A Spotify kinyírja az előadók identitását. Miközben mindenki az egyre táguló lehetőségekről beszél, meg arról, hogy hány csatornán lehetnek jelen az előadók, senki meg sem említi, hogy fogalmunk sincs arról, kik írják a dalokat, kik a zenészek a hangszerek mögött.
2019-re ez lett az egyik legnagyobb zenei kihívás: nem kérdés, hogy hogyan tudsz eljutni az emberekhez, hanem az a kérdés, hogy ki fog megjegyezni. Mondom ezt úgy, hogy én sem hallgatok már máshogy zenét, a kedvenc dalaimról nem mindig tudom, hogy melyik albumon vannak, de fejből vágom, hogy melyik lejátszási listára kell kattintanom, amin 99%-ban olyan dalok lesznek, amiket imádni fogok.
Viszont így következik, hogy ha valaki ebből a hálátlan környezetből ki tud tűnni, annak még nagyobb hírértéke van. Todd Michael Bridges, vagyis Leon Bridges pedig ezt tudta meglépni a 2018-as, Good Thing című albumával.
A Good Thing a második stúdióalbuma, 2015-ben adta ki a Coming Home nagylemezt, amiért két Grammy jelölés volt a jutalma, ahogy az új albumért is. A Be Ain’t Worth the Hand az album nyitódala, ami díjra is váltotta a jelölését, az egész album elől viszont H.E.R elvitte a legjobb R&B lemez díját.
Egy nagyon jó kérdés, hogy a Grammy miért nem tartja fontosnak a soul kategória külön indítását, mert ez egy igazi neo-soul album, de ott nincs párja. 10 dal, 34 perc gyönyör, ráadásul annyira koherens egészként, hogy arra nehéz szavakat találni. Nem is érdemes kiemelgetni dalokat róla, mert hirtelen azt venném észre, hogy felsoroltam mind a tízet, másrészt pedig mert ez még valóban album és nem single kiadások összeállítása albummá.
A lemez témáját tekintve egyébként nem túl bonyolult, szerelmes dalok szépen egymás után, de nem elcsépelve, végig ízléses marad. Érződik, hogy milyen céllal készült el a lemez, és annak tökéletes. Szobaajtó be, lámpa le, gyertya ég, és nem, nem ördögöt űzünk, ez egy másik tevékenység. Ezek a dalok ezért lettek megírva, tessék használni őket!
Ettől eltekintve egyedül hallgatva is az utóbbi évek egyik legerősebb albuma, így nem is csoda, hogy ezen megakad az ember füle, és rákattint, elkezdi keresni, hogy ki ez a zseni, mert ilyet még akar hallgatni. A keresgélésben rá lehet lelni további gyönyörforrásra, például a Red Rocks koncertre, ahol ezek a dalok megkapják a hozzájuk méltó külső helyszínt.
Ha ezt a szintet kell ahhoz megütni, hogy érdeklődővé váljanak az emberek, akkor nagyon le fog szűkülni a zenész szakma, mert ilyenre kevesen képesek. Tehát arra biztatok mindenkit, hogy próbáljon elszakadni az algoritmusoktól, megéri, van valami különös öröm abban, ha az ember igazán rajong valakiért.
Kiemelt kép: coyote.imgix.net
