Február 21-én és 22-én egyaránt megtelt a Radnóti Miklós Színház, hogy rendhagyó módon kétszer is bemutassanak egy friss megjelenést, Grecsó Krisztián Lányos apa című művét.
Könnyűzenei berkekben manapság nagy divatját éli a dupla lemezbemutató, amikor egy-egy zenekar két egymást követő napon is megtölti ugyanazt a koncerthelyszínt. Grecsó Krisztián frissen megjelent, Lányos apa című novelláskötetével hasonló a helyzet, hiszen a Radnóti Színházba tervezett könyvbemutatóra a lelkes olvasók olyan hamar elkapkodták a jegyeket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az eseményt végül „megduplázták”.
A szerzővel mindkét alkalommal Szabó T. Anna beszélgetett, összművészeti és intertextuális környezetbe ágyazva az elhangzottakat, bemutatva, mennyire színes skálán ábrázolják a magyar írók és költők a szülői létet. Szabó T. fiús anyaként egészen más hozott anyagból és tapasztalatokból táplálkozik, mint Grecsó, akinek az életébe négy éve, örökbefogadás útján érkezett meg egy kislány, a kötet elsőszámú ihletője és múzsája. Két, az irodalomban egyesülő nézőpont összeolvadása volt ez a beszélgetés, amely alapvetően a szülői életérzéseket tárgyalta, illetve azokat az emlékbetöréseket, amelyek egy gyerek felcseperedésével járnak.
Milyen emlékbetörésekről volt szó? Leginkább a saját gyerekkorról és arról a szülő-gyerek kapcsolatról, amelyben hajdanán még a gondtalan és kíváncsi gyerkőc szerepében tetszelgett a szerző; ahol a felelősséget csak hírből ismerték és a szorongás csak egy – egyelőre mit sem jelentő – szó volt a nagy lexikonokban.
Ezek a fel-felvillanó emlékképek és újra átélt pillanatok helyezik több pillérre a Lányos apát. Az azonos narrátor és főszereplő elsősorban valóban egy lányos apa, de ez nem korlátozza le az otthonról hozott tapasztalatvilágot, amelyben a szerző volt vidám gyermek, útját kereső kamasz, majd egy vidék-főváros útvonalon ingázó, folyamatosan költöző fiatal felnőtt is.
Szabó T. Anna kiemelte, hogy a jelen és a nosztalgia kettősségén túl a novellafüzér legmarkánsabb visszatérő eleme az otthon mint a kényelemmel és szeretettel betöltött tér és az otthonosság mint érzet, hiszen jogos kérdése a műnek, hogy mi az, ami egy helyet otthonná léptet elő. Ahogyan Grecsó Krisztián is hangsúlyozta mind a kötetben, mind a bemutatón, a saját lakása úgy avanzsálódott otthonná, hogy a karjaiban tartott tipegő mosolyogva ütötte be a kapukódot, majd boldogan szaladt fölfelé a lépcsőházban, tudván, hogy megérkezett arra a helyre, ami gyerekkorának és élete első impulzusainak a színtere.
A Lányos apa – novelláskötet lévén – egyszerre több komponenssel dolgozik, amelyekhez egyenként is lehet kapcsolódni, mégis a három ciklusból álló egész egy irodalmilag és érzelmileg kerek, alkotórészeihez képest többlettartalmakkal rendelkező művet tesz ki. A kötet varázsa épp abban rejlik, hogy ez a kétirányú jelentéstulajdonítás elsősorban nem a tudatos szerkesztésen alapul, hanem azon az ösztönös és otthonos szellemi vonalon, amelyen a szerző – elmondása alapján – mozogni tudott írás közben. Ezt az otthon tengelyének is lehetne nevezni…
A kötetbéli kompozíció megszületése egyszerre több helyről eredeteztehető. Az egyik meghatározó előzmény a Valami népi című alkotás – mely a Lányos apa előtt jelent meg – mégpedig azért, mivel ennek az egyes ciklusaiból kirostált szerzemények ágyaztak meg egy új, még csak gondolatban létező műnek, ami kicsit a múltról szól, de kicsit a jelenről is – beleértve a köztes holtidőt. A másik fontos komponens, mely a Lányos apa fő forrásának is tekinthető, az azonos című rovat, amelyet a szerző vezetett a Nők Lapja hasábjain és amelyben családjának, valamint saját apaságának a tanúságtételét rögzítette szépirodalmi formában.
A bemutatón nem csupán Grecsó Krisztián megrendítő vallomását hallhattuk az apai szerepről és a gyerekkorról, amely az olvasói élményt gazdagítja és színezi. Szabó T. Anna egyszerre irodalomelméleti és személyes meglátásai mellett Pogori Ádám színművész is hozzájárult az esthez. Közreműködésével átfogó betekintést nyújtott egy-egy novellaciklusba: felolvasta többek között az Anyám álma és az Itt lakunk című szövegeket.
A színészi hangon megszólaló Grecsó-műveket egy-egy improvizációs zenei darab követte: Rozs Tamás csellista-énekes játszott és énekelt a szövegbetétek után, megkísérelve zenei réteggel kiegészíteni az elhangzott írásokat. Személyes szülő-gyermek kapcsolatát is beemelte egy megzenésített vers erejéig, ugyanakkor többnyire a kaotikus szöveg és a tiszta dallam keltette disszonanciával élt, mely olykor a novellák és a szülői lét tökéletes párhuzamát villantotta fel.
Az esemény végén az olvasóknak lehetőségük nyílt egy rövid eszmecserére is a szerzővel, aki a színházban dedikált, így az esemény – rímelve a kötet hangulatára – valóban otthonosan zajlott.
