Vallás, amit megjelenése óta számos célra használtak, pénz szerzésére, háborúk kirobbantására, harcba hívásra (gyerekeket is pl. gyermekek keresztes hadjárata) és természetesen jó, nemes célokra. De most a természetfelettiben való hit egy borzasztóan sötét, végtelenül zavaros világába tekintsünk be, ahol szektákról, vallási fanatikusokról, álmessiásokról és hit öngyilkosokról lesz szó. Remélem, a szöveg olvasói közül senki nem akar(t) szektához tartozni, inkább rózsafüzért ropogtat, miközben áment lehel a templom hidegébe. 18 éven aluliak és/vagy gyenge idegzetűek zárják be a megnyitott oldalt, most, amíg még nem késő.
Charles Manson, Krisztus és a Sátán megtestesülése, a Manson Család
Charles anyja (Kathleen Madoxx) 16 éves volt, amikor szülte 1934-ben, anyja állítólag sokat ivott, egyszer egy pohár sörért eladta egy gyerektelen pincérnőnek, akitől nagybátyja hozta vissza néhány nap elteltével. Kathleen árvaházba akarta dugni gyerekét, de nem talált megfelelőt, végül Gibault Főiskolában helyezte el a gyereket, ahonnan megszökött, visszament az anyjához, aki nem szívesen fogadta be. 13 évesen az Indianai Fiúiskolába került, ahol visszaemlékezései szerint többször szexuálisan és más módokon kegyetlenkedtek vele. Egy szociális gondozó szerint agresszív és antiszociális volt. Első 32 évének majdnem felét börtönben és javítóintézetben töltötte, ahol egyszer borotvapengét szorított egy fiú torkához, miközben szodómiát (homoszexuálisan megerőszakolta) követett el.
Egy ideig autólopásból élt, 1955-ben feleségül vette Rosalie Jean Willist, majd újra letartóztatták, fia, ifj. Charles Manson akkor született, amikor ő börtönben volt és felesége már mással élt. 1958 szeptemberében öt év próbaidőre bocsátották. Ezután a strici lett, alig 16 éves lányt futtatott, egy másiktól, aki gazdag szülőkkel rendelkezett, anyagi támogatást kapott.
1967-ben megismerkedett Mary Brunerrel, aki a Wisconsin Madison Egyetem végzős hallgatója volt, rövid időn belül összeköltöztek, majd Mason meggyőzte a lányt arról, hogy más nők is odaköltözhessenek, hamarosan rajtuk kívül még 18-an laktak ott. Később hippi találkozón gurunak állította be magát, filozófia eszmefuttatásokat folytatott, egész csoport fiatal követője lett, főleg nők, megalakult a „Manson család”, egy hippipünkösdista csoport, melynek tagjaként Manson számos gyilkosságot kitervelt, illetve elkövetett.
1968-ban ismerkedett meg Dennis Wilsonnal a The Beach Boys zenekar tagjával, két stoppos lányt szedtek fel és Dennis megengedte nekik, hogy a házában lakjanak. Másnap egy felvételről hazatérve 12 idegent talált saját ingatlanjának területén, főleg lányokat. A következő hónapokban egyre többen érkeztek, a vidám sereg százezer dollárjába került Wilsonnak, ebben benne volt az orvosi számla ugyanis kankót, vagyis trippert kaptak a lányoktól. Wilson együtt zenélt Mansonnal és a lányok szexuálisan mindkettejüket kielégítették. Wilson segítette Manson zenei karierrjét, ő mutatta be Terry Melchernek, aki a kiadó vezetője volt. Meg is ígérte Mansonnak, hogy segít a zenei karierrjében, azonban Charles úgy érezte becsapta ezért 1969. augusztus 9-én arra utasította a család tagjait, menjenek el az Altobelli-házba, (amit Melcher bérelt egy időben) és a lehető legborzalmasabb kegyetlenséggel öljenek meg mindenkit, akit ott találnak. Ám a házat időközben más bérelte ki, a híres filmrendező Roman Polanski és felesége Sharon Tate modell, színésznő. Sharon Tate-et és három ismerősét összekötözték, megszurkálták, illetve lelőtték. Egyikük mintegy ötvenegy, a másikuk huszonnyolc késszúrást kapott. A nyolc és fél hónapos terhes Tate-et tizenhat szúrással ölték meg, hiába könyörgött életéért, majd vérével a pig=disznó szót festették fel a bejárati ajtóra.
A következő éjjel a Család tagjai Manson utasítására ismét útnak indultak. Mivel Mansonnak nem tetszett, ahogy a Cielo Drive áldozatai pánikba estek (Sharon Tate és barátai), ezért ő maga is elkísérte a társaságot, hogy megmutassa nekik, hogyan kell ezt profin csinálni. Néhány órás autókázás után A Waverly Drive 3301-hez érkeztek, ahol Leno LaBianca és felesége, Rosemary lakott. Manson és a Család tagjai előző évben egy partin vettek részt a házban. A LaBianca házaspárt hasonló kegyetlenséggel – 41 és 26 késszúrással – ölték meg, mint az előző helyszín áldozatait. Leno LaBianca vérével felmázolták a nappali falára a „Death to Pigs” és a „Rise” feliratokat, valamint Leno LaBianca lemeztelenített hasába a „WAR” (háború) szót vésték. A konyhai hűtőszekrényre pedig a „Healter Skelter” feliratot mázolták. A mészárlás után az elkövetők nem hagyták el rögtön a helyszínt, előbb lezuhanyoztak, játszottak a lemészárolt házaspár kutyáival, és falatoztak a hűtőszekrényükből.
Charles Manson és „családja” tíz embert gyilkolt meg hidegvérrel, Isten se tudja miért. Természetesen nem lehetett kérdéses a halálbüntetés, azonban 1972-ben eltörölték, mielőtt a Manson család sorra kerülhetett volna, így az ítéletet fegyházban letöltendő életfogytiglanira változtatták. Bár 1976-ban ugyan visszaállították, mégsem végezték ki őket: egy tag 2009-ben rákban meghalt, a többiek még mindig börtönben vannak, Manson annyira megszerette a fegyházat, hogy otthonának nevezte és kijelentette ott akar meghalni.
Manson döbbenetes hatással volt az amerikaiakra. Charles Manson egyedül több levelet kap, mint az összes elítélt együttvéve, rajzfilmfiguraként szerepelt a South Parkban, egy külön részt építettek legendájára Boldog karácsonyt, Charlie Manson! címmel, Vincent Buglosi könyve alapján már 1976-ban megjelenítették a Helter Skelter című filmet. Ezt 2004-ben újradolgozták Jeremy Davies (Charles Manson), Clea DuVall (Linda Kasabian) és Allison Smith (Patricia Krenwinkel) főszereplésével, Marilyn Manson pedig művésznevét Marilyn Monroe kereszt és Charles Manson elítélt gyilkos vezetéknevéből kreálta, a Guns ‘n Roses több Manson keze által (1967-ben fel is énekelte ezeket) született dalt feldolgozott.
Jim Jones tiszteletes, a Jonestown-i tömeges öngyilkosság
Jim Jones családjában se stimmelt minden, sőt, anyja már születésekor azt hitte, a Messiásnak adott életet. Apja Ku Klux Klán tag volt, a kis Jim pedig nehezen barátkozott, sok időt töltött olvasással, szívesen sétálgatott az ódon temetőkben, ahol rendszeresen uzsonnáját is elfogyasztotta. Gyermekkori ismerősei szerint „nagyon furcsa gyermek” volt, enyhén szólva, hiszen egyik kedvenc elfoglaltságaként állatokat kínzott, hogy tanulmányozza hogyan távozik belőlük az élet. Rendkívül nagy érdeklődést mutatott a világ karizmatikus vezetői iránt, könyveket olvasott Hitlerről, Mussoliniról, Leninről és már gyerekkorában vallási megszállottá vált.
Ezzel szemben Jim Jones mégsem tömeges öngyilkosságra buzdító agymosó, manipulátor lelkésznek indult. 1951-ben Indianapolisba költözött, ahol részt vett az Amerikai Kommunista Párt nagygyűlésein, később pedig metodista lelkész lett, amíg úgy nem érezte, hogy az afroamerikaikat nem fogadják be, ezért megalapította a Népek Templomát, amit átköltöztetett Kaliforniába és elsősorban az afroamerikaiak megsegítésén munkálkodott. Egyre népszerűbbé vált, 1975-ben megkapta a Legkiválóbb Amerikai Egyházatya címet, 1977-ben pedig a Martin Luther King Jr. Emberbaráti Díjat.
Ám az eddig jóvágású, nyájas lelkipásztor megváltozott, biszexuális kicsapongásai és drogproblémái miatt agresszívé, tébolyulttá vált. Nukleáris holokausztról szónokolt és arra törekedett, hogy híveit elszigetelje a társadalomtól. Kaliforniába többé nem látták szívesen, ezért vásárolt földeket Guyanában, tőkéjét híveitől elszedett pénzből nyerte, itt alapította meg Jonestown városát 1977-ben. Állítólag kezdetben jó szándék vezérelte, a Népek Temploma szekta saját óvodát, iskolákat épített és teljesen elszeparálták magukat. Idővel a hely egyre jobban egy koncentrációs táborra kezdett hasonlítani, szögesdrót kerítést, őrtornyokat húztak fel, hogy a hívek ne szökhessenek el. Jonestownban a körülmények gyakran embertelenek voltak, éheztetés, áramütés terápia (elektrosokk), illetve mindennapossá váltak a nők és gyerekek elleni erőszaktevések.
1978-ban egy újságíró érkezett Guyanába, mert hallott a szörnyű körülményekről és ki akarta deríteni igazak e a hírek. Először mosolygós embereket látott, aztán öt ember elkezdett könyörögni neki, hogy vigye őket vissza az Egyesült Államokba. 1978. november 18-án el is indult volna a gép a menekülő szektatagokkal és az újságírókkal, de Jones nem hagyta, fegyveres őröket küldött utánuk, elkezdtek lövöldözni, három újságíró és egy szökevény meghalt. Eközben a táborban Jim Jones elmesélte a történteket és azt mondta hamarosan itt lesznek a hatóság emberei, felszámolják ezt a helyet. Megkérte őket igyanak a vörös italból, amiből minden beszéd alatt szoktak és amiről tudták, egy nap cián lesz belekeverve. A feltételezések szerint a többség önként ivott a ciánnal kevert mérgező italból, a gyerekeknek adtak, aki pedig ellenkezett, kényszerítették vagy fegyverrel lőtték agyon. A helyszínen 913 holttestet találtak, köztük 273 gyerekét.
Két brutális példán keresztül képet kaphattunk, hogy mivé is válhatnak emberek, ha tetteiket isteni pártfogással legalizálják. Minisorozatunk második részében hamarosan újra alámerülünk a szekták és vezetőik sötét életébe, öveket legközelebb is becsatolni…
