Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.
Ezúttal Eszenyi Fanni három versből álló ciklusát olvashatjátok.
A dombok mögött
abban az öltönyben találnak rá amiben
Nógrádba megy málnát szedni és tépkedi
a diófák levelét az éretelen
termés meg esik a fejére kopogtatja
mint a gyerkek a dinnyét a nógrádi nyárból
ő amúgy is erre emlékszik a málnára a dinnyére
meg a panelszemű gyerekekre ahogy folyik a dinnyelé
végigfolyik az édes dinnyelé az állukon és beleragad
a párforintos kenyerekbe amiket a panelszemű gyerekek
a dinnyéhez belülről kezdenek meg belülről kezdik
és úgy rágják ki a belét hogy csak a héj marad
mint a papa fejét a málna mikor elindul Nógrádba
Budapesten a közeli dombok mögé
Papucs
amikor a szomszéd Géza bácsi először hozta haza a mamának
nem is az öltöny tűnt fel hanem hunyorította
a szemét a száját csíkba szorította
mint mikor takarodót parancsolt a kisszobában
és úgy kérdezte először azt a mama
hát hova mentél te így a benti papucsban?
az öreg meg csak állt ott tapogatta a fejét és
nézte a szomszéd Géza bácsit és engem is nézett
a pucér bokáját a szőnyeget ahogy rongyolódik
a talpa alatt csak a mamát nem nézte helyette
a lyukas orrú kockás papucsot olyan lemondással
mintha az égette volna belé a lyukat amit pár hete
megállapítottak az orvosok biztos
voltam benne ez az a papa aki az esti híradó közben
suttog magyaráz kiabál a mamának a nógrádi Jutka néniről
a néniről meg a hidakról amik 62-ben épültek
Szülinapi ebéd
a szülinapi ebédkor jött először szóba miután
a papa a hagyaték leosztása a gyerekek a balatoni
ház mint egy kártyajáték ki nyer többet a mama
szerint mindig az istennek legalábbis csak egyszer
győzte le a papa a mamát
nézték a gyerekek ahogy állt a nógrádi ház kapujában
a kapuban az ég felé fordult a mama és mintha szót értene
a jóistennel mondta én istenem jó istenem most ne hagyj el engemet
és ismételgette a mama mint a mondókákat a kisszobában
hogy én istenem jó istenem most ne én istenem jó istenem most
én istenem és ahogy mutogatott az égre meg a papa
Škodája után a Hársfa utca mintha megremegett volna a mama
súlya alatt nem tudni hány napig állt ott mikor
a papa a ház elé hajtott a mama még mindig a kapuban nézte az eget
pedig éjszaka volt mikor megjelent és olyankor az angyalok is alszanak
de ő csak ismételgette hogy én istenem és akkor az isten legalábbis ő így mesélte
leparkolta a papát a ház elé a ház elé a Škodában még
megtörölte a szemét elment akkor nyugodott meg
a mama és megköszönte az istennek kedvesen ahogy illik becsapta
a kaput a Jutka néni a papa meg
a kis távozó orra előtt úgy becsapta hogy az egész ház felébredt
arra a nagy csattanásra és aztán hallgatta a ház a mama cipőjének kopogását
ahogy közeledett a kis panellakás felé az egész ház azt az egyenletes
cipőkopogást hallgatta pedig
a papa odakint a verte a fejét verte a fejét a Škoda dudájába
Eszenyi Fanni 1997-ben született Győrben. Az ELTE BTK-n szerzett diplomát 2021-ben, jelenleg a METU hallgatója. 2017 óta publikál, verseket és prózát ír, valamint kulturális újságírással foglalkozik. A FISZ tagja.
