Az elmúlt években egyre több tabutémáról szóló könyv jelenik meg a hazai gyermekirodalomban, így a halállal kapcsolatos témák is mindinkább előtérbe kerülnek. A társadalmi tabukat feszegető mesék a félelem enyhítésére és a gyász feldolgozására is szolgálhatnak. Ebből, másrészt a történetek szórakoztató mivoltából adódóan pedig gyakran a kedvencek polcára kerülnek.
Ezen kiadványok sorát bővíti Molnár Krisztina Rita A víz ösvénye című könyve, amely az Alexandra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. A kiadó kisebb gyerekeknek és kamaszoknak egyaránt ajánlja a viszonylag rövid terjedelmű mesét, azonban segítségül szolgálhat a szülőknek is, akik nem tudnak mit kezdeni a halál fogalmával. A kötet családi felhasználását erősíti, hogy a történetben jelentős szerepe van az összetartásnak, az egymásra figyelésnek. (Az írónő egyébként hasonló értékeket képvisel Maléna kertje című művében is, mely szintén jó választás lehet a családi mesékre vágyók számára.)
Gyerekmese a gyászról
A víz ösvényének főszereplője, a tízéves Tamás az asztmával és anyukája, Iza elvesztésével küzd. A történet során a kisfiú és nevelőanyja, Eszter közös kirándulásának lehetünk résztvevői. Mint kiderül, Iza és Eszter iskolás koruk óta ismerték egymást. A megható történet a számára fontos két anyakarakter barátságáról fordulópontot hoz el a szenvedő kisfiú számára. A könyv jól szemlélteti, hogy az elmélyített kapcsolatnak, a közösen töltött időnek gyógyító ereje van, amit mindkét szereplőn érzékelhetünk.
Erre a gyógyulásra utal a cím is, amely összetett jelentéseket hordoz magában. A víz jelenthet megtisztulást, ezzel utalva Tamás lelkének és testének gyógyulására, másrészt kifejezheti a tudatalattit mint feneketlen, titokzatos óceánt. A víz ösvénye tehát a kisfiú gyógyulásához és gyászfeldolgozásához vezető út. A cím emellett utalhat Lillafüredre, a gyógyulás helyszínére is.
Miután Tamás tudomást szerez nevelőanyja és édesanyja ismeretségéről, egyre több hasonlóságot vél felfedezni anyukája és saját maga között. Attól függetlenül, hogy szerette már nincs vele, ugyanúgy él a szívében. A gyászfeldolgozást segíti az is, hogy Eszter őszintén beszél saját gyermekkori szorongásairól, ezáltal tudatosul Tamásban, hogy mások is élnek meg nehéz helyzeteket. A nevelőanyuka az élet pozitív dolgaira is sok szép példát hoz fel, ezzel reményt gyújtva Tamásban és az olvasóban egyaránt.
A lelki megkönnyebbülés és a betegségtől való megszabadulás egyidejűleg mutatkozik meg a történetben. Tamás érzelmeinek kibontakozása, részletes leírása segítségül szolgálhat a hasonló helyzetben lévőknek saját érzéseik megértéséhez. Az elbeszélői pozíció folyamatosan váltakozik a két karakter között, így megismerkedhetünk mindkét nézőponttal, így a regény nemcsak a gyermekek, de a felnőttek számára is optimista gondolkodásmódot, világnézetet közvetít. Középpontban a szeretet gyógyító ereje áll, emellett számos esemény szemlélteti az elfogadás, az elégedettség, a hála, a bizalom és a türelem jelentőségét.
A gyászoló gyermeknek nagy szüksége van az anyai szeretetre, a biztonságérzetre. A helyzetét nehezíti, hogy mostohatestvérei olyan életet élnek, melyet ő már nem tud megtapasztalni. A kisfiú karakterén keresztül egyértelművé válik, hogy erősebben van jelen benne a veszteségélmény érzése, mint az eltávozó sajnálata. Ez magyarázatul szolgál a gyermekben kialakuló haragra a halott szülő iránt:
Az jó, hogy Iza szép volt és békés és erős. De iszonyúan haragszom rá. Néha kiabálni szeretnék vele, vagy rángatni a ruháját, visszarángatni ide, hogy miért nincs itt? Miért, miért, miért? Hogy hogy mert meghalni? Akkor minek növesztett engem a hasában?”
Szembetűnő, hogy a gyászoló kisfiú keresztnevén emlegeti édesanyját, Izát. Eközben Eszterre sem tekint saját szülőjeként – hiába ápolnak bensőséges, közvetlen viszonyt, képtelen anyának szólítani őt:
Eszter, Eszter, Eszter. Szeretem kimondani a nevét. Ha valami rossz történik velem, vagy izgulok, először az ő neve jut eszembe. Ha azt mondom magamban, Eszter, azonnal tudom, hogy nem vagyok egyedül.”
A szeretet, amely mindenre megoldás, elsősorban az örökbefogadás nehézségeinek feloldásában játszik szerepet. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy Tamás először nevezi anyának Esztert a kirándulás végén.
A bizalom a régi és újonnan szerzett kapcsolatokban is kulcsfontosságú érték. Tamás a kirándulás során megismeri Vali nénit és unokáját, Zsombort. A fiú egy csonka család gyermeke. A megértés és őszinteség szinte azonnal barátságot kovácsol kettőjük között. Egy gyászoló kisfiú számára nehéznek bizonyulhat a mások felé való nyitás, viszont ez a jelenet ösztönözheti az olvasót a barátkozásra.
Az emberi értékek és kapcsolatok gyakran a művelődéssel párhuzamosan jelennek meg. Egy jelenetben például Herman Ottó és József Attila beszélgetésének lehetünk tanúi, amikor szobraik Tamás képzeletében életre kelnek. Építő jelleggel beszélgetnek arról, miért szükséges hálát adni mindenért, amink van, és elengedni mindazt, amin már nem tudunk változtatni. A párbeszédben József Attila versrészlete színesíti a történetet:
Olykor lehajtom forró homlokom,
Fáradt szemem lehunyva csendesen,
S az álom, s ébrenlét homálya küzd,
Ragad magával szárnyas képzetem…”
Az irodalom mellett a Télapó itt van és a Kalózdal az almaszószról mondókák, valamint az Ozirisz és Ízisz dala című opera szövegeivel megismerkedhet az olvasó. A szöveg dőlt betűvel jelzi a dallamos részeket, így könnyen felismerhetőek.
A 96 oldalas könyv nyolc fő, ezen belül harminc kisebb fejezetből áll. Vannak, amelyek a múlt fájdalmait idézik, és vannak, amelyek a jelen szépségeit taglalják – ez lehetőséget ad az olvasónak, hogy lelkileg és mentálisan is megpihenjen. A történet fejezetenként váltakozó elbeszélői nézőpontja ugyan nehezítheti az értelmezést, az egyszerű mondatok azonban megkönnyítik az olvasást. A könnyebb befogadást elősegítheti a közös olvasás, amit a könyv és a betűk mérete lehetővé is tesz.
A szimbólumok (madár mint lélek; eső mint megtisztulás; hold mint az elhunytak égbe lépésének jelképe) és a szebbnél szebb illusztrációk is megkönnyítik a szöveg és a gyászfeldolgozás megértését. Simonyi Cecília képein keresztül az olvasó könnyedén merül el a történetben. A könyv borítója a legérdekesebb, főként azért, mert a szeretet minden irányból körbeveszi a gyógyuló kisfiút: Tamás bal oldalán a fentről vigyázó Izát szimbolizáló madár, jobb oldalán pedig a földi létben segítő anyuka jelenik meg. A padon ücsörgő Eszter és fia feletti fény az égi segítségnyújtást szimbolizálja.
A természet színeiben pompázó rajzok végigkísérik a szöveget. A fehér a letisztultságot, a zöld a nyugalmat, a sárga a vidámságot, a lila a tudatosságot és a nosztalgiát is jelentheti. A jelentőségteljes rajzok és a családterápiával, fejlődéslélektannal kapcsolatos események olyan olvasmánnyá varázsolják a történetet, amely egyből nyomot hagy szívünkben. A családtagok ugyanis, még ha nem is vérszerintiek, egymás legnagyobb tanítói.
A cikk lapunk gyakornoki programjának keretében készült.
Kiemelt kép: talaldki.hu
