otthagyja Hughie-t két vérző csonkkal a kezében. A szuperhősökért felelős Vought pénzzel próbálja kárpótolni Hughie-t, és rábírni arra, hogy hallgasson az esetről. A nyilvánosság előtt A-Train és a Vought hangsúlyozzák, hogy baleset történt, és részvétüket küldik a hozzátartozóknak. Hughie nem fogadja el a pénzt, helyette bosszút esküszik A-Train ellen, így fedezi fel őt Butcher, a szuperellenes, hidegvérű gyilkos, aki korábban már az FBI kezére játszva is próbált hadjáratot indítani a szuperek ellen, sikertelenül. Hughie esetén felbuzdulva azonban új gyenge pontokat fedez fel a Vought pajzsán, úgyhogy össze is hozza a régi bandát, és megkezdődik a szuperek ledöntéséért vívott harc, amiben lassan kiéleződnek a személyes motivációk, traumák, a szuperhősökkel teli világ különböző megélései.

Mindeközben egy új szuperhős, Starlight (Erin Moriarty) szembesülésein keresztül láthatjuk, mi zajlik a szuperközösség színfalai mögött. Édesanyjának és Annie-nek teljesül legnagyobb álma, az iowai lány a fentebb említett szuperhős keménymag, a „The Seven” tagja lesz. Annie mindig is a világ megmentője szeretett volna lenni, de hamar rájön, hogy a Vought és a „The Seven” nem egészen olyan, amilyennek kislánykorában megálmodta.

Így lesz rálátásunk a realista szuperhőstörténet rétegeire. Rögtön kapunk egy Aquaman interpretációként jelenlévő The Deep (Chace Crawford) nevű szupert, akinek hatalmi fölényéből adódóan sikerül manipulálnia Starlightot is. Deep, a komplexusos, megfelelés-kényszeres szuperhős, a karrier során történő személyiségtorzulások egyik példája. A szuperlétben számára a legnagyobb küzdelem az, hogy komolyan vegyék, és ebbe beleroskad. Ott van Queen Maeve (Dominic McElligott), a Wonder Woman, akinél a torzulás inkább a szuperléthez társított ideológiák fokozatos leépülésében jelenik meg, ahogy Starlightban a fiatalkori, tiszta lelkű énjét látja, ami az évek során marketingeszközzé vált. És persze ott van az élen Homelander (Antony Starr), aki olyan problémákat visz a történetbe, amik a többiekével ellentétben ténylegesen egy szuperember életére korlátozódott problémák: a laboratóriumban töltött gyerekkor traumái több fronton támadták meg pszichéjét, így lett az Egyesült Államok nemzeti Jézusképéből egy infantilis, nárcisztikus pszichopata. A Superman-féle megtestesült jóság a legveszélyesebb, legijesztőbb, és egyben legérdekesebb karakter a sorozatban. Homelander nyomaszt és megzaboláz, ő a legrosszabb, ami történhet egy szuperhősökkel teli világban.

Forrás: collider.com

A cselekmény és a világ adott, de mi a helyzet a kivitelezéssel? Képregény-feldolgozásokhoz hűen a történetmesélés gyors, a történet pedig egyszerű, amellett, hogy új lehetőségeit érinti a szuperhős-koncepciónak. Ezek a lehetőségek nincsenek a végletekig kibontva, a társadalmi reflexiók és a szuperhősszerep realista megközelítése itt inkább egy új irányvonal, a látványorientált szuperhős-fantasztikumban, mintsem ennek a fantasztikumnak a belehelyezése egy komoly hangvételű karakterdrámába. Ezek az elmélyítési lehetőségek tényleg csak érintve vannak, a látvány és az akció kapja a legnagyobb szerepet, viszont olyan izgalmi faktorokkal, amikkel eddig szuperhős sztori nem dolgozott. Példaként felhoznám az egyik kedvenc jelenetemet, amikor szuperhősöket látunk egy titkos orgián: képzeljük csak el, milyen agymenések férnek bele ennek a megírásába. Nem akarom lelőni a poént, de szerintem a miniatűr Antman-féle szuperhős az orgián elindíthat pár asszociációt. Ebben a világban abszolút van fantázia, és ezt a sorozat kihasználja, mind a humor, mind az erőszak szintjén.

A The Boys egy ideális átmenet a komoly és a komolytalan között. A párbeszédek majdhogynem kivétel nélkül csak az akció haladását és a karakterek közti kapcsolat felépítését szolgálják, mást nem. A sorozat formanyelve és képi világa nem idézi sem a Handmaid’s Tale-féle patent melankóliát, ami a mai karakterdrámákra jellemző, sem a Marvel-filmek színes tempóját, amit ma látni szokás a látványorientált mozgóképeken. A színészválasztás mögött az egyetlen érzékelhető szempont, hogy bizonyos szereptípusokra kinek az arca és alkata a legmegfelelőbb, a párbeszédek és a történetmesélés egyszerűsége miatt átütő színészi játékra senki ne számítson. A színészeknek egy bizonyos sablont kellett hozniuk, ami sikerült is, Antony Starr például arcberendezésével és mimikáival hitelesen hozza a nárcisztikus pszichopatát, testalkatával pedig a maszkulin Supermant, de a játéka itt ki is fújt. Ezzel tökéletes példája a sorozatban fellelhető tendenciának színészek terén. Talán Karl Urbannek és Erin Moriartynak az alakításában láttam a legtöbb árnyaltságot, de ez is inkább egy kihasználatlan potenciált sejtet.

Forrás: www.lamag.com

A The Boys koncepciója átültethető a komolyabb karakterdrámák narratívájába, de ugyanez nem lenne lehetséges, ha csillogós Marvel-mozit akarnánk belőle csinálni. Ehhez a történethez elengedhetetlen a szex és a brutalitás, ha ez a kettő nem lenne jelen, akkor hiányozna a fentebb említett kihasználtsága a koncepció nyújtotta lehetőségeknek. Márpedig ezek a lehetőségek és a műfaj újszerű megközelítése emelik olyan szintre a történetet, hogy az simán elviszi a hátán a komoly és a komolytalan közti ingázást, a sorozat furcsa kettősségét. Azoknak, akik a mélyebb alkotásokat keresik, a sorozat gyors és egyszerű oldala szolgálhat bűnös élvezetként (bár nem gondolom, hogy bármikor is bűn lenne élvezni az egyszerű kikapcsolódást), és cserébe, hogy megengedik maguknak ezt a „lazulást”, egy realista megközelítését láthatják a szuperhőskoncepciónak, ami amellett, hogy több szálon is elmélyíti a sorozatot, bemutat egy új műfaji megközelítést. Szerintem ezért bárkinek megéri bevállalnia, hogy Trier helyett azt nézi, ahogy egy fickó lézerszemű csecsemőkkel lövöldözik. Azoknak, akik szeretik a szuperhősmozit és a látványfilmeket, mindenképpen tetszeni fog, de azoknak nem, akik a széteffektelt akción kívül nem tudnak mást élvezni egy mozgóképi alkotásban.

Én szívesen – de semmiképp nem szívesebben – megnéztem volna ezt a sztorit realista képregény-feldolgozás helyett hiperrealista karakterdrámaként, tartalmasabb párbeszédekkel, erősebb színészi játékkal. Egy kis művésziesség, még néhány adag nyomasztás, lassabb narratívával, letisztultabb képi világgal egész izgalmas újragondolása lenne a The Boys történetének, de ez is csak azt bizonyítja, mennyi fantázia van az alapötletben.

Összességében én meg vagyok elégedve a The Boys-zal minden hibája ellenére, és csak ajánlani tudom azoknak, akik kíváncsiak valami sötétre, látványosra, de ami a legfontosabb: valami újra. 

Kiemelt kép: Netflix

Hétvégi albumajánló: Elnémulni a hangzavarban – Blahalouisiana – Minden rendben

Mindig nagy öröm hazai előadótól ajánlani bármi hallgatásra érdemeset, külön szívmelengető, ha az a korong igényes, komplex, újító, és magához a zenekarhoz is hű.

A Minden rendben még ebben a hónapban jelent meg, így viszonylag friss dalokról beszélünk, pár szám azonban már-már jelenleg is klasszikusnak számít: olyan trackek, melyek nem sokkal az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi után csordogáltak ki. Külön említésre méltó, hogy igényes zenekar révén egészen Prágáig szaladt a zenekar, hogy felvegye a dalokat a világ egyik legprofibb stúdiójában, analóg módon. Ez azért király, mivel így a felvétel úgy szól, ahogy koncerteken előadják a dalokat, viszont a hangzásba nem kontárkodik bele egy Bátonyterenye-külsői lovag, akinek a szakmai tudása erősen megkérdőjelezhető.

Az atmoszféra, amibe pedig belecsöppenünk, több mint énkeresés, több mint pár elvetett gondolat a vakvilágba. Egyik pillanatban a kellemes és laza címadó dalban érezzük, hogy a világ lassan újra a miénk, utána pedig az elmúlt öt év hazai könnyűzenéjének a legérzékenyebb dala gondolkodtat el azon, hogy mi is a valódi keresnivalónk itt a világon. Első hallgatásra az Engem is szélből font úgy hat, mintha egy üres, sötét szobában a saját légzésünket hallgatnánk, de még annál is bensőségesebb érzelmekről beszélünk. A klasszikusok, mint például a Testemnek ha engedem vagy a Nem vagyok egyedül instant slágerré vált a megjelenés pillanatában, szerencsére pont jól oszlik meg a kísérleti (bár mondhatnám, hogy tökéletes, de nem megszokott) dalok száma a klasszikusabb értelemben vett Blahával. Az egész egy olyan kiszakadás az életből, hogy közben soha nem éreztük ennyire, hogy élünk.

A hangzás pedig szívszaggatóan jó, Schoblocher Barbara hangja most érett meg igazán arra, hogy az alter, de talán a teljes magyar könnyűzenében az egyik legszínvonalasabb női énekesnő legyen; a Carson Comara hegyező szintihangok, a gitár, a dob feszes pattogása, egyszerűen minden a helyén van.

És hogy miért hallgass bele? Mert te is voltál szerelmes, voltál már ezerszer elveszve. Mindenkinek megvannak a személyes világvégéi, ugyanúgy vannak azok az egy vagy két személyre szóló pillanatok, amik csak három percre jelentik az örökkét, de pont attól lesznek igazán jók.
Ezeket ez az album mind tudja, és tökéletesen tudunk azonosulni minden egyes szóval, hanggal, ütemmel. Ajánlom ugyanúgy tizenéves lelketörött tinilányoknak, akik már túl sokat hallották Shawn Mendest. Azoknak, akiknek éppen semmi kedve a saját dolgukat elvégezni, és kicsit kiszakadnának. Szó szerint bárkinek. De nagyon.

Kiemlet kép: napmedia.hu

Újabb fellépőket jelentett be a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Lenyűgöző köztéri programok, a kortárs művészet legfrissebb alkotásai és legizgalmasabb alkotói, lakásszínházi bemutatók és rendhagyó műfaji fúziók 17 napon át. Alig egy hónap múlva, október első hétvégéjén kezdődik az ősz legszínesebb kortárs művészeti rendezvénye, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál.

Az október 4. és 20. között, 17 napon át zajló fesztiválra fellépőként érkezik többek között Eötvös Péter és a Neue Oper Wien, a RIAS Kammerchor és az Amadinda Ütőegyüttes, Sidi Larbi Cherkaoui, Lisa Morgenstern, William Fitzsimmons, Barabás Lőrinc, a FAMILIE FLÖZ, Olivier Grossetête, a Feledi Project, Gergye Krisztián és Vizin Viktória, Dimitri de Perrot, a Mini-Fesztivál, az Art Market Budapest, a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár és persze a világzenei ínyencségeket felvonultató Budapest Ritmo.

Gergye Krisztián (Forrás: fidelio.hu)

Zenei különlegességek sora követi egymást a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon, köztük az ősz talán legjobban várt eseménye, Eötvös Péter operájának magyarországi bemutatója. Az Angels in America a Neue Oper Wien és a fesztivál közös produkciója, amely nem csupán a nagyszerű szólisták és Matthias Oldag rendező miatt kihagyhatatlan, hanem azért is, mert a világszerte hatalmas sikerrel játszott művet Budapesten maga a szerző vezényli október 10-én és 12-én. Szintén nagy várakozás övezi a RIAS Kammerchor és az Amadinda Ütőegyüttes közös koncertjét, a Klangforum Wien pedig többek között két fiatal hazai komponista, Bella Máté és Tornyai Péter műveit is műsorra tűzi majd. A magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából Budapestre látogat a Tiltott Város Kamarazenekar, hogy a Várkert Bazárban adjon kóstolót a kínai muzsika legjavából, a tradicionális zenétől a kortárs kompozíciókig.

A bábművészet sok új rajongót gyűjthet idén októberben, hiszen a műfaj határait kitágító, formabontó produkciók érkeznek a fesztiválra. A Budapestre már-már hazajáró berlini társulat, a FAMILIE FLÖZ Dr. Nest című produkciójával ismét bizonyítja, hogy a lélegzetelállító maszkok mögött hihetetlen technikai tudás, érzékenység és fantasztikus, fanyar humor rejlik. Gergye Krisztán, Zombola Péter és Vizin Viktória báboperája különös mitológiai-pszichológiai utazásra invitálja a közönséget, a Három Hollóban pedig a lebegő formák és a japán mesék világába kalauzol a fénybábokkal kísérletező Ledpuppets társulat.

Forrás: Ledpuppets

A táncrajongók is valódi csemegékre számíthatnak, hiszen a világ vezető balettegyütteseivel dolgozó, de Beyoncé Louvre-béli, ikonikus videoklipjét is megálmodó belga koreográfus, Sidi Larbi Cherkaoui Nomad című művét hozza el a fesztiválra. A Feledi Project vadonatúj előadásában Élektra bosszúdrámája Euripidész tragédiája és Richard Strauss operája nyomán, de a kortárs tánc nyelvén „szólal meg” a színpadon. A hiphop, a street dance és a kortárs tánc találkozásából születő [D]OPEN Your Move eseménysorozatnak a Trafó Kortárs Művészetek Háza ad otthont, Grecsó Zoltán improvizációs táncszínházának, a Willany Leónak pedig a város közterei. Pontosan úgy, ahogy az Imagine Budapest alkalmi színtársulatának az utcasarkok, parkok, lépcsőházak és belső udvarok szolgálnak majd mini szabadtéri színpadként. 

Persze nem csak a köztereken kerülhetünk igazán közel a művészekhez. A 2019-ben debütáló #kapucsengő sorozat részeként öt különleges lakásszínházi előadást sorakoztat fel a fesztivál a KuglerArt Szalonban. A TÁP Színház Sokadik pillangó címmel női sorsokról mesél Bereczki Csilla rendezésében, a filmvászonról és a színpadról egyaránt ismert Sztarenki Dóra Ady Csinszkájának bőrébe bújik majd Tóth Réka Ágnes dramaturg-rendező instrukciói mentén, Mándy Iván írásaiból varázslatos gangszínházi előadás születik Jancsó Sarolta színésznőnek-színháztörténésznek köszönhetően. Dettre Gábor író-rendező nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy rendhagyó formában gondolja tovább Sławomir Mrożek híres darabját, az Emigránsokat, Horváth „Színész Bob” Kristóf és Tunyogi Imre „Tunyi” pedig a slam, a költészet és a stand-up comedy határán egyensúlyoz majd felkavaró őszinteséggel és személyességgel. 

Égnek a begóniák (Fotó: Horváth Dániel)

Az idei Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár négy napja is felejthetetlen programokat ígér: Krasznahorkai László új regényét egy rendhagyó előadáson mutatja be Haumann Péter és Miklós Szilveszter, és koncertet ad többek között az Ivan & The Parazol és Lovasi András.

A Várkert Bazár színpadán varázsolja majd el a közönséget Barabás Lőrinc is: a jazzben és a popzenében is új utakat kereső, sokoldalú zenész a koncert első felében legújabb, algorythms című szólólemezéről játszik, majd a Metamorfózis ősbemutatója következik. Az amerikai énekes-dalszerző és zenei producer, William Fitzsimmons pedig legutóbbi, Mission Bell című albumával érkezik majd az Akvárium Klubba, a jegyértékesítés a koncertre szeptember 11-én, szerdán indul!

Barabás Lőrinc (Fotó: Galgóczi Németh Kristóf)

A fesztivál programjáról a www.cafebudapestfest.hu oldalon találhatók információk, a cafebudapestfest.blog.hu pedig érdekességekkel, kulisszatitkokkal, zenei listákkal és a fesztivál fellépőinek különleges időkapszuláival készül az október 4-én startoló 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválra.

Kiemelt kép: Sidi Larbi Cherkaoui – Nomad (Forrás: CAFeBudapest)

A jól ismert – Pókember: Idegenben

A Bosszúállók: Végjáték elképesztő sikere után a Marvel Studios egyik legnépszerűbb karakterének filmjét dobta be, hogy megfelelően zárja le a 2008-ban megkezdett érát. A csodálatos hálószövő pedig megérkezett, lássuk milyen végeredménnyel.

Az első önálló Pókember-film, a Hazatérés az MCU egyik legközkedveltebb alkotása lett, így nem volt kérdéses, kapjon-e folytatást. A Végtelen Háború után be is jelentették a második epizódot (így le is lőtték a poént, hogy valahogy visszakerül az életbe). Az Idegenbent nem csak azért vártuk, mert végre viszontláthatjuk egyik kedvenc karakterünket, hanem ezenfelül még új lehetőségekkel is kecsegtetett, mint például a multiverzum behozása, vagy az új fázis előrevetítése. Azonban a film az erősségei ellenére is mutat bőven hiányosságokat.

Egyik legjelentősebb, nem csak erre az alkotásra vonatkozó, hanem általánosságban is jelenlévő probléma, hogy a szuperhősfilmek egyre inkább sablonokra épülnek. Céljuk már nem feltétlen a nézőközönség tágítása, hanem a már meglévő fanok kiszolgálása. Ennek érdekében mindig előveszik a megszokott recepteket, újra lenyomják a torkunkon és mi elégedetten csaholunk, amiért új filmet kaptunk. Vajon mikor lesz változás?

Hát nem ebben a filmben. A történet teljesen kiszámítható, helyenként béna fordulatokkal. Főgonosznak megkapjuk az Elementálokat (khm!), akik elég látványos jelenetek közepette rombolnak le városokat és ölnek meg ezreket. De felbukkan Mysterio karaktere is, ráadásul először filmvásznon. A mágia és megtévesztés mesterét Jake Gyllenhal játssza, akinek legutóbbi blockbusterös szereplése a 2010-es Perzsia hercege: Az idő homokja volt.

Forrás: cbr.com

Az előzetesben beharangozott cselekmények döntő része nem valósult meg, vagy nem úgy, ahogy azt elvártuk volna. Nem beszélhetünk a Multiverzumról sem, pedig Pókemberhez az dukálna, és Mysterio sem lesz jófiú. Apropó Mysterio, ő az egyik legbénábban megírt Marvel gonosz. A monológja, amit a film közepén előad, siralmas, szánalmas és gyenge. Egy karakter motivációinak felvezetése nem így működik. Trükkjei azonban nagyon-nagyon látványosak és az összecsapásokat is izgalmassá teszi. Jelenetei nagyon sokszor a rajzfilmeket idézik.

A címből adódóan a sztori változatos helyszíneken játszódik európai városokban. Kitérőt tehetünk Velencébe, Berlinbe, Prágába és Londonba is. Ez utóbbi helyszínen zajlik a végső összecsapás, ami gyönyörűen megkoreografált. Érzelmes és egyben badass lezárása ez a filmnek. Emellett sok drámai pillanatot is tartogat nekünk a mozi, főleg a második felétől.

A film akciójelenetei látványosak és izgalmasak, néha csak az állunkat keressük valahol a székek alatt. Gyakran már-már a Dr. Strange minőségét idézi, főleg a mágia megjelenítésében, ami gyönyörű és részletgazdag. A jelentekre ráerősítenek a kiváló zenei tételek is, melyeket Michael Giacchino szerzett (az ő nevéhez köthető a következő Doctor Strange-film zenéje is).

Az előző filmhez képest valamivel visszafogottabb a humor, de így is lesz sok kacagtató és kínos pillanatunk miatta. A humort főként mellékszereplők és viszonyaik szolgáltatják, például Ned és újdonsült barátnőjének párbeszédei mindent visznek. A címszerepben visszatér Tom Holland, mellette Nick Furyként Samuel L. Jacksont is láthatjuk. Az előző részből ismert fiatalabb színészek is tiszteletüket teszik, többek közt Zendaya is, aki jelenleg az Eufória című sorozatban brillírozik.

A stáblista legördülése után két jelenetet is kapunk, az egyik Pókember sorsához, a másik pedig a Marvel kapitányban megismert szereplőkhöz kapcsolódik. Érdemes megvárni őket!

Tehát láthattuk a hálószövőt, hogyan cseperedik éretlen kamaszból valódi szuperhőssé. Igazi kaland volt a javából, habár nélkülözött minden eredeti ötletet és merész húzást. Látványában és akciójában erősen felső kategóriás, remek kikapcsolódást és szórakozást nyújt, de azért bízzunk benne, hogy a Marvel háza táján végre szakítanak az eddig használt receptekkel. Ahhoz pedig, hogy érdemben megújulhasson az MCU, az új fázis remek lehetőséget biztosít. Már csak merész ötletek és kiváló megvalósítás szükséges. A Marvel iránti érdeklődés még soha nem volt ilyen méretű, azonban a kellő megújulás nélkül rengeteg rajongót veszíthet a franchise. A rengeteg újonnan bejelentett projekt a fenetebb említett változtatásokra lehetőséget ad. A Pókember körüli botrányt pedig mindenki maga ízlelgesse, hiszen valószínűleg több MCU filmben nem láthatjuk viszont.

Kiemelt kép: denofgeek.com

Artwork for Krúbi – Horváth Rékával beszélgettünk

Horváth Réka alkotásai több Krúbi dalban is feltűntek, hogy kihangosítóként erősítsék fel a rapper mondanivalóját. Olyan számokhoz készített képet, mint a PestiEst, a Másnap, vagy Krúbi a hős, hogy szinte tökéletesen, mégis kicsit karikaturisztikusan adja vissza a zenész karakterét. Viszont a klipekben megmutatott tehetsége mellett, amikor a „saját hangját hallatja”, egy sokkal összetettebb kép bontakozik ki a szemünk előtt az alkotásai által.

Horváth Réka Horváth Krisztián (Krúbi) nővére, aki saját bevallása szerint nagy rajongója testvére dalainak, legyen akár szó a jelenlegi rapkarrierjéről, vagy a korábbi metálzenekaráról. A Pregnant Whale Pain és a Nehézlábérzés albumborítóját is ő készítette el, így elmondható, hogy már a kezdetek óta ott volt Krúbi kibontakozó zenei karrierjében: „Amikor az első PWP artworköt csináltam, még nem gondolkoztam komolyan képzőművészi pályán, csak hobbiból rajzolgattam, és Krisz zenei karrierje sem létezett még ilyen formában. Készített egy albumot, amit úgy döntött, nyilvánossá tesz YouTube-on és megkért, hogy készítsek egy képet hozzá, amit akkor is és most is szívesen csinálok.” – nyilatkozta Réka.

Mi adta meg a kezdő lökést, hogy komolyabban foglalkozz a festészettel?

Kezdetben csak otthon rajzolgattam, majd hobbiból jártam Benkő Lilla festőművészhez, ahol elkezdtem festeni és egyre jobban beleszerettem az alkotásba. Akkor még tájépítész mérnöknek tanultam, de ahogy a vége felé közeledtem, egyre inkább éreztem, hogy szívem szerint művészi pályára mennék. Szerencsére rengeteg támogatást kaptam otthonról és Lillától is, így a szakdoga írás mellett elkezdtem készülni a felvételire is, ami sikeres volt. 2016 óta a Bécsi Képzőművészeti Akadémián (Akademie der bildenden Künste Wien) tanulok, de ezt a szemesztert épp Brüsszelben töltöm Erasmuson.

Elsőként a képeiddel Krúbi videóklipjeiben találkoztam, de talán ezzel nem vagyok egyedül. Milyen visszajelzéseket kapsz ezekkel a munkákkal kapcsolatban?

Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, ami sokat jelent, mert egy egész más kihívás ezeken a projekteken dolgozni.

Miben tér el leginkább a többi munkádtól?

Ezeknél a munkáknál, mivel kifejezetten egy számhoz vagy albumhoz készülnek, elsődleges szempont, hogy stílusban és tartalomban leginkább alátámasszák a tracket és kifejezzék Krúbi karakterét. Nem cél, hogy önálló alkotásként megállják a helyüket, vagy hogy az én személyiségemet tükrözzék, bár ez szerintem valamennyire elkerülhetetlen. Mivel hatalmas szabad terem van abban, hogy milyen képet készítek, azt gondolom, hogy a képekben erősen megmutatkozik, ahogyan a zenét és a szöveget értelmezve Krúbit és a gondolatait látom. 

Mikor „Krúbi karakterét” akartad megfogni, mennyire kellett elvonatkoztatnod a testvéredről alkotott személyes benyomásoktól?

Ez egy nehéz kérdés. El kellett vonatkoztatni persze, de nyilván van átfedés és nem két teljesen eltérő személyiségről van itt szó.

Mennyire sikerült összhangba kerülniük a képeknek az ő elvárásaival? Ő is körbeírta, hogy milyen képeket szeretne látni a klipekben?

Persze, folyamatosan kommunikáltunk, küldött visszajelzéseket. Sokszor több verzió is készült, mire megszületett a megfelelő. Szerintem mindig nagyon jó összhangban folyt a munka. Volt, hogy teljesen szabad kezet kaptam, néha pedig a koncepció már ki volt dolgozva, de a konkrét kép kitalálását rám bízta és volt, hogy pontosabb elképzelései voltak, például a kislemez borítójánál.

Hogyan zajlik az alkotási folyamat?

Általában megkapom a track demo verzióját, és addig hallgatom nonstop, amíg a felmerülő ötletekből és skiccelésekből ki nem alakul egy jó elképzelés. Ezt aztán vagy rögtön meg is festem, vagy ha nagyobb projekt, próbaverziókat csinálok és Krisszel átbeszéljük, hogy hogyan tovább.

Viszont van, ami kilóg ebből a sorból, például a Dobd fel magad klip háttereinek elkészítése egy merőben más kihívásnak tűnik.

Az azért volt más, mert itt nem egy kép készült egy számhoz, hanem egy meglévő koncepcióhoz kellett olyan háttereket festenem, amibe Krúbi az adott testrészt megszemélyesítve beleillik. Sokkal hosszabb ideig dolgoztam rajta, meg félre is kellett tenni egy ideig, mert a Nehézlábérzés album artwork prioritást élvezett. 

Azt hiszem nagyjából húsz képet festettem, amiből aztán kiválasztottuk, melyikeket használjuk fel. A képekhez konkrét instrukciót nem kaptam, így gyakorlatilag a hátterek alapján születtek meg a jelenetek. 
Szerintem nagyon jól sikerült a klip, a videós eszméletlenül jó munkát végzett!

https://www.youtube.com/watch?v=9gavXukRJGs

Nekem a két kéz volt a kedvencem, de az is nagyon tetszett, amikor a tükör előtt állt Krúbi. Neked van személyes kedvenced?

Köszi, azok szerintem is jók lettek. A két kéz volt egyébként a legelső ötletem, amikor meghallgattam a számot. Viszont sosem tudok semmiből egy kedvencet választani, vannak persze olyan munkáim, amiket jobban kedvelek, de nem tudnék egyet kiemelni.

Tervben van, hogy a jövőben is együtt dolgoztok?

Jelenleg nem dolgozunk együtt semmin, de valószínűnek tartom, hogy még fogunk.

***

Ez az oka annak, hogy sokat kell keresnünk, míg egy Artwork for Krúbi megjelöléssel rendelkező képet találunk Réka Instagram-oldalán. És ez azért sem könnyű feladat, mert rengeteg kép ragadja meg annyira az ember tekintetét, hogy percekre lehorgonyoz előtte a szem. A rémálomszerű idill, amelyet a képek sugároznak, egyszerűen letaglózzák a befogadót.

„De manapság magamban kutatok” (Krúbi – Dobd fel magad)

,,Rengeteget álmodok, gyakran nem túl szépeket, és ezekből születhetnek ijesztőbb képek, de gyakran csak nevetségesen intenzíven és drámaian élek meg magamban valamit és az inspirál egy nyomasztó képre.”

Forrás: therekahorvath

,,A képek sokszor sejtetnek egy sztorit, de valójában nem a történet az elsődlegesen fontos, hanem hogy személyesen, vagy egy másik személy helyzetébe beleképzelve magam, belül hogyan élem meg azt, a szituációra adott reakciót, impulzust próbálom vizuálisan kifejezni.”

Forrás: therekahorvath

,,A kicsavart vagy szokatlan pózokban lévő, vagy hússzínű, szinte bőr nélküli, nem teljesen emberi alakok számomra nem szimplán egy lényt, hanem egy adott témával kapcsolatos, vagy adott szituáció által kiváltott érzelmeket testesítik meg.”

Több olyan kép is szóba került a beszélgetés során, amelyek ezt a célt szolgálták.

,,A két ülő alakos képet nagyon kedvelem, szerintem egyszerre nagyon nyomasztó és nyugodt atmoszférája van. Azt a képet két álomból raktam össze, a legfontosabb helyszínek részleteit építettem bele. Nem egy konkrét szituációt ír le, hanem ezeknek a fura, kellemetlen vagy ijesztő helyzeteknek az összességét, amikben utólag jöttem rá, mindig volt velem egy hozzám közel álló személy, ami enyhítette őket.”

Forrás: therekahorvath

,,A figurák szerintem néha már annyira eltúlzottak, hogy humorossá, vagy legalábbis nevetségessé válnak.” – jegyezte meg több képével kapcsolatban, amelyek közül a következőket lehetne kiemelni:

Forrás: therekahorvath

,,Az a kép egy karikatúrája azoknak a youtuber lányoknak/instagram modelleknek, akiknek mindenük a testük, és a nyaralás alatt a tengerparton forgatnak workout videót.”

Forrás: therekahorvath

,,Ez egy jól sikerült skiccből indult és amikor megláttam a barátom ovis napraforgó-rajzát, annyira konkrét kép állt össze bennem, és végül annyira az ötlet pontos megfestésére koncentráltam, hogy sajnos elfelejtettem, mi volt a skicc mögötti eredeti gondolat.”

Forrás: therekahorvath

,,Hát ez egy nem olyan izgalmas gyerekkori emlék. Minden tele volt pókkal, és bár mindig undorodtam tőlük, én is végigfuttattam egyet a karomon. A barátnőm anyukája éppen szól nekünk, nagyon jellegzetes hangja van, a szomszéd lány pedig mindig nagyon csinos volt. Azt gondolom, hogy a képeimben erős a narratíva, de nem olyan konkrét, ezért mindenki máshogy értelmezi, mást vált ki belőlük, ezért nem is szeretek címeket adni, vagy sokat mesélni róluk, és ezzel esetleg befolyásolni a nézőt.

Nagyon megmaradt, mikor még a felvételi előtt először mutattam meg egy képemet valakinek, akit épp csak megismertem. Szorongtam a felvételi meg a jövőm miatt, ezért festettem egy absztraktabb képet az öngenerált, vélt problémákról és az azoktól valóssá vált félelemről. Ez számomra egy nagyon személyes, belső érzésekre fókuszáló kép. Ennek a személynek viszont a politikai médiamanipuláció működését és globális hatásait ábrázolta a kép, és hitelesen el is tudta magyarázni, hogy miért, ami eléggé lenyűgözött.

Nyilván számomra nem fog változni a kép jelentése, de egyáltalán nem zavar, ha valakinek egész mást jelent, sőt, szerintem nagyon érdekes, hogy ki mit lát benne. A nagynénim szerint például az egyik képem arról szól, hogy valaki megment egy macskát, valójában azt festettem le, mennyire utáltam a szennyest cipelni a mosodába.”

Kiemelt kép: Krúbi – Dobd Fel Magad című számának klipjének részlete

Tinidrámából filmnoir – Sorozatértékelő a 13 okom volt harmadik évadáról

A Jay Asher azonos című regénye alapján készült 13 okom volt című sorozat 2017-ben debütált a Netflixen, és bár a szülők körében több okból is felháborodást váltott ki, a tiniket megcélzó sorozat idén már a harmadik évadával jelentkezett, és 2020-ra berendelték a negyedik, egyben utolsót is.

A 13 okom volt első évada csakis az alapjául szolgáló könyvet és a főszereplő, Hannah Baker azon 13 okát dolgozza fel, amelyek ahhoz vezettek, hogy végül öngyilkosságba meneküljön. Számomra már nem volt ismeretlen Hannah és a kazettái, amikor kiderült, hogy filmre viszik a történetét, bár a karaktert Jay Asher 2007-ben megjelent regényében sem kedveltem. Hiába foglalkozik a könyv – ezáltal tehát a sorozat is – egy nagyon komoly társadalmi, főként az amúgy is érzékeny tinédzsereket érintő problémával, Hannah Baker inkább tűnik egy túlreagálós hisztérikának, aki a legjobb emberekből is ellenséget kreál, mintsem valaki olyannak, akit sajnálni lehet. Az említett kicsinyes apróságok mellett a főszereplő karakternek egy nagyon komoly, már-már érthető oka van az öngyilkosságra, ez pedig az ellene elkövetett nemi erőszak, ami végigkíséri az egész történetet.

A sorozat ezen durva jelenetei, és mert az első évad végén elég egyértelműen láthatjuk, ahogy Hannah végez magával, óriási port kavart a felháborodott, tinédzserkorú gyerekeiket féltő szülők körében. Ennek ellenére 2018-ra berendelték a második évadot, ami már az eredeti történethez egyáltalán nem kapcsolódva a Hannah halála utáni tárgyalást, és vele együtt még több társadalmi problémát dolgoz fel, többek között a családon belüli erőszakot, korrupciót, férfiak ellen elkövetett nemi erőszakot, és az iskolai lövöldözéseket.

Az idei, immáron harmadik évad egy nagyon pozitív tulajdonsága, hogy majdnem teljesen megszabadít minket Hannah Bakertől, aki még halálában is kísértett néhány karaktert. A történet ezúttal azokra az alakokra fókuszál, akik valamilyen módon elvileg felelősek a lány haláláért. Nem titok – mivel már az évadot reklámozó plakátokból is kiderült –, hogy az évad fő cselekménye Bryce Walker, Hannah erőszaktevőjének titokzatos halála. A történet korábban a tinidráma kategóriába volt besorolható, és bár továbbra is magában hordozza ezeket az elemeket, hiszen a karrakterei még mindig meglehetősen problémás középiskolás diákok, mostanra a sorozat már inkább kriminek nevezhető. 

Forrás: Netflix

Képbe kerül egy új karakter, Ani, aki a már jól ismert, anno Hannah életében (és halálában) is nagy szerepet játszó Clay Jensennel karöltve magánnyomozást folytat, és részről-részre meggyanúsítanak valakit Bryce Walker meggyilkolásával. Ezek többnyire ugyanazok a személyek, akik Hannah ellen is vétkeztek, ami nem túl kreatív a készítőktől, mert szürreálisan unalmas már, hogy mindenről ugyanazok a karakterek tehetnek, másrészt viszont ezáltal még jobban, egy másik szempontból is megismerhetjük őket. 

Megosztó, mégis inkább pozitív eleme az évadnak, hogy megmutatja az erőszaktevő Bryce Walker másik oldalát is, és már-már szerethetővé, sajnálatra méltóvá teszi a „főgonoszt”, akit korábban két évadon keresztül minden néző gyűlölt. Magam is megbocsájthatatlannak tartom természetesen azt, amit tett, de Bryce igyekezete, változni akarása az én szívemben is részben célba talált, a végén pedig szinte már sajnáltam, hogy elvették tőle a jobb élet lehetőségét. Ez frappáns elem és csavar volt történetvezetési szempontból.

A 13 okom voltban egyik karakter sem fekete vagy fehér, pont mint egy jó noirban, mindenki bűnös valamilyen szempontból és ugyanígy ártatlan is. Vannak, akik kisebb bűnöket követtek el, vannak, akik óriásiakat, de egyikük lelke sem patyolattiszta. 

Még mindig foglalkoztatják a készítőket azok a komoly társadalmi problémák, amik az előző két évad során felmerültek, ez az évad azonban sokkal inkább a túllépésről, megerősödésről, a szembeszállásról, a gyógyulásról és a barátságról szól. 

Bár a végére megtudjuk, hogy ki felelős Bryce Walker haláláért, az idei évad is egy nyitott kérdéssel zárult. Nem vagyok biztos benne, hogy szükség lenne a negyedikre, mivel már ez is véglegesen lezárható lett volna, de kellemes csalódást okozott a 13 okom volt harmadik évada, és reméljük, hogy a következővel is így lesz.

Kiemelt kép: cosmopolitan.hu

Élő Csenge Enikő verse

A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.

Ezúttal Élő Csenge Enikő versét olvashatjátok.

 

Közelebbről kezdeni



itt tényleg lusták a dombok
a madarak parkokban henyélnek
répát krumplit hámozok
te az inget rólam negyedszerre
utána filmet vetítünk a tízemeletesek falára
négyakkordos slágert írunk a nyitányhoz
jó ez az egész mondod
és magunkba szívunk mindent ami
tartósít

csak aztán
anyádra gondolunk
a tüdődre telepedett közönyre
üres karjára
ahogy torkát köszörüli miérteken
sohákon
krákog
fújtat
számon kér
nem lettél
aki lehetett volna

és ez fáj
viszket
szúr

aztán kifakad

*
a balkonon ülök
képkockákat keresek
belvárosi lakások vaskos falain
hogy játszik-e az alkony fénye
nekünk ma is
rád gondolok
meg arra
hogy jobb lett volna
baszás helyett
szalicillal tartósítani
mert hiába ez az egész
megölelni
helyette

nem tudlak


Élő Csenge Enikő 1992-ben született Sopronban. A KRE BTK mesterszakos hallgatója, filozófiát és vallástudományt tanul. 2015 óta publikál rendszeresen irodalmi és tudományos folyóiratokban. Szövegeit többek között az Élet és Irodalom, a Helikon, a Kalligram, a Műút és a SzIFONline közölte. FISZ és JAK tag, a FÉLonline kulturális magazin vers és slam rovatának szerkesztője. Első kötetén dolgozik.


Kiemelt kép: https://www.instagram.com/avant.arte/

Az árvíz helye – Bödecs László kötetbemutatója Szombathelyen

Bödecs László Az árvíz helye című verseskötetét mutatják be 2019. szeptember 12-én, csütörtökön 17 órakor Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti előadóteremében.

Bödecs László szombathelyi származású költő, a Fiatal Írók Szövetségének tagja, nem mellesleg az ART7 portál irodalmi szerkesztője. Első, Semmi zsoltár című kötetét annak idején a vasi megyeszékhelyen is bemutatta: most a második, Az árvíz helye címet viselő verseskötete kapcsán újra hazatér, hogy ha próféta nem is, újra költő lehessen saját hazájában.

A kötetbemutatón a költő tart felolvasást verseiből. A lírafolyamot Doma Bence zenész és dalszövegíró akusztikus gitáron kíséri. Ezt követően dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész beszélget a szerzővel a kötetről, amelyről így írt Térey János: „Mennyire szeretlek, élet”, évtizedek óta nem olvastam ennyire pozitív töltetű magyar verssort. Mintha költészetünkben valaki tiltaná az örömöt. Természetesen ez is így folytatódik: „Mennyire szeretlek, élet, / most, hogy nem vagy.” Bödecs László mégsem krízisközérzetről ad hírt. Nyugodt, csöndes gyűjteményét életvágy itatja át.

A beszélgetést, amely a szombathelyi vonatkozásokat, a kortárs líra formanyelvét és a hagyományok kérdéseit is körbejárja, Kocsis Marcell moderálja; a költő és az irodalmár eszmecseréje után pedig lehetősége nyílik a hallgatóságnak a kötet megvásárlására is. A belépés díjtalan.

Helyszín: Szombathely, Dr. Antall József tér 1.

A Facebook-esemény.

Így vonultok ti – Képes összefoglaló a 20. Savaria Történelmi Karneválról

A karneváli menet a kerek évforduló alkalmából ismét régi fényében tündökölt: a menetet újra Jordán Tamás a Weöres Sándor Színház igazgatója vezette. És bár a viharos szél közbeszólt, az esőnap mentette a menthetőt és a generációkat kinevelt városi rendezvény megjelenítette a csodás történelmi korokat, harcos katonákat és csodás asszonyaikat kisgyermekekkel, de az igazi szórakozás itt sem maradt el: felvonultak az artisták, ugrókötelezők, tűzzsonglőrök és zászlóforgatók. A többiről meséljenek a képek.

Herczeg Ákos galériája

Szombat volt a jelenben – Savaria Történelmi Karnevál meglepetéssel

A 20. Savaria Történelmi Karnevál egy minden korosztály számára kedves ajándékkal lepte meg közönségét: elhozta a városnak a Bagossy Brothers Company zenekart. A koncertet az égiek is hálásan tűrték, az utolsó hang elcsendüléséig kitartottak a felhők, majd a koncert végeztével elengedték a nehezen tartott esőcseppeket. A rövid, ám nagy zuhé után tűz válaszolt a vízre, így egyesült a négy elem: artisták földön és levegőben félelmet nem ismerve szórakoztatták a hajnalban hazainduló közönséget.


Horváth Dániel galériája


LEGUTÓBBI CIKKEK