A Liget Galéria sötét kis termében tekinthető meg Mátrai Erik legújabb installációja, a Screen. A multimediális művész, festő, aki korábban a Fény Mestere címet is elnyerte, műveiben az anyagtalanból próbál anyagit teremteni, a transzcendenst és a természetet helyezve a gondolatiság központjába. Habár a kiállítás egyetlen egy mű, az kelőképpen le fogja kötni a látogatókat.
Aki a fényt anyaggá teszi
Mátrai Erik 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, mégsem a vászon vált művészi pályájának központi médiumává. Diplomamunkája egy videóinstalláció volt, aminek felvételei a valenciai tengerparton készültek, az installációk pedig azóta is művészi munkájának jelentős részét képezik. Ezekben a munkákban központi szerepet játszik a fény, a füst, a víz és változatos színek. Ezek a megfoghatatlan, mondhatni anyagtalan dolgok, látszatra anyagi formát öltenek egyes alkotásaiban.
Kifejezetten jól szemlélteti ezt a jelenséget Mátrai egy korábbi munkája, a Porticus című installáció, amely az abc galériában került elsőnek kiállításra egy sötét füsttel átszőtt teremben, ahol tizenhat fényoszlop világít, olyan érzést keltve, mintha egy ősi templomban járna a látogató. A sötétben csak ezek az oszlopok látszanak tisztán, így egyedüliként tudnak eluralkodni a tér jelentésén. Később Rómában és Stuttgartban is kiállításra került az installáció, már szabadtéren.
A fénnyel történő alkotást luminokinektikának is hívják, amely irányzat már a huszadik század második felében megjelent, azonban míg nyugaton hagyták virágozni, addig az úgynevezett keleti blokkon belül, így Magyarországon sem tekintették képzőművészetnek. Akik mégis a fénnyel kívántak alkotni, azok illegitim helyzetükben a műszaki-tudományos szervezetek égisze alatt gyűltek össze. Az első ilyen csoportosulás még a hetvenes években, Egerben alakult, ahol most Mátrai Erik az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet oktatója és többek között színtannal is foglalkozik.
Sok fényalkotásának központi eleme a színek játéka. Nem is meglepő, hogy akit érdekel a fény, a színekkel szemben se lesz közömbös, pláne Mátrai festészetben szerzett képzettségével. Legutóbb az art quarter budapest termében tartott Ellipszis kiállítása volt az, ahol eltérve a szokásos médiumtól és technikáktól, a művész festményei voltak megtekinthetők, melyek központjában a címadó geometrikus forma és a színspektrum állt. Ebben a tárlatban alkotói művei visszatértek a keretbe.
Mátrai ablaka vagy képernyője?
Most a legújabb Liget Galériában kiállított, Screen elnevezésű installációjában ötletes módon kapcsolódik a festészet keretbe zártsága azzal a konkrét megfoghatatlansággal, ami Mátrai munkájára jellemző. Azonban nem új állomásról van szó az alkotói korszakokat illetőleg. Előzményei az alkotó 2011-es dunaújvárosi kiállításig nyúlnak vissza, legutóbb pedig 2019-es Moving wall nevű installációnál alkalmazott ilyen jelleggel füst- és fénytechnikát.
A Screen, ahogy nevéből is kitalálható, egyfajta képernyő, lényegében egy cinemascoop, mozivászon képarányait tükröző keret, amiben két LED lámpa található alul-felül a keret vízszintes oldalaiban. A besötétített szobában a lámpák fénye hoz létre vásznat a kereten belül. A terem sarkában lévő, távirányítható gép által kibocsátott sűrűn gomolygó füst pedig ezen a fényvászon válik egyfajta képpé vagy képek sorozatává, azaz mozgóképpé.
Mátrai művészete leginkább a transzendesből és a természetből merít. A Screen, bár az utóbbihoz áll közelebb, a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Ahogy a kis terem egyre inkább megtelik, úgy a kereten belül is láthatóbbá válik a füstöt alakító légmozgás. Az önálló erő, ami szándék nélkül képez változást, egyedül a kereten belüli síkot megteremtő fénynek köszönhetően látható. Azonban nem egyszerű megvilágításról van szó, a fény nemcsak eszköz a kereten belül, anyaggá is válik, egyfajta felületté.
Többféle látásmód
Az emberi szemet vonzza a fény, de nem az elvakító, inkább ami a tisztánlátást segíti. Mátrai Erik munkájában a bekeretezett kavargó formák arra hívják a nézőt, hogy jelentést adjon nekik, akárcsak ha felhőket néznénk az égen. Ennél azonban a mű sokkal többet enged meg a befogadónak. Habár adott leülni egy székre, és nézni, ahogy a légmozgástól változik a füst, mintha vízbe csepegtetnénk tintát – egy meditatív folyamatként is lehet kezelni az installációt. A jelentések instabillá válásával lassan az ego is leomlik, és az ember úgyszólván észre se veszi magát, puszta rögzítés nélküli figyelemmé válik a változásban. Nincsenek magyarázatok és nincsenek miértek, csak tiszta jelenidő.
A másik befogadói lehetőség viszont az interakció. Amennyire változó a Screen vásznán megjelenő kép, olyannyira lehetetlen elrontani. Gyermekivé tesz a lehetőség, hogy következmény nélkül bele lehet maszatolni a füstbe. Sőt, részvételt kínál fel a befogadónak. Mátrai pályafutásában amúgy sem ritka a közös munka. Dolgozott együtt táncosokkal, zenészekkel, emellett Borsos Jánosal, Lőrinc Lillával (Borsos–Lőrinc párossal), illetve Szenteleki Gáborral és Papp Gergellyel van egy közös csoportjuk The Corporation néven. A Screen installációban pedig az alkotó megtisztul az alkotás irányításának szándékától. Minden szabadon történik, és a befogadón áll, hogy mit kezd ezzel.
Mátrai Erik Screen című alkotása március 10-ig látható a Liget Galériában. A megtekintés időpontegyeztetéshez kötött, amit ligal@c3.hu-n keresztül jelezhetnek a látogatók.
