Július 6-ával kezdetét vette a tizedik FISZ tábor, s a jeles jubileumot talán nem is lehetett volna szebb ajándékkal ünnepelni, minthogy visszatért az esemény a Királyrétre. A tábor első napjának eseményeiről György Alida naplóját olvashatjátok.

f21

Amióta csak megtudtam, hogy idén újra Királyréten lesz a FISZ tábor, nosztalgikus lelkesedéssel vártam a pillanatot, hogy újra ott lehessek, és most végre elérkezett a nap. Nagy Hilda a megbeszélt időpontban már türelmetlenül várt, hogy induljunk végre, ám a fővárosi forgalom kissé megviccelte Terék Annát. Végül befut ő is és Vincze Bence is. Az autóban Bence megkérdezte, milyen is ez a hely, bennem pedig hirtelen felelevenedtek a képek régi táborokról. Aztán épp időben sikerült befutni a helyszínre. Ahogy megérkeztünk, a szervezők rögtön betereltek bennünket az ebédlőbe és elkezdődött a tábornyitó.

fisz
Fotó: György Alida

Rengeteg érzés kavargott bennem, amikor körbe néztem a teremben és megláttam az ismerős arcokat. Tóth-Czifra Júlia bemutatta a szervezőket, hogy kit, miért és milyen problémával kapcsolatban lehet zaklatni a tábor folyamán, majd ezt követően a műhelyvezetőket is. Idén három prózaműhely is indult, melyek vezetői Solymosi Bálint, Szvoren Edina és Zoltán Gábor, míg líraműhelyből kettő: Terék Anna és Turi Tímea vezetésével. A műfordító műhelyben Nádasdy Ádámmal dolgozhatnak a táborozók. Sajnos Lapis József betegség miatt mégsem tudott részt venni, ezért Károlyi Csaba vette át a kritikaműhelyt, aki mindemellett még a délelőtti szerkesztői proszemináriumokat is tartja.

A megnyitó után még gyorsan megebédeltünk és már kezdődtek is a műhelyfoglalkozások. Én idén Turi Tímeához jelentkeztem, akinél egész családias csoport jött össze, hiszen legtöbben ismerjük egymás munkásságát. A gyors bemutatkozó körből egy kötetlen beszélgetés bontakozott ki, ahol azt fejtegettük, hogy miért írunk és mit szeretünk az írásban. Közben eljutottunk ahhoz a kérdéskörhöz is, hogy miért nehéz magunkat íróként meghatározni olyan emberek felé, akik nem ebből a közegből jönnek.

fisz
Fotó: György Alida

Műhely után pár perccel már kezdődött is a délutáni program, ahol Mán-Várhegyi Rékával Antal Nikolett beszélgetett. Én próbáltam utolérni magam, úgyhogy gyorsan még elfoglaltam a szálláshelyem, sajnos emiatt a beszélgetés első tíz percéről sikerült is lemaradnom. Annál a szálnál csatlakoztam be, amikor Mán-Várhegyi a lakótelepek szépségéről beszélt, és hogy a természet hogyan nyer magának teret a merev betonépületek között. Antal Nikolett ennek kapcsán arról kérdezte a szerzőt, hogy a Boldogtalanság novelláinak hőseit mennyire határozza meg a tér és a lakótelep, amiben élnek, amelyre azt a választ kapta a hallgatóság, hogy a körülmények nyilvánvalóan meghatározóak, viszont írás közben nem szokott ezen tudatosan gondolkodni, tehát utólagos értelmezés lenne csupán erről beszélnie. Továbbá azt is hozzáfűzte, hogy már egészen más gondolatok foglalkoztatják és szeretné úgy felfogni az írást, mint ahogyan az a képzőművészetnél működik, hogy az alkotó projektekben tudjon gondolkodni. Egy pillanatra elveszítem a figyelmem, hiszen a medence felől felszabadult nevetés szüremkedik át.

Közben a beszélgetés témája már a feminizmus irányába mozdult el, ami kapcsán a szerző kifejtette, hogy a legnagyobb tanulsága az volt, amikor ráeszmélt arra, ha az ember elkezdi felszabadítani magát, akkor felismeri, hogy bizonyos dolgok nem az ő hibájából történnek úgy, ahogy, hanem egy társadalmi szintű probléma részei, viszont ez elültette benne annak a gyanúját, hogy van, ami még így is láthatatlan marad. Amikor írni kezdett, volt benne egy szorongató érzés, hogy ezeket az univerzális problémákat kellene megtalálnia, de később ez átalakult azzá, hogy olyasmiről írjon, ami nagyon mozgatja és akkor nem fog abba a hibába csúszni, hogy csak róla szóljon.

fisz
Fotó: György Alida

Én kezdek eltelítődni gondolatokkal aznapra, de folytatódnak a programok: a Miből lesz a FISZ-könyv? címet viselő beszélgetésen Balogh Gergő, Barlog Károly, Gondos Mária Magdolna és Sirokai Mátyás mutatták be az általuk szerkesztett könyvsorozatokat és azok célkitűzéseit. Balogh Gergő például kiemelte, hogy fontosnak tartja a FISZ tudományos munkásságát, a Minerva sorozat nemcsak a könyvkiadáshoz köthető, hanem a FISZ tudományos tevékenységéhez is.

Már javában ránk sötétedett, mire az utolsó programpontra is sor került. Miközben az ÉN zenekar játszott, csatlakoztam a medence melletti társasághoz, ahol már igazán felszabadult volt a hangulat. Majd a táncparkettre csalogattak a már megszokott retró slágerek. Valahogy már el sem tudnék képzelni egy írótábort, ha nem üvölthetnénk egymás arcába, hogy „nem csak neked fáj…”. Kiderült, hogy Szabados Attilának és Seres Lili Hannának is éppen ma van a szülinapja, belőlem pedig elszivárgott a fáradtság. Vincze Bence meggyőz, hogy csocsózzunk, de úgy tűnik, ez egy túl népszerű lehetőség, úgyhogy a billiárd asztalt célozzuk meg Bencével, Lilivel és Vajna Ádámmal. Mire visszajövünk, meglepődve konstatáljuk, hogy már csak a büfénél szól a zene és a táborozók többsége aludni tért. Érdeklődünk, mi történt a bulival. Kiderült, hogy sajnos Urbán Bálint idén hamar feladta a dj-zést. Lelkesen jelentkezem a szerepkörre, úgyhogy Gorász Petivel meg is egyezünk, hogy keresni fognak az üggyel kapcsolatban. Néhányan még kitartottunk a büfébuliban, mert azt azért mégsem lehet, hogy egykor érjen véget a móka már az első este, de aztán gondolva a következő napokra, nem vártuk meg a napfelkeltét.

További képek a FISZ tábor első napjáról Gondos Mária Magdolna lencséjén keresztül: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=fiatalirokszovetsege&set=a.10160377032036869

Kiemelt kép: Gondos Mária Magdolna (forrás: FISZ Facebook