A két részben megjelenő cikkben a Maroon 5 albumborítóinak változását fogom bemutatni; főként a vizuális megjelenésről, az elgondolkodtató ábrázolásmódról, a képek mögötti rejtett üzenetekről, valamint a képek mögötti tartalmakról lesz szó. A zenekar közel 25 éves múltja számos meglepetést tartogat a mai napig mind azon rajongóknak, akik azt hitték, ismerik őket, csak azért, mert a dalaik szövegét szinte kívülről tudják. Mind pedig olyan embereknek is izgalmas lehet a különböző nézőpontok felfedezése, akik egyáltalán nem ismerik a bandát.

A Maroon 5 egy amerikai együttes Los Angelesből, leginkább pop, rock, valamint funk pop műfajban alkotnak világhírű slágereket. Eredetileg 1994-ben alakultak meg, akkoriban még Kara’s Flowers néven váltak ismertté. A négy fiatal a középiskolában állt össze zenélni, első albumuk a következő évben már meg is jelent We Like Digging? címmel. Igaz, hogy két évvel később megjelent egy másik új albumuk is (The Fourth World), de a sikerekre még várni kellett.

Majd 2001-ben jött a nagy változás, és a zenekar az új, Maroon 5 névvel robbant be a köztudatba. Nemcsak a nevük, de a zenei stílusuk is új irányba fordult. A maroon angol szó gesztenyebarnát, de petárdát is jelent egyben. A zenekar névválasztását a mai napig rejtély övezi.

We Like Digging? (1995)

Maroon 5_f21
Forrás: Discogs

Az első albumuk 11 számot tartalmaz, mindben a jövő kétségei, a kilátástalanság, a zavartság fedezhető fel. Ehhez remekül passzol az albumborító, hisz mi sem ábrázolja ezt jobban, mint a sötét színek megjelenése, jelen esetben a fekete túlnyomó jelenléte. Egyedül a banda nevét és az album címét tüntették fel kékkel, azonban az is egy komor, távoli, hideg színként jelenik meg. Elsősorban nem a hírnévre törekedtek, hanem a közös zenélés, önmaguk kifejezése volt a cél. Az összeszedetlen szövegekkel, homályos tartalmakkal, a szerelem és gyűlölet keveredésével borítójukon is remekül ábrázolják a bizonytalanság érzetét.

The Fourth World (1997)

Maroon 5_f21
Forrás: Discogs

„Csillogó fények és tiszta színek”, ahogy azt az egyik számukban is hallhatjuk a sorok között. A csillogó fények kevésbé, de a tiszta színek annál inkább kezdenek megjelenni a borítón, viszont még mindig egy kis bizonytalansággal ábrázolva. A színek halványak, a betűtípus egyszerű, a zenekar neve jól olvasható, az album bal felső sarkán kapott helyet, fehér színnel. A különböző színek különböző érzéseket váltanak ki belőlünk; a piros árnyalatai – a kékkel ellentétben – melegséget árasztanak, közelséget adnak, míg a kék szín megjelenéseit távolinak érezhetjük magunktól.

A sárga önmagában egy vidám, bohókás szín, a nap színe, de a borítón megjelenő tompított, elmattított változata miatt nem érzékeljük ezt a tulajdonságát, ami a benne rejlő képnek is köszönhető. A képen megjelenő színekre a dalszövegekben is találunk példát, amely alátámasztja a választott színek megjelenését. Ilyenek például a tenger, óceánkék, nap kifejezések. A zöld szín alapvetően a fiatalságot, a természetet, a természetességet, a reményt és a féltékenységet szimbolizálja.

A dalszövegek tartalmát tekintve nagyrészt ismét értelmetlen szövegek jelennek meg az albumon, amelyek talán illuminált állapotban íródtak, ugyanis gyakran említésre kerül a bor is. Ez összefügg a szöveg írójával, Adam Levine-nel, valamint a borítójukkal, hiszen az énekes a bor vörös színében jelenik meg az albumon. Néhol már tisztultak a dallamok is az előző albumhoz képest, azonban még mindig felfedezhető önmaguk keresése, a szerelem iránti vágy, a remény, valami új kipróbálásának a lehetősége, az előttük álló út sejtelmessége.

Songs About Jane (2002)

A zenekar névváltása után ez az első albumuk, melynek címe Songs About Jane (Dalok Jane-ről).

Maroon 5_f21
Forrás: Spotify

Na, de ki volt az a Jane, és miért szerepel a borítón? A lemezen szereplő 12 dal mindegyike tartalmaz legalább egy utalást a Jane Hermanhoz fűződő kapcsolatára, mert igen, a Maroon 5 frontembere valaha egy párt alkotott a hölggyel. A borítón az előző albumokhoz hasonlóan szintén kihangsúlyozták a zenekar nevét, de a szemünkkel először mégis a hosszú, vörös hajú, meztelen lányt pillantjuk meg, egy ládikával a kezében. A vörös háttér a szerelemre utal, a vörös szín árnyalatai kifejezik a szenvedélyt, a közelséget. Ami a tipográfiát illeti, az első Maroon 5 album kanyargó, puha vonalaival szemben a zenekar neve merev, minimalista és fehér. Az egymásba fonódó O-betűk szintén a romantikus, szerelmi szálra fűzhetők fel.

Ahogy azt már a She Will Be Loved (Szeretni fogják) című, karrierjüket elindító, majd világsikert hozó számukban is hallhattuk, a lány mindössze 18 éves volt, önképzavarban szenvedett, egy elveszett teremtménynek tűnt, amely a szövegben így hangzik: „Nézd a lányt a törött mosolyával”. Ennek a sornak az ábrázolása teljes mértékben felfedezhető – a kép magáért beszél.

A dalszöveg írója, Adam Levine az album megjelenése után közel 15 évvel úgy nyilatkozott szerzeményéről az Entertainment Tonight című beszélgetős műsorban, hogy egy általa ismert pár zűrös kapcsolatáról írt. A saját szemével látott – habár nehéz elhinni – gondoskodó, ifjú férfi képét ábrázolja, aki a nehéz időkben támaszként volt jelen a lány számára.

A dalban többször is megismétlődik, hogy „az ajtó mindig nyitva áll”, s ez alapján azt a következtetést vonom le, hogy az albumon szereplő nyitott ládika az elengedés jelképe, hiszen a hozzá bújt lány látszólagosan kedveli a tárgyat, s mintha őrzött volna valamit eddig, amit épp most enged el, ám a szövegben mégis azt kéri: „Kérlek, soha ne engedd el”. Azok a dolgok valószínűleg emlékek, titkok rengetege, hiszen az albumnak van egy Secret (Titok) című dala is, azokat őrizte eddig a dobozban. A számok nem csupán sima, hétköznapi popslágerek, hanem történeteket mesélnek el, emlékeket elevenítenek fel történetek formájában.

It Won’t Be Soon Before Long (2007)

Maroon 5_f21
Forrás: Discogs

2007-ben járunk, amikor megjelent az It Won’t Be Soon Before Long című albumuk (Egyhamar nem jövök ide/vissza). Nagy visszatérésnek nevezhetjük a Songs About Jane című debütáló albumuk után, mivel közel öt év telt el azóta, hogy a zenekar új albumot adott ki.

Kezdetben meg kell említenem a The Fourth World (A negyedik világ) nevet viselő albumuk képi megjelenését, hiszen ott a zenekar akkori négy tagja külön, egyenként volt ábrázolva a jelenleg tárgyalt borítóval ellentétben.

Itt már az 5 (ahogy a nevükben is benne van) ember egységét láthatjuk, hiszen egymás kiegészítéseként, egy zenekarként jelennek meg. Egy határozott, új kezdet érezhető mind a zenekar, mind az énekes életében. Ezt egyrészt a szöveg mutatja: „Kicsit jobban érzem magam, mint azelőtt, az sem érdekel, ha többé nem látom az arcodat”, másrészt Levine és Herman kapcsolata véget ért, a hírnév azonban még csak ekkor kezdődött igazán.

A háttérben világító, monumentális méretű M betű szimmetriája mellett észrevehető egy optikai csalódás is. Középen az énekes nem a padlón áll, hanem a levegőben, viszont az kétségtelen, hogy a mögöttes tartalomban megbújik az előretörés, valami újnak a kezdete, szembenézés valami jobbal, mint ami eddig volt, szakítás a múlttal, ahogy Jane-nel is.

A dalszövegeknek, igaz, hogy eleme a múltbéli visszatekintés, de leginkább az elengedés áll a középpontban, ezt persze Maroon 5-osan, érzelmekkel telve, dinamikusan tárták a nagyközönség elé.

 

Felhasznált irodalomjegyzék:

 

Kiemelt kép: ThanasitHigh

KAPCSOLÓDÓ CIKKEKTÖBB A SZERZŐTŐL