Káosz és fegyelem – black midi: Schlagenheim albumkritika

Horváth Máté 2019. Júl. 1. 0 0

Düh és nyugalom, melódia és zaj, rzavar és rendezettség. Pofátlanul fiatal és kreatív angol underground. Megjelent black midi első lemeze.

Az alig egy éve alakult black midire az alter körökből a legtöbben a már-már legendás KEXP stúdiós koncertjük miatt figyeltek fel. Az alig 26 perces koncertre a srácok kiadott lemez nélkül, és egyelőre címtelen számokkal érkeztek. A videó időközben igen jelentős nézettséget ért el, és a zenekart Európa-szerte elkezdték szerepeltetni a híresebb klubok is.

A KEXP-s koncertet először látva teljesen sokkolt a zenekarból áradó kontrollált káosz, átütő erő és érzelmesség keveréke. A szövegekből szinte semmit nem értettem, de ez nem okozott gondot, mert a zenéből eredő energikusság és a zenészek őrült és obszesszív jelenléte a színpadon bőven kárpótolt. Később megpróbáltam a felvételt csak hallgatni, kép nélkül fogyasztani. Ekkor szintúgy felettébb érdekesnek tűnt a zenéjük, azonban kétségtelenül hiányossá vált az élmény; úgy éreztem, ez a zenészek látványa nélkül nem fog jól működni. Aztán kijött a Schlagenheim és teljesen rácáfolt előfeltevéseimre.

A lemez a Rough Trade Recordsnál jelent meg, amely napjaink egyik legjelentősebb indie kiadója. A kilenc szám teljességgel fedi a KEXP-n elhangzott öt darab dalt, és hallhatunk további négy, a koncerten nem eljátszott tracket is. Nagy tisztelet és hála a masterelésnek, a dalok mind a feszes, mind a kaotikus és mind a lassabb, lírai részei átütően szólnak. A bevezetőmben is éreztettem, hogy ez nem az a zenekar és nem az az album, amelyet érdemes lenne zenei kategóriákba suvasztani, hiszen fel lehetne sorolni belőlük minimum hatot, ami jellemző egy-egy szám egy-egy szeletére.

Az album utolsó trackjéhez, a Ducterhez az album kiadásával egy napon klip is jelent meg.

A balck midi alapjaiban rúgja fel a mára kialakult verzés-refrénes, rádiópop által dominált zenei világot. Sokkal inkább egy kiadós utazásként, élményként lehet értékelni az album egyben hallgatását. Napjaink végtelenül egyszerű, konformista, tömegízlést kiszolgáló, vagy azt még inkább lejjebb és lejjebb romboló tömegzene által dominált világában felüdítő élmény szembesülni azzal, hogy emellett párhuzamosan, londoni garázsokban és még ki tudja hol, mik történnek a zene világában. 

Október negyedikén a zenekar hazánkba is ellátogat, Budapesten a Dürer Kertben láthatjátok őket.

Kiemelt kép: .clashmusic.com

Tags: albumkritika, Alter, antipop, black midi, KEXP, Rock, Schlagenheim, Talking Heads, underground, zene Categories: ZENE
Related Posts