Nagy Boglárka neve üstökösként robbant be a hazai művészeti élet sűrűjébe a Sotheby’s 2016-ban rendezett árverésének köszönhetően. Legújabb sorozata Rising Sun címmel a Bodó Galéria és Aukciósházban látható, meglepetés azonban nem nagyon érheti azokat, akik már találkoztak a festőnő alkotásaival.
Nagy Boglárka a ragyogó meglepetés
Ritkán kerül a TV2 Tények Plusz hírei közé képzőművészeti kiállítás. Nagy Boglárka Rising Sun sorozatával azonban kivételt tett a csatorna, talán mert az alkotó pályája sem nevezhető hétköznapinak.
A Sotheby’s London 2016-ban rendezett 20th Century Art aukcióján ismertebb magyar nevek mellett, sokak meglepetésére az akkor 26 éves Nagy Boglárka egyik festménye is helyet kapott. Hogy miként kerülhetett egy szinte még a pályája elején álló művész olyan nevek közé, mint Kassák Lajos, Szűcs Attila vagy Reigl Judit, annó a 444 újságírójában is felvetette a kérdést.
A portál kiderítette, hogy az árverés magyar listájának összeállításában nagy szerepe lehetett Soraya von Stubenberg grófnőnek, így tőle próbáltak érdeklődni, milyen okok álhattak amögött, hogy Nagy Boglárka is bekerült. A grófnő azt mondta: „Nagy Boglárka képe Londonban mindenkinek feltűnt, mint valami teljesen más vonal, mint a többiek, akik talán valóban intellektuálisabb művészek… A neo-pop vonal nem is annyira magyaros… A kép viszont szerintük nagyon eladható, és az amerikai ízlésnek nagyon megfelel, így lett kiválasztva.”
És a bizonyíték kedvéért, hogy nem véletlen szerencséről volt szó, vagy szakmai melléfogásról: 2019-ben Nagy Boglárka egy újabb festménye került kalapács alá a Sotheby’s ugyanezen aukcióján. Első alkalommal Summer Love című festménye több mint 2 és félmillió forint, míg második alkalommal My Name is White című festménye több mint másfél millió forint értékben talált gazdára. A két kép közül azonban egyik sem érte el becsült értékének maximumát.
A felkelő nap sugarai
Nagy Boglárka július 5-én tártlatvezetést tartott a Bodó Galéria és Aukciósházban, ahol a látogatók megismerhették a sorozat előzményeit, továbbá a képek mögötti érzéseket és gondolatokat.
A témát elsősorban a festő távol-keleti utazásai adták. Nagy Boglárka kb. három hetet töltött Japánban, de járt rövidebb ideig Thaiföldön, Kambodzsában és Vietnámban is. Ezalatt az időszak alatt rengeteg fotót készített, és részben ezek szolgáltak alapként az alkotáshoz.
A festményeken a Távol-Kelettel összefüggésbe hozott legjellegzetesebb témák jelennek meg: szamurájok, gésák, buddhista szerzetesek, koi pontyok, darvak és lótuszvirágok. Akárcsak egy ismeretterjesztő könyv oldalai. Az európai befogadó számára titokzatos és egzotikus kultúrát kívánnak csak bemutatni.
A galéria előterében látható első festményeken szamurájpáncélzat és egy hüvelyéből éppen csak kihúzott katana (japán kard) látható. Nagy Bolglárka azt mondja, ezeken a képeken keresztül akarta megmutatni a férfias pólusát ennek a világnak. Úgy tűnik, hogy az alkotó a szamurájokat egyedül az erővel köti össze, mit sem tudva arról, hogy a legtöbb harcostól elvárt volt a művészetekben való jártasság. A kardforgatás mellett a művészi érzékenység is erénynek számított. Számos vers maradt fent, amit szamurájok rituális öngyilkosságuk (seppuku) előtt írtak. A szamuráj mesterek és tanítványaik között szövődő férfiszerelemről nem is beszélve, ami mai viszonylatban keveseknek juttatná eszébe az erőt.
A tárlat többi változatos festménye már szorosan egymás mellet foglal helyet. Ez talán kifejezi azt is, ahogy alkotó dolgozik. Nagy Boglárka elmondása szerint egyszerre több képet is fest, nem szokott csak egyetlen egyre koncentrálni. Gésákról készült festményeinél megállva a nőiességet és az alázatot hangsúlyozza ki. Manapság azonban gésának lenni döntés kérdése, és bár valóban a nőiesség szimbóluma, Nagy Boglárka percepciójával ellentétben: a női függetlenségé. A gésák számos más japán nővel szemben esősorban anyagi függetlenséget élvezhettek, amellett hogy többé nem kellett háttérbe húzódniuk. A gésák műveltsége nem csak a kultúrára, de a közéletre is kiterjedt, mivel magasrangú ügyfeleik számára minőségi társaságot kellett biztosítaniuk. (A félre értések elkerülése végett – ugyan Nagy Boglárka nem utalt ilyesmire – a gésák nem örömlányok.)
A többi festmény között akadt ártatlan küllemű szerzeteseket ábrázoló mű, árral szemben úszó koi pontyok és egymással szemben álló darvak. Az alkotások bár realisztikusok, nem jellemző rájuk a tolakodó részletgazdagság, ahogy a vad kísérletezés sem. A Koi Pond című festmény az, ami egy kissé megpróbál vadabb lenni. A vízben kavargó halak színe egyes részeknél mintha kioldódna a testükből és összekeveredne az életterükkel, izgalmas látványt tud nyújtani, szinte már gondolatébresztő, de Nagy Boglárka szigorú alkotó. Lehetne mondani, hogy ismeri a közönségét, de pontosabb az, hogy kiválasztotta azt a közeget, akiknek fest. Belőtte az igényt, amit vélhetően sikeresen kielégít.
A felszín csillogása
A tárlatvezetés alatt Mester Tamás legújabb meditációs szerzeményeiből hallható válogatás szól, amely tökéletesen kiegészíti azt a felszínen rekedt egzotikus mámort, ami a szakrálist a formából próbálja kisajtolni.
A megszokott kiállításokkal ellentétben a falak színesek, ahogy a festő kérte. Kérdéses, vajon megállnák önmagukban a helyüket ezek a festmények a semleges fehéren? Nagy Boglárka ismeri a saját művészetét, annak erősségét és gyengeségeit. A színes falak emelik a dekor-élményt. A látogatónak könnyebb elképzelni „hogy nézne ez ki a falamon?”
A Rising Sun sorozaton érződik a festő téma iránti rajongása. Az ázsiai kultúra lenyűgözi, ezzel azonban lefegyverezi az alkotót. Elvakult imádattal nyúl a téma felé, bőven megelégszik a felszínnel. Kopott National Geographic magazinok fotóit idézi. A strandos sorozatban kielégítő egyensúllyal keveredett a dekor és neo-pop hangulat, a Rising Sun unott giccsbe fordul.
A színhasználatban nincs hiba, Nagy Boglárka pedig kétség kívül jól fest, a tartalom ettől függetlenül leragad az ázsiai egzotikumnál, azon belül is megáll a máznál. A japán képzőművészeti gondolatok, az ázsiai szépségideál összeérhetett volna az európaival. Az alkotóból előtörő csodálat az ázsiai kultúra iránt viszont távolságtartásra ösztönzi már magát a befogadót is. Mintha a megértés lehetősége szóba se jöhetne. A tisztelet mégis valahol innen kezdődne.
A kiállítás még július 12-ig látogatható a Bodó Galéria és Aukciósházban, mely utolsó nap a festő tárlatvezetésével zárul. Ezt követően a képek eladásra kerülnek.
A kiemelt kép részlet a Koi Pond című festményből; a fotókat a szerző készítette; kivéve,ahol más forrás szerepel.
