Egyik család sem tökéletes, még ha kívülről az évek óta tartó színjátéknak köszönhetően annak is tűnik. Sokszor nem látunk, nem láthatunk a felszín alá, mégis ítélkezünk. Különösen igaz ez, ha homoszexuális emberrel kerülünk kapcsolatba, van valamilyen előre kialakult negatív vagy pozitív véleményünk. A szerelem bonyolultsága mellett ezt mutatja be Zelei Bori Csörög című regénye, amely az Athenaeum Kiadó gondozásában nyerte el végső formáját.
Az író második könyvében és egyben első regényében egyből nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis hiánypótló alkotást akart írni a hazai homoszexuális közeg bemutatásával.
A Csörög témája különösen időszerű, hiszen a 21. századi Magyarországon még mindig rejtőzködve kell élniük a homoszexuálisoknak, nem lehet kiakasztani egy szivárványos zászlót az erkélyre, mert bekopog egy „jóakaró”, fenyeget és kihívja a rendőrséget. Viszont a melegek bemutatása számomra kissé sztereotipra sikerült, pedig ezzel a könyvvel előre lehetne mozdítani a társadalmi elfogadottságukat. Nem elég kapargatni a felszínt, ha ki akarunk mondani valamit.
Világunkat egyre súlyosabb katasztrófák terhelik, az emberekből mégis kiveszett az empátiára való készség, és ez olyan súrlódásokhoz vezet, amiket nap mint nap tapasztalunk a magyar társadalomban. Ilyenkor kell leginkább ezekről a témákról beszélni, mint a melegek megítélése és nem homokba dugni a fejünket. Érzékenyítés tekintetében a Csörög tökéletes mű, ilyen szempontból nyugodtan hiánypótlónak nevezhetjük. Melegek a főszereplői, mégsem tolja az arcunkba az ő világukat, inkább finoman, érzékletesen mutatja be. Az író nem merül el életük drámájának ecsetelésében, hanem a történeten keresztül ismerjük meg mindennapi nehézségeiket, küzdelmeiket.
Annak ellenére, hogy tartalmilag tudatos társadalmi képet kapunk, a szöveg sok helyen hiteltelen: a szerző valószínűleg nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy milyen korosztálynak írjon, nem végzett elég alapos kutatást a fiatalok szóhasználatával kapcsolatban, így inkább úgy ír, ahogy a saját stílusa diktálja. Próbál fiatalosan megnyilvánulni, de a mondatokba tűzdelt káromkodások ezen nem javítanak.
Néhol jól működnek a szlengek, de vannak benne kontextusidegen, durva kifejezések, zavaró tőmondatok. Így a fiatal felnőttek nem beszélnek, nem beszéltek 2005/2006 körül sem, amikor a cselekmény játszódik. Sok helyen a szöveg gyermeteg és frusztrált, minden szereplőnek egy jó pszichológus kellene, hogy megértsék önmagukat és utána az életet.
Olyan ez a történet, mint egy hullámvasút: visz fel, vannak benne döccenők, ahol már azt hisszük, hogy megáll a sztori, de aztán valahogy mégis tovább megy és közben végig érzed, hogy nem neked kell hajtanod, mert az író megteszi helyetted. Minden hibája ellenére valahogy mégis működik a szöveg, olvastatja magát.
Emellett az író nagyon szépen bemutatja azt, milyen, amikor egy nekünk fontos személytől távol kerülünk, főleg, ha ő hónapokig a szerelmünk volt. Az majdnem teljesen mindegy, hogy férfi és nő, nő és nő vagy férfi és férfi kapcsolatáról van szó, a szerelem olyan erős és elemi érzés, hogyha megszakad, ugyanúgy tud fájni, mert mindannyiunk érzései hasonlóan kódoltak.
Azzal, hogy a történet kezdete összeér a végével, választ kapunk arra, miért orális szexszel kezdődik; de az, hogy milyen szerepe lesz ennek egy fiatal felnőtt életében, arra igazából nem kapunk választ. Ez a könyv nyitott kérdések sorozata, nehéz eldönteni, hogy mi a fő szál, mit akar mondani és kinek akarja mondani. Érezzük, hogy valamiről (nagyon) szólni akar, tényleg valami elemi kérdést akar megválaszolni, hogy jobbá tegye a világot, de ez csak erőlködés, nem csúcsosodik ki a több, mint 220 oldal után sem, a könyv lezáratlan marad.
Azoknak a kezébe kell kerülnie a könyvnek, akik az egyre zárkózottabb társadalmunkban a közösségi média nyújtotta névtelenség mögé bújva élik ki dühüket, önmagukkal szembeni frusztrációjukat, sokszor olyanokra zúdítva azt, akiknek az életéhez semmi közük. A Csörög egy fontos könyv minden hibája ellenére, hiszen azok a kérdések, amiket Zsuzsa megfogalmaz a felnőttlétről, családjáról, a saját meg a többiek gyerekkoráról és félelmeiről, mindenki számára ismerősek lehetnek, hiszen a vívódás, az állandó válaszkeresés az ember sajátja, de bármit is olvasunk, az csak segítség, útmutatás – a legfontosabb kérdésekre a válaszokat magunkban talál(hat)juk meg.
Kiemelt kép: neweurope.eu
