Történt egy reggelen, hogy húgommal felszálltunk az aktuális buszra, akkor még kávéhiányból kiindulva az éjszaka közepének számító reggel hatkor. Szerencsére a grizlibaszó mínuszokat a buszt lendületesen belehelő jónép kint tartotta. Helyek elfoglalva, minden feltétel adott szűk egy óra durmoláshoz a magyar utak generálta fapados masszázsfotelben. Egyetlen hibám az volt, hogy nem én ültem ablaknál.

Húzom a lóbőrt, mint Ken húzza Barbie-t, amikor hirtelen egy kellemesnek nem nevezhető aura nyaldosta meg az enyémet. Győr előtt fél órával a buszon szállított élőhús aránya drasztikusnak bizonyult. A változatos úton kibocsátott szén-dioxid és minden egyéb gázok (ami nem oxigén) kibocsátása egyfajta mini-üvegházhatást generált. A hőmérséklet strandszezoni változása miatt szinte láttam az ablak párájába ujjal írva a csak kívülről olvasható feliratot: „!!!PLEH”.

Ébredésemet azonban egy megrázóbb esemény okozta. Egy rendkívül harsány, negyven és ötven közötti hölgyemény juttatott ébrenléti állapotba. Jobb karja hevesen markolta az előttem lévő ülés oldalkarfáját, bal marka a fejemet támasztó háttámla tetejét, és néhány hajszálamat szorította szenvedélyesen. Épp saját telefonszámát diktálta rég nem látott ismerősének, így be kellett hajolnia, hogy láthassa is, az mit pötyög be. Ez a mozdulat volt a probléma fő okozója.

Szinte csiklandozta frissen nyírt borostámat a Le Menjé’Innen márkájú parfümje. Hasfalának memóriahabja lágyan lökdöste gyanútlan jobb felkarom. Cserébe megtudhattam ebből a kifejezetten intim közelségből, hogy a lánya újdonsült párját ő nem szereti, és reméli, hamar kirakja. Pedig MICSODA anyósa lehetne szegény flótásnak… Minden információ homályos volt az arcomtól néha centikre ékeskedő kebleinek visszhangjától. A „Hé haver, a szemem idefent van!” itt érvényét vesztette. Aztán egyszer csak szüksége volt a busznak egy 80 fokos jobbkanyarra fénysebességnél… Légzsákokat aktiválni!

Ha már ilyen szépen megismerkedtünk, és még a számát is szinte „érzékien súgta” a fülembe, talán elhívhatnám egy kávéra!


Meizer Bence vagyok, tanító szeretnék lenni. Felváltva cselekszem ez ügyben, vagy épp ellene (ha vizsga közeleg). Napjaim Győrben tengetem: egy kis meló, egy kis slam, egy kis írás.


Kiemelt kép: unsplash.com